Közmunka és feketézés a gyári melók legnagyobb konkurenciája 2024-ben: hogy lesz itt felzárkózás?

Pénzcentrum: Mutasd be kérlek a szervezetet, amelyben dolgoztok: mi a koncepció és mik a céljaitok?

Bakó Csaba: A SIMPACT közhasznú nonprofit szervezet, ami azért különleges, mert mindannyian az üzleti világban dolgoztunk korábban, ma már azonban az ott megszerzett tudásunkkal közvetlenül jó ügyeket szolgálunk. Én öt évet dolgoztam üzleti területen egy olyan nemzetközi tanácsadócégnél, amelyiknek fontos volt a társadalmi felelősségvállalás, és felismerte, hogy sok olyan felhalmozott tudás birtokában van, ami a civil szférából fájóan hiányzik.Gondolok itt például szervezetfejlesztésre, menedzsmentre, és még számos egyéb olyan értékes tapasztalatra, ami nagyon jól jön az amúgy hihetetlenül elkötelezett szociális munkásoknak, környezetvédőknek, bárkinek, aki jó ügyet szolgál.

Hiszen ebben a szférában sem csak azon múlik a siker, hogy valaki szakmailag ért hozzá, hanem nagyon fontos a vezetés-szervezés, ami által adott esetben ugyanannyi emberrel, ugyanannyi pénzzel magasabb hatásfokkal lehet dolgozni. Egy jó stratégia mentén, ahol tudják, mire fókuszáljanak, miként hasznosulnak legjobban a befektetett erőforrások, meglepő eredményeket is el lehet elérni.

De az is gyakori probléma a civil szférában, hogy az elképesztően nagy pörgésben nem állnak meg, egyszerűen nincs idejük átgondolni, hol vannak jelenleg, merre tartanak, hol tudnak az adott pillanatban a legtöbbet segíteni. Ahogy a feladatok delegálása is óriási kihívás jelent gyakran sok vezető számára.

Tolvaj Krisztina: Mondok egy példát: nagy kérdés ugye, hogy a szegénységet milyen eszközökkel lehet kezelni. Úgy is lehet támogatni a szegényeket, hogy egész életükön keresztül adományokat juttatunk el hozzájuk, vagy áthelyezzük őket a munkaerőpiacra. De a kettő között azért még rengeteg fokozata van a segítségnek, és szakmai megközelítéstől is függ, mikor melyiket alkalmazzák a szervezetek. Érdemes időről időre megállni, és átgondolni, mit, miért és hogyan csinálnak, vagy hogyan lehetne jobban. Nyilván jó ügyekért dolgoznak, de a kiégés problémája a civil szervezetek dolgozóit extrém módon veszélyezteti, óriási társadalmi igény mellett alacsony a fizetés, viszont a végtelenségig lehet túlórázni.

Tolvaj Krisztina és Bakó Csaba

Bakó Csaba: Pont amiatt figyeltek fel a SIMPACT-re, és kaptunk nemzetközi megbízásokat is, mert a versenyszféra irányából is az látszódott, szívesebben állnak olyan jó ügyek mellé, ami hatékonyabban működik, gazdaságilag racionális.

A civil szférában a legtöbb kolléga nem végzett közgazdasági tanulmányokat, nem dolgozott multinacionális cégnél, nem abban a közegben szocializálódott, nincsenek meg azok a mintái. Cserébe elképesztően lelkesek és lelkiismeretesek, de az ügyükből sokkal többet is ki lehetne hozni egy másfajta szemléletmód adaptálásával.

Mi hidat képezünk a forprofit és nonprofit szféra között. Közgazdász kollégáink és vállalati szakmai önkénteseink révén segítünk egy-egy szervezetnek, kezdeményezésnek, hogy akár lényegesen többet érhessenek el. És ehhez kapcsolódik még egy alapvető dolog, amit a civil szervezetek el szoktak felejteni. Ez az eredményességük mérése.

Fontos egyáltalán ebben a szférában a mérés?

Bakó Csaba: Igen, ez egyre intenzívebben benne van a nonprofit szféra tudatában, ennek ellenére nagyon kevés civil szervezet méri a saját tevékenységének az eredményességét. Gyakran se ideje, se módszertani tudása nincs erre, holott igény lenne rá, a versenyszféra már elképzelhetetlen enélkül. Gondolj csak bele, micsoda versenyelőny az egy civil kezében, ha a többiekkel ellentétben konkrét számokat tud mutatni egy potenciális támogatójának.

De hogy lehet mérni a társadalmi munka hatékonyságát?

Tolvaj Krisztina: Nyilván a projekthez kell igazítani a módszert, de egyáltalán nem lehetetlen. Vegyük például a munkaerőpiacon történő elhelyezkedést: egy közgazdaságtanból kölcsönvett módszertannal például akár konkrétan forintban ki tudjuk fejezni, mekkora hasznot hoz az, ha valakit elhelyezünk a munkaerőpiacon, aki korábban nem dolgozott. Ezáltal az ügy nagyon jól bemutatható, nagyon jól támogathatóvá válik. Ezt értik a cégek, értik az állami szervezetek, a döntéshozók, hiszen ők is büdzsében gondolkodnak. Nagyszerű lenne, ha minél több szervezet belátná, hogy a mérés, az eredményekkel (vagy esetleges hiányukkal) való őszinte szembenézés kiemelten fontos és elengedhetetlen a forrásszerzésben és a programjaik szakmai továbbfejlesztésében is. SIMPACT-ként nagyon komoly szemléletformálási munkánk van ebben.

És hogy kötődtök a Hungarian Business Leaders Forumhoz?

Bakó Csaba: A HBLF CSR-fókuszú NGO-ként több mint 100 hazai és nemzetközi vállalatot, az üzleti szektor legfontosabb vezetőit, döntéshozóit és szakértőit kapcsolja össze, szakmai platformot teremtve a vállalatok közti jó gyakorlatok megosztására. Hozzájuk úgy kötődünk, hogy nekik van négy munkacsoportjuk, az egyik a roma integrációs munkacsoport. Mi, amikor erről tudomást szereztünk, jelentkeztünk náluk, hogy nekünk amúgy van kapcsolódásunk a témához, sok roma szervezettel dolgoztunk együtt, kutatásaink, társadalmi hatásméréseink is rendelkezésre állnak, és szervezetfejlesztéssel foglalkozunk. Ez amúgy egyáltalán nem meglepő Magyarországon, tegyük hozzá, rengeteg civil szervezet foglalkozik a romák integrációjával.

Ez miért nem meglepő?

Bakó Csaba: Mert ez egy nagyon aktívan és láthatóan jelenlévő társadalmi probléma. A romák nagy része a leghátrányosabb helyzetű településeken él, és nagyon sok civil szervezet dolgozik azért, hogy akár a szegénységet, akár a gyermekek esélyeit javítsa. Az ő munkaerőpiaci integrációjuk számos cégnek lenne előnyös, éppen ezért nagyon fontos lenne, ha tudnánk valahogy bővíteni az elérhető munkaerőt. De nagyon nehéz és rengeteg kihívás van benne, ugyanakkor az ebben megbúvó társadalmi probléma is égető: nő a romák, a hátrányos helyzetűek aránya Magyarországon.

Tolvaj Krisztina: Végeztünk olyan kalkulációt korábban, amelyben kiszámoltuk, hogy ha egy intenzív felzárkóztató program hatására ezek a fiatalok tanulnak, továbbtanulnak, szakmát szereznek és elhelyezkednek, akkor az a befektetett összeg többszörösen megtérül társadalmi szinten. Nem csak arról van szó, hogy az adott fiatalnak, a családjának javulnak az életkörülményei, de ha megnézzük, hogy konkrétan forintban mennyi haszon keletkezik a többségi társadalomnak, akkor elképesztő számok jönnek ki. Az esélyadás, a segítség pénzügyileg is megtérül.

Nyilván, aki legálisan dolgozik, az adózik is, majd költeni fog, ami pedig áfabevételt produkál.

Bakó Csaba: Igen költeni fog, ugyanakkor a közmunkapénzt is meg tudja spórolni az állam, nem is beszélve az egyéb segélyekről. Alacsonyabb a deviáns viselkedés esélye, az egyéb szociális vagy egészségügyi problémákról már nem is beszélve, amit az alkohol- vagy drogfogyasztás okoz. Így kevesebbet kell rákölteni, az egészségügyi ellátórendszer terheltsége is enyhülhet valamelyest. Ezeket mind-mind lehet számszerűsíteni és kell is. Érdemes befektetni, mert többszörösen megtérül.Kutatásaink alapján egyébként nagyon fontos az is, hogy legyen helyben, cégen belül egy dedikált személy, aki foglalkozik velük, segíti a beilleszkedésüket. Tehát nem csak a toborzás lényeges, hanem extra hangsúlyt kell fektetni esetükben a megtartásra is.

Tolvaj Krisztina: Ennek az egyik legfőbb oka a mindkét oldalon jelen lévő teljes bizalmatlanság, az ismeretek hiánya. Egy szegregátumban élőnek fogalma sincs, mi vár rá leendő munkahelyén, egy gyárban, illetve a HR-es sem tudja, milyen kihívásokkal fog szembesülni, ha egy hátrányos helyzetű munkavállalót alkalmaz.

Bakó Csaba: Fontos látni, hogy a hátrányos helyzetű településen élők nem egy homogén csoport. Vannak, akik esetén csak bátorításra van szükség a nyílt munkaerőpiaci elhelyezkedéshez, és vannak, akiknek először írni, olvasni kell megtanulni, hogy elinduljanak a munkaerőpiachoz vezető úton. Készítettünk egy munkaerőpiaci piramist, amelyben négy szintre osztottuk ezt a társadalmi réteget:

Az a meglátásunk, hogy aki jelenleg teljesen passzív, nem dolgozik, támogatásokból él, nem ő lesz az, akit első körben meg kell szólítani.  Helyettük inkább, azokat, akik a piramis csúcsához közelebb esnek. Mindenkit feljebb kell tolni. Persze a segítő szándék a legelesettebbekhez nyúlna legszívesebben, az ő esetükben azonban nagy valószínűséggel sikertelen lesz az elhelyezkedés. Aki ellenben már ismerkedik a rendszeres munkavégzéssel, ő nagyobb eséllyel jelenik meg egy interjúeseményen például. A munkaerőpiaci elhelyezkedés szempontjából azt érdemes támogatni, akiben több a potenciál, ők nagyobb eséllyel maradnak majd meg a munkahelyükön, és nagyobb eséllyel húzzák fel a környezetüket is.

Vannak olyan a készségek, amelyekkel kifejezetten a mélyszegénységben élők rendelkeznek és értékesek a munkaerőpiacon?

Tolvaj Krisztina: Amit mindenképpen kiemelnék, az az, hogy ezek az emberek már nagyon sok mindent átéltek, az ő életük alapvetően a küzdelem. Finoman szólva sem védett környezetből jönnek, éppen ezért, ha valamit nagyon el akarnak érni, és megvan mögötte a motiváció és a bíztatás, akkor sokkal kitartóbbak. De el kell érni, hogy akarják.

És vannak erre nagyon jó példák: aki bekerül egy munkahelyre, beletanul a munkába, látja, hogy van értelme, folyamatosan kap kiszámítható jövedelmet, sokkal biztosabb lesz a megélhetése, sőt még el is ismerik a munkáját, annak az élete elképesztő változáson tud keresztülmenni. Éppen ezért a helyi civil szervezetek komoly hangsúlyt fektetnek arra, hogy elismerjék az apró mérföldköveket, például megünneplik, amikor valaki fél évet eltölt egy munkahelyen, hogy bizonyítsák, ez óriási eredmény. És nem szabad megfeledkezni a lojalitásról sem, ami náluk egy átlagos munkavállalóval összevetve elképesztően magas tud lenni, ha sikerélményük van és elismerik őket egy munkahelyen.

Saját közösségükön belül a rendszeres munkavégzés egyébként elfogadott, vagy kitaszítják miatta?

Tolvaj Krisztina: Ez változó, ha a közösségben még nincs ilyen pozitív példa, akkor azt látjuk, sokszor kinézik azt, aki dolgozik, és ez is nehezíti a megmaradást. Gyakran nincs meg az a támogató közeg, amire szükség lenne, vissza is húzhatják. Ha ennek ellenére az illető kitart, az egész közösség hozzáállását megváltoztathatja, és a dolgozó pozitív példává válhat. Éppen ezért működnek annyira jól a „jelenlét” típusú szociális programok, hiszen az ott dolgozó szociális munkások már eleve példát mutatnak: minden reggel megjelennek, teszik a dolgukat.

Ezeken kívül melyek a legtipikusabb korlátok, amik miatt nehezen helyezkednek el a szegregátumban élők munkaerőpiacon?

Bakó Balázs: Az egyik legnagyobb probléma a mobilitás hiánya, éppen ezért óriási szükség lenne ezt kezelni, például céges buszokkal. De legalább ilyen fontos lenne a részmunkaidő lehetősége, főleg a kisgyermekes anyák esetében, vagy a lakhatás támogatása. Kevesen gondolnak rá, de például a heti bérkifizetés is egy fontos tényező lehet. Ezt nem szokták szeretni a cégek, mert nyilván négyszer annyi munka van vele, de a havi egyszeri juttatást nem biztos, hogy be tudja osztani még az elején. A tisztálkodási lehetőség is kulcstényező, hiszen nem mindenki tud otthon lezuhanyozni, vagy egy céges uzsonna, hiszen ezek az emberek nem fognak szendvicset csomagolni maguknak reggel. Viszont az probléma, ha nem tudnak teljesíteni az éhség miatt. Tényleg ilyen apróságokon múlhat a siker. Ezen felül mivel sokaknak van adóssága, ennek kezelése is fontos lehet, mert ők már eleve csak a fizetésük egy részét kapnák meg a tartozások levonása miatt. Erre egyébként a szeretetszolgálatoknak nagyon jó adósságkezelő programjai vannak, még a NAV-val is meg tudnak egyezni.

Aki fekete munkával többet keres, mint bejelentett munkavállalóként, azt mivel lehet meggyőzni, hogy mégis inkább a legális utat válassza?

Tolvaj Krisztina: Ez egy nagyon jó kérdés, erről sokat beszélgettünk egyébként magukkal az érintettekkel, szociális munkásokkal is. Az egyik tényező, amit említettek, és amivel a legális foglalkoztatás felé lehet terelni őket, az egyik a CSOK. Tehát ha megkapja az ígéretet, hogy lehet saját otthona, az azért erős motiváció. Tudni kell, hogy ezek az emberek sokszor már azt sem tudják, kinek a házában élnek, csak valakinek fizetnek érte. Ez persze szintén nagyon sok befektetett munkát igényel a civil szervezetek részéről, hiszen meg kell őket győzni, hogy érdemes hosszú távon gondolkodni, de azt látjuk, nem lehetetlen, van nyitottság, hogy kitörjenek abból a közegből, amiben élnek.

Bakó Csaba: Egy másik indok, ami fontos számukra, az a biztos egészségügyi ellátás, főleg, ha van esetleg egy beteg hozzátartozó, pláne beteg gyermek a családban.

És a várható nyugdíj összege például?

Tolvaj Krisztina: Nem, a nyugdíj kérdése egyáltalán nem érdekli a többségüket, az számukra nagyon távoli cél.

Van, hogy többet keresnek feketemunkával, mint bejelentetten?

Tolvaj Krisztina: Ez nagyon szomorú, de van ilyen. 2022-ben volt egy pilot munkaerőpiaci integrációs program, ami mellé készítettünk egy értékelést, és abból kiderült, hogy egy nyírségi településen jelentősen hátráltatja a nyílt munkaerőpiaci elhelyezkedést, hogy a mezőgazdaságban, a zöldség-, gyümölcstermesztésben feketemunkával, plusz a közmunkával és segélyekkel többet lehetett keresni, mint egy gyárban a szalag mellett kezdő fizetéssel.  Nyilván ez nem általánosan érvényes minden egyes térségben, településekre, de van ilyen.

Képek: Gosztola Judit