Alkotmánymódosítás nélkül is elvehetik a korhatár alatti nyugdíjakat

A rokkantsági nyugdíjrendszer és az egészségkárosodáshoz kapcsolódó ellátások rendszerének átalakítása azt az elsődleges célt szolgálja, hogy a munkaképes korú, foglalkoztatásra, foglalkozási rehabilitációra javasolható emberek visszatérjenek a munkaerőpiacra - tette hozzá Matolcsy György.

Az átalakításról szólva a tárcavezető kifejtette: az egészségkárosodáson, illetve a korábban megváltozott munkaképesség vizsgálatán alapuló rokkantnyugdíj, baleseti rokkantsági nyugdíj, illetve egyéb nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátások - a korhatár betöltéséig - a jelenlegi formájukban megszűnnének, és egészségkárosodási ellátássá alakulhatnak át. A tervek szerint az átalakuló ellátásokkal kapcsolatban új, a foglalkoztathatóságot alapul vevő és a munkaerőpiacra való visszatérést segítő ellátórendszert vezetnének be - jegyezte meg.

A változások következtében a jövőben becslések alapján mintegy 150 ezerrel bővülhet a munkaerőpiac különböző területein tevékenykedő munkavállalói létszám - írja Matolcsy György.

Bő 600 ezer ember ellátását és évente mintegy 665 milliárd forint kifizetését érinti az az alkotmánymódosítás, amely szerint a korhatár alatti nyugdíjasok juttatásait - részben vagy egészben, kompenzálva vagy sem, a részletek még nem ismertek - elvonhatják.

Jelenleg 238 ezren kapnak úgy öregségi nyugdíjat, 337 ezren pedig rokkantsági nyugdíjat, hogy nem érték el a nyugdíjkorhatárt. 15 ezren vannak korengedménnyel nyugdíjban illetve kapnak bányásznyugdíjat. Az átlagos havi kifizetés a korhatár alatti öregségi nyugdíjasoknak több mint havi 120 ezer, a korengedményeseknek közel 135 ezer, a korhatár alatti rokkantaknak közel 73 ezer forint az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság legfrissebb, 2011 januári adatai szerint - a számokat összeszorozva az idei évre 665 milliárd forint jön ki (plusz a korhatár alatti özvegyi nyugdíjakra kifizetett 8,4 milliárd forint) -, ami a nyugdíjkassza több mint 20 százalékát jelenti.

Marad az ellátás, csak más néven fut majd

Az alkotmánymódosítás két dolgot céloz: a korkedvezményes nyugdíjak visszavételét, illetve a korhatár előtti rokkantnyugdíjak felszámolását. A javaslat nem azt jelenti, hogy minden jelenlegi kedvezményezett teljesen elveszítené az állami segítséget, csupán azt, hogy az eddigi juttatásokat máshogy hívják majd, illetve, hogy a támogatás forrása a mostani gyakorlattal ellentétben nem a nyugdíjkassza lesz, hanem a költségvetésben erre elkülönített valamilyen egyéb szociális alap.
A fideszes politikusok módosító javaslatából is kiolvasható ez a puhább értelmezés, a szöveg ugyanis kimondja, hogy a korhatár előtti nyugdíjasok járandósága szociális ellátássá alakítható, magyarán nincs szó feltétlenül elvonásról. Ugyanakkor a szociális ellátássá alakított járandóság összege csökkenthető (hogy csökken-e, nem tudjuk).

Csak a korhatár alatti munkaképes nyugdíjasok azok, akik teljesen elveszíthetik a nyugdíjat, igaz ők majd kapnak valamilyen (szintén nem részletezett) segítséget ahhoz, hogy vissza tudjanak kapaszkodni a munkaerőpiacra. A megfogalmazás alapján tehát minden korhatár alőtti nyugdíjast érhet valamilyen érdeksérelem, de közülük csak a munkaképesek veszíthetnek el minden kiváltságot. A valódi, de a nyugdíjkorhatárnál fiatalabb rokkantnyugdíjasok (akik bajukat friss orvosi igazolással bizonyítják) továbbra is kapnak majd ellátást, csak feltehetően más néven, illetve esetleg kevesebbet, mint most.

A nyugdíj tulajdon

A hatályos alkotmány értelmében a nyugdíjasok nyugdíjjogosultsága tulajdonnak minősül. Ha nem is ennyire egyértelműen, de ugyanez vonatkozik a még aktív járulékfizetők nyugdíjvárományára is: mindkettőt tulajdonként védi az Alkotmány - nyilatkozta az Indexnek egy névtelenséget kérő alkotmányjogász.

A tulajdon védelmére kétféle szabályrendszer létezik az alkotmányban. Államosítás, azaz kisajátítás esetén teljes kártalanítás jár, és ebből elvileg az Alkotmánybíróság (AB) sem engedhetne, igaz, a mostanihoz hasonló reformtörvényt fennállása óta még nem vizsgált a testület. Ha az állam csak korlátozza a tulajdonjogot, akkor az AB a felülvizsgálatkor az arányosságot mérlegeli: azt, hogy milyen közérdek indokolja a jogkorlátozást - magyarázta a helyzetet az idézett alkotmányjogász.

A kérdés az, hogy - a korábbiakhoz hasonlóan megint egyéni képviselői indítványként beterjesztett - alkotmánymódosító javaslat alkalmas-e arra, hogy az AB ne kisajátításként, hanem csak tulajdonkorlátozásként értelmezze a majdani törvényt.
Ha az AB szerint a nyugdíjelvonás vizsgálatakor helye van a mérlegelésnek, akkor a tulajdon védelméhez fűződő jog vizsgálata mellett az alkotmánybírók majd azt is vizsgálják, hogy sérül-e szerzett jog. A szerzett jogok védelme a jogállamiságból, a jogbiztonság alkotmányos követelményéből fakad, a vizsgálatnál az AB mindig az arányosságot mérlegeli.

A szakértő úgy látja, a kedvezményes nyugdíj elvonása inkább kisajátításnak tűnik, és mivel ezen a mostani alkotmánymódosítás sem változtat, adódhat alkotmányossági probléma. Ugyanakkor normakontroll esetén az AB által gyakran hivatkozott német alkotmánybíróság gyakorlata is iránymutató lehet. A németországi testület reformtörvények esetén nem azt vizsgálja, hogy milyen súlyú a jogkorlátozás, hanem ha absztrakt, azaz általánosan mindenkire vonatkozó jogszabályról van szó, engedik az arányossági mérlegelést, a költségvetési és egyéb szempontok figyelembevételét.

Akár most is alkotmányos lehet

Egy másik, szintén anonimitást kérő alkotmányjogász szerint megfelelő peremfeltételek és felkészülési idő biztosítása mellett nincs szükség alkotmánymódosításra, a nyugdíjelvonás megfelel az alaptörvény kritériumainak.

E kevésbé szkeptikus álláspontot képviselő szakember szerint a rendvédelmi dolgozók korkedvezményes nyugdíja közjogilag nem minősül nyugdíjnak, mert nem járulék alapozza meg: költségvetési forrásból utalnak rá pénzt a nyugdíjalapnak. A rendvédelmisek ugyanis a szolgálati idejük alatt nem fizetnek annyival több járulékot, amennyi matematikailag megalapozná a korkedvezményes jogosultságot. A korkedvezményes nyugdíj szerinte a rendvédelmi életpályamodell része, de nem nyugdíj, és csak kis részben szerzett (vásárolt) jog.

A rendvédelmi dolgozók korkedvezményes nyugdíjazása amúgy sem automatikus, fizikai és pszichológiai felmérés eredményén alapul. Más kérdés, hogy a rendszer könnyen kijátszható. Ha az egyéni vizsgálat során kiderülne, hogy téves volt a diagnózis, és az illető mégis alkalmas a munkavégzésre, megfelelő átmenet után gond nélkül el lehet venni tőle most is a nyugdíját - állítja az alkotmányjogász.

A még aktív rendőröknek szerinte kellő felkészülési időt kell biztosítani a korkedvezményes nyugdíj lehetőségének elvonása előtt, hogy változtatni tudjanak az életpálya-terveiken. A már inaktív rendőröknek pedig a szokásosnál is hosszabb időt kell biztosítani az elvonás előtt.

A keresőképtelenek esete más, a rokkantnyugdíjat a járulékokból finanszírozzák. Biztosításmatematikai szempontból korreláló ellátásról van szó, vagyis fele annyi szolgálati idő után nagyjából feleannyi nyugdíj jár.

A rokkantaknál egyszerű felülvizsgálat kell, de sok

Ha valaki esetében felmerül, hogy munkaképesként kap rokkantnyugdíjat, akkor az már ma is elvonható. Abban az esetben, ha a keresőképtelenséget határozott időre állapították meg, az illető joggal számolt a jövedelemmel az adott időszakra, így az ő esetében csak a következő vizsgálat után vonhatják el a a nyugdíjat - mondja az alkotmányjogász. A határozatlan időre kimondott keresőképtelenség esetén ugyanakkor már másnap rendkívüli felülvizsgálat rendelhető el, és ha a diagnózis alaptalannak bizonyul, a rokkantnyugdíj elvonható.

A kormány nyugdíjelvonási terveinek alkotmányosságát illetően optimistább szakember ugyanakkor komoly végrehajtási aggályait hangoztatta. A vázolt, egyedi jogorvoslattal felülvizsgálható esetek száma ugyanis legalább félmilióra tehető. Kérdés, hogy a kormány felmérte-e a vizsgálatok időigényét: azok ugyanis nem bízhatók a háziorvosokra, mert akkor megismétlődhetnek a korábbi gyanús diagnózisok, a szakrendelői hálózat viszont nagyon nehezen bírkózna hirtelen meg egy ekkora pluszteherrel.

Ki kicsoda a 600 ezerből?

Korengedményes nyugdíjat azok kapnak, akiket a korhatár előtti öt évben bocsátottak el, de munkaadójuk a nyugdíjig hátralévő munkaéveik után is befizette a járulékot, hogy a munkanélküliség elől legálisan is nyugdíjba menekülhessenek - itt tehát egy részben megváltott kedvezményről van szó, a munkáltatónak a zsebébe kell nyúlnia, ennek is köszönhetően tartoznak kevesen ebbe a kategóriába.

A korkedvezményes nyugdíj azoknak jár, akiket a munkájuk fokozottan igénybe vesz, vagy az egészségükre különösen ártalmas. Ilyenek például a rendőrök vagy a tűzoltók, ők tíz év szolgálat után két év korkedvezményt kapnak, minden további öt év egy újabb évet hoz (nőknél a kedvezmények nyolc, illetve négy év után járnak).

A munkaképes korú magyarok mintegy 12 százaléka kap rokkantsági ellátást - másképpen megfogalmazva ezt jelenti, hogy közel 340 ezren részesülnek korhatár alatti rokkantellátásban. Az unióban rajtunk kívül csak Svédországban éri el a rokkantnyugdíjasok aránya a 10 százalékot, további kettőben a 8-at. Az OECD-tagok között 5,8 százalék az átlag, az egyik legjelentősebb régiós vetélytársnál, Szlovákiában 6,3 százalék, a magyar értéknek alig több, mint fele. Nyilvánvaló tehát, hogy a valóságban jóval kevesebb a rokkantnyugdíjas, mint ahány ilyen ellátásban részesülnek, a leszázalékoltatás az elmúlt 20 évben iparággá vált, több tanulmány is rámutatott, hogy az esetek jelentős részében egyszerűen munkanélkülivé vált rétegek megélhetését biztosító forrás lett a rokkantnyugdíj.