Ezek a legelismertebb, legjobban fizető szakmák Magyarországon: még mindig kevesen vágnak bele

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézete (GVI) azt állapította meg, hogy a jövőbeli foglalkozások tekintetében a sportolás, a művészeti ágak, az informatika és a vendéglátás a legnépszerűbb a magyar általános iskolás diákok körében. A felmérés alapján kiemelkedő azon diákok aránya (55%), akik a jövőbeli munkájukkal kapcsolatban fontosnak tartják, hogy szeressék azt a munkát, amit végeznek. A tanulók többségének (68%) a szüleik is azt tanácsolták: szerezzenek olyan szakmát, amivel szívesen foglalkoznának.

Jelentős azon szülők aránya is, akik olyan szakma megszerzését javasolták gyermekeiknek, amivel majd jól tudnak keresni (43%) . Viszont ez a két feltétel, a jó fizetés és a szakma szeretete korántsem járnak együtt sok esetben. Eleve ahhoz ugyanis, hogy valaki szeresse a hivatását, nemcsak az szükséges, hogy jó legyen benne, érdekelje a szakterület, kihívást találjon benne, hanem kutatások szerint az is nagyon fontos, hogy társadalmilag elismert legyen, "fontos" munkát végezzen, vagy legalább ne kelljen szégyellnie a foglalkozását. Egy szakma megbecsültségét azonban nehéz mérni, és ha mégis sikerül, úgy tűnik: a társadalmilag elismert, fontosnak ítélt szakmákat gyakran alulfizetettnek is tartják.

Nemzetközi kutatások bizonyítják: hiába megbecsült az ápolók, szülésznők, orvosok hivatása szinte azonos szinten, a bérezésükben óriási különbségek mutatkoznak. Hiába elismertebb szakma a tanároké a pszichológusoknál, utóbbiak mégis lényegesen jobban keresnek. A szociális területen dolgozók munkájának fontosságát nem kérdőjelezi meg senki, ehhez képest rendkívül alulfizetett szakma az övék. A sort hosszan lehetne folytatni, - korábban részletesen írtunk a nemzetközi kutatások eredményeiről -, viszont ez alapján még mindig nehezen dönthetne egy magyar fiatal, milyen szakmát is érdemes tanulnia.

A Pénzcentrum ezért január-február folyamán kutatást végzett, melyben azt mértük fel, hogyan vélekednek az olvasóink: mennyire elismertek Magyarországon bizonyos szakmák? Mennyire érzik fontosnak az egyes hivatásokat választók munkáját társadalmi szempontból? Mennyire vannak alul-, vagy éppen túlfizetve az egyes foglalkozások? Arra is kértük olvasóinkat, jelöljék meg melyik szakmákat ajánlanák a pályaválasztás előtt állóknak. Így már jóval pontosabb képet kaphatunk arról, Magyarországon melyik szakmákat tartjuk elismertnek, rendesen fizetettnek, vagy társadalmilag hasznosnak.

Élen az orvosok, mérnökök, ügyvédek

A kutatás során a válaszadóknak egy skálán kellett megjelölniük, hogy a felsorolt foglalkozások szerintük mennyire elismertek Magyarországon. A szakmákat végül aszerint rangsoroltuk, melyek kapták a legtöbb "nagyon elismert" és "inkább elismert" minősítést. Ez alapján a dobogóra az orvosok, mérnökök és ügyvédek állhattak fel. Elismertek még a válaszok alapján a programozók, bankárok, marketing szakemberek, könyvelők, önkormányzati képviselők, ugyanakkor az ápolók, tanárok, óvodapedagógusok, rendőrök, szociális munkások kevésbé elismert szakmáknak számítanak.

Legkevésbé a hulladékkezelő, könyvtáros, szociális munkás, postás és bolti eladó szakmák elismertek a válaszadóink szerint, és csaknem 95 százalék úgy gondolja, hogy a közmunkások kevésbé, vagy egyáltalán nem elismertek. Bár a közmunkás nem szakma, olyan foglalkozási kategória, amelynek alulfizetettsége, társadalmi hasznossága folyamatos diskurzus tárgya, ezért került a kérdőívbe a szakmák közé. A közmunkások feladatai valójában egészen változatos szakmákat fedhetnek le.

Előznek a tanárok, ápolók

Árnyaltabb képet mutat, ha azt is vizsgáljuk, hogy maguk a válaszadók mennyire tartják az adott hivatást fontosnak, értékesnek a társadalom számára. Azért is kérdeztünk erre rá külön a felmérés során, hogy lássuk az eltéréseket: milyen szakmákról gondolják, hogy általánosságban kevésbé elismert, de valójában fontos tevékenység, és miről, hogy elismert, bár társadalmilag nem túl hasznos.

Rögtön a top háromba kerültek a tanárok és ápolók, a top5-be pedig az óvodapedagógusok, miközben az elismertségi rangsorban a lista negatívabb felébe estek. Az ügyvédek teljesen ki is estek a pixisből, a középmezőnybe kerültek. Ami érdekes, hogy a marketing szakemberek lecsúsztak a lista aljára, miközben elismertségben a topban voltak.

A közmunkások ismét rosszul szerepeltek: úgy fest, a legkevésbé fontosnak és elismertnek ítélt "foglalkozásuak" hiába végeznek gyakran teljes értékű munkát. A marketing szakemberek után a papok munkáját ítélték a válaszadók kevésbé fontosnak, őket az önkormányzati képviselők, fodrászok, kozmetikusok, manikűrösök követik.

Túlfizetett vs. alulfizetett szakmák

A kutatásban azt is vizsgáltuk, mit tartanak a válaszadók alulfizetett, vagy túlfizetett szakmának, illetve megfelelő bérezésűnek. Természetesen szakmákon belül is lehetnek eltérések attól függően, hogy pályakezdő-e valaki, vagy már régóta a szakmában van, vagy szakterülettől függően is. Egy aneszteziológust lehet alulfizetettnek, míg egy magánsebészt túlfizetettnek értékelni, viszont az szakterületek külön-külön megítélése nem tette volna lehetővé a nagyobb összkép megalkotását, ezért a szakmákra általánosságban kérdeztünk rá.

Az alulfizetett szakmák dobogóján az ápolók, szociális munkások és tanárok állnak, míg a bankárok, ügyvédek és marketing szakemberek a leginkább túlfizetettek a válaszadók szerint. A mérnök, könyvelő, fodrász, kozmetikus, manikűrös hivatás mutatkozott a válaszok szerint a leginkább megfelelő bérezésűnek.

Már ennyiből is kitűnik, hogy a szakma fontossága és bérezése összefüggést mutat azzal, mennyire ítélik elismertnek az adott hivatást. Hiszen a közepesen elismert ápoló, tanár, óvodapedagógus szakma a többség szerint alulfizetett annak ellenére, hogy társadalmilag elég fontos, értékes munkának minősítették. Eközben az elismertnek tartott ügyvéd, bankár vagy marketinges szakmákat túlfizetettnek tartják a válaszadók, ugyanakkor a fontosságukat is jóval kisebbnek értékelik.

Leginkább ajánlott hivatások

Válaszadóink egy pályaválasztás előtt álló fiatal számára - a megadott foglalkozások közül - leginkább a mérnök, programozó és orvos hivatásokat ajánlanák, legkevésbé a rendőr, szociális munkás és könyvtáros szakmákat. Jobb helyen végzett az ügyvéd, könyvelő, és a mesterember szakma, viszont a tanár, ápoló, önkormányzati képviselő hivatások egyaránt kevéssé népszerűek. Ez pedig erős összefüggést mutat a bérezéssel, társadalmi fontossággal és elismertséggel.

Látható, hogy a mérnök szakma nemcsak elismert, hanem egyben fontosnak ítélet foglalkozás is, és jellemzően nem alulfizetett a válaszadók véleménye alapján. Így nem csoda, hogy az első helyet szerezte meg. A programozók is fontos és elismert munkát végeznek, és nem tartják alulfizetett foglalkozásnak a válaszadók. Míg az orvosokkal kapcsolatban már jellemzőbb vélemény az alulfizetettség, ezt ellensúlyozza a nagy társadalmi megbecsültség, és a hivatás fontossága.

Látható az is, hogy a mesterember, szerelő halmazba tartozó hivatások, bár kevésbé elismertek és jellemzőbben alulfizetettek, mégis ajánlottabbak, mint például az ügyvéd foglalkozás. Ennek oka az lehet, hogy maga a mesterember szakma többek szerint fontos, értékes munka társadalmilag, mint az ügyvédeké. Hiába elismertebbek utóbbiak, munkájuk társadalmi szerepét alacsonyabbnak ítélték, így nem is annyira javasolják.

Az alulfizetettséggel szemben viszont nem rúg labdába még a társadalmi hasznosság szerepe sem. Ha megnézzük a tanár, ápoló, óvodapedagógus hivatásokat: 82-96 százalékban fontosnak ítélték a válaszadók ezeket a munkákat, viszont 76-88 százalékban alulfizetettnek is. Így ajánlottságuk 10-20 százalék körül mozog. A szociális dolgozói hivatás még a 10 százalékot sem éri el, ez pedig azért lehet, mert az alulfizetettnek ítélők százaléka még magasabb is, mint akik fontosnak tartják ez a munkát - bár így is az egyik leginkább értékes hivatásnak tartják társadalmilag. A pénz viszont rengeteget nyom a latban.

Demográfia

A felmérésről bővebben itt lehet olvasni. A Pénzcentrum nem reprezentatív online kutatását 481-en töltötték ki, 316 férfi és 165 nő. 26 százalékuk a 34 év alatti volt, 39,9 százalék 35-49 év közötti, 25,2 százalék 50-64 év közötti és 8,7 százalék 65 év feletti. A válaszadók 36,8 százaléka él a fővárosban, 50,5 százalékuk megyeszékhelyen vagy egyéb városban és 12,7 százalék községben, vagy egyéb típusú településen.