Így bukhatod el a nyugdíjadat: vigyázz, még büntetőkamatot is fizethetsz!

Bármikor hozhat az élet egy váratlan, nagyobb kiadást. Ha elegendő mennyiségű likvid megtakarításunk van, akkor ezt minden különösebb probléma - és plusz anyagi veszteség - nélkül átvészelhetjük, de előfordulhat olyan helyzet is, hogy a vésztartalék sem lesz elég. Ilyenkor persze nincs mit tenni, fel kell használnunk egyéb befektetéseinket.  Adódik ugyanakkor a kérdés, hogy az egyes megtakarítási típusoknál milyen módon, illetve mennyire egyszerűen - vagy épp nehezen - juthatunk hozzá a pénzünkhöz.

A leggyakoribb megtakarítási formák egyik csoportosítási módja lehet, hogy jár-e félretett pénzünk mellé valamilyen állami támogatás, vagy sem. Az állami támogatás nélkül álló megtakarítási módok csoportja persze igen tág, hiszen ide tartoznak az egyszerű bankbetétektől kezdve a jóval kockázatosabb részvények is.

Közhely, hogy a magyar lakosság többnyire kockázatkerülő beállítottságú. Ennek megfelelően sokáig a bankbetétek voltak a legnépszerűbb megtakarítási termékek, ez azonban az utóbbi években fokozatosan megváltozott. Ebben szerepet játszott a bankbetétek kamatainak általános csökkenése, valamint az a tudatos adósságkezelési stratégia, amely a jelenlegi kamatkörnyezetben is elérte azt, hogy az állampapírok még most is vonzóak legyenek a megtakarítani képes lakosság szemében. Mindezek hatására 2014-től már lemaradt a hazai bankbetét-állomány az értékpapír-állomány mögött, amint ez az alábbi MNB-s tanulmányból is kitűnik.

Bankbetétben lekötött pénzünkhöz azonnal hozzá tudunk férni. Ezek lejárat előtti feltörésekor jellemzően a teljes, a lekötésért kínált kamattól elesünk, ám egyéb kár nem ér minket. Sőt, az is gyakori, hogy a bankszámlára vonatkozó látra szóló kamatot jóváírják. Időben is gyorsan megvagyunk, a megbontásra vonatkozó megbízásunk leadása után gyakorlatilag azonnal a számlánkra kerül a pénz.

A lakossági értékpapír-állomány felét a befektetési jegyek teszik ki. Ezek eladását szintén minden további nélkül kezdeményezhetjük bankunkon keresztül, ám az eladásért díjat számítanak fel a pénzintézetek. Jellemzően ezeknél el kell telnie néhány napnak, mire hozzájutunk a pénzünkhöz. Számos alapnál büntetőjutalékot számítanak fel abban az esetben, ha az alap befektetési jegyeinek megvásárlása és visszaváltása között kevesebb idő telt el a hirdetményben meghatározottnál (ez néhány százalékot jelent általában).

Az is előfordulhat, hogy befektetési jegyeink éppen veszteségesek, amikor mi kénytelenek vagyunk túladni rajtuk. Erre nagyobb az esély akkor, ha egy olyan zártvégű befektetési alapot szeretnénk eladni, amelynek épp csak elindult a futamideje. Ennek oka, hogy a zártvégű befektetési jegyek jegyzésének lejárta után az alapkezelők levonják a maguk jutalékait, így ha röviddel ezt követően szeretnénk kiszállni befektetésünkből, akkor ezt jellemzően veszteséggel tudjuk megtenni. Fontos különbség, hogy zártvégű alapjainkat csak másodpiacon tudjuk értékesíteni.

Meglévő állampapírjainkat is pénzzé tehetjük a lejárat előtt. Például az egyik legnépszerűbb magyar állampapírt, a Kamatozó Kincstárjegyet a Magyar Államkincstár Állampénztári Irodáiban és a lakossági elsődleges forgalmazóknál értékesíthetjük a futamidő alatt.

Jellemzően időben hosszadalmasabb, és költségesebb is, ha befektetési egységekhez kötött életbiztosításban van a megtakarításunk. Ezeknél nem feltétlen kell felmondanunk a teljes szerződést, van lehetőség részvisszavásárlásra is, bár általában csak bizonyos feltételek teljesülése esetén - pl. legalább kétéves legyen a szerződésünk -, és ekkor sem díjmentesen. A visszavásárlási díj lehet fix, vagy a kivont összeg meghatározott százaléka is, valamint abban is lehet eltérés, hogy termékszinten, vagy eszközalaponként számítják fel a díjat. A visszavásárlás díja, valamint a jelentős kezdeti költségek jelentik tehát a fő veszteséget, így előfordulhat, hogy még a hozamok ellenére is kevesebb pénzt kapunk vissza, mint amennyit a szerződés kezdetekor beleraktunk. Ez még egy több éve futó szerződés esetén is megtörténhet.

Jóval drágábban férhetünk hozzá pénzünkhöz abban az esetben, ha korábban olyan megtakarítási formát választottunk, amelyhez állami támogatás is jár. Alapvetően a lakástakarékok és a nyugdíjcélú megtakarítások tartoznak ide. Ha meglévő LTP-nket szeretnénk idő előtt megbontani, akkor az idő jelentheti számunkra a legnagyobb problémát: a régebbi szerződések esetén három hónap a kiutalási időszak, a 2017 júliusa utáni szerződések esetén pedig kettő hónap. Ha ennél gyorsabban van szükségünk a pénzre, akkor kérhetünk gyorsított kifizetést is (ilyenkor egy hónapon belül megtörténik a kifizetés), ám ezért külön fizetünk kell, mégpedig a folyósított összeg három százalékát.

Ezen túl felmerül a kérdés, hogy mi lesz a korábbi befizetések után már megkapott állami támogatásokkal. Ha a szerződésünket négy év előtt mondjuk fel, akkor az állami támogatásokat annak kamataival együtt vissza kell fizetni, de természetesen megkapjuk a tőkénket és a betéti kamatot. A támogatásokat a lakástakarék levonja és visszautalja az államnak. Ha eredetileg a szerződést hosszabb időre kötöttük, mondjuk tíz évre, de hat év után kénytelenek vagyunk felhasználni, akkor jár az állami támogatás, feltéve, hogy igazolni tudjuk a lakáscélú felhasználást.

Szintén bukjuk a támogatást, amennyiben nem lakáscélra kell fordítanunk az idő előtt feltört megtakarításunkat. Alapesetben az történik, mint a négy évnél rövidebb életű szerződések esetében: az adott lakástakarék levonja az állami támogatást és annak kamatait, mi pedig az ezekkel megrövidített összeget kapjuk meg. Ha csak a kiutalást követően derül ki, hogy nem tudjuk igazolni a lakáscélú felhasználást, akkor vissza kell fizetnünk a kapott támogatást a felvétel napjáig jóváírt, a támogatásra jutó betéti kamattal, valamint a felvétel napja és a visszafizetés napja közötti időszakra jutó mindenkori jegybanki alapkamattal növelt összeget.

A legrosszabbul akkor járunk, ha nyugdíjcélú megtakarításainkat kell idő előtt megbontanunk, de itt is vannak különbségek a megtakarítási típusok között (nyugdíj-előtakarékossági számla (NYESZ), nyugdíjbiztosítás, önkéntes nyugdíjpénztár). Szerencsés esetben az első típussal rendelkezünk, a számlát még 2012.12.31. előtt nyitottuk, illetve már nyugdíjba vonultunk. Ilyenkor adómentesen tudunk hozzáférni. Azonban a NYESZ feltételei sokat változtak 2013.01.01-től, ha ezt követően nyitottuk már jóval korlátozottabbak a lehetőségeink. Ilyenkor csak a nyitást követő tízedik évben - illetve ezt követően - tudunk adómentesen hozzáférni a pénzünkhöz, továbbá a nyugdíjra való jogosultságunkat is igazolni kell. Ezen feltételek hiányában a 2013-tól nyitott számlák esetében húsz százalékkal növelten kell visszafizetni az adójóváírásokat, valamint még az esetleges hozamaink is adókötelesek.

A NESZ utóbbiban hasonlít a nyugdíjbiztosításokhoz. Ezek a biztosítások lényegében fentiekben már érintett unit-linked biztosításokkal egyeznek előre meghatározott (esetünkben nyugdíj-) céllal. A befizetéseink után itt is adójóváírást kapunk, ami az idő előtti felhasználáskor visszaüt: ennek megbontásakor is húsz százalékkal növelten kell visszafizetni a megkapott adójóváírásokat.

Legnehezebben az önkéntes nyugdíjpénztárban elhelyezett megtakarításainkhoz férhetünk hozzá. Az itteni befizetéseink után is megkapjuk az évi húsz százalékos adójóváírást, azonban jelentős eltérés a másik kettő nyugdíjcélú megtakarításhoz képest, hogy az idő előtti felhasználás esetén nem a korábbi adójóváírásokat büntetik. Azonban ettől függetlenül egyáltalán nem olcsó a megtakarításunk idő előtti felhasználása.

A NYESZ-hez hasonlóan a nyugdíjpénztár feltételei is 2013.01.01-től szigorodtak meg. A változtatásoknak hála jelenleg az első tíz évben nem férünk a pénzünkhöz, és ezt követően is csak a hozamokat tudjuk adómentesen felvenni, ezeket is csak három évenként. Az első évtized letelte után már a tőkét is felvehetjük, ám eleinte igen magas adót kell fizetnünk utána - tizenöt százalék SZJA-t és huszonkét százalék EHO-t. Az adóalap azonban innentől kezdve folyamatosan csökken, évente tíz százalékponttal.

Ahhoz, hogy a tőkét is adómentesen fel tudjuk venni már húsz évnek kell eltelnie, méghozzá a befizetéstől, és nem a szerződés megkötésétől számítva. Ez azt jelenti, hogy hiába van egy húszéves szerződésünk, ekkor még nem tudjuk a teljes tőkét adómentesen felvenni, hanem csak azt a részét, amit már két évtizede fizettünk be.

Megváltoztatja a helyzetet, ha már nyugdíjasok vagyunk. Ilyenkor az első tíz évben is kivehetjük pénzünket, ám a tőkére tizenöt százalékos adókötelezettségünk van. A tíz év letelte után azonban már adómentesen férhetünk hozzá megtakarításainkhoz.