Mit kérdezhet tőlünk a bank?

Egy két kilométeres sugarú körön belül minden bankfiókban számlát nyitott, azokban milliós nagyságrendű, de még nem gyanúsan magas összegeket helyezett el, majd az összes bankból az összes pénzét egy svájci bankszámlára utaltatta egy magyar magánszemély, aki ezt követően Svájcból már mint sikeres építési vállalkozó tért vissza - egy nem túl bonyolult példa arra, hogyan lehet kijátszani a jelenlegi pénzmosás elleni szabályokat.

Sok kis haszontalan bejelentés

A mostani előírások szerint a bankok dolgozóinak kell jelenteniük, ha pénzmosásgyanús esetre bukkannak. Miután a Kulcsár-ügy kirobbanását követően 16 banki dolgozó, jellemzően bankpénztáros ellen is eljárás indult - bár ők végül kikerültek a nyomozásból -, a pénzintézetek tízezres nagyságrendben kezdték küldeni a bejelentéseket a rendőrségre. Ez kezelhetetlen mennyiségnek bizonyult, így érdemi haszna nem volt.

A hatályos pénzmosás elleni szabályozást még egy idén hatályba lépő törvénnyel írják felül, az unió összes többi tagállamához hasonlóan hazánkban is. Az EU egy 2005-ben elfogadott direktívája értelmében ez év december 15-ig kell az unió minden tagországában a bankoknak saját kockázatkezelési rendszert létrehozniuk, és akkortól annak a rendszernek kell kiszűrnie a pénzmosásgyanús viselkedést. A rendszer december 15-ei hatályba léptetését követően várhatóan lesz egy átmeneti időszak, de azt még nem tudni, milyen hosszúságú.

Tízmilliók egy nagy táskában

A mostani uniós direktíva szerint az EU-ban lévő bankokban a 15 ezer eurót (Magyarországon ezt 2 millió forintban határozták meg) meghaladó készpénzes tranzakciót kell részletes adatokkal nyomon követni. Ebből olyan tévhitek adódnak, hogy csak a kétmillió fölötti ügyletek számítanak pénzmosásnak. Pedig nem: minden olyan tranzakció ebbe a kategóriába tartozik, amelynek célja az, hogy a törvénytelen üzletekből származó, illegális készpénzes jövedelmet - hiszen például annak, aki lányokat futtat, készpénzből lesz egy-két táskányija - banki eszközökkel legálisnak tüntesse fel.

Ennek egyik útja a már korábban említett svájci modell, de gyakran megesik az is, hogy hajléktalanokat bérelnek fel, az ő nevükben nyitnak számlát, és azokra fizetik a lányok futtatásából, kábítószer-kereskedelemből vagy egyéb bűncselekményből származó pénzeket. Volt eset, amikor egy bankfiók pénztárosának az lett gyanús, hogy egy hajléktalan külsejű ember heti rendszerességel bevitt a bankba nagy táskában több tízmillió forintot, azt elhelyezte a bankszámláján, majd továbbutalta onnan.

A pénzmosás klasszikus esetében a számlán vagy számlákon összegyűjtött pénzt legálisnak tűnő üzletekben forgatják meg, tőzsdéznek vele, kipróbálják magukat az ingatlan- vagy a devizapiacokon. Az sem baj, ha ezeken buknak valamennyit, de előfordul, hogy tovább tudják hizlalni a vagyonukat. Gyakori az is, hogy az illegális pénzt off shore bankok hálózatán utalják keresztül, míg vissza nem érkezik a tulajdonoshoz.
Amerikából indult

Az Egyesült Államokban a terrorellenes intézkedések részeként elfogadott úgynevezett Patriot Act már jogot biztosít arra, hogy az amerikai bankok az eddiginél szélesebb körben gyűjtsenek információkat az ügyfelekről, sőt lehetővé teszi azt is, hogy európai bankszámlákon kutakodjanak (egy balti államot nemrégiben azzal fenyegettek meg, hogy megszakítanak vele minden diplomáciai kapcsolatot, mert két bankján vezetett számlára is rendszeresen érkeztek pénzek a terrorizmust támogatónak mondott országokból).

Az ma még kérdéses, hogy az unióval szoros kapcsolatban lévő Svájc bankrendszerébe mennyire épülnek be ezek a változások. Azoknak, akik magyarországi illegális pénzeket - kormányzati becslések szerint több ezermilliárdról van szó - akarnak tisztára mosni, a szomszédos nem EU-tagállamokba, Ukrajnába, Szerbiába, Horvátországba lesz érdemes elindulni a pénzes táskákkal.

Kérdeznek és besorolnak

A szakértők szerint amerikai nyomásra fogadta el az Európai Unió azt a direktívát, amely alapján változik a magyar törvény is. A bankok számlanyitáskor jogosultak lesznek arról érdeklődni, hogy az ügyfélnek honnan származik a számlán elhelyezni kívánt vagyona, hogy a számla tulajdonosa vagy kedvezményezettje politikai közszereplő, vagy annak közvetlen hozzátartozója-e. Az ügyfél természetesen nem köteles válaszolni ezekre a kérdésekre, de ezzel máris nagyobb kockázatú kategóriába sorolta magát (a pénzintézetek várhatóan a már meglévő ügyfelek kockázatelemzését is elvégzik).

A bankok az információkat nem fogják automatikusan kiszolgáltatni a rendőrségnek vagy az adóhivatalnak, de átadják az adatainkat a hatóságoknak, ha azok kikérik folyamatban lévő vizsgálatukhoz, vagy ha maga a bank gyanúsnak találja későbbi viselkedésünket. A számlanyitással ugyanis még nincs vége a macerának: egy komplex informatikai rendszer fogja figyelni minden tranzakciónkat. Ha olyan ügyleteket hajtunk végre, amelyek megfelelnek a pénzmosási sémáknak, vagy szokatlan tranzakciókat hajtunk végre - tehát a havi 170 ezer forintos fizetésünk mellett egyszer csak megjelennek a számlánkon tízmillió forintok -, azzal felhívjuk magunkra a figyelmet.

Műgipsz és adatvédelmi perverziók

Nemcsak a pénzmozgás lehet gyanús, hanem a viselkedésünk is. Kiszúrhat magának a pénztáros, ha feltűnően idegesek vagyunk, furcsán viselkedünk, izzadunk ügyintézés közben; vagy akár az, ha törött kézzel akarunk pénzt fölvenni (a kreatív magyar ugyanis szerzett már pénzt úgy más számlájáról, hogy műgipszet tett a jobb kezére, és a balkezes aláírással magyarázta, hogy az nem egyezik a bankban lévő szignóval).

Az uniós direktíva szerint különösen gyanúsak lesznek az e-bankolók, ugyanis a bank nem fog tudni meggyőződni, hogy valóban az intézi-e a tranzakciót, aki a számlát nyitotta. Bár a fokozottabb adatgyűjtés felvethet adatvédelmi, személyiségi jogi problémákat, a téma egyik szakértője szerint "az adatvédelmi perverziók" eddig is csak arra voltak jók, hogy megakadályozzák a pénzügyek transzparens intézését, a polgárok jogbiztonságának a védelmét.