Keményen behajtják a kamatstopot a magyar bankok: rengeteg pénzt bukhatnak számlatulajok

Pénzcentrum: Tavaly tavasszal így foglaltad össze a magyar gazdaság helyzetét: „nincs annyi púder, hogy ez jól nézzen ki, ez fájni fog”. Bejött, amire számítottál?

Sándorfi Balázs: Fájni biztosan fájt, és fáj most is mindenkinek! Ahogy számítottam rá, az a több, mint 500 milliárd forint, amit SZJA-visszatérítés formájában visszaosztottak a lakosságnak eléggé hiányzott a költségvetésből – még akkor is, ha papíron a 2021-es büdzsét terhelte. Szép lassan elértünk oda, hogy kiigazításokra lett szükség a hazai és a nemzetközi helyzet miatt, hiszen a gázár is meredeken felfelé ment, ami az ország szempontjából kvázi létfontosságú.

Brutális megszorításokat kaptunk több lépésben, a rezsicsökkentést is el kellett engedni az eredeti formájában. A valóság beköszönt Magyarországra, és ez az, ami igazán fájdalmas lett. Az inflációt megpróbálták megfogni olyan egyéni módszerekkel, amelyek szerintem korlátozottan voltak képesek bármilyen pozitív hatást elérni.

Ha mondjuk az éjszakához hasonlítjuk a gazdaságilag nehéz időszakot, akkor hol járhatunk, közeledik a napkelte? Hány óra van most Magyarországon?

Éjfél már biztosan elmúlt, az éjszaka vége felé tarthatunk, lassan közeledik a pirkadat. A válságnak abban a szakaszában vagyunk, amikor már mindenki teljes mértékben átéli azt, hogy itt akár a világnak is vége lehet, az árak csak felfelé tudnak menni, a kamatok csak irtó magasak tudnak lenni. Belehergeli magát az átlagember ebbe a válság-feelingbe: bizonytalan a saját jövőjét illetően, nem mer nagyobb döntéseket hozni. Leestünk a ló túloldalára válság és pesszimizmus szempontjából.

Ezzel szemben én azt gondolom, hogy bizony elindultak pozitív folyamatok: a tőlünk nyugatabbra lévő gazdaságokban, de akár a V4 országokban is találkozhatunk lassuló inflációval, mérséklődik az árdinamika. A gázárban érdemi csökkenés következett be, az augusztusi csúcsról több mint 80 százalékot esett. A nagy nemzetközi gazdaságokban a kamatemelési nyomás mérséklődött annak köszönhetően, hogy az infláció elkezdett visszafelé konyulni, az euró erősödött a dollárral szemben, mindez összességében elkezdte erősíteni valamennyire a forintot is.

A magyar gazdaság teljesítményére vonatkozó elemzői előrejelzések kismértékben javultak 2023-ra. Ezeket még nem látja az átlagember, de pont ezt kellene megragadni, elengedni a pesszimizmust, és elhinni, hogy 2-3 hónapon belül pozitív jeleket láthatunk már a magyar gazdaságban is.

Ez már konkrétan leképződik abban is, hogy a 10 éves magyar államkötvény kamata a 11 százalék feletti értékről lejött 7,5-8 százalék közé. Ez miért is kifejezetten fontos az átlagembernek? Hát azért, mert a lakáshitelek kamatszintjét elsősorban ez határozza meg. Megszűnt a külső kamatnyomás, így az utóbbi hónapokban nem kellett azzal szembesülni, hogy már megint sokkal drágább lett a lakáshitel. A forinton is meglátszik egyébként: február elejére 430-ról 380-390 forint közé erősödött az euróval szemben, ami nagyjából 10 százalékot jelent. Ezek pozitív jelek, csak nagyon nehéz még megélni.

A válság azon szakaszában vagyunk, hogy nem fog már holnap sütni a nap, lehet, hogy felhős még mindig az ég, de már egyre közelebb járunk a könnyebb időkhöz. Nem fogunk visszatérni ugyan a gazdasági aranykorba, de egy kiszámítható környezetben, nem romló főbb paraméterekkel tud majd számolni a lakosság.

Milyen pályát jósolsz a forintnak a következő hónapokban?

Feltételezve azt, hogy a gázár a jelenlegi szinten marad, ami elsődleges fontosságú az ország szempontjából, és az infláció elkezd, ha nem is összeszakadni, de mérséklődni, akkor alapvetően az árfolyamot egy tényező fogja érdemben befolyásolni. A forint akkor fog lefelé elszakadni a 380-390-es szintről az euróval szemben, ha konkrétan kézzelfoghatóvá válnak az uniós megállapodások, csörög a kassza, tényleg ideér a pénz Brüsszelből. Nem elég csak a megállapodás ténye, a tényleges kifizetéseknek is meg kell indulni ahhoz, hogy esetleg 360 alá is benézzen az árfolyam.

A másik lehetőség, ha egy külső tényező is nagyon széppé válik, tehát mondjuk a dollár még rengeteget gyengül az euróval szemben, az is támogathatja a forintot. Összességében, ha Magyarország és az EU helyzete konszolidálódik, akkor bőven lehet 360 is az euró, de ha valamilyen húr elpattan a politikai arénában, akkor nagyon könnyen visszatáncolhatunk 400 fölé is – bár ennek ma kisebb a valószínűsége, mert szerencsére elég nagy a nyugalom a pénzügyi piacokon, a nemzetközi trendek a forint erősödésének irányába hatottak.

A következő félévben én el tudom képzelni az euróárfolyamot – és ez most egy picit aszimmetrikus sáv lesz – 360 és 405 forint között bárhol. Ha pedig elpattan a húr, akkor nagyon gyorsan mehetünk vissza 430 irányába.

Elég bizakodó vagy, akkor szerinted sem álomszerű egyszámjegyű inflációt emlegetni az év végére? Annyi biztos, hogy a kormányzati cél most ez.

Odáig el kell érni. Abban biztos vagyok, hogy az infláció hamar, értelmezhető mértékben csökkenni fog Magyarországon. Azt nehéz megmondani, hogy az egyszámjegyű inflációhoz hogyan és mennyi idő alatt jutunk el. Egyre többen pedzegetik azt is, hogy az árstopokat ki kell vezetni, mert nem feltétlenül volt az intézkedésnek pozitív hatása, sőt. A megszüntetés nyilván hatni fog a teljes inflációs pályára, de egyre nagyobb a valószínűsége, hogy el fogunk jutni a kivezetéshez, például a fentebb említett, pozitív hatások miatt is.

Annyi biztos, hogy a kiskereskedelmi adatokban már látszik a visszaesés, egyre kevesebbet vásárolnak a magyarok, nyilván a drágulás miatt. Végül lehet, hogy a magas árakat a magas árak fogják kinyírni?

Teljes mértékben elképzelhető. Mára ott tartunk, hogy még Ausztriába is megéri átmenni élelmiszert vásárolni, Horvátországba, Szlovákiába, Romániába meg pláne. Mi következik ebből? Az, hogy ha a magyar kiskereskedelem normálisan tud működni, akkor a hazánkban is jelen lévő kereskedelmi láncok csatornáin be fog jönni az alacsonyabb árazású termék.

Sokan hajtogatják, hogy ha a boltok egyszer megemelték az árakat, akkor többet biztosan nem fogják lejjebb vinni, de a kereskedelem nem így működik. Ha az üzletlánc mondjuk 10 százalékkal alacsonyabb árazás mellett több profitot tud elérni – hiszen ezáltal pörögni fog a termék, alacsonyabb haszonnal, de többet fog eladni –, akkor le fogja engedni az árat. Szerintem most fog jönni egy olyan periódus, hogy nem csak stagnálni fog az élelmiszerár, hanem jónéhány terméknek konkrétan csökkenni is fog az ára, akár 10-15 százalékos mértékben is – már persze, ha életszerűen tud működni a hazai kereskedelem.

Azon termékek esetében számítanék ekkora mértékű árcsökkenésre, amik az extrém magasan drágulók közé tartoznak, 80 százalék feletti éves áremelkedéssel, itt jöhet egy visszakorrigálás. Viszont fontos kiemelni, hogy a teljes inflációnál, amely az élelmiszerek mellett a szolgáltatásokat, az energiát és még számos más elemet tartalmaz, továbbra is emelkedést fogunk látni – utoljára 2016-ban volt negatív infláció, tehát defláció Magyarországon, ez most nem várható belátható időn belül.

Mikor és hogyan lenne célszerű kivezetni az élelmiszerek árstopját, hogy az ne fájjon annyira?

Azonnal és teljesen. Sok mély elemzés jelent meg ahhoz, hogy az árstopoknak a teljes inflációra gyakorolt pozitív hatását kérdőjelekkel lássuk el. Ha ez fordítva is igaz, akkor az árstop elengedése nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy azonnali brutális drágulás fog lecsapni Magyarországra, és érdemben meglöki az inflációt. Az elsődleges számítások, amiket a hatósági árak bevezetésekor közöltek, arról szóltak, hogy az intézkedés nagyjából 3 százalékkal fogja vissza az inflációt.

Viszont az elmúlt hónapok friss elemzései alapján már nem gondolom, hogy ezt a számot most is sokan fenntartanák, ma már láthatunk olyan véleményeket, amelyek ezt 1 százalék körülre teszik. Márpedig, ha ez megállja a helyét, akkor abban sem lehetünk biztosak, hogy az árstop kivezetése sokkolni fogja a teljes inflációs mutatót, és tényleg nagyon fájdalmas lesz. Az viszont biztos, hogy az intézkedés káros a piaci folyamatokra nézve.

Szerinted elégséges a mostani, 13 százalékos alapkamatszint, vagy még lehetne tenni az infláció ellen kamatemeléssel? Mikor kezdhetik el csökkenteni az alapkamatot? Parragh László például múlt hónapban már arról beszélt, hogy lassan itt lenne az ideje ennek is az árstop kivezetése mellett.

A forint még nem annyira combos, hogy neki lehetne ugrani a kamatcsökkentésnek, és azt is meg kellene várni a lépéssel, ameddig csitulni kezd az infláció, olyan 15 százalékos szintre. Emelésre viszont nem látom, hogy szükség lenne, mert az amerikai és az európai piacon az elmúlt 3 hónap arról szólt, hogy a kamatemelési várakozások mérséklődtek, azaz megszűnt a magyar kamatszinthez emelkedő, alulról jövő nyomás.

A kamatdifferenciál érdekes a forint-euró és a forint-dollár viszonylatában is: ha azt látjuk, hogy ez a különbség elég nagy, nem kezdi el felfelé tolni a kamatszintjeit a FED, vagy az Európai Központi Bank, akkor szerintem a mostani helyzet rendben van. Nem kell emelni, sem csökkenteni.

Már csak azért sem valószínű emelés, mert az MNB konkrétan bejelentette, hogy vége a kamatemeléseknek.

Igen, ennek a lépésnek vegyes a megítélése. Nem tartom magam monetáris politikai szakértőnek, de az biztos, hogy - anno, az adott környezetben - a bejelentés jónéhány befektetőben ébresztett kérdőjeleket. Hiszen akkor még az amerikai és az európai kamatszintekben is fokozatos növekedést vártak. Ha én konkrétan kimondom, hogy megállok, miközben a másik kettő vélhetően emelkedik még, akkor szűkül a differencia, ami feszültséget keletkeztet, ráadásul abban az időben a magyar infláció még igencsak felfelé ment. Szerencsére a külső és belső környezet változott annyira, hogy a kérdés mára nem fejti ki hatásait.

Az élelmiszerárstop mellett jelen állás szerint nyárig érvényben van a kamatstop is. Erről is hasonlóan vélekedsz, mint a hatósági árról, azonnal ki kellene vezetni?

Vannak olyan kimutatások, amelyek szerint a kamatstop alatt lévő hitelek egy nem elhanyagolható része olyan lakossági fogyasztókat véd, akik messze átlag feletti keresettel rendelkeznek.

Itt merül fel a kérdés, hogy így szükség van-e ilyen fajta védelemre? Ráadásul, ha kialakítjuk a lakosságban azt a téveszmét, hogy mindig mindentől megvédik, ha negatív pénzügyi változás van, akkor mitől fogunk felelős pénzügyi döntéseket hozni? A másik tényező pedig a kamatstop költsége, amit a bankszektor visel, és ez valahol kidudorodik. Valahogy be kell hozni: vagy be kell kalkulálni a gazdálkodásba, vagy a többi banki szolgáltatás árát kell megemelni.

Ahogy a boltban is a 1,5 %-os meg a 3,5 %-os tej drágul a 2,8-as helyett például?

Valahogy így, igen. Ha van egy kívülről jövő, hirtelen változás, ami csak Magyarországon érvényes, azt mindig kockázatnak tekintik a külföldi cégek. A kockázatnak pedig ára van, ami megjelenik a termékeknek, szolgáltatásoknak az áraiban.

Ha tényleg minden áron szükség van kamatstopra, akkor legalább ne legyen általános, szűkíteni kellene a kört! És nem mellesleg fontosnak látom megjegyezni, hogy már 2021 tavaszán tisztán látszott, hogy az infláció elindul felfelé, a kamatok emelkedni fognak. Volt arra vonatkozó kampány, hogy az ügyfelek fixálják be a változó kamatozású hiteleiket – rengeteg hír jelent meg erről a sajtóban is. Viszont maga, az ügyféloldali aktivitás borzasztóan vékony volt.

És nem olyan folyamaton vagyunk túl, mint a devizahitelek esetében, hogy 2008. szeptember 15-én brutális törés volt a Lehman Brothers csődje, hirtelen elszakadt minden, aztán elérkezett a pokol. Most láttuk elindulni a lassú trendet, az emberek minden létező oldalról megkapták a figyelmeztetést, a felhívást, hogy cselekedni kell, különben nagy baj lesz. Ennek ellenére marginális mértékben reagáltak rá, nagyon alacsony százalék lépett annak érdekében, hogy biztonságosabb hitele legyen.

Mindennek tükrében felmerül a kérdés, hogy át kell-e hárítani az ő védelmük költségét a bankokra, amit végső soron az összes magyar banki ügyfél megfizethet, hiszen jó eséllyel áthárítják rájuk.

Egyébként a kihelyezett lakáshitelek mekkora hányada nincs jelenleg lefixálva?

Kezdjük azzal, hogy igazán fixnek a 10 éves, vagy azon túli kamatrögzítéssel rendelkező lakáshiteleket tekintjük. Az újonnan kihelyezett lakáshitelek döntő többsége ilyen, tehát már látszik valamiféle racionalitás a hitelfelvevőkben. Sok esetben egyébként azt láthatjuk, hogy egy 20 évig és egy 10 évig fix lakáshitel költségei között minimális a különbség, vagy egyáltalán nincs is.

És itt jönnek megint képbe az állampapírkamatok: a 20 évesek van, hogy alacsonyabbak is, mint a 10 évesek, és ez megjelenik a lakáshitelekben is. Sőt, előfordulhat, hogy a 20 évre fixált kölcsön olcsóbb is, láttunk már ilyet. Így a fogyasztóknak is megérheti a végig fix formációt választani, amit szerencsére az új hitelfelvevők el is kezdtek. A nem fixált hitelek jellemzően régebbi kihelyezésűek, sok esetben forintosított devizahitelek, és még mindig a torta jelentős szeletét alkotják.

Ha a legutóbbi figyelmeztetéssel, médiakampánnyal sem sikerült, akkor miképpen lehetne rávenni az embereket arra, hogy fixáltassák be a lakáshiteleket? Én legtöbbször azt az ellenérvet hallom, hogy ahhoz szerződést kell módosítani, közjegyzőhöz kell menni, ami sok esetben százezres tétel.

A közjegyzői díj költségszintje valóban komoly kérdés, egy érdemleges terhelés az ügyfelek számára, a helyzet javulása érdekében érdemes lenne lecsökkenteni. De ezzel az érvvel sem lehet felelősen kibújni a hitelünk feletti racionális döntés alól. Meg kell lépni a család anyagi biztonsága érdekében, hogy a hitel rendben legyen… Inkább gazdálkodjuk ki egyszer a közjegyzői költségeket, minthogy esetleg többszörösen kifizessük a kamatemelkedés miatt.

Ha jól tudom, az MNB ajánlást is megfogalmazott erről a bankoknak, amelyben az áll, hogy részben, vagy egészben vállalják át a fixálás miatt esedékes közjegyzői költségeket. Ez mennyire, milyen mértékben elterjedt a magyar bankoknál?

Erre vonatkozóan a bankpiaci gyakorlat eltérő, semmiképpen sem egységes, különösen egy-egy olyan időszakban, ahol a bankok koncentráltan – közös érdek alapján – át szeretnék terelni az ügyfeleket a hosszabb távon fixált szerződésekbe.

A lakáshitelezés decemberben is folytatta a mélyrepülését kihelyezések összegének tekintetében. Azonban érdekes, hogy csökkenni kezdett az átlagos kamatszint. Ennek mi az oka, tényleg javulnak lakossági szempontból a feltételek?

Ahogy fentebb említettem, októberben 11 százalékon tetőzött a kamatszint, ami meghatározza a lakáshitelek kamatozását a bankok számára, ennek a leképződése látszik az MNB adataiban is. Novemberben és decemberben is folyamatos volt a csökkenés, ebből szivárgott át az ügyféloldalra is valamennyi mérséklődés.

Mit tanácsolnál annak, aki most lakásvásárlás előtt áll: érdemes lehet még egy kicsit kivárni ennek tükrében a hitelfelvétellel?

A mai kamatszinteket megvizsgálva, ha a családnak van 450 ezer forint igazolt jövedelme – ami sajnos immár nem egy egetverő összeg –, azzal már egészen emberi feltételekkel lehet lakáshitelt felvenni, 8 százalékot alig meghaladó kamatozással. Még a várhatóan lefele tendáló inflációt is figyelembe véve sem tudom azt mondani, hogy a 8 százalékos kamatszint olyan hű, de magas lenne. Nem tudom reálisan azt a várakozást megfogalmazni, hogy ez a nem túl magas jövedelemmel elérhető kamatszint le fog csökkenni pár hónapon belül mondjuk 5 százalékra.

Ha színtisztán lakáshitelről beszélünk, és az a kérdés, hogy most vegyem fel, vagy fél év múlva, akkor én nem várnék. Ma senki nem fogja tudni megmondani, hogy 2023 végén mennyi lesz a lakáshitelek kamatszintje, erre egyszerűen nem lehet döntést optimalizálni. Ha az élethelyzetem úgy adja, hogy lakást kell vásárolnom, akkor nem biztos, hogy el fogom találni azt a pontot, amikor a legalacsonyabb a kamatszint (miközben esetleg folyamatosan finanszíroznom kell a havi albérleti díjat).

De szerencsére megvan a lehetőség, hogy ha alacsonyabbak lesznek a kamatok, akkor fogom, és kiváltom a lakáshitelemet egy kedvezőbbre. Ez az a tornamutatvány, amiben a magyarok nem jeleskednek. Felveszik a lakáshitelt, és ennyi, szépen fizetik, mindegy, hogy van már 5 jobb ajánlat is a piacon. Esetleg arra várnak, hogy ha nagyon nagy szósz van, akkor megmenti őket az állam… Úgyhogy a legracionálisabb lépés az, hogy ha minden összeállt, akkor megveszem a lakást, felveszem a hitelt, viszont aktívan menedzselem a kölcsönömet! És ha van kedvezőbb ajánlat, akkor igenis kiváltom arra később.

A lakáspiacon már mutatkoznak a lassulás jelei a statisztikák szerint. Hol lehet az alja a magyar ingatlanpiacnak a jelenlegi helyzetben?

Valahol az alja környékén lehetünk. Ha igaz az a hipotézis, hogy 1-2 hónap múlva elkezd csökkenni az infláció, több tényezőben szilárdul a helyzet, az emberek tudnak számolni a holnappal, ki tudják fizetni, amit ki kell, akkor közel lehetünk.

A becslések szerint a januári tranzakciószám már 6000 alatt volt, viszonyításképp a 2008-as válság után a havi átlagos tranzakciószám 7000 környékén maradt jó ideig, de az egy sokkal nagyobb válság volt, mint amiben ma vagyunk. Nyilván ezek nem zsinórmértékkel mennek, nem ilyen aránypárokban állnak össze, de összességében nagyon közel lehet a lakáspiaci adásvételszám a mélypontjához, legkésőbb az év közepén a tranzakciószám újra élénkülhet.

Visszatérve a kivárásra: az ingatlanárak esetleges csökkenése miatt sem érdemes inkább egy kicsit halogatni a vásárlást? Nem fog nagyot durranni az ingatlanlufi, amire már régóta spekulálnak?

Az áresés az egy másik kérdés. Előzetes becslések szerint a tavalyi utolsó negyedévben 4-5 százalékkal csökkenhettek az átlagos lakásárak, elképzelhetőnek tartok még ezen felül egy 2-4 százalékos árcsökkenést, de többet nem egy éves időtávon, ebben ennyi van. Nem tudom azt feltételezni, hogy 2023 végére a mai árszintről 20 százalékos csökkenés lesz.

Nem reális arra számítani, hogy a ma 50 millióért árult ingatlant év végére 40 millió forintért is meg lehet majd venni. Az biztos, hogy van egy átárazódás a piacon, de ezt durranásnak nem nevezném, nagy hangja biztos nincs. A magas infláció miatt, ha stagnál az ár, akkor az infláció értékével átárazódik az ingatlan. Érdemi átértékelődés következik az ingatlanpiacon, ámde anélkül, hogy az 50 milliós árcédula lemenne 30-ra.

Ha már a hitelkamatokról beszélgettünk, mi a helyzet a másik oldallal, a betéti kamatokkal? Szerintem nem túlzó, ha azt mondom, hogy több millió magyar egyszerűen a bankszámlán parkoltatja a megtakarított pénzét. Ők mire számíthatnak?

Porlasztja a pénzét, az pontosabb. Pár akciós ajánlatot leszámítva néhány kisebb pénzintézettől, ma Magyarországon a bankbetéti kamatszint lényegében értelmezhetetlen, öngyilkosság ott tartani a pénzt. Ugyanarról beszélhetünk, mint a hitelek esetében: ha engem nem érdekel, nem menedzselem a lakáshitelem, megyek át változó kamatozásból fixre, akkor ugyanezen tényezők miatt hagyom a pénzem a bankban erodálódni, még csak le se kötöm 2-3 százalék kamaton.

A lustaság, a figyelmetlenség vezet ide. Nézzünk egy hasonlatot a piacról: ha el tudok adni egy kiló paradicsomot 2000 forintért, akkor miért adnám 1500-ért? A bank sem egy karitatív szervezet: ha ott tudja tartani az ügyfelek pénzét 1 százalékos betéti kamat mellett is, akkor miért fizetne 3-at, 8-at, 12-őt? Amit ezen meg lehet nyerni, azt megnyeri a bank, az ügyfél meg elveszíti.

Sokkal jobb lenne, ha a magánszemélyek jönnének rá, hogy ők tulajdonképpen veszítenek azzal, hogy csak úgy a számlán parkol a pénzük, mintha az állam, vagy a szabályozó kényszerítené ki, hogy márpedig holnaptól 9 százalék legyen a betéti kamat. Akkor visszajutunk abba a korszakba, amikor mindennek megvolt határozva törvényileg az ára, csak hát egy idő után ez kevésbé működött…

Magyarul, csak akkor látsz ebben a tekintetben változás, ha egyszer csak tömegek kezdik el a bankszámla helyett máshol gyűjteni a megtakarítást?

Pontosan, el kell jutni odáig, hogy a banknak szüksége legyen a betétekre, a forrásra, és többet kínáljon érte, mintha a lakosság áttenné a pénzét a tízen pár százalékos kamatot kínáló állampapírba például. De pontosan tudják, hogy ezt nem teszi meg az átlagmagyar, mert nem akarja megérteni, hogy működik az állampapír, mi a különbség az értékpapírszámla és a bankszámla között. Ennek a nemtörődömségnek az ára pedig éves szinten, 1 millió forint esetén kb. 120-140 ezer forint, ennyit lehet bukni, azaz inkább önként, ingyen átadni a banknak.

Mit tanácsolsz azoknak, akik talán ennek a beszélgetésnek a hatására úgy döntenek, hogy eleget parkolt a bankszámlán a megtakarítás? Merre induljanak el?

Attól függ mennyi pénzük van, és mennyi ideig áll rendelkezésre. De azt minimumprogramnak tartom, hogy a bankbetétből elmozduljunk. Az elsőszámú célpont az állampapír, ami a legbiztosabb helye a pénznek, de azon felül is jó lehetőségek vannak, viszonylag mérsékelt kockázattal. Fontos áttekinteni, hogy mennyire szeretném forintban, devizában tartani a megtakarításaimat.

És nem akkor kell eldönteni, milyen megosztásban tartsak forintot, dollárt, eurót, amikor új mélyponton van a forint: nem 430-nál kell euróba menteni, hanem amikor viszonylagos nyugalom van, mint például mostanában. Nem fél évre szóló döntés, hogy miben és milyen arányban tartom a pénzem, hanem hosszabb távú stratégia, végig kell gondolni, időt kell rá szánni, meg kell érteni. Ez az, ami jelenleg a magyarok többségének túl nagy erőfeszítést jelent.

Mostanra minden magyar számlatulajdonos kézhez kapta a kimutatást, amely tartalmazza az elmúlt év banki költségeit. Hogy látjátok, mennyivel emelkedtek ezek az utóbbi egy évben? Mennyire érvényesítették az áraikon a pénzintézetek az inflációt, a kamatstop költségeit?

Egyes bankok automatikusan, az általános szerződési feltételekben foglaltaknak megfelelően, érvényesítik az infláció hatását minden évben. A bankok egy másik része a versenyképesség fokozása, új ügyfélszerzési érdekek miatt ettől teljesen, vagy részlegesen eltekint.

A bankok jelentős része a bankszámla díjemeléseket tavasszal hajtja végre (de nem egységes az időzítés). Azt feltételezzük, hogy a bankszámla díjak emelkedésének többsége idén is tavasszal fog megvalósulni.

A korábban elmondottak alapján, gondolom a bankszámlák esetében sem jellemző, hogy a lakosság tömegesen keresné a jobb banki ajánlatokat ebben az időszakban.

Sajnálatos módon a bankszámla költségek vonatkozásában is minimális tudatosság jellemzi az ügyfeleket. A legtöbben azt sem tudják, hogy évente megkapják a költségkimutatást. Nem nézik meg, nem szembesülnek vele, hogy „hopp, tavaly 30-40-60 ezer forintba került a bankszámlám”.

Végtelenül egyszerűen, 1-2 óra ráfordítással tudná az ügyfelek 80 százaléka lenullázni ezt a költséget, akár teljesen online bankváltással. Egy havi átlagos lakásrezsiért, vagy ennek a két, két és félszereséért megérné lehajolni…

Fotók: Stiller Ákos