10 ijesztő tény, amivel hamarosan minden magyar nyugdíjasnak szembe kell néznie

Eddig is jelen voltak a már nyugdíjas korú, illetve hamarosan nyugdíjba vonuló korosztályt érintő problémák Magyarországon, a helyzet több fronton lassan, de folyamatosan romlott az évek során. A pandémia most kíméletlenül rávilágított ezekre, pl. a szociális ellátási rendszer túlterheltségére, vagy pl. arra, hogy az élelmiszerárak drasztikus emelkedése, elszabaduló árak az időseknek mekkora terhet jelentenek. Arról ritkán esik szó, hogy ezek a folyamatok mind összeadódnak, és több fronton fogják megnehezíteni az idősek helyzetét az elkövetkező években - a részterületekre egyenként adott megoldások csak elodázzák a szociális összeomlást.

Pedig ezek mind összefüggő kérdések: minél inkább elszegényedik az idősebb korosztály, annál kevesebbet tud az egészségére költeni; minél jobban elszáll az infláció, a gyógyszerköltségek, annál kevesebbre elég a nyugdíj, amely nem rugalmasan reagál az áremelkedésre, és az átlagbér jóval nagyobb ütemben emelkedik, elszakad a nyugdíjaktól. Az idősek izoláltsága - amelyre a pandémia ugyancsak rásegített - többek között depresszióhoz vezethet, ez ugyancsak nagy terhet ró az egészségügyi ellátórendszerre, szociális hálózatra. Ez csak néhány példa, hogyan függnek össze az időseket érintő problémák.

Az is általános jelenség, hogy az idősödéssel párhuzamosan a kapitalista társadalmakban a gondoskodási kapacitások fokozatosan kimerülnek. A pandémia pedig rámutatott arra is, mennyire sérülékeny a szociális ágazat, milyen rendszerszintű nehézségekkel küzdenek a dolgozók, fenntartók, ápoltak. Gyarmati Andrea szociológus tanulmányában kifejti, hogy a demográfiai változásokból fakadó gyors ütemű gondozási szükséglet-növekedésnek melyek a legmeghatározóbb tényezői. A felhasznált statisztikák alapján látszik, hogy jelenleg is jelentős problémákkal küzd a 65 feletti korosztály, ezek pedig a jövőben csak egyre súlyosabbak lesznek.

Nő az idősek, csökken a fiatalok száma

Az elöregedő társadalmak problémáinak alapja, hogy egyre kevesebb aktív korú dolgozó "tart el" egyre több időst, nyugdíjast. A munkaerőhiány folyamatos, kevés gyermek születik, az átlagéletkor pedig egyre emelkedik. A demográfiai öregedés problémája Magyarországot is ugyanúgy sújtja, mint az EU legtöbb országát, ez pedig sok további megoldandó feladatot vet fel.

A Magyarországon élők - a KSH 2021. január 1-i adatai szerint 9 730 772 fő - közül minden ötödik ember 65 év feletti, arányuk az össztársadalomhoz képest évről évre nő. Míg 2001-ben még csak a lakosság 15,1 százalékát tették ki a 65 éven felüliek, addig 2021-re ez az arány elérte a 20,3 százalékot. A 65 év alattiak száma egyre csökken, míg az időseké egyre nő, így az arányuk évről évre meredekebben emelkedik.

Amíg 2001-től 2012-ig 0,1 és 0,2 százalékpont között mozgott a növekedés éves szinten, addig 2013-tól elkezdett drasztikusabban emelkedni. 2019-ről 2020-ra 0,6 és 2020-ról 2021-re 0,4 százalékpontot emelkedett. Ez két év alatt egy egész százalékpontos növekedés.

Becslések szerint 2070-re a 65 év felettiek aránya elérheti a 29 százalékot Magyarországon.

Pozitívum, hogy egyre több idős éri meg a 80-90 éves kort. Ugyanakkor minél több a szépkorú, annál nagyobb bajban van a szociális ellátási és egészségügyi rendszer, és haladunk a nyugdíjkrízis felé. 1990-ben még 260 ezer, 2016-ban már 412 ezer fő tartozott ebbe a 80 év felettiek korosztályába a KSH adatai szerint, 2021 januárjában pedig már több mint 444 ezer szépkorú élt az országban. Ez persze nemcsak a nyugdíjrendszert terheli meg jelenlegi formájában - ti. egyre kevesebb aktív dolgozó termeli ki az idős nyugdíját -, hanem a szociális ellátási hálózatra, egészségügyre is. Most pedig még nem is érezzük a Ratko-korszak áldatlan hatását, viszont a következő évtizedben ezzel is szembe kell néznie a társadalomnak. 

Közel a nyugdíjkatasztrófa?

A fentiekből következik, hogy mivel arányaiban egyre nagyobb részt tesz ki a 65 feletti korosztály a lakosságból, nő az időskori eltartottsági ráta, vagy más néven függőségi ráta. A KSH meghatározása szerint ez a mutató az aktív korú (15–64 évesek) népességre jutó idősek (65 évesek és annál idősebbek) arányát mutatja. Mivel ez a mutató a gyermekkorúak számát és arányát nem veszi figyelembe, az öregedés aktuális állapotát jelzi. Amíg ez az arányszám 2011-ben még 24,4 százalékot tett ki Magyarországon, addig 2021-re már 31,2 százalékra emelkedett - ez majdnem egy teljes százalékponttal magasabb arány, mint a 2020-as.

A növekedés üteme ez esetben is egyre gyorsul, ráadásul rohamosabban, mint pusztán a 65 év felettiek aránya a teljes lakossághoz képest. Előzetes számítások szerint 30 éven belül ez az arány már már 48,9 százalék is lehet, és az Eurostat előrejelzése szerint 2100-ra 100 munkaképes korú magyarra 55-60 időskorú jut majd. 

Valószínűsíthetően a 2030-2060-as évek között lesz a legdrasztikusabb az emelkedés: ezalatt a 30 év alatt csaknem 20 százalékkal fog növekedni Magyarországon az időskori függőségi ráta a becslések szerint. Ez azt jelenti, hogy az előttünk álló 20-40 év rengeteg kihívást fog tartogatni nemcsak az idősek, hanem az aktív korúak számára is. 2030-ig már csak 10 évünk van arra, hogy felkészüljünk a társadalom drasztikus elöregedésére.

Jöhet a sírig tartó munka

Ma, a legfrissebb 2020-as adatok szerint egy 15 éves magyar fiatal 34,4 év munkával töltött évre készülhet. Az EU-s átlag ennél 1,3 évvel több - még úgy is, hogy a járvány következtében hosszú idő után csökkent a várhatóan munkával töltött évek száma. Az igaz, hogy csupán 0,1 százalékponttal, mégis visszaesés történt. A válság után azonban, ha a korábbi évek trendje folytatódhat, akkor jövőre fél évvel is nőhet a várhatóan munkában töltött évek száma. 

Bár az uniós mutatók magasabbak, a különbségek egyre csökkentek az évek során. Ami pedig a nemeket illeti: egy magyar férfi 37,4, míg egy nő 31,2 év munkával töltött évre számíthat élete során. Ez az 5-6 éves különbség kis változásokkal folyamatosan fennáll a nemek között a 2000-es évek óta.

Várható élettartam és egészségben töltött évek

Magyarországon valamivel javulni kezdett a 65 éves korban várható élettartam 1990 és 2019 között: míg a férfiak átlaga 65,1-ről 72,9 évre nőtt, a nőké 73,7 évről 79,3 évre emelkedett. 2020, a járvány éve azonban ebben is változást hozott: csökkent a magyarok várható élettartama. A nőké átlagosan 78,7, a férfiaké 72,2 évre:

Ez a törés, amit a járvány okozott, nem fogja visszafordítani a folyamatot: az átlagéletkor is egyre emelkedni fog. Viszont a várható élettartam növekedése nem jelenti azt, hogy egészségben tölthetik el az idősek ezeket az éveket. Az Eurostat legfrissebb, 2019-es adatai szerint a magyarok várhatóan egészségben eltöltött éveinek száma 61,7 év. A férfiaké 60,7, míg a nőké átlagosan 62,8 év. Ez azt jelenti, hogy a nyugdíjkorhatár elérése előtt már a magyarok jó részének leromlik az egészsége. 

Az EU-átlag több évvel kedvezőbb a magyarnál, azonban így sem éri el a 65 évet. A nők és férfiak közötti különbségek is kisebb, míg a magyarok esetében két év különbség mutatkozik a nemek között. Más szempontból hiába érnek meg több évet a nők egészségben, hiszen átlagosan tovább is élnek, tehát ha fordítva nézzük - leromlott egészséggel ugyanannyit élnek idős korukban - és sokan már 65 éves koruk előtt, mint a férfiak. 

Magány, elszigeteltség, izoláció

Az időskori izoláltság, magány összefüggésben áll a romló fizikai és mentális egészséggel - ez eddig sem volt kétséges, viszont a koronavírus járvány rávilágított, mekkora gondot jelenthetnek az izolált idősek tömegei. Az egészségügyi ellátórendszer, szociális hálózat már így is túlterhelt, a legkisebb kapacitás pedig a mentális egészségre jut. Ma Magyarországon rengeteg idős él izoláltan, vagyis nincsen segítsége, társasága. Sokaknak hiába vannak gyerekei, családja, ha ők távol élnek, egy olyan helyzetben, mint a járvány volt, sem támaszkodhatnak rájuk.

Az Eurostat legfrissebb, 2019-es adatai alapján Magyarországon rengeteg idős él egyedül. Míg az EU-ban átlagosan a 65 év felettiek 31,1 százaléka él egyedül, addig Magyarországon 35 százalék! Az unión belül egyedül a letteknél rosszabb a helyzet: náluk a 65 év felettiek 41,1 százaléka, vagyis 10-ből 4 idős ember egyszemélyes háztartásban él. 

Férfiak és nők között jelentős eltérés mutatkozik: míg az idős férfiaknak 21,2 százaléka él Magyarországon egyedül, addig a nőknek 43,6 százaléka! Az EU-s átlag férfiak esetében 19,4, nőknél 40,1. A grafikonon látható, hogy izoláltságban a szomszédos országok közül Szlovénia, Románia, Ausztria is rosszabb helyzetben van, mint az EU-s átlag, a horvát, szlovák, szerb idősek kevésbé. Arányaiban a legtöbb egyedül élő idős nő Szlovéniában él, míg férfiak tekintetében Romániában a legrosszabb a helyzet. Összességében viszont

Magyarországon él a legtöbb idős egyedül a régióban.

Ennek hátterében már nemcsak a megözvegyülés áll, hanem a válások emelkedő száma is. 1990-ben az egyedül élő 65 év felettiek esetén a férfiak 17, míg a nők 9 százaléka volt elvált. Az utolsó adat erről, hogy 2016-ban ez az arány már a férfiak esetén 27, a nők esetében pedig 16 százalékra emelkedett. A fent említett tanulmány szerint ez azért kedvezőtlen tendencia, mivel idős korban a házastárs gondozói szerepe felértékelődik - amíg az 50-60 éves korosztály még idős szüleit ápolja, öreg korukban pedig - jellemzően a nők - már házastársukat gondozzák.  

Családon belüli ápolás

Ebből rögtön következik a jövő másik nagy kihívása, amelyre már utaltunk korábban: az ápolás, azon belül is az otthonápolás problémaköre. A felnőtt családtagot ápoló családi gondozók becsült száma 400-600 ezer fő. Ehhez képest Magyarországon mindössze 50 ezer fő kap alanyi jogú ápolási díjat (amibe nemcsak az idős hozzátartozójukat ápolók, hanem pl. fogyatékossággal élő rokont, gyermeket ápolók is beletartoznak). Így feltehetően sokan nem is tudják, hogy jogosultak lennének az ellátásra.

Az ápolási díj idős hozzátartozó ápolása esetén kétféleképpen alakulhat: a kiemelt ápolási díj (jelentős egészségkárosodás esetén) magasabb összegű családi pótlék jár a családnak, és az ápolási díj összege az alapdíj 180%-a, 74 403 forint. A másik eset a a tartós ápolást végzők időskori támogatása, melynek összege 2021-ben 62 ezer forint.

Az könnyen belátható, hogy egy állandó felügyeletet, ápolást igénylő családtag ellátása nemhogy 8 órás, hanem inkább 24 órás munka. Emellett az ápolást végző családtag nemigen tud munkát vállalni, ha pedig mégis, maximum részmunkaidőben, és korlátozottak a lehetőségei.

A családtagjukat gondozókra ezért fokozottan jellemző a jövedelmi szegénység.

Ez pedig nem az egyetlen hátulütője az idős családtagok gondozásának: a családi gondozók életkora eleve magas, átlagosan 50 év körül van, és az egészségi állapotukat rendkívül megviseli az intenzív gondozás. A tehermentesítő szolgáltatások hiányosan, vagy elérhetetlenek, így a gondozás nemcsak elszegényedéssel, hanem izolációval, valamint fizikai, és mentális egészségromlással jár.  

Idősek otthona, szociális ellátás

Mivel az otthonápolás sokszor nem jelent megoldást, egyre több az idősotthonban élő magyar. A járvány következtében viszont 2020-ra ebben is visszaesés történt. Amíg 2019-ben összességében 55 500 fő élt tartós bentlakásos idősek otthonában és átmeneti elhelyezést nyújtó intézményekben, addig 2020-ra számuk 47701-re csökkent. Ilyen kevesen utoljára 2008-ban vették igénybe ezeket az otthonokat, gondozóházakat.

Ha csak a tartós bentlakásos intézményeket nézzük, akkor 52 963-ról 47 701-re csökkent a lakók száma, ez csaknem 10 százalékos visszaesés. A megelőző években viszont átlagosan 1 százalékkal emelkedett a bentlakásos intézményekben élők száma. Valószínű, hogy a bővülést a férőhelyek száma korlátozza: ha több férőhely lenne, akkor nagyobb lenne az éves bővülés.

A várakozási idő egy ilyen intézménybe való bejutáshoz átlagosan két év, a kérelmek körülbelül fele megszűnik a várakozási idő alatt, fele részben időközi elhalálozás miatt. A járvány megelőző nyolc évben központi állami fenntartásban működő idősek otthonában új férőhely nem jött létre, ugyanis a kapacitások száma be van fagyasztva: azaz bentlakásos ellátásokban nem lehetséges új férőhelyet létrehozni.

Depresszió és demencia

A gondozási és izolációs problémák nagyban összefüggnek a mentális betegségekkel, azon belül is főként a demenciával, és a depressziós idősek számának növekedésével. Az Eurostat demenciával és Alzheimer betegséggel összefüggő statisztikái közül 2019-es a legfrissebb. Eszerint 2018-ról 2019-re 13 százalékkal nőtt azok száma, akik demencia következtében hunytak el. Számuk akkor 3782 volt egy év alatt.

Nem csak a betegek száma, hanem az összes elhalálozáshoz viszonyított arányuk is egyre nő: míg 2011-ben az elhalálozások 1,7 százalékában állt demencia a háttérben, addig 2019-ben már 2,9 százalékban volt ez a betegség a halál oka. Az Alzheimer betegség ritkább, viszont ugyancsak folyamatosan nőtt az arány az elmúlt 10 évben. Ez a növekedési ütem 2019-ben megtört. Az biztos, hogy a járvány 2020-ra megbolygatja a halálozási statisztikákat, de valószínűleg a növekvő trend a pandémia után folytatódni fog.

Elég csak arra gondolni, hogy a koronavírus-járvány következtében elhunytak között rengeteg olyan időst tartanak nyilván, aki demenciával, Alzheimer-betegséggel küzdött. Gyakran a haláloki adatsor meg sem mutatja, mennyi idős érintett: becslések szerint a mentális betegségektől szenvedők száma itthon nagyjából 200-250 ezerre tehető.

A tanulmány szerint annak ellenére, hogy a demens betegek mindössze 6 százaléka kerül be idősek otthonába, arányuk az összes bentlakóhoz viszonyítva az idősotthonok férőhelyein már 23 százalékot tesz ki. Európában a 60 év feletti lakosság 6 százaléka szenved a demencia enyhe, középsúlyos vagy súlyos típusában, a 90 év felettieknek pedig közel 30 százaléka érintett.

A WHO közlése alapján 2017-ben Európa országaiban 10 millió volt a demens betegek száma, ami 2030-ra várhatóan megduplázódik.

A betegség végső stádiumában már 24 órás felügyelet szükséges, így nagy gondozási terhet és költségeket jelenthet a jövőben a helyzet kezelése mind a családok, mind az állami ellátó rendszer számára. A nagyon idősek egyébként is fokozottan ki vannak téve a mentális problémáknak: a súlyos depresszió fennállásának valószínűsége a 80 év felettiek körében a legmagasabb, 24 százalék, és további 19 százalékuk mutat depresszív tüneteket, ez összesen 43 százalék.

Civilizációs betegségek és koronavírus járvány

A civilizációs betegségek alatt olyan, nem fertőzés útján terjedő betegségeket értünk, mint amilyenek a különböző daganatok, a Parkinson-kór, az autoimmun betegségek, a szív- és érrendszeri betegségek, a sztrókok, a cukorbetegség, a krónikus veseelégtelenség, a csontritkulás, a degeneratív ízületi gyulladás vagy az Alzheimer-kór. 

A koronavírus járvány arra is rávilágított, hogy milyen sok idős él valamilyen krónikus betegséggel Magyarországon: a 65 évnél idősebbek kétharmada.

Az Európai Bizottság által tavaly közölt egészségügyi országprofil szerint nem számították ezek közé a legtöbbeket érintő magas vérnyomást és még sok más betegséget. Ezekkel is számolva, a már említett 2014-es európai egészségfelmérés szerint a 65 évnél idősebbek körében 80 százalékos a krónikus betegségek előfordulása, míg a teljes népességben 45 százalékos volt ez az arány. A krónikus betegek pedig nem csak a koronavírusnak vannak jobban kitéve, hanem akár az influenzának is, de arra is jóval nagyobb esélyük van, hogy valamilyen kórházi fertőzés következtében még jobban megbetegedjenek.

Dohányzás, alkoholizmus

Becslések szerint világszerte évente közel 8 millió ember veszíti életét dohányzás következtében, hazánkban pedig óránként 3 ember halála hozható összefüggésbe ezzel a káros szenvedéllyel. Ebből is látszik, hogy a dohányzás jelentősen károsítja a szervezetet és növeli egyes betegségek kialakulásának esélyét. Azon dohányzóknál, akik naponta 20 szál cigarettát szívnak el, 15-ször gyakoribb a tüdőrák, és 12-szer gyakoribb a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) kialakulásának kockázata, mint a nemdohányzóknál.

A tüdőrákos megbetegedés 90 százaléka dohányzáshoz köthető, a COPD előfordulásának 80 százaléka függ össze a dohányzással.

A szívinfarktus kialakulásának kockázata dohányosoknál 2-3-szor nagyobb, mint a nemdohányzóknál. Magyarországon lakosság 30 százaléka dohányzik rendszeresen.

Az alkoholizmus szintén hatalmas problémát jelent a krónikus betegségek kockázata szempontjából idős korban. Az Eurostat 2019-es kimutatása alapján a magyarok 6,3 százaléka fogyaszt napi szinten alkoholt. A WHO néhány éve nagyjából 900 ezerre becsülte a magyar alkoholisták számát. Bár frissebb statisztikák nem állnak rendelkezésre, a függőségeken a járvány valószínűleg csak rontott. 

A karantén hatására világszerte, így minden bizonnyal Magyarországon is megnőtt a legális feszültségoldók és altatók forgalma, voltak, akik pedig a korábbinál több alkohol fogyasztásával igyekeztek a felgyülemlett feszültséget oldani

- mondta el korábban Zacher Gábor. 

Hogyan függ ez össze az idősek problémáival?

Sok magyar - főként férfiak - 55 éves koruk felett hajlamosak egyre több alkoholt fogyasztani úgy is, ha korábban nem volt semmilyen szerfüggőségük. Ez összefüggésben lehet akár a nyugdíjba vonulással, akár depresszióval, és még sok tényezővel - az alkoholproblémák pedig hamar más krónikus betegségekhez, életminőségromláshoz is vezethetnek. Az idősek éppen elszigeteltségük, rosszabb egészségi helyzetük miatt jobban ki is vannak téve az alkohol ártalmainak, mint a fiatalabbak.

Alapvető és szociális ellátás, információ- és munkaerőhiány

Bár az alapszolgáltatásokat (étkeztetés, házi segítségnyújtás) 1993 óta kötelező minden települési önkormányzatnak biztosítania, ugyanakkor a járványt megelőzően csak a települések 80-90 százalékán voltak elérhetők ezek a szolgáltatások. Sok településen a szolgáltatás helyben nem is volt elérhető. Azonban még tovább súlyosbítja a képet, hogy egyenlőtlen a kapacitások elosztása: egyes településeken az idősek 80 százaléka számára volt biztosított az ellátás, máshol csak néhány százalékban.

A járvány pedig csak még több forrást vont el az önkormányzatoktól, amelyet a szociális ellátásra fordíthattak volna - éppen amikor a legnagyobb szükség volt rá.

Az információhiány szintén jelentős gondot okoz az idősek körében: a 65 év felettieknek csak kb. harmada tud arról, hogy mire lenne jogosult.

A professzionális gondozók száma is folyamatos csökkenést mutat. A KSH foglalkoztatási statisztikái szerint 2019-ben még 167 ezren dolgoztak a szociális ellátás területén, 2020-ban már csak 158 ezren, teljes munkaidőben, éves átlagban. Viszont ha a negyedéves statisztikákat nézzük, akkor látható: 2021. első negyedévében tovább csökkent a foglalkoztatottak száma 155 551 főre. 

A szociális ellátásban dolgozók között rengeteg a pályaelhagyó, amelynek sok különböző oka van, legfőképpen a munkakörülmények, a társadalmi megbecsültség hiánya és az alacsony keresetek. 2021. első negyedévében a teljes munkaidőben alkalmazásban állók (kedvezmények nélkül számított) nettó átlagkeresete 134 179 forint volt a KSH adatbázisa alapján. A szféra folyamatos munkaerőhiánnyal küzd, és az is súlyosbítja a helyzetet, hogy a professzionális gondozók átlagélet kora 50 év körül van. Hamarosan tömegesen fognak nyugdíjba vonulni, miközben a szociális felsőfokú végzettek száma 2009 óta drasztikusan lecsökkent.