Kevesen tudják, de ezek a bélyegek milliókat érnek: ez a kőbányai tétel a legértékesebb

Bár a filatélia, azaz a  bélyeggyűjtés jelenleg sokkal kevesebb embert mozgat meg, mint néhány évtizeddel ezelőtt, azért még mindig van úgy 30 ezer ember Magyarországon, aki jelenleg is aktívan foglalkozik ezzel a tevékenységgel – árulta el számunkra nemrég Polgár László, a MABÉOSZ elnöke. Sőt, a szakember szerint azok száma is növekszik, akik kifejezetten befektetési célból vásárolnak bélyeget, jóllehet továbbra is ők a kisebbség. Utóbbit többek között az is okozhatja, hogy az igazán értékes bélyegek ritkaságnak számítanak, így ezek beszerzésére igen tudatos gyűjtői munkára van szükség – na meg persze sok pénzre. Az ugyanakkor tagadhatatlan, hogy Magyarországon is előfordulnak a sok millió, esetenként akár a sok tízmillió forintot érő bélyegek is.

Ezúttal az egyik legnagyobb hazai bélyeggyűjtőt, a Bélyegmúzeumot kérdeztük meg arról, hogy melyek a legértékesebb példányok, melyek a múzeum birtokában vannak. Szabó Jenő, a múzeum igazgatója elárulta, hogy bizony ők is rendelkeznek kifejezetten értékes példányokkal:

Nem könnyű rangsort felállítani, de számos igen értékes bélyeget, illetve teljes küldeményt tartalmaz a múzeum gyűjteménye. A teljes küldeményt ugyanis többre értékeli a filatélia. A magyar filatélia köréből a piaci körülmények között megméretett legdrágább tétel az ún. Kőbánya-levél, amely 1867-ben keletkezett, és egy 3 krajcáros piros színű, számtévnyomatos bélyeggel lett bérmentesítve. (A hibátlan bélyegek 5 krajcáros névértékűek.) Mindössze 6 ilyen bélyeget ismer a szakirodalom, ebből azonban csupán kettő látható teljes küldeményen, mindkettőt Kőbányán adták postára néhány hét különbséggel. A hazai tulajdonban lévő példány 1997-ben került árverésre, s akkor 38 millió forint volt a leütési ára. Itt kell megjegyeznünk, hogy ez a rendkívüli darab nem a múzeumi gyűjtemény része, hanem letétként helyezték el nálunk a tulajdonosok, a Magyar Fejlesztési Bank és a Magyar Posta. Abban az időben ugyanis nem voltak még kellően tőkeerős hazai gyűjtők, s a két cég közösen licitált azért, hogy itthon tarthassák a magyar bélyegtörténet első tévnyomatát. A külföldi tulajdonban lévő, teljesen azonos küllemű másik levél legutóbb 2022 júniusában cserélt gazdát egy bécsi liciten. A leütési ár 510 000 euró (~198 millió forint) volt. Jelentős értéket képviselnek az első hazai nyomdában készült magyar bélyegek tévnyomatai is, a kőnyomatos krómsárga 2 krajcáros címletek. Ezek valójában megsemmisítésre ítélt bélyegek voltak, ugyanis az uralkodó, Ferenc József portréját apró foltok csúfították, ezért a filatéliai argóban csak „pöttyösjóska” néven emlegették. Egy ív megúszta a bezúzást, és néhány példánya ma a szerencsés gyűjtők becses kincse. Ebből viszont egyetlen darab létezik teljes küldeményen, ami a múzeumban található. Katalógusára 60 millió forint. (Ám ez nyilvánvalóan csak elméleti ár, hiszen ami múzeumi gyűjteményi műtárgy, sohasem kerülhet ki a piacra.) Szintén komoly, több milliós forintértékű ritkaságból hosszú felsorolásba kezdhetnénk – lévén a budapesti Bélyegmúzeumban a világ legteljesebb gyűjteménye -, itt most csak a Szigetvári provizórium bérmentesítéseket levélen 1869-70-ből, a Fordított Madonnát 1923-ból, vagy a Nagymánya-tévnyomatot említjük 1938-ból. A külföldi gyűjteményeinkben szintén sok ritkaságot őrzünk. Történeti szempontból a világ elsőként forgalomba bocsátott bélyege, az 1840-es brit Penny Black, vagyis az egypennys fekete színű, Viktória királynőt ábrázoló kívánkozik az élre, noha léteznek ennél magasabb gyűjtői árat elérő címletek is. A közelünkből érdemes kiemelni a Moldvai Fejedelemség 1858-ban, még a román fejedelemségek egyesülése előtt kiadott, ún. ökörfejes bélyegsorát. (Valójában címerállatuk, a bölény fejét szerették volna ábrázolni, de a népnyelv ökröt nézett ki belőle.) Ezek kézisajtóval készültek eleve csekély példányszámban, amelyekből napjainkra nagyon kevés maradt fenn. 1851-től a még névleg független Hawaii Királyság területén megtelepedett amerikai misszionáriusok levelezési igényeinek kielégítésére a San Franciscó-i postamester létesített Honoluluban fiókhivatalt, s az innen feladott hawaii bélyegekkel ellátott levelek ugyancsak elérhetik euróban is a több tízezres értéket.

- árulta el a Szabó Jenő. A szakember azt is elárulta számunkra, hogyan kerülnek a különösen értékes bélyegek a múzeum birtokába.

Az igazi nagy ritkaságok többnyire magángyűjteményekből kerülnek a múzeumba - adományok és vásárlások révén. A korábban példaként felhozott kiugró értékű levelek és bélyegek már évtizedek óta a gyűjteményünk részét képezik, sőt, némelyek már az alapításkor is itt voltak nálunk. Az idők múlásával mind kevesebb lehetősége volt a múzeumnak a vásárlásra, így elsősorban azoknak az elhivatott és nagylelkű gyűjtőknek, esetenként az örököseiknek köszönhető, hogy a gyarapodásunk e vonatkozásban nem szűnt meg, akik úgy gondolkodnak, egy több évtizedes kutatómunka – amivel egy komoly gyűjtemény felépítése együtt jár – eredménye ne váljon semmivé az által, hogy eladogatják nem ritkán részletekben, s a kollekció együttes értéke odalesz. Ha nincs a családban, aki tovább építse, akkor legyen az utókor számára közkincs. Éppen ezért is hoztuk létre megbecsülésük jeléül a Bélyegmúzeum előcsarnokában a Donátorok falát, amelyen a legjelentősebb adományozóink portréját helyeztük el. Egyébként a gyűjteménygyarapodásunk számszerűen legnagyobb része két forrásból táplálkozik. A magyar kiadások a két gyártó műhelyből (ANY Állami Nyomda, Pénzjegynyomda), a külföldi alapbélyegek egyfajta kötelespéldány jelleggel – de sajnos, nem azzal egyező fegyelemmel és nem hiánytalanul – az Egyetemes Postaegyesületen keresztül érkeznek a világ legtöbb országából.

A gyűjtemény gyarapítására egyébként - ahogy erre fentebb történt is utalás - jelenleg nem nagyon van lehetősége a múzeumnak, amit elsősorban az erre vonatkozó költségkeret hiánya okoz:

Gyűjteménygyarapításra nincs költségkeretünk nagyon régóta. Sajnos, az utóbbi évtizedekben már elvétve kerül be nagyon magas piaci értékű tétel, de az említett hagyatékok, adományok összességében még mindig tartalmaznak olyan elemeket, amelyek együttesen emelik a darabonkénti eszmei és gyűjtői értéket. Például a Covid-járvány idején kaptuk meg a rendkívül ritka, 1944-45 fordulóján keletkezett és rövid ideig forgalomban volt ún. Nyíregyháza-bélyegeket, amely egy igazi kuriózuma a hazai filatélia történetének, egyúttal része Magyarország históriájának is. A szovjet csapatok elől elmenekült postahivatal-vezető elvitte magával a teljes bélyegkészletet és a bélyegzőket is, ezért a helyi adóhivatal bélyegzőjének felhasználásával készítettek a megszálló katonai parancsnok engedélyével kis példányszámban helyi kiadású bélyegeket, s azokat a környékbeli településekre irányuló postaforgalomban felhasználták, amíg nem normalizálódott a katonai helyzet, s újra hozzájuthattak a hivatalos postabélyegekhez Budapestről

- árulta el Szabó Jenő.

Így kerülnek kiállításra a bélyegek

Bár a bélyeggyűjtéssel nem foglalkozó emberek figyelmét talán könnyebben megragadják a különösen értékes bélyegek, a múzeumban valójában egyéb szempontok alapján döntik el, hogy mely példányok kerüljenek a nagyközönség elé. Szabó Jenő ezzel kapcsolatban így nyilatkozott:

Állandó kiállításunk gyakorlatilag a világgyűjteményre épül. Földrészenként az országok ábécérendjében, az egyes országokon belül a kibocsátás időrendjében mutatjuk be a bélyegeket. Időszaki kiállításaink pedig két főbb típusra oszthatók. Igyekszünk minden évben legalább egy-egy filatéliai szakkiállítást, illetve a nem szakmai közönség számára is érdekes ismeretterjesztő jellegű tárlatot létrehozni. Természetesen nem lehet mereven elválasztani e két szempontot, hiszen könnyedén bekerülhetnek a gyűjtők számára is izgalmas elemek a laikusoknak szánt tematikába, vagy fordítva. A postabélyeg születése óta eltelt lassan két évszázad alatt oly végtelen a motívumok sokasága, hogy gyakorlatilag nincs olyan téma, amiről ne lehetne önálló kiállítást készíteni.

Mindenképpen szép hobbi

Összességében elmondható, hogy az igazán értékes bélyegek ritkaságszámba mennek, ám ennek ellenére egy érdekes, izgalmas és komoly múlttal rendelkező hobbinak tekinthető a bélyeggyűjtés. Azok számára, akik szeretnének belevágni ebbe a hobbiba, Polgár László, a MABÉOSZ elnöke nemrég az alábbiakat tanácsolta:

A bélyeggyűjtés bármilyen életkorban elkezdhető. Általában valami eseménnyel vagy témával-motívummal kapcsolatban legegyszerűbb elkezdeni a gyűjtést. Az alapokról érdemes megkérdezni egy tapasztaltabb gyűjtőt vagy az alap szakirodalmat olvasni. Olyan mennyiségű és minőségű szakirodalom áll rendelkezésre az elmúlt 184 év bélyeggyűjtéséről és a filatéliáról, hogy pl. simán megtölt egy könyvtárat - ez a MABÉOSZ székház 2. emeletén található. Nagyon jó kezdés lehet pl. a Bélyegmúzeum meglátogatása, amely a világ leggazdagabb gyűjteményével rendelkezik filatélia témában.

EZ IS ÉRDEKELHET

Sokmilliós bélyegek is lapulhatnak a magyar otthonokban: bármely hagyatékban rejtőzhet egy?

Bár a fiatalabb generációk körében már csak ritkábban foglalkoznak bélyeggyűjtéssel, a nagy- és dédszülők birtokában a mai napig gyakorta ott lapul egy-egy gyűjtemény.