Pénzcentrum • 2009. január 11. 08:00
Ha gazdasági recesszióról van szó, mindenki a biztos befektetéseket keresi, amelyekkel át lehet vészelni a nehéz időket. Egyesek az aranyra és gyémántra esküsznek, de a csokoládé-részvények sem rosszak, legalábbis az édesség-eladási statisztikákat tekintve.
A csokoládé maga a boldogság, márpedig a nehéz időkben mindenkinek szüksége van egy kis boldogságra. A felmérések szerint ez a tézis továbbra is megállja a helyét, bár egyáltalán nem általánosságban: a vevők nagyon is megnézik, milyen minőségű csokoládéra adják ki a pénzüket.
A legnívósabb csokik például nagyon is ellenállóak a válság hatásaival szemben, úgy látszik a minőségi kényeztetés igenis fontos a vásárlók nagy részének, még akkor is, ha ezért néhány más árucikkről le kell mondaniuk. Az Information Resources legutóbbi felmérése szerint az Egyesült Államokban egy év alatt ugyan 3,8 százalékkal csökkent a csokoládé-eladás, az értékesítés összes bevétele azonban 2,2 százalékkal meghaladta a 12 hónappal korábbi szintet. Az egy egységnyi csokira kifizetett átlagos összeg 9 centtel nőtt. Persze az áremelkedésben közrejátszott az is, hogy a 2007-ben indult nagy árupiaci áremelkedésből nem maradhatott ki a nyers kakaó sem, melynek kurzusa évtizedes rekordokat döntött meg.
A prémium csokoládék piaca minden piaci borúlátás ellenére olyan lelkesedéssel bővült az utóbbi időkben, hogy az már a nagy csokigyárak érdeklődését is felkeltette. Pedig a piacot hagyományosan a kis manufaktúrák kézzel készített exkluzív csokoládéi határozták meg éveken keresztül, ám mostanra olyan "nagyágyúk" is beszálltak a piacra, mint a Hershey, a Cadbury, vagy a Mars Inc., mely elsőként a nagysikerű M&M's golyóinak exotikus ízű változataival igyekezett betörni a piacra. Hiába azonban a nagy lendület: a vásárlók csokoládé-preferenciája nagyban hasonlít a borvásárlási szokásokhoz. Sokat számít maga a gyártó és az elkészítés metódusa is. Nem könnyű betörni egy olyan piacra, ahol a legtöbb fogyasztónak kialakult elképzelése van arról, melyik gyártóban bízik meg és melyikben kevésbé.
Egy azonban biztos, elnézve a nagy gyártók részvényárfolyamait és gyorsjelentéseit, a csokoládéipar viszonylag könnyedén úszta meg az őszi vérzivataros kalandot a tőzsdéken. Az alapanyagok és energiahordozók árának drasztikus csökkenésével valószínűleg visszaesnek a költségeik, a fogyasztás pedig - minden eddigi jel szerint - stabil és töretlen. Úgy tűnik tehát, hogy a csoki legalább annyira időt és inflációt álló befektetés lehet a közeljövőben, mint az arany, a gyémánt, vagy az állampapírok.