Itt a bizonyíték: nem csak a fizetés miatt húznak el a magyarok külföldre

Lasszóval fogják az informatikusokat Magyarországon: sokkal nagyobb a kereslet, mint a kínálat. Becslések szerint 15-20 ezer szakemberre lenne szükség. A cégek pedig mindent meg is tesznek annak érdekében, hogy magukhoz csábítsák a jó munkaerőt: a toborzással foglalkozó Hays idei felmérése szerint a junior tesztelők bruttó havi 330 000 forinttól indulnak, viszont pár éves tapasztalat után minimum félmilliós fizetést vihetnek haza. A senior tesztelők pedig megkereshetik a 850 000-900 000 forintot. A junior rendszermérnökök bére például bruttó 400 000 forintról indul, a legtehetségesebb pályakezdők elérhetik a havi félmilliót. A tapasztalattal rendelkezők pedig már erről a szintről indulnak, és akár 700 000-t megkereshetnek.

Nem csoda, hogy egyre többen jelentkeznek informatikai képzésekre Magyarországon, sok cég maga kezdett el informatikusokat képezni, és megjelentek a piaci alapú gyorstalpaló képzések is. Több cég is foglalkozik ezzel Magyarországon, csupán néhány hónap alatt el lehet végezni egy tanfolyamot. A képzések viszont a legtöbb esetben Budapesten vannak, és igen drágák: a legtöbb helyen több mint egymilliót is ki kell fizetni, cserébe viszont sok helyen állásgarancia van, tehát, ha valaki nem tud elhelyezkedni a kínált állásokból, akkor nem kell kifizetni a tandíjat.

Joggal merül fel tehát a kérdés: ha valaki informatikusként Magyarországon is jól kereshetne, miért megy mégis külföldre? A válasz egyszerű: kint még a magyarországinál is nagyobb fizetést adnak a cégek, van előrelépési lehetőség és sokat lehet tanulni.

Gyu, aki kérésére becenevén szerepel a cikkben, a közszférában helyezkedett el Magyarországon, majd egy budapesti vállalatnál kapott munkát. Néhány éve dolgozott ott, amikor a LinkedIn szakmai közösségi portálon megtalálta őt az egyik elektronikus kereskedelemmel foglalkozó amerikai cég.

 - meséli. A cégóriás a költözésben is segített, anyagilag is támogatták az új munkavállalót, valamint egy relokációs szakember is hasznos tanácsokkal látta el. Ő javasolta például Gyunak, hogy vigye ki magával a motorbiciklijét, mert a tömegközlekedés nem a legkiszámíthatóbb Dublinban, és a minden napi munkába járás során jobban jár a motorral.

A lakáskereséssel sem kellett bajlódnia.

 - magyarázza a magyar srác. Neki viszont szerencséje volt. A céges levelezőlistán talált egy hirdetést: egy lány költözés miatt épp új bérlőt keresett a régi lakásába. Gyu pedig kapva kapott a lehetőségen. Havonta 1350 eurót, vagyis több mint 410 ezer forintot fizet a belvárosban lévő, nappalis plusz két hálószobás lakásért.

- mondja Gyu. Nem kellett sokáig keresgélnie, egy hónap alatt talált új állást.

- jegyzi meg. Most is egy multinacionális vállalatnál dolgozik, aminek nevét nem szeretné elárulni, azt viszont elmondja, jóval kisebb, mint az előző munkahelye.

"Ha dolgozol és szakmailag jó vagy, azt mindenütt értékelik. Az, hogy én magyar vagyok, egyáltalán nem számít. Csak egy vagy a sok külföldi közül" - jegyzi meg. A hazaköltözést nem fontolgatja, jól érzi kint magát. Az élet ugyan valamivel drágább, mint Magyarországon, de a fizetéséből ki tud jönni, nincsenek anyagi problémái. Ráadásul úton útfélen magyarokba botlik. Azt meséli, amikor meg kellett újítania a jogosítványát, a szükséges orvosi vizsgálatot is egy magyar orvos végezte, és a lakásához közeli fogorvosi rendelőben is dolgoznak magyarok. Sőt, egészen véletlenül talált magyar motorszerelőt is.

Senkit nem érdekel, honnan jössz, ha jól végzed a munkád

János, aki kérésére álnéven szerepel a cikkben, a feleségével költözött Svédországba. Jól éltek ugyan Magyarországon, de úgy érezték, itthon egyszerűen nem tudnak egyről a kettőre lépni. Svédországot szemelték ki maguknak, úgyhogy még itt elkezdtek svédül tanulni és egy éven keresztül nagyon odafigyeltek a kiadásaikra, hogy minél több pénzt tudjanak megtakarítani. Végül 2013 elején költöztek ki.

 - mondja. Három és fél éven át dolgozott egy nagyobb nemzetközi vállalatnál, de idén felmondott.

 - meséli. Június elseje óta már az új munkahelyen dolgozik.

Az első svéd munkahelyén egyébként havi bruttó 25 ezer koronás fizetéssel kezdett, vagyis bruttó 800 ezer forintnak megfelelő összeget vitt haza. Idővel ezt megemelték neki 26500 koronára, januárban pedig 31 ezerre. Az új cégnél viszont bruttó 39 ezer koronát keres, ami azt jelenti, hogy nagyjából valamivel több, mint 28 ezer koronát kap meg nettóban, tehát közel 900 ezer forintnak megfelelő összeget keres. Azt mondja, Svédországban a korábbi fizetéséből is ki lehetett jönni, úgy fogalmaz, könnyebb kint az élet. A legnagyobb anyagi megterhelést a lakhatás jelenti. Az albérletek drágák, ráadásul egy-egy lakásra hosszú a várólista is, ő és felesége éppen ezért inkább vásároltak egy kis lakást. Persze ehhez kellett némi kezdődtőke, ők ezt a magyarországi lakás eladásából és hitelből finanszírozták. Most az a pénz, amit havonta albérleti díjra költenének, a törlesztő részletbe megy.

EZ IS ÉRDEKELHET

Álommeló Svédországban: nulla stressz, havi 700 ezres fizetés

El sem hiszed, miből él a 30 éves Ági odakint.

Amikor a kiadásaikról faggatom, azt válaszolja: havonta átlagosan 8-10 ezer koronát (vagyis 260-320 ezer forintnak megfelelő összegbe) fizetnek, ebben már benne van a rezsi, a havi törlesztő részlet, a parkolóhely és az internet előfizetés is. A tömegközlekedés drága, 830 korona egy 30 napos bérlet, ez majdnem 30 ezer forint. Viszont ez egész Stockholm megyére érvényes.

Azt mondja, soha nem volt problémája amiatt, hogy magyar.

 - mondja.

Arra a kérdésre, a munkakeresésénél mennyire volt fontos, hogy beszélje a nyelvet, azt mondja, informatikusként nem érezte ezt nagyon jelentősnek, ahol ő dolgozik most, ott például a hivatalos nyelv az angol. Viszont azt javasolja, ha valaki Svédországban szeretne új életet kezdeni, mindenképpen tanulja meg a nyelvet, könnyebb úgy elhelyezkedni. Azt mondja, nem tervezik a feleségével, hogy visszatérnek Magyarországra. Hiányoznak ugyan a barátai, és a beilleszkedés sem könnyű, de az élet könnyebb kint, kiszámíthatóbb a jövő.