Amerikából jöttem, mesterségem címere...

Jó-jó, sokkal megtisztelőbb, ha az ember neve valami magasztosabb dolog miatt válik szállóigévé, mint dr. Magyar Zoltán a lólengésben, vagy Alfred Nobel a tudományos életben, de valljuk be, hogy akinek a neve ennyire beivódott a köztudatba nem lehetett nyeretlen kétéves a maga területén!

Carlo Pietro Giovanni Guglielmo Tebaldo Ponzi 1882-ben született Olaszországban, majd 1903-ban érkezett Bostonba szerencsét próbálni a S.S. Vancouver hajó fedélzetén. Zsebében mindössze 2.50 dollárral, zéró nyelvtudással. Mosogatóként dolgozott néhány keleti parti vendéglőben, szállása nem volt, ezért a padlón éjszakázott. Szorgalmas ember révén sikerült felküzdenie magát egészen a pincérségig, de szárnyalásának hamar vége szakadt mivel a váltópénz a kassza helyett rendszeresen a zsebében landolt, ezért kisvártatva útilaput kötöttek a lábára.

1907-ben a montreali Zarossi bankban kapott állást, ami kifejezetten az olasz emigránsok befektetéseire specializálódott. Ugyan Ponzi szépen lépdelt előre a karrierlétrán - egészen a fiókigazgatóságig vitte-, időközben elhibázott ingatlankölcsönök miatt a pénzintézet a tönk szélére került. A csődeljárás helyett inkább azt az utat választották, hogy új betétesek pénzéből fizették ki a régi betétesek magas kamatait.

Addig jár a korsó a kútra alapon a bank rövidesen fizetésképtelenné vált. Nem sokkal később, Ponzi besétált a bank egyik elhagyatott irodaépületébe és megajándékozta saját magát egy $423.58 összeggel, és a csekkfüzetbe aláhamísította Damien Fournie vezérigazgató aláírását. Nem mondtatnánk, hogy retteget a törvény öklétől, amikor a rendőrök felolvasták a jogait feltartott kézzel csak annyit mondott: " Bűnös vagyok" és bevonult 3 évre a St. Vincent-de-Paul börtönbe. A rosszfiúk is mama kicsi fiai, ezért édesanyjának írt táviratában csak annyit írt: "anyu, kaptam egy jól fizető börtönőri állást határozott időre".

Szabadulása után nem töltött túl sok időt a szabad levegőn embercsempészet miatt újabb 3 évre a rács mögé került.
A második hűvösre kerülése után datálhatjuk Ponzi igazi szárnyalását. 1918-ban belevetette magát a reklám bizniszbe, ami ugyan hamvában halt ötlet volt, de rávilágította Ponzi figyelmét egy hatalmas pénzszerzési lehetőségre.

Az üzlet befuccsolása után pár héttel kapott Spanyolországból egy levelet, egy IRC kuponnal, amit a következőre lehetett felhasználni: ha küldtünk egy levelet egy másik országba, akkor a címzett a válaszlevél postaköltségét finanszírozhatta vele. Mivel az IRC kuponokat a feladó ország postaköltségeihez igazították, könnyen előfordulhatott, hogy a fogadó ország alacsonyabb költségei miatt, hasznot tehettünk zsebre. Ne feledjük, hogy 1918. legvégén járunk, vagyis közvetlenül az I. Világháború után, egy, az infláció és a gazdasági válság által megtépázott időszakban. Az infláció következtében elmozdult valuta árfolyamok miatt, egy Olaszországban vásárolt kupont - a költségek levonása után - 400 százalékos haszonnal lehetett az Egyesült Államokban eladni.

Ponzi vérszemet kapott és egyrészről, az olasz rokonainak pénzt küldött, hogy vegyenek annyi IRC kupont amennyit csak tudnak, másrészről, pedig meggyőzte az összes bostoni ismerősét, hogy fektessenek be az új üzleti modelljébe. Az ígéret úgy hangzott, hogy 90 nap alatt megduplázza a kezdeti befektetéseit. Csodák csodájára sikerült neki!

Ponzi megalapította a Securities Exchange Company vállalatot, ügynökök egész hadát foglakoztatta hatalmas jutalékokért. Ponzi 50 százalék hasznot ígért 45 nap után, száz százalékot pedig 90 nap után, ezzel szemben a bankok csupán 5 százalékot ajánlottak egész évre. Míg 1920 februárjában "csupán" 5.000 dollárt forgatott, márciusban ez az összeg, már meghaladta a 30.000 dollárt, májusban pedig elérte a 420.000-et. Ez mai léptékkel számolva, körülbelül 4.59 millió dollárra tehető.
Ponzi sikertörténete töretlenül szárnyalt, emberek csillagászati összegeket bíztak rá, de mivel itt is bejátszott a kapzsiság faktor senki sem vette ki nyereségét, hanem egyből újra befektették nála.

Ponzi nagy lábon élt vett magának egy kastélyt légkondicionáló berendezéssel. A hirtelen jött gazdagság sokakban kételyeket ébresztett az üzlet tisztaságával kapcsolatban, de Ponzi állta a sarat-mindenkit beperelt rosszhírnév keltése jogcímen, és ami az egészben a legmeglepőbb, hogy sorra nyerte a pereket, sőt a bíróság még 500 dollár kártérítést is megítélt neki.
A megnyert per másnapján a Boston Post egy cikkében jó fényben tüntette fel Ponzi üzleteit, aminek hatására láncreakcióként jelentek meg az újabb és újabb delikvensek, sőt egyetlen nap alatt negyedmillió dollárt vittek be hozzá.

Ám a pereskedések elültették a bogarat a közvélemény fülében és a pániklavinát már nem lehetett megállítani...

Július 2-án a Post magazin felkérte a Barron pénzügyi magazin kiadóját Clarence Barront, hogy folytasson le egy alapos vizsgálatot Ponzi pénzügyeivel kapcsolatban. Kiderítette, hogy Ponzi a cégére bízott pénzből 160 millió postai válaszlevél kupont kellett volna vennie, de forgalomban csak 27 ezer darab volt. A megdöbbentő vizsgálati eredmény hatására a Posta megszüntette az IRC kupon tömeges eladását és visszaváltását.

Kitört a botrány, de Ponzi hősiesen dacolt a felbőszült tömeggel, három nap alatt 2 millió dollárt fizetett vissza befektetőinek, miközben kávéval és fánkkal kínálta az irodája előtt tajtékzó befektetőit, arról győzködve őket, hogy nincs ok a pánikra. Sokan hittek neki.

Ponzi mindent elkövetett a jó hírneve visszaállítása érdekében, még egy PR ügynököt is felfogadott William McMasters személyében, mint később kiderült vesztére, ugyanis ő lett a Ponzi elleni vádeljárás egyik koronatanúja.
A pontot az i-re az augusztus 11-én a Postban megjelent cikk adta meg, mely részletesen beszámolt a 13 évvel előtti Zarossi bank ügyről. Egyébként az újság '21-ben Pulitzer díjban részesült a Ponzit leleplező riportért.

A botrány záró akkordjaként Ponzit 86 rendben elkövetett csalásban bűnösnek találták és 5 évre elítélték. Szegényen halt meg egy Rio de Janeiro-i kórházban.

Élete legutolsó interjújában, ekképp foglalta össze pályafutását az öreg Ponzi: Igaz, hogy nem hozott semmilyen hasznot, de legalább olcsó befektetés volt. Mindenfajta rozsszándék nélkül megadtam nekik a legnagyobb showt, amit az amerikaiak a zarándokok bevándorlása után láthattak. Simán megért 15 dollárt.

Amennyiben Ön ennél stabilabb alapokra kívánja helyezni pénzügyi befektetéseit és el akarja kerülni a pénzügyi buktatókat jöjjön el hozzánk ingyenes PC Tőzsdesuli oktatásainkra. Legyen Ön akár kezdő, vagy már tapasztalt öreg róka a tőzsdézés világában, nálunk biztosan megtalálja az igényeihez illeszkedő oktatási programot!

{{PCTOZSDESULI}}

A cikk saját szolgáltatás népszerűsítését szolgálja.