Nyugdíjpara: áldás és átok a hosszú élet

A hosszú élet pozitív irányba való változása a hatalmas társadalmi, orvosi és szociális fejlődés eredménye. De a hosszú életnek megvan a maga ára is. 2060-ra a nyugdíjakra, ellátásra és egészségügyre fordítandó állami kiadások a bruttó hazai termék csaknem 30 százalékát fogják kitenni az eurozónában. Magyarországon, az életkorral kapcsolatos állami kiadások a 2007-es 21,6 százalékhoz képest a GDP 25,7 százalékára fognak nőni 2060-ra, ami alacsonyabb az EU átlagánál. Egymagában az életkorral kapcsolatos állami kiadások várható robbanásszerű költségnövekedése Hollandia jelenlegi gazdasági teljesítményének megfelelő összeget fog felemészteni az európai országoknál, állítja az Allianz Demographic Pulse című friss kutatás. "Az elöregedés világszerte strukturális tendencia, amelynek társadalmi és gazdasági következményei drámaiak lehetnek mind az állami költségvetésekre, mind az egyénekre nézve" - mondja Alexander Börsch, az Allianz nemzetközi nyugdíjelemző vezető közgazdásza.

Demográfia - egy alattomos kihívás

A pénzügyi válság miatt az államadósság a politikai viták és közfigyelem középpontjába került. A gazdasági programok, tőkeinjekciók és a csökkenő adóbevételek a világ sok országában hatalmas terhet rónak a közpénzekkel való gazdálkodásra és a költségvetésre. A sokk azonban minden valószínűség szerint idővel elmúlik. Ugyanez viszont nem állítható társadalmunk gyors elöregedéséről. A pénzügyi válságtól eltérően, ez az új globális kihívás előre látható. Továbbgyűrűző hatásai hosszú távúak, és lassan alakulnak ki, ezért is feledkeznek meg róluk hamar - vagy egyáltalán nem is válnak közbeszéd tárgyává.

Az életkorral kapcsolatos növekvő kiadások globális jelenséget takarnak

Az elöregedés problémája nem ismer határokat vagy korlátokat. A nyugdíjak, az egészségügy és az ellátás a legnyilvánvalóbb és legközvetlenebbül érintett területek. Bár nagyon alacsony szintről indul, Magyarországon a leggyorsabb növekedés a hosszú távú ellátási költségek területén várható, ami 2060-ra a bruttó hazai termék 0,3 százalékáról 0,7 százalékra nőhet. Mégis, az elöregedésből származó kihívások az adott helyen működő szociális rendszerektől függően radikálisan eltérőek lesznek az Európai Unióban, az Egyesült Államokban és Ázsiában. Míg az Egyesült Államokban viszonylag kedvező demográfiai tendencia várható, és az állami nyugdíjakat leginkább a jelentős egyéni hozzájárulásokkal kiegészített alapjövedelemnek tervezik, az egészségügyi rendszer alaposan megnöveli az állami kiadásokat.

Eltérő kihívások az Egyesült Államok és Ázsia számára

Az Allianz Demographic Pulse tehát arról számol be, hogy az állami egészségügyi kiadások az Egyesült Államokban 1970 óta évi 5 százalékkal emelkednek, és ha ez a tendencia folytatódik, akkor 2050-re elérik a GDP 18 százalékát. A földgolyó másik oldalán a növekvő ázsiai gazdasági hatalmak, mint pl. Dél-Korea, Tajvan, Szingapúr és Kína lakossága viszonylag fiatal. Ez azonban az elkövetkező években várhatóan drámaian megváltozik, különösen Kínában.

Kínában a születési arány az 1960-ban egy nőre eső 5,5 gyermekről mára mindössze 1,8-ra esett vissza. Ugyanakkor a várható élettartam megdöbbentő módon 28 évvel emelkedett. A nyugdíj- és egészségügyi rendszer egyaránt a kezdeti fejlődés vagy reform szakaszánál tart. Két nyugdíjrendszer működik Kínában, amelyek a városi munkavállalók kevesebb, mint felét, míg a vidéki munkavállalók mindössze 12 százalékát fedik le. Már most egyértelmű, hogy ezek a reformok és azok megtervezése a Kína előtt álló egyik legijesztőbb társadalmi, gazdasági és költségvetési feladatot jelentik napjainkban.

A nyugdíjasok hosszabb időt töltenek nyugdíjban

Az új tanulmány részletesen vizsgálta az emberek várható élettartamát is. Az 1990-es évek végére az egyre emelkedő várható élettartam az egyre alacsonyabb nyugdíjkorhatárral együttesen igen nagymértékben megnövelte a nyugdíjban eltöltött időt. Az iparosodott országokban az emberek átlagosan 20 év körüli időt töltenek nyugdíjasként. Átlagosan 24 évnyi nyugdíjjal a franciaországi nyugdíjasok járnak a legjobban a svájci átlaghoz képest, amely 16,8 év. A magyar nyugdíjasok a középmezőnyben helyezkednek el a maguk 18,9 évnyi nyugdíjas időszakával.

Most kell az utat kijelölni

A tanulmány egy dolgot világossá tett: a korosodó társadalmak világszerte hatalmas terhet rónak az államháztartásokra. A kulcskérdés az, hogy hogyan lehet a közkiadásokat ellenőrzés alatt tartani. Fenntartható és pénzügyileg életképes rendszerek felállítása létfontosságú a nyugdíjak, ellátás és egészségügy területén. Tanulságos a helyi határok mögé nézni.

Vegyük például a svéd nyugdíjrendszert. Ausztrália mellett az "Allianz nyugdíj-fenntarthatósági indexe" szerint itt a leginkább fenntartható a nyugdíjrendszer, és ez a nyugdíjaskori jövedelem különféle pillérek közötti diverzifikálásának elsőrendű példája. Svédországban a tőkefinanszírozás és a fejlett jóléti állam nem zárja ki egymást, hanem valójában kiegészítik egymást.

"A fenntartható szociális rendszerek és gazdasági növekedés jelentik a két fő eszközt az elöregedés államháztartásra gyakorolt hatásainak ellensúlyozására. Amennyiben az utat időben és a megfelelő irányban jelölik ki, az állam képes fenntartani meghatározó szerepét, és a figyelem átterelődhet a korosodó társadalom kihívásairól az azok által kínált lehetőségekre. A fenntartható rendszerek és az öngondoskodás alapkövetelmény a pénzügyileg szilárd nyugdíjas korhoz a mostani és későbbi generációk számára " - szól Börsch következtetése.