Szomorú igazság: nem csak a lóvé miatt húznak el az ápolók külföldre

- mondta a Pénzcentrumnak Ági, akinek nevét kérésére megváltoztattuk. A 32 éves nő 2015-ben döntött úgy, hogy külföldön próbál szerencsét, miután a férje meghalt, és rengeteg hitel szakadt a nyakába.

"Havi 550 óra (nem elírás) munka mellett sem tudtam 1,5 évnél tovább fizetni, van egy súlyos beteg édesapám, anya nem dolgozik, mert apa ellátását segíti" - indokolja döntését. Egészen addig egyébként az OMSZ-nél dolgozott, valamint egy sürgősségi osztályon, egy szívsebészeti klinikán és a kerületi orvosi ügyeletnél is - mindezt egy időben. Fáradt volt, kimerült, komoly pénzügyi problémái voltak, ezért úgy határozott, minimális nyelvtudással is belevág, és megpróbál Németországban munkát keresni. Az volt az elképzelése, hogy egy idősek otthonában vállal ápolói munkát.

Könnyebben ment, mint gondolnánk: leült a számítógép elé, és néhány percnyi keresés után több állásajánlatot is talált. 5 helyre küldte el az önéletrajzát, mind az 5 helyre behívták személyes elbeszélgetésre. A barátai és a családja dobták neki össze az utazás költségét: úgy szervezte, hogy egy hét alatt lebonyolítsa az állásinterjúkat. Minden napra jutott egy. Legnagyobb meglepetésére mindegyik helyre felvették. Az egyik idősek otthonában, a próbanapon viszont az egyik orvos megjegyezte, idősek otthona helyett egy klinika kézenfekvőbb lenne számára. Alig néhány hét múlva már egy magán neurológiai klinikán dolgozott.

Igazi sikersztori az övé: a munka mellett elvégzett Münchenben egy mentőszakápolói tanfolyamot. Ezt egyébként az a mentőszolgálat fizette, ahol éppen dolgozott. Szerette a mentőzést, de úgy érezte, ott szakmailag nem nagyon van esélye fejlődni. Úgyhogy újra önéletrajzokat küldözgetett, és most egy egyetemi klinika intenzív osztályán dolgozik Bayer tartományban, mellette van kedve és energiája arra, hogy egy magán szívklinika sürgősségi osztályán mellékállást vállaljon, ha pedig a szabadideje úgy engedi, gyakornokként a mentőorvosi kocsin dolgozik.

Mindez a magyar viszonylatokat ismerve szinte elképzelhetetlennek tűnik. Arra a kérdésre, főállásban mégis mennyit dolgozik havonta, azt válaszolja: 

vagyis több, mint 720 ezer forintot visz haza ápolási asszisztensként, vagyis Pflegehelferinként.

Azt mondja, Németországban minden szükséges eszköz adott, semmiért nem kell kuncsorogni, nem kell semmin spórolni, az újrahasznosítás a kórházi osztályokon, mint olyan, szóba sem jöhet.

Jobb körülmények, jobb pénz, de ott se könnyű

Hogy a körülmények sokkal jobbak és a fizetések is, azt az Ausztriában, Linz mellett dolgozó Márti (aki kérésére szintén álnéven szerepel a cikkben) is elismeri, de azt mondja, azért az élet ott sem csupa móka és kacagás. A 60 éves nő is a pénzügyi problémái miatt döntött a költözés mellett: fia egy orvosi műhiba miatt halmozottan fogyatékos lett, a házassága tönkrement, és aztán 1995-ben 50 százalékos munkaképesség-csökkenést állapítottak meg nála szív-és érrendszeri betegsége miatt.

"A rokkantsági járadék összege akkor sem volt sok, főleg egy elvált anyának. Alkalmi munkákat vállaltam, hogy túléljem a lehetetlent. 2013-ban a Nemzeti Eszközkezelő megvásárolta a lakásomat, így én most, mint egykori adós, bérlőként ott élhetek. De volt még tartozásom, hitelem, amit rendeznem kellett" - magyarázta Márti. Csakhogy az alkalmi munkáiból nem tudta fizetni a megélhetést, a fia gyógyszereit, a lánya taníttatását. Aztán 2014-ben a fia elhunyt. Ez mindent megváltoztatott.

"Németül társalgási szinten beszélek már 50 éve, az angolt megértem és az orosszal is jól boldogulok. Megvan a három nyelvű idősgondozói végzettségem, így elindultam". Viszont a lánya Magyarországon maradt, így úgy döntött, ingázni fog: két hét Ausztriában, két hét itt. Közvetítő cégen keresztül gyorsan szerzett állást. A szolgáltatásaikért egyszeri, 300 eurós díjat kértek, amit az első fizetéséből fizetett ki. Azt mondta, megérte: nem kellett neki foglalkozni a hivatalos ügyekkel, mindent elintézett a cég, mire munkába állt Ausztriában.

Először egy Magyarországon élő osztrák férfit ápolt, de nagyjából három hónap után felmondott. Ausztriába ment egy idős nénihez, akivel hetente 3 napot töltött. "Nem volt tisztálkodási lehetőség, nem volt rendes ágyam sem, csak egy napozóágy" - mondta. De itt maradt, mígnem a néni kórházba került és meghalt.

Utána egy olyan osztrák családhoz került, ahol a férjen kívül gyakorlatilag mindenki beteg volt. A körülmények az előző helyhez képest klasszisokkal jobbak volt: külön lakrész, saját zuhanyzó, WC, rendes ellátás. Csakhogy a hölggyel, akit ápolt, voltak konfliktusai, aztán amikor harmadik alkalommal ment, nem kapta meg a fizetését. Azt mondták, majd akkor fizetnek, amikor legközelebb visszamegy. Így is történt, de többé nem vállalt náluk munkát.

A következő hely még rosszabb volt: egy idős, demens nénit kellett ápolnia. Nem volt külön bejáratú szobája, a tisztálkodási feltételek sem voltak ideálisak, és szörnyű volt a koszt. Viszont arra nem volt lehetősége, hogy kimenjen, és valahol máshol reggelizzen, ebédeljen vagy vacsorázzon, ugyanis a házat nem hagyhatta el. Bírta egy darabig, de elege lett és felmondott.

"A mostani helyemen tavaly március óta dolgozom. Olyan családban élek itt kint, akik elfogadják, tisztelik azt, hogy magyar vagyok. Szeretik a magyaros konyhát, én viszont megtanultam az ő ételeiket elkészíteni. Szívesen beszélgetnek velem. Minden családi összejövetelen egyenrangúan bánnak velem. Jelezhetem és megbeszéljük, ha valami gond van, mindig kapok segítséget. Ha szükségem van valamire, beszerzik, amit kérek" - sorolja. Persze az sem elhanyagolható, hogy mindig pontosan megkapja a fizetését, saját szobája van, és figyelnek rá.

 - jegyzi meg. Hogy miért érzi így, az is érthető, miután elárulja, korántsem a beteggondozásból áll a napja. Ezért is keresik a külföldi munkaerőt a családok: az osztrák ápolók ugyanis kétszer annyit kérnek és szigorúan csak a beteggel foglalkoznak. A külföldről érkező ápolók viszont beérik kevesebb pénzzel (hisz ez többszöröse annak, amit otthon kapnának) és besegítenek a háztartásba is. Márti feladata például a mosás, főzés, takarítás, kertgondozás és ehhez jön még a 0-24 órás betegápolás. Hogy pontosan mennyit keres, nem szeretné elárulni. Annyit mond, nagyságrendileg a kétszerese annak, mint amennyit ugyan ezért a munkáért Magyarországon adnának, de spórolni nagyon így sem tud.

Nulla nyelvtudással nem megy

Azt mind a két magyar nő elismerte, a nyelvtudás elengedhetetlen ahhoz, hogy külföldön munkát kaphasson az ember. Szerződést is kizárólag német nyelven kapnak, így aki csak blöfföl, hogy tud németül, azért, hogy kijusson, nem is tudja mit ír alá.
Ráadásul a napi munka során is elengedhetetlen: a pácienssel vagy az orvosokkal muszáj szót érteni.

Ahhoz, hogy valaki kint munkát kapjon, szükség van a személyes iratokra, azok hiteles fordítására, erkölcsi bizonyítványra, bizonyos esetekben az anyakönyvi kivonatot is kérhetik és orvosi vizsgálatot is előírhatnak. Mindezek szintén pénzbe kerülnek az álláskeresőnek, de összességében megéri. 

A magasabb fizetések mellett úgy tűnik, az is a külföldi munkavállalás mellett szól, hogy nem nehéz munkát találni: Márti példája is jól mutatja, ott sem biztos, hogy elsőre megtalálja a legmegfelelőbb munkahelyet az ember. Viszont mernek lépni, mert tudják, úgyis találnak másikat, és addig próbálkoznak, amíg olyan helyen nem kötnek ki, ami már megfelel számukra, ahol jól érzik magukat.

Nagy ugyanis az igény a külföldi munkaerőre: az európai álláshirdetési oldalak tele vannak ápolói ajánlatokkal. Németország déli részére például 720 ezerért keresnek szakképzett nővéreket, ápolókat idősek otthonába úgy, hogy biztosítanak heti 3-szor másfél órás német nyelvtanfolyamot. Közel 600 ezer forintot kínálnak annak a szakképzett ápolónak, aki egy idős házaspár gondozását vállalná. Ebben a hirdetésben fel is tüntetik, amiről Márti beszél: a Parkinson-kóros, demens pár ellátása mellett a jövendőbeli ápoló felel a háztartásért is. A kórházakban, klinikákon is keresik a külföldi munkaerőt, a kezdő fizetésnek a legtöbb helyen szintén közel 600 ezer forintos fizetést kínálnak úgy, hogy az első néhány hónapban a lakhatást vagy anyagilag támogatják, vagy biztosítják.