"Kinyitott a büfé - nem kell cápák között úszkálni"

A rossz fundamentumok és a befektetői pozíciók alakulása mellett törvényszerű volt, hogy a forint gyengüljön - mondta a portfolio.hu-nak Szabó László, a Concorde Alapkezelő vezérigazgatója. A szakember szerint nem lesz fájdalommentes folyamat a költségvetés rendbetétele, de a leendő kormány késlekedése esetén a piac ezt úgyis kikényszeríti. A választások önmagukban a piaci folyamatokat nem befolyásolják, inkább a megalakuló kormány viselkedése lesz döntő a piaci értékítéletek szempontjából. Szabó László a vagyonkezelési technikák közül az érték alapú befektetések és az abszolút hozam stratégiák híve. Megítélése szerint a benchmark típusú technikák mellett/helyett egyre divatosabbakká válnak az abszolút stratégiák, melyet a Concorde Alapkezelő már mintegy 10 éve folytat. Az alábbiakban a portfolio.hu-nak adott interjú olvasható.

Létezik-e a mostani környezetben az érték alapú befektetők számára valami nagyobb sztori, nagyobb alulértékeltséggel rendelkező instrumentum?

Jelenleg elképesztően olcsó terméket találni nagyon nehéz. Nagyon gyorsan áramlik az információ, s nagyon kevés piac van, amelyet egy átlagos retail ügyfél akár Magyarroszágról nem lenne képes könnyen és gyorsan elérni. Ráadásul kockázatos pozíciók felvételével elég szépen lehetett a közelmúltban keresni, így nem csoda, hogy sok bátor befektetőt látni világszerte.A fejlődő piacokon jelentős növekedés van beárazva, minden sztori nagyon meg van lovagolva, jó példa erre az ezüst árának felfutása. Honnan jön ez a sok pénz? A fejlett piacokról az alacsony kamatszint miatt, ugyanakkor ez kezd véget érni. Emellett azonban a piacok többsége még igen élénk. Három év fejlődő piaci vágtatás után csúcson van az ilyen alapokba áramló tőke mennyisége, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az olcsó vételek ideje lejárt. Lehet-e azoknak keresni, akik három éve száguldó vonatra akarnak felkapaszkodni? Talán igen, mindenesetre a hozam/kockázat arány már közel sem olyan vonzó, mint évekkel korábban.

Forduljunk kicsit a magyar vonatkozások felé. Milyen hatás várható a választásoktól a tőkepiacon?

Az emberek félnek a választásoktól. Ennek ellenére el tudom képzelni, hogy a választások után felmegy a hazai piac, mert most túl sok a pesszimista vélemény. Rövid távon semleges lehet a hatása, hogy milyen kormány alakul. Nem tudhatjuk most, hogy mit csinál egy MSZP-s vagy Fideszes kormány a következő két évben. Az biztos, hogy azt nem amit ígérnek, mert a piac 3 hónap alatt letarolja őket. Mindenki bízik abban, hogy ezt ők is tudják. Kifeszítettük addig a kötelet, ameddig csak lehet. Az államháztartási hiány az idei évben várhatóan eléri a GDP 10%-át, elkerülhetetlen a megszorítás, mely nem lesz fájdalommentes. Hibázni ugyanakkor nem lehet a gazdaságpolitikának, mert az tartósan kedvezőtlen hatásokkal járna. A nemzetközi környezet korábban kedvező feltételt teremtett volna a reformokra (bizonyos kísérletezésre) hazánkban is, de ezzel nem éltünk. Összességében bízom benne, hogy sikerül rendbe tenni az államháztartást, de nem igazán látom, hogy hogyan lesz képes erre a leendő kormány a mostani ígérgetések mellett. Ami riasztó, hogy a legtöbb befektető abból indul ki, hogy jön az új kormány és simán rendet rak az államháztartásban. Felmérve a feladat nagyságát nem látom ilyen egyszerűnek a dolgot. Aki ennek nekikezd, az óriási kockázatot vállal fel. Nem tartom kizártnak, hogy nem négyéves ciklus előtt állunk.

Az energetikát érintő árpolitika több tőzsdei illetve volt tőzsdei céget érint. Mire számíthatunk ezen a területen?

Hadd kezdjem egy példával. A Mol eladta az Eonnak gázüzletágat, ahol az első negyedéveben már vesztesége keletkezett. A gázszolgáltató szektor azon része, amely elsősorban a lakosságot szolgálja ki, a jelenlegi lakossági gázárakon nem képes elérni a törvényben meghatározott jövedelmezőséget, perlekednek is az Energia Hivatallal.. Az idén várhatóan 200 milliárd forintos árbevételt elérő Tigáz (a legnagyobb magyarországi gázszolgáltató) az idén várhatóan veszteséges lesz. A gázár kompenzációs alapot a tavalyi év végén a sajtóban népszerű párnagázos üzlet segítségével töltötték fel. Közben idén az orosz gáz beszerzési ára a csúszóátlag miatt dollárban is tovább emelkedik, a forint pedig lényegesen kevesebb dollárt ér, mint a tavalyi átlagos árfolyam, párnagáz pedig nincs több. Iszonyú feszültség van a rendszerben, amely csak áremeléssel oldható meg vagy növekvő állami támogatással, amely persze tovább növelné az állami kiadásokat. Egyébként őrület, hogy a mesterségesen alacsony gázárakkal rászoktattuk a lakosságot egy olyan energiafajtára, ahol egyoldalú függőségünk van! Mi a tőzsdén sokszor a saját kárunkon megtanultuk, a hülyeségért fizetni kell. Márpedig a gázos historia annyira irracionális, hogy csodálkoznék azon, ha balhé nélkül oldódna meg.
Az még nagyobb őrület, sőt inkább szomorú, hogy a legnagyobb magyar cégnek azért kell eladni egy minden normális országban vonzó gázüzlet jelentős részét külföldi szereplőknek, mert azok jobban képesek lobbizni a profitjukért. Közben megy a süket duma a magyar cégek támogatásáról. Sírni tudnék, bármikor felidézem ezt a sztorit.
A fentiek miatt persze elképzelhetőenk tartom, hogy a politika demagóg szöveggel nekimegy a szolgáltatóknak, de az unión belül Európa legnagyobb vállalataival nehezebb dolga lesz, mint a gyakorlatilag állam által kontrollált Mollal évekkel ezelőtt. Persze egy kis izgalom nem zárható ki.

A tőzsdét érintő villamos energia fronton kicsit nagyobb a (politikai) mozgástér, hiszen a nagyrészt állami tulajdonú MVM-et ki lehet véreztetni, (volt rá már rá példa) majd évekkel később az adófizetők pénzén fel lehet tőkésíteni ahelyett, hogy a fogyasztókkal megfizettetnék a szolgáltatás árát. Jól túljárunk mindenkinek az eszén mi?
Az elosztási tevékenység szektorszintű jövedelmezősége nagyjából megfelel a törvénynek, más kérdés, hogy a profit jelentős részét egy jó helyzetű szolgáltató realizálja, a többiek szenvednek. Érdekes, hogy a koncentrált fogyasztási helyek ugyanolyan tarifával működnek, mint a hegyes, ritkán lakott falvak. Furcsa lenne, ha egy határmenti kis falu vegyes boltjában olcsóbb lenne a tej, mint a Tescoban. Világos, hogy a fogyasztók nem fizethetnek többet az áramért Borsodban, de a szektoron belüli drasztikus különbségeket kompenzálni kell. Személyes véleményem szerint a regonális különbségeket figyelembe vevő szabályozás kikerülhetetlen.

Hogyan és milyen mértékben befolyásolhatják a forint árfolyamát a választások? Mi a véleményed az eddigi gyengülésről?

A forint az év eleje óta kicsit "alattomosan" és kis lépésekben gyengül. A korábbi nagy shortosok jelentős része már megégette magát, mert a stabil árfolyam mellett a pozíciók jelentős veszteséget termeltek a tavalyi évben a kamatkülönbözet miatt. Az importőrök is lassan leszoktak az árfolyamfedezésről, ráadásul az év elején megjelentek a régen olvasott optimista elemzői vélemények a forintról. Az emberek egyszerűen elfáradtak a forint shortolásában.. Később a kamatkülönbség a fejlett piaci devizák és a forint között csökkent, ami a hosszú forint pozíciók jövedelmezőségét rontotta. A volatilitás növekedésével az elvárt prémiumok növekedtek. Mind fundamentálisan, mind technikailag megérett az idő a forint gyengülésére (ugyanezt gondolom egyébként néhány hónapja a dolláról is, nagyon hasonló a sztori).

A kamatok emelkedése jóval szélesebb probléma. Azt mondhatjuk, hogy egy hajón voltunk ahol kitikkadtunk a hőségtől (hozaméhség). A hajón a büfé zárva, ki kell úsznunk sörért. A vízben azonban cápák vannak. Egy bátor tengerész nem habozik sokat, beugrik a vízbe, kiúszik sértetlenül, és iszik a parti büfé hideg söréből (fejlődő piaci eszközök). Int a többieknek, akik szintén elindulnak dacolva a veszéllyel. Az idő múltával azonban kinyit a büfé a hajón is, de csak langyos sör kapható (fejlett piaci kamatemelések). A tengerészek és utasok többségének azonban már jó lesz ez is, a veszély nem feltétlenül éri meg a hideg sört. Nagyjából ezek azok a folyamatok, amikre a következő hónapokban számíthatunk. Persze ehhez az kell, hogy néhány embert megegyenek a cápák.De ez csak idő kérdése. Emelkedő kamatok mellett jóval nehezebb lesz profitot csinálni a nemzetközi piacokon.

5 éve indult a Concorde Részvény alap. Az alap eredményeinek, vagyonalakulásának tükrében mi mondható erről a termékről?

Úgy gondolom, hogy 5 éves "track record" már jelent valamit, főleg azért, mert az elmúlt öt évben igen sok minden történt, a tőkepiac változóan teljesített. A 2000-es évek elején néhányan azt gondolták, hogy a BÉT rövidesen bezár, ugyanakkor az 5 éves periódus utolsó két éve kifejezetten jó volt. A részvény alap évente átlagosan 27.5%-os hozamot ért el, többnyire szépen verte a benchmarkját (az öt évből négyben). Kiemelném, hogy a jó teljesítményhez alacsony volatilitás járult. Az egyik forgalmazónk vezetője jegyezte meg, , hogy néhány kötvényalap volatilitásban meg fogja előzni az alapot, amit nagy elismerésnek érzünk. Az alap egy stabil, több lábon álló portfólióval rendelkezik.

Sokszor a jó teljesítmény mögött néhány kiemelt tranzakció áll. Hogyan viszonyul az alapkezelő a kisebb papírokhoz?

A blue chipeket nem lehet kihagyni a portfólióból, ugyanakkor igyekeztünk a kisebb kapitalizációjú cégek nagy belső értékkel rendelkező papírjaiból is tartani. Ott voltunk az utóbbi évek szinte minden nagyobb felvásárlásánál, ahol a legnagyobb eladók közé tartoztunk. A Cofinecből egy darabot nem vettünk, mikor 6000 forint körüli áron kibocsátották, az árfolyam ötödére esése után ugyanakkor ügyfeleinknek megvettük a cég tíz százalékát. Ugyanígy a felvásárlás pillanatában messze legnagyobb pénzügyi befektetők voltunk a Budapest Bankban, mikor a GE ajánlatot tett a részvényekre.

A Brau részvények története ismert, a portfolió.hu oldalain is nagyobb nyilvánosságot kapott. Mindhárom tranzakción jelentős nyereséget értünk el a befektetőknek, például az első Brau részvényt a Concorde 2000 Alap az 1998-as tőzsdei válság idején vette, a megőrzött kötjegy szerint 1200 forinton. Valaki azt mondja, hogy a kispapírok nagyon kockázatosak. Én azt mondom, az a kockázatos, ha két papírban van a portfólió 60%-a, még ha azok a blue chipek közül is kerülnek ki. A kispapírokra nyilván nem lehet egy teljes portfóliót kisúlyozni, néhány százalékkal azonban szerepelhetnek a portfólióban. Az átlagosnál nagyobbak a kockázataik, de ez a kockázat kis odafigyeléssel kezelhető.

Hogyan tekintetek a hazai piacon a benchmark alapú és az abszolút hozamokra koncentráló alap- illetve vagyonkezelésre?

A Concorde Alapkezelő legelső volt itthon ezen a területen, Indulásunk óta, 1995-től kezelünk nyugdíjpénztárakat abszolút hozamú stratégiák alapján. Kezdetben volt is ebből több problémánk a szabályozó hatóságokkal, akik nem igazán akarták megérteni, hogy valaki nem piaci benchmarkot követ. Ma, hogy ez az iskola hihetetlen népszerűséget ért el a világban, minket is békén hagynak. Fontos tudni, hogy az abszolút hozamú megközelítés nem jobb és nem rosszabb, mint a benchmarkkal vívott küzdelem. Meghonosodásával minden befektető kiválaszthatja a neki szimpatikus megközelítést.

Különbözik-e a Concorde ezzel a szemlélettel a piac más szereplőitől?

A kinti anyával rendelkező vagyonkezelők elsősorban benchmark alapú portfóliókezelést végeznek, a referenciák közé hamar bekerültek a nemzetközi indexek. Sok olyan 1999-2000-ben induló nemzetközi alap van ma is Magyarországon, ahol az egy jegyre jutó nettó eszközérték még mindig egy forint alatti, tehát az induló értékre számított hozam hat év távlatában is negatív. Ez többnyire a nemzetközi termékek bevonásának rossz időzítésével magyarázható. Míg a 2000-es évek fordulóján a nemzetközi piacok kiemelkedően jól teljesítettek, utána egy kedvezőtlenebb időszak jött. Az árfolyamemelkedések időszakában az abszolút hozamra koncentráló vagyonkezelés teljesítménye a benchmarkkövetőtől jellemzően elmaradt, ami akkor azt eredményezte, hogy ezek viszonylag népszerűtlenek voltak. A korrekciók időszakában ugyanakkor az abszolút hozamú stratégia felértékelődött.

Mi az abszolút hozam sikerének igazi titka?

Többféle technika van, mi az abszolút hozamot egy markáns értékalapú szemlélettel ötvözzük. Ennek a kombinációnak nagy előnye, hogy meg tudjuk őrizni a józan eszünket. Kicsit sarkítva azt mondhatom a portfolió menedzser megengedheti magának azt a luxust, hogy akkor vesz meg egy papírt, ha szerinte olcsó és akkor adja el, ha drága. A benchmarkos portfoliómenedzsernek inkább az fontos, benne van-e a részvény a benchmarkját jelentő indexben vagy sem.
Ha az ember a benchmark ellen küzd, és egy részvényt drágának tart és 50 százalékkal alulsúlyoz, akkor nem igazán bánja, ha az a vállalat csődbe megy, és a részvényár lemegy nullára, hiszen az ő portfoliója csak fele annyira érintett a csődben, mint a benchmark. A csőd miatt a portfolió veszít ugyan mondjuk egymillió dollárt, de a vagyonkezelő megveri a benchmarkot. "Tök jó!" Hihetetlenül hangzik, de így van, elég ha megnézzük az Enron csőd utáni nyilatkozatokat. Az abszolút hozamos portfoliót kezelőnél nem ilyen egyszerű a helyzet.

Sok részvényt tartanak-e a nyugdíjalapok, mi a véleményed a magyar nyugdíjpénztári vagyonkezelésről?

Ha csupán az arányokat hasonlítjuk össze az amerikai példákkal, akkor valóban alacsony a részvényarány, de ha megnézzük, hogy Magyarországon a lakossági megtakarításokon belül mekkora a közvetlen részvénytartás (ez fejezi ki a lakosság preferenciáját), akkor pedig kifejezetten magas. Ha a nagyobb, rövid távú spekulánsokat nem számítjuk, akkor a közvetlen részvénytartás a lakossági megtakarításokon belül 1-1.5% körüli. A nyugdíjalapokon belül azonban a részvényarány átlagosan eléri a 10%-ot.
Röviden, az átlagos magyar nyugdíjpénztári tag, tízszer több részvényt birtokol a nyugdíjpénztárán keresztül, mint közvetlenül. Ez brutális! Becslésem szerint a pénztári tagok 90 százalékának semmiféle közvetlen részvénybefektetése nincsen. A pénztári portfoliók jóval messzebb jutottak a pénzügyi evolúcióban, mint a maguk a pénztárat birtokló tagok.

Amint említettem a nyugdíjpénztáraknál ismét megint kezd divatba jönni az abszolút hozamú vagyonkezelés. Ha a benchmarkok jól teljesítenek, akkor a benchmark alapú technikával nincs különösebb gond. Ha azonban a benchmark gyenge vagy negatív hozamot ér el, akkor hiába veri azt meg a vagyonkezelő, a pénztártagok elégedetlenek (a negatív hozam nehezen eladható). Ekkor viszont valakinek menni kell. Ha a vagyonkezelőt valamilyen ürüggyel (pl. kis elmaradás a benchmarktól) ki lehet rúgni, akkor ez valószínű ő lesz, ha erre nincs mód, akkor a nyugdíjpénztár vezetője kényszerülhet lemondásra. Erre több példa akadt a hazai piacon. Az abszolút hozamnál az utóbbi kockázatok nem állnak fenn, ugyanakkor az alapkezelő felelőssége nagyobb.

Milyen gyorsan reagál a hazai alap- illetve vagyonkezelői piac a nemzetközi trendekre?

Az abszolút hozamú konstrukciók is mutatják, hogy 3-4 év elmaradás van. 2000 körül a benchmarkkövető alapok nyugaton sokat veszítettek népszerűségükből, A tragikus hozamok romjaiból nőttek ki a hedge fundok és az egyéb abszolút konstrukciók. A piac leszálló ágában a benchmark típusú termékek nem hoztak jól. Azóta persze ismét volt egy felívelő szakasz, de az abszolút hozamú termékek nem kerültek háttérbe. Nálunk most jött divatba az utóbbi stratégia.

Egy új abszolút hozamú termék a Concorde-nál a Vakmajom alap, melynek teljesítménye igen harmatosnak mondható eddig, mi ennek az oka, csalódtak-e a befektetők?

Az Alap indulásának első hónapjaiban nem veszített pénzt, de nem is keresett. Nyilván ezzel nem lehetünk elégedettek, nem is vagyunk. Ugyanakkor egy új alapnak, amely gyökeresen új koncepciót kíván megvalósítani a hazai piacon, nem feltétlenül kell az első naptól kezde fantasztikusan működnie. (Persze jó lenne, mi is jobban örülnénk neki) Az alap — sajátos nagy mozgástere miatt — akár nagy kockázatot is bevállalhat, ezért persze nagyobb hozamokra is van esélye, de azt sem szabad elfelejteni, ha valamit nagyon elnézünk, annak súlyos következményei lehetnek. Ezért inkább óvatos tesztelgetés megy. A tanácsadókkal eldöntöttük, hogy az alap indulásakor semmiképpen nem akarunk mínuszos évet csinálni. Szűk stop-lossokkal dolgozunk, melyek következtében a nagyobb veszteségek elkerülhetők. Nagyobb kockázat a már elért profit terhére vállalható, ami szintén közrejátszik abban, hogy eddig igen óvatos volt a pozíciók felépítése.
Egy példával élve: Ha az ember megvesz egy brutálisan erős 120 lóerős sportmotort, nem árt, ha fokozatosan használja ki az erőforrástartalékokat. Sajnos sokan megfeledkeznek erről, nincs is hét tragikus motoros baleset nélkül.
Határozott véleményünk szerint 12-15 hónapnak kell eltelnie ahhoz, hogy az Alap teljesítményét megalapozottan kiértékeljük. Addig még nagyon sok időnk van. Továbbra is azt gondolom, hogy középtávon képesek leszünk eredeti célunkat elérni: az alap jellegéhez képest alacsony volatilitással 5-10 százalékkal az állampapír hozam felett teljesíteni.

Pozitív trendben a benchmark típusú alapok is jól teljesítenek. A garantált alapoknál megvan a védettség a lefelé mutató árfolyammozgásokra, míg a nagyobb hozamlehetőség felfelé adott. Miben különböztethető meg a Vakmajom alap igazán ezektől?

A garantált alapok zöme egy adott index teljesítményéhez kötve fizet hozamot, egy 3-5 éves időszak végén. Az adott index rossz teljesítménye esetén a futamidő végén a nominális tőkét kapjuk vissza, amely a jelenlegi kockázatmentes hozamszintet figyelembe véve 20-30-%os reál veszteséggel egyenértékű.A Vakmajom alap nyíltvégű, azaz bármikor megvehető és visszaváltható és ha jól működik, a számára vonzó piacon tud hozamot csinálni. Nagyobb a mozgástér, persze ezt jól ki is kell tudni használni..

Milyen a törvényi környezet ma Magyarországon az alap és vagyonkezelés szempontjából, akadályozza-e a szabályozás a befektetői igények kielégítését?

Úgy gondolom, hogy a szabályozás ma nagyrészt megfelelő. A világ nagyon kitágult, gyakorlatilag bármilyen igényelt konstrukció előállítható. Lehetőség van tőkeáttételes pozíciók létesítésére, short pozíciók felvételére stb. A származtatott termékek használatával sok minden elérhető. Szabályozás oldaláról inkább befektetővédelmi problémákat látok. A Brau ügy lerágott csont, de az ottani tapasztalatok alapján néhányan vérszemet kaptak. A Zalakerámia ügyben nem voltunk érintettek, de a partvonalról is felháborítónak tartjuk, hogy a 3600 forintos konszolidált egy részvényre jutó saját tőkéjű cégben a részvényenként 2350 forinton történő kiszorítás után az át nem transzferált részvényeket a cég igazgatósága 1000 forinton (!) adta el mindenféle pályáztatás vagy hírverés nélkül. Ja, hogy a vevő éppen a cég egyik igazgatósági tagja, a cég fő tulajdonosa, aki így kb. 300 milliót keresett a befektetőkön? Most úgy tűnik ezt Magyarországon meg lehet csinálni. Hogy birtokoljuk ílyen körülmények között nyugodtan a tőzsdei részvényeket? Jelenleg nem bízhatunk abban, hogy akár az ilyen durva, egyszerű lopásnak tűnő ügyeket is bárki meg akarná, vagy meg tudná akadályozni. Veszélyesek ezek a tendenciák és jelenleg nem látjuk a "trendfordulót".

2005 sikerév volt a tőkevonzás szempontjából az alappiacon. Milyen vonalak mellett bővülhet tovább a piac?

Várakozásaink szerint folytatódhat a diverzifikáció a lakossági megtakarításoknál, mely a betétek felől egyre több pénz átcsoportosítását jelenti az alapokba. A pénzügyi evolúció lassan, de feltartózhatatlanul folyik, a lakosság egyre fogékonyabb az új termékek iránt. Ha a tőkepiacok jól teljesítenek, akkor a bizalom megmarad, további jelentős növekedés várható idén is a kezelt vagyonban..

Melyek lehetnek az idei év sikertermékei az alapkezelők körében?

Várhatóan kitart még valamennyire az ingatlanalapok és a garantált alapok népszerűsége, de a forint gyengülésével a devizakötvény alapok felértékelődhetnek. Várhatóan itt is lesz egy késés a beszállásban: már gyenge árfolyamnál vásárol majd a lakosság. A közelmúlt forintgyengesége alatt a hazai devizakötvény alapokban található pénz elhanyagolható. Markáns forintgyengülés után a drágább euró iránt már nagyobb lesz a kereslet. Elmondható tehát, hogy az aktuális piaci folyamatoknak meghatározó szerepe lesz, a félelem és a kapzsiság együttesen alakítja a befektetői magatartást. Érdekes pl. átgondolni a rossz időzítés szempontjából, hogy a garantált alapokba akkor szálltak be a megtakarítók, mikor a piacok szárnyaltak, ekkor jobb lett volna alacsonyabb költségű, piaci teljesítményre játszó termékeket vásárolni.

A Concorde Értékpapírt Rt. nem csak Concorde Alapkezelő által kezelt alapok jegyeit árulja, illetve a Concorde alapok jegyei számos hazai kereskedelmi bank értékesítési hálózatában, privát bankjában ott vannak. Mit gondolsz, mennyire érdemes beengedni a saját értékesítési csatornákba "idegen" termékeket?

Igen, a Concorde Értékpapír Rt. nemcsak a Concorde Alapkezelő alapjait forgalmazza, hanem más alapkezelők jegyeit is. Ebből a szempontból a saját csoportunkon belül is versenyben vagyunk más befektetési szolgáltatók termékeivel. Ezzel párhuzamosan nagyon sok privát bank ajánlja ügyfeleinek a mi termékeinket is, illetve saját privát banki szolgáltatást is kínálunk ügyfeleinknek. Ez utóbbi leginkább abban különbözik a piacon kínált tipikus szolgáltatásoktól, hogy mi sikerdíjas rendszerben dolgozunk -míg a piac jelentős része fix díjat kér a szolgáltatásért— tehát az ügyfél csak akkor fizet, ha pénzét jól forgatjuk. Ide is beengedünk nem concorde-os termékeket, ha azt a portfólió kialakítása megkívánja. Ez azért van, mert nem a jutalékban, hanem elsősorban a sikerdíjban vagyunk érdekeltek. Összességében tehát értelmesnek látom azt, ha adott befektetési szolgáltató más szolgáltatók termékeivel is foglalkozik.

Milyen elképzelések, célkitűzések vannak a Concorde Alapkezelőnél a kezelt vagyon tekintetében?

Jelenleg több mint 100 mrd Ft-os kezelt vagyonnal rendelkezünk, a befektetési alapokban több mint 30 mrd Ft van. Ezek a értékek a 2000. év elejéhez képest nyolc- illetve tízszeresükre emelkedtek. Úgy vélem, hogy ebben a több mint 100 mrd-ban is sok a tartalék. Konkrét, számszerű célkitűzésekről nem nyilatkozunk, de tudni kell azt, hogy ma Magyarországon éppen a legnagyobb nyugdíjpénztárak vagyonkezelői piaca zárt, minden "gigapénztár" kizárólag a saját vagyonkezelőjével dolgozik, függetlenül az elért eredményektől. Nem hiszem, hogy ez a helyzet hosszútávon fennmarad és változás esetén, mint az egyetlen jelentős méretű független szereplő remélhetően mandátumokhoz tudunk jutni, hiszen semmilyen fronton nem jelentünk igazi konkurrenciát a pénztárak mögött álló bankok és biztosítók alaptevékenységnek.

Egyre több termék van a magyar piacon, számos külföldi háttérrel rendelkező alapkezelő kezdi el forgalmazni a kinti termékeket a magyar hálózatban? Érett-e a magyar piac egy ilyen széles termékstruktúrára?

Úgy gondolom, hogy a befektetők, megtakarítók többsége már nem igazán tud mit kezdeni ilyen mértékű terméktömeggel. Mi a kezelt vagyontömegből kb. 70 mrd-nál hozunk eszközallokációs illetve egyéb portfólióallokációs döntéseket. A vagyonkezelésben nem vagyunk arra kényszerítve, hogy csak egy szolgáltató termékeiből válogassunk, hanem lehetőségünk van az adott szegmensben a legjobb alap jegyeit beválogatni a portfólióba. Az egyszerűbb megtakarítók, befektetők többsége erre nem képes önmagától. A külföldi hátterű cégek nagy felindulásai (egyszerre 30-40 alap behozatala) mögött inkább az anyacég elképzelései húzódnak meg. A nagy nemzetközi bankok hazai leányai egyre inkább forgalmazókká válnak. Ezeknél a cégeknél valós az a félelem, hogy a konkrét vagyonkezelés kikerül az anyacég központjába, itt pedig csak egy értékesítési végpont lesz. Míg a legtöbb szereplőnél ma még az alapkezelés jelenti a főbb üzletet, többeknél később ezt felváltja a forgalmazás. Nem csodálnám, ha középtávon a Bamosz (Befektetési Alapkezelők Magyarországi Szövetsége) mellett megalakul majd a Befektetési Alapokat Forgalmazók Szövetsége is.