Ezért forronganak a francia nyugdíjasok: a magyar időseknek nincs is okuk panaszra?

Különböző országokban a demográfiai korösszetételtől és a nyugdíjrendszer típusától (felosztó-kirovó rendszer, tőkefedezeti rendszer, stb.) függően jelentősen eltérhet a nyugdíjkorhatár. A rokkantsági, korkedvezményes vagy valamilyen foglalkozáskört végző személyekre érvényes visszavonulási korhatár az általánosan meghatározott szinttől is okozhat országon belüli eltéréseket. Emellett számos országban a nők, illetve a családosok számára is érvényben vannak különféle engedmények.

A kedvezményes nyugdíjba vonulást az általánosan meghatározott szintnél alacsonyabb korhatárban vagy járulékfizetési kötelezettségben határozzák meg. Európában 2020-ban a nők számára Romániában, Horvátországban, Svájcban, Lengyelországban, Ausztriában, Magyarországon, Bulgáriában, Litvániában és Törökországban voltak elérhetőek kedvezményes nyugellátásba vonulási engedmények.

A 2020-as, vagy a legfrissebb elérhető adatok alapján az európai nyugdíjkorhatárok a török és ukrán 60 évtől a norvég és izlandi 67 évig terjedtek. Az Európai Unióban Franciaországban, Olaszországban és Görögországban volt a legalacsonyabb a korhatár, mindössze 62 év. Szlovákia kivételével a V4 országok mindegyikében a 65 éves visszavonulási korhatár van érvényben. Jelenleg az Európai Unióban az átlagos nyugellátásba vonulási korhatár a férfiak esetében 64,3 év, a nőkében pedig 63,5. Az OECD szervezetben átlagosan a férfiak esetében 64,2, a nőknél pedig 63,4.

EZ IS ÉRDEKELHET

Ilyen az igazi görög luxusnyugdíj: minden magyar élhetne vele, sokan mégse tehetik meg

Igencsak felemás képet mutat a magyar nyugdíjasok helyzete a világban.

Az emelkedő várható élettartam miatt a legtöbb országban az utóbbi évtizedekben megnőtt a nyugdíjkorhatárt meghaladó életkorú lakosság aktív korú népességhez viszonyított aránya, vagyis az időskori függőségi ráta. Ez komoly fenntarthatósági problémát okozott a nyugdíjrendszernek. A relatíve kevesebb eltartó megnehezítette az időskori ellátás finanszírozhatóságát. Az OECD tagországokban átlagosan tapasztalható, nyugellátásban eltöltött évek számát vizsgálva megállapítható, hogy a trend mindkét nem esetében a 2000-es évek első felében megtörik.

A mutatószám alakulásában az elmúlt öt évtizedben jelentős javulás ment végbe, a nők 48,75 százalékkal, a férfiak pedig 62,5 százalékkal több időt tölthettek el visszavonulva 2020-ban, mint 1970-ben. Az európai országokban jelentősen eltér a nemek közötti egyenlőtlenség, a nők átlagosan négy évvel és négy hónappal töltenek el több időt nyugellátásban, mint a férfiak. A nők előnye a kontinensen az ír két évtől a ciprusi hét és fél évig terjed. Ehhez hasonlóan a nyugellátásban eltöltött évek száma is jelentős szórást mutat az országok között. A mutatószám a férfiak esetében a lett 14 évtől a luxembourgi 24 évig, a nőknél pedig a szintén lett 19 évtől a görög 28 évig terjed.

1970-től összehasonlítva az OECD tagállamaiban az átlagos születéskor várható élettartam – kisebb megszakításokkal – lineárisan emelkedik. Az OECD tagállamaira erre a mutatószámra csak 2015-ig érhetőek el az adatok. Mivel a várható élettartam trendszerűen emelkedik, a nyugellátásban eltöltött évek száma pedig két évtizede stagnál, megállapítható, hogy az ebben az időszakban a legtöbb OECD tagállamban emelték a nyugdíjba vonulás korhatárát.

Az OECD a nyugdíjrendszereket érintő folyamatok bemutató tanulmányában a 2060-as évre vonatkozó prognózist is készített a jövőbeli nyugdíjkorhatárokról. Eszerint a következő négy évtizedben két évvel fog emelkedni az átlagos nyugdíjkorhatár. Előrejelzésük szerint 74 évvel Dániában lesz a legmagasabb a visszavonulási korhatár, legalacsonyabb pedig 62 évvel Szlovéniában és Luxemburgban. Érdekesség, hogy hazánk példáján a férfiak esetében változatlan, 65 éves korhatárt jósoltak, míg a nőknél csökkentettet, 62 évest.

A nyugdíjrendszer fenntarthatóságának egyik mutatószáma a GDP-arányos finanszírozási igény. Az indikátor alapján összeállított 2020-as rangsorban Görögország és Olaszország áll az első két helyen. A két mediterrán országban az időskori juttatásokra az éves bruttó hazai össztermék 17,8 és 17,6 százalékát költötték. Hazánk esetén a mutatószám értéke 7,5 százalékos, tehát a nyugdíjrendszer finanszírozása nem jelent nagy terhet az előbbi két országgal való összehasonlításban. Európában a nyugdíjrendszer finanszírozási igénye Írországban a legalacsonyabb, mindössze 5 százalékos. Ezt az ország fiatalabb korösszetétele, a relatíve magas gyermekvállalási hajlandósága, illetve az a jelenség okozza, hogy az alacsony adóterhek miatt több észak-amerikai vállalat az európai tevékenysége után Írországban adózik, feltornászva ezzel a GDP-t.

Franciaországban 62 évvel európai viszonylatban alacsony a nyugdíjkorhatár, ellenben a magas várható élettartam miatt a nyugdíjasok hosszú időn keresztül veszik igénybe az időskori ellátásokat. Az ország mindkét nem esetében a nyugellátásban várhatóan eltöltött évek alapján összeállított rangsor első három helyén szerepel. Ennek meg van az ára; a francia állam 2020-ban időskori juttatásokra az ország GDP-jének 15,9 százalékát költötte, ami az Európában a harmadik legmagasabb érték. A kormány több tagjának előrejelzése szerint a nyugdíjrendszer éves hiánya az évtized végére eléri a 14 milliárd eurót, de a legoptimistább becslés szerint is meghaladja az 5 milliárdot. Ezek alapján a francia nyugdíjreform rendkívül indokolt. Az elmúlt négy évtizedben mindegyik francia elnök kis mértékben módosított a nyugdíjrendszer szabályozásán, de politikai okokból az átfogó reformot mindannyian halogatták. A 60 éves nyugdíjkorhatárt még 1981-ben, François Mitterand elnök idején határozták meg. Ezt követően 1995-ben, majd a 2000-es évek elején Jacques Chirac elnök bővítette a kedvezményes feltételeket. 2010-ben Nicolas Sarkozy emelte a jelenlegi 62 évre a korhatárt. Mindegyik változtatást tiltakozások követték.

2023. január 10-én a francia kormányzat elindította az utóbbi négy évtized legnagyobb szabású nyugdíjrendszer-reformját. Ennek keretében a nyugellátásba-vonulás korhatárát 2030-ra a jelenleg nemfüggetlen 62 évről 64 évre emelik. A korhatáremelést szakaszosan tervezik bevezetni, 2027-től évente fél évvel emelve. Élisabeth Borne francia miniszterelnök bejelentette, hogy a nyugellátás teljes összegére való jogosulásért a járulékfizetési időszakot 42-ről 43 évre emelik. Emellett a nyugellátás minimális értékét száz euróval 1200 euróra emelik, vagy a mindenkori minimálbér 85 százalékára. A miniszterelnök különböző kedvezményeket is bejelentett, például a fizikailag megterhelő munkakörök esetében vagy ha valaki 20 éves kora előtt kezdett el dolgozni. A kormány szóvivője szerint az intézkedés célja a rendszer fenntarthatóságának biztosítása az adóemelések és a járulékcsökkentések elkerülése mellett. A megnövelt járulékfizetési időszak következtében 2030-tól évente 17,7 milliárd euróval több pénz folyhat be a társadalombiztosítási kasszába. Emmanuel Macron francia elnök tavaly áprilisi újraválasztási kampányának egyik központi eleme a nyugdíjreform kérdése volt. Franciaországban az OECD adatai alapján mindkét nem esetében az átlagos munkától való visszavonulási kor 64,5 év. Az egyéni nyugalmazási korok eloszlásáról nem érhető el adatbázis, így nem lehet meghatározni, hogy a módosítás a dolgozók mekkora hányadát érinti.

A francia társadalomban az időskori nyugállomány az életpálya csúcsa, a kikapcsolódás, utazás és feltöltődés időszaka. Emellett a megélhetés biztosítását széleskörben az államtól várják, így nem igazán terjedtek el az országban a magánnyugdíjpénztárak vagy egyéni nyugdíj-megtakarítási számlák. A nyugdíjrendszerrel kapcsolatos kérdések mindig is a francia politikai közbeszéd szerves részét alkották. A teljes francia lakosságon belül 68 százalékos, a 35-49 év közötti korosztály esetében pedig 77 százalékos a korhatáremelés elutasítottsága. 

Emmanuel Macron eredeti tervében szereplő 65 éves korhatárt a könnyebb elfogadhatóság érdekében elvetették. A reform bejelentését követően január 19-én országszerte tüntetések törtek ki. Az országos tüntetések többsége békés keretek között zajlott, azonban mivel milliók vettek benne részt, több helyen megbénították a tömegközlekedést. A tiltakozásokhoz a párizsi hulladékszállítók is csatlakoztak, akik már több mint egy hete nem szállítják el a szemetet. Ennek következtében a fények városának utcáin több mint 7000 tonna szemét halmozódott fel. A tüntetésekhez a legtöbb stratégiai ágazatban működő szakszervezet csatlakozott, a hulladéklogisztika mellett a kőolajfinomításban okozva még jelentős fennakadásokat. Emellett például a villamosenergia-termelésben dolgozók csökkentették a termelést, rengeteg vonatot és repülőjáratot töröltek, illetve mivel a tanárok 70 százaléka sztrájkol, a legtöbb iskola bezárt. A jelenlegi francia elnök első terminusában, 2019-ben törtek ki zavargások a nyugdíjreform bejelentése kapcsán. A 1968-as munkabeszüntetések és tiltakozások után a második leghosszabb zavargásoknak akkor az újtípusú koronavírus-járvány terjedése vetett véget. A franciaországi demonstrációk nem példanélküliek. Az elmúlt három évtizedben a legtöbb nyugat-európai országban élénk zavargások kísérték az átfogó nyugdíjreform végrehajtását.

A jelenlegi tiltakozások további kiváltó oka a foglalkozástípusokra szabott kedvezmények egységesítése. Eddig a francia nyugdíjrendszerben 42 fajta kategóriába sorolták a nyugdíjasokat, az életpálya során végzett mesterség alapján. Például a gyakori éjszakai munkaórák és a zűrzavaros menetrendek miatt az ágazati szakszervezet 50 éves nyugdíjkorhatárt harcolt ki a mozdonyvezetők számára. A reform keretében a különböző csoportok kedvezményeit összehangolják. Az ágazati szakszervezetek ragaszkodnak a korábban kiharcolt jogaikért. A reformot az érdekképviseleti szervek mellett a politikai spektrum mindkét szélén elhelyezkedő ellenzéki formációk is kritizálták. Legfőbb ellenérvük szerint a korhatáremelés a legkiszolgáltatottabb társadalmi réteget fogja leginkább hátrányosan érinteni. A Marine Le Pen vezette Nemzeti Tömörülés és a Jean-Luc Mélanchon irányította szélsőbaloldali Engedetlen Franciaország pártok a nyugdíjkorhatár 60 évre csökkentését szorgalmazzák. Utóbbi a nyugdíjrendszer finanszírozását érintő kérdésre azt válaszolta, hogy a tehetősebb rétegeket kell a magasabb jövedelmet érintő adókkal nagyobb terhek vállalására kötelezni. Azonban Franciaországban már most a világon az egyik legmagasabb az adóék mértéke, vagyis a megtermelt jövedelem és kézhez kapott bér közötti rés.

A tiltakozások ellenére a francia parlament felsőháza, vagyis a szenátus már előző héten elfogadta a reformjavaslat szövegezését. A javaslat jóváhagyása az alsóházban volt kérdéses, ahol a kormányzat tavaly júniusban elvesztette a többségét. A nemzetgyűlés alsó kamrájában a jelenleg kormányzó centrista koalíciónak 250 képviselője van, ami 39 fővel marad el az 577 fős parlament felénél. A többség összegyűjtésének hiányában egy kiskapu használatával valósították meg a reformot az ígért szeptemberi időpontig. A francia alkotmány 49.3-as cikkelye lehetővé tette, hogy parlamenti szavazás nélkül is jogerőre léptessék az új nyugdíjtörvényt. A 49.3-as eszközt csak a kormánnyal szembeni bizalmatlansági indítvánnyal lehet érvényteleníteni. A kormányzó erőnek ilyenkor mérlegelnie kell, hogy melyik szavazáson van több esélye, a nyugdíjreformot érintőn vagy a teljes kormányzati működést megítélőn.

Bár Emmanuel Macronnak mivel kifutó elnök – újraválasztása alkotmányos okok miatt nem lehetséges – népszerűsége miatt kevésbé kell aggódnia, de a bizalmatlansági indítvány miatt annál inkább. Jelenleg a francia elnök támogatottsága csupán 28 százalékon áll, amit mindenképpen növelnie kell ahhoz, hogy mandátumának fennmaradó négy évét kitöltse. Sokan a népszerűtlensége miatt mindkét megválasztását a legnagyobb ellenfele, Marie Le Pen elutasítottságának tudják be. A reform megszavaztatásának és érvénybe léptetésének módját sokan törvénytelennek és antidemokratikusnak tartják. Még a Macron-párti szavazóknak is – akik tavaly a választás első fordulójában is rá szavaztak – 58 százaléka elutasítja a 49.3-as eszköz használatát, attól függetlenül, hogy mit gondolnak magáról a reformról. Az intézmény 1958-as felállítása óta ez volt a századik alkalmazása.

Az ellenzéki pártok két bizalmatlansági indítványt is benyújtottak a francia kormánnyal szemben. Azonban a politikai spektrum két szélén helyezkedő, antagonisztikus politikai erők összefogása valószínűtlen. Végül március 20-án kis többséggel ugyan, de mindkét indítványt leszavazták. A kormány megbuktatásához 287 szavazatra lett volna szükség, de az elsősorban baloldali frakciókból álló csoport csak 278-at tudott összeszedni. A reform politikai áldozata a miniszterelnök, Elisabeth Borne lehet.