Az 5 legjobb között az MKB - a siker titka a versenyképes hozam?

Versenyképes hozamok

Az MKB Nyugdíjpénztár hosszú távú, konzervatív befektetési politikájának megbízhatóságát mi sem jelzi jobban, minthogy 2001-2005 között a pénztár egészére vetített nettó hozamráta a magán-ágban évi 9,69 százalék, az önkéntes ágban évi 9,72 százalék volt, amivel a pénztárak az 5 legjobban teljesítő piaciszereplő közé tartoznak.

A 2006. decemberében elfogadott 2007. évi befektetési politika az állampapírok mellett külföldi befektetési termékek és részvények hangsúlyosabb szerepeltetését írta elő. A nyitás egyik legfőbb indoka, hogy a hazai állampapírok esetében hozamcsökkenés várható. A külföldi befektetések felé irányuló erőteljesebb nyitást természetesen fedezeti termékek, például repo-ügyletek igénybevételével támogatják. A pénztár vagyonkezelője a limitek által meghatározott mozgásteret maximálisan kihasználhatja a jövőben, így például a részvényhányad a pénztári portfolióban kiemelkedően jó piaci környezetben elérheti a 25 százalékot is.

A piaci trendnek megfelelően a vagyonkezelő a közvetlen értékpapírpiaci befektetések mellett, az ingatlanpiaci megjelenést tervezi ingatlan befektetési alap formájában.

Választott portfólió: nem rajtuk múlik

A 2007. év komoly magánnyugdíjpénztári változása, hogy a tagdíj bevallás és -fizetés az APEH-hez érkezik. A feldolgozás APEH-hez kerülésével elvben csökken majd a pénztárak adminisztrációs terhe és így költsége is, de a befizetések beazonosítása hosszabb időt vesz igénybe, az APEH-től az ellenőrzött, elektronikus bevallások a benyújtást követően kb. 1,5 hónap múlva érkeznek meg a pénztárakhoz.
Az új rendszer kezdeti gyermekbetegségeinek kiküszöbölése, a feldolgozási folyamat várható gyorsulása elengedhetetlen ahhoz, hogy sikeresen lehessen bevezetni a 2009-től kötelezően előírt választható portfoliós rendszert. (Mint ismert, a pénztáraknak biztosítaniuk kell, hogy tagjaik befizetései életkoruknak megfelelően, eltérő kockázatú befektetési politikát képviselő (klasszikus, kiegyensúlyozott, növekedési) portfolióba kerülhessenek, illetve ezt a besorolást saját döntésük alapján a pénztári tagok módosíthassák.) A gyors feldolgozás a választható portfolió esetén azért különösen fontos, mert a beazonosításra váró összegek (függő tételek) nem tehetők hozzá ahhoz a portfolióhoz, amit a tényleges tulajdonosuk választott. Ezek az összegek egy átmeneti 4. portfolióba kerülnek, s ennek hozama el fog térni a másik hárométól. Ez adott esetben jobb, adott esetben rosszabb hozamot jelenthet, s ezért célszerű az időszakot rövidíteni.
Mindezen gondok mérséklése érdekében az MKB Magánnyugdíjpénztár is csak 2008-ban tervezi a választható portfoliós rendszer bevezetését.

Változások az egészségpénztári szférában

Az adó- és önkéntes pénztári törvények 2006. júliusi módosítása kedvezőtlenül érintette az egészségpénztárakat, mert az adómentesen adható munkáltatói hozzájárulás felső határa a minimálbér 100 %-áról 20 %-ára azaz 2007. évben 13.100.- Ft-ra csökkent. Kedvezőtlen az is, hogy az egészségpénztárak által nyújtott szolgáltatásokat két részre osztották és az úgynevezett életmódjavító szolgáltatások (természetgyógyászat, sportolás, sporteszközök vásárlása stb.) adóköteles kifizetésnek minősülnek 2007. június 1-től. A változtatásokon belül sajátos pályát futott be az üdülés, mert míg a júliusi módosítások adókötelessé tettek minden üdülési formát, addig a 2006. decemberi módosítások az adómentesen nyújtható szolgáltatások közé visszaemelték a gyógy- és egészségügyi üdülést és csak a rekreációs üdülést tartották meg az adóköteles szolgáltatások körében. Azt lehet mondani tehát, hogy a változások összességében csökkentették az adómentes tagdíjfizetés lehetőségét, illetve alapvetően a megelőzéssel, a rekreációval összefüggő egészségpénztári kiadások mérséklését célozták. Más kérdés, hogy az egészségügyi üdülés (adómentes) és a rekreációs üdülés (adóköteles) elkülönítése igen nehéz lesz.

Mindezen nehezítések ellenére azonban, az egészségpénztári forma tovább fog fejlődni, mert az egészségügy átalakítása kapcsán jelentős mértékben növekedni fognak a lakosságra háruló terhek, melyek egészségpénztárból történő finanszírozása a tényleges költségek egy részének megtakarításával járhat. Így egészségpénztárból finanszírozható a vizitdíj, ápolási díj, dobozdíj, általában a megemelkedett gyógyszerárak, s a később valószínűleg felmerülő soronkívüliség biztosításával kapcsolatos díjak. A növekmény várhatóan jóval magasabb pénztári felhasználást tesz majd lehetővé, mint a sportszer és rekreációs üdülés.

Az egészségpénztári szféra számára kiemelt jelentőségű kérdés az egészségügyi reformfolyamathoz való kapcsolódás. Mint az egyik legnagyobb pénztár azt szeretnénk, ha az egészségpénztári forma tovább fejlődve, a nyugdíjpénztárakhoz hasonlóan kulcsszerepet kapna a reformban, s egyesíteni tudná magában a kötelező és az önkéntes biztosítás elemeit.