Kuruzslók gyógyítanák tömegével ezt a modern népbetegséget: sok magyar dől be, óriásit hibáznak

Pénzcentrum: Az interneten számos videót látni életmódtanácsokkal, hogy milyen a kiegyensúlyozott élet (étrend, mozgás, elég alvás, magánélet-munka egyensúly). Ez valóban elérhető, nem csak egy újabb social média trend, ami valójában csak súlyt helyez a fiatalokra, hogy úgymond ez az „ideális” élet? Nem lehet, hogy kontraproduktív, hogy ennyire nagy „trend” lett a kiegyensúlyozott élet/életmód a social médiában? 

Kovács Eszter: Sajnos ez egy valóban létező jelenség. A 75 hardtól, a winter arcig rengeteg olyan életmódra vonatkozó social media trend terjed, amelyeket nagyon nehéz a legtöbbek által követett életbe illeszteni. Ezek többnyire azon alapszanak, hogy mindenki hívja meg a belső karate kölykét/Rockyját (ízlés szerint) és ‘csak döntsön már bele és csinálja, ami jó neki’.

Van ez a soha véget nem érő félreértés arról, hogyha azt csinálod, ami jó neked az instant katarzis lesz és könnyű. Legtöbbször nem így van, sokszor nem könnyű az, ami jó, nem érződik természetesnek, az, ami segít. Hiszen eddig nem ezt csináltad, túl kell nyújtóznod a megszokáson és ez természetes, hogy nehéz. 

Az igazi veszélye ezeknek azonban az, hogy azoknak sérül a kapcsolódó kudarcban az önbecsülése, akik már amúgy is úgy érzik nem állnak jól az életmódjukban, mert nem elég sportosak, egészségesek, nyugodtak. Én azt mondom, hogyha a te belső Rockyd gyengélkedik talán jobb út lehet, ha arcátlanul kis lépésekben indítod a változást, hogy legyen sikerélményed és ezáltal a motivációd a folytatáshoz. Azt szoktam mondani, hogy 5 perc jóga az már 5 perccel több a nem jógáztálnál.De fontos még, hogy jutalmazd magad, amikor sikerül megtenned, amit elterveztél magadért, hogy az agyad minél könnyebben rászokjon erre az új szokásra és, hogy tedd a lehető legkönnyebbé, hogy megtedd, ami jó neked. Ide bármi tartozhat egészen onnantól, hogy készítsd ki előző este a ruhád a reggeli mozgáshoz egészen odáig, hogy gyakorolj online videókra, ha az fér bele az idődbe.

A wellbeing ma már nem ismeretlen kifejezés, egyre gyakrabban használjuk mind magánéleti, mind munkahelyi vonatkozásban, de mit is jelent pontosan és mit tehetünk az elérésének érdekében?

Leggyakrabban szakmai körökben talán a Michaelson J., Mahony S., Schifferes J. meghatározás bukkan fel. A wellbeing az, ahogyan valaki érzi magát és funkcionál személyes, valamint szociális szinten és ahogyan ennek tükrében ő maga megítéli az élete egészét.

Amit érdemes kiszúrni a definícióban, hogy ez egy rendkívül személyes dolog. A te megéléseden és megítéléseden alapszik. Ezért is merőben különböző, hogy kinek mire van szüksége ahhoz, hogy elérje ezt az állapotot. Néhányan apró változásokra vannak tőle, másoknak teljes életmódváltás van kilátásban. Nem tudjuk megúszni, hogy igazán szembenézzünk magunkkal ezen az úton, csak egyedi esetek vannak.

Magyar fordításban a jóllét fogalmát társítjuk hozzá, amely kihat az életminőségünk különböző spektrumaira. Szerinted mi az ideális well-being? Valós cél, hogy el lehet érni ezt az állapotot?

Értem én, hogy néha úgy tűnik, mintha ez még egy (sőt, talán több) dolog lenne a teendőink listáján, de talán érdemes a wellbeinghez való viszonyunkat egy perspektívaváltással kezdeni. Ez a kevés biztosan megtérülő befektetés egyike. Ilyet is ritkán ígérnek ezen az oldalon azt gyanítom.

Amikor önmagamba tudatosan fektetek időt, energiát és igen, sokszor ezen az úton pénzt is, akkor az rekord kamattal tér vissza hozzám.

Megértettem ki vagyok és mik az erősségeim és preferenciáim, ahhoz, hogy jól legyek? Akkor képes vagyok olyan karriert választani, ahol sokkal jobb esélyem lesz jól lenni és jól teljesíteni, hiszen talán már mindenki tudja, hogy a kettő között van összefüggés. Tanulok és használok eszközöket a stressz kezelésére? Kevesebb éjszakai forgolódás, méltatlan vita, kellemetlen összefeszülés munkában. Jól vagyok a testemben? Tudok teljesíteni, amikor arra van szükség és töltődni, amikor arra van lehetőség.

A vállalatokkal való hosszabb együttműködéseimet mind befektetésként kezeljük, mert azok. Csökkentik a fluktuációt, jobb csapatokat teremtenek, nyitott beszélgetést ott, ahol kávé feletti suttogás volt. Én az eszközöket és a szaktudást adom, ők pedig az idejüket, figyelmüket és akaratukat a folyamatba. Ha nem hinném, hogy lehetünk jól nem csinálnám ezt.

Az előadásod címe, amit a GEN-Z konferencián adsz elő :„Stresszelj jobban!” Hogyan látod a stressz pozitív oldalát (van ilyen oldala)? Milyen generációs különbséget látsz a stresszkezelésben, az ahhoz való hozzáállásban a Z és az idősebb generációk között? 

A stressz szükségszerű a túlélésünkhöz. A stresszreakció része, hogy észreveszed és reagálsz a veszélyre, ez teszi lehetővé, hogy megvédd magad a támadástól, elmenekülj, ha arra van szükség, felkészülj a nehézségekre. Amikor valaki azt ígéri stresszmentes lesz az életed, ha tőle tanulsz az egyrészt nem mond igazat, másrészt stressz nélkül nem élnél túl sokáig.

Nem megszabadulnunk kell a stressztől, hanem jobban menedzselnünk a stresszreakciónkat. Ez gyakorlatban olyasmit jelent, hogy egy forgalmi helyzet az úton nem fogja rányomni a bélyegét az egész reggeledre vagy a képességet, hogy visszahozd magad a nyugalmi állapotba, amikor az biztonságos. 

Nem vagyok a generációk szakértője, de a személyes tapasztalatom ezzel a Z generációval, hogy sokkal korábban és tudatosabban kezdtek el ezzel a témával foglalkozni. Rengeteg forrás elérhető és ők élnek vele.

A saját tapasztalataid alapján hogyan tudják a fiatalabb generációk, akik talán még csak most ismerkednek a munka világával, a stresszkezelést korán elsajátítani, és milyen hatással lehet ez a jövőbeni well-beingjükre?

A Corvinus Egyetemen tartottam a témában előadás-sorozatot, ez nagyszerű kezdeményezés az az üzenete is erős: azt mondjuk ez is az oktatásod része, fontos és szükséges a boldogulásodhoz, nem csak egy kedves kis opcionális extra, amit megtehetsz a szabadidődben. Nem kell még eddig sem várni, tartok gimiseknek is foglalkozásokat. Sőt tanítunk meditációt és jógát oviban is. Szerintem a legfontosabb hatás az, hogy nem eszköztelenül mennek bele a megterhelő helyzetekbe, amik mindannyiunk életében felmerülnek. Több megértésük van arról mi történik a testükben, milyen hiedelemrendszerük van, hogyan lehet ezeken az állapotokon változtatni. 

A „Mat on the Moon” koncepciója egy visszavonulást kínál a modern világ nyomása elől. Milyen reakciókat tapasztalsz a Z generáció részéről, akiknek életében a munka és a magánélet közötti határok egyre jobban összemosódnak?

Nem vagyok a generációk közötti különbségek szakértője, de a saját munkám során néhány minta kirajzolódni látszik. Ők úgy bukkannak fel a workshopokon, az online térben vagy éppen a vállalati tréningeken, hogy jól akarnak lenni és ezt nem félnek kimondani. A határhúzás, ahogyan te is rámutattál nagyon meghatározó témájuk, de hogy is ne lenne? Ott van a zsebükben a munka a péntek esti bulin is és ott csippannak a barátok is a megbeszélés közepén ugyanazon a készüléken. Ezt szórjuk még meg a home office-szal- ami nagyszerű, de ebből a szempontból szintén kihívás lehet- és a generációk munkáról kialakított képe is sokszor ütközik. 

Ha már így említetted, hogy gyakorlatilag az okos eszközök révén folyamatosan elérhetőek vagyunk. A modern élet tempója és a folyamatos online jelenlét hogyan hat a Z generáció mentális egészségére? Milyen technikákat ajánlasz nekik a kiegyensúlyozottabb életvitel eléréséhez?

Azt gondolom, hogy nem csupán a Z generáció, de mindenki számára megterhelő ez a tempó. Az evolúció nem tudott olyan gyorsan igazodni, ahogyan a technológia fejlődött. Annyi stimulus ér minket, ami kihívás az idegrendszerünknek és, ha nem kezeljük tudatosan szinte biztos, hogy valahol túlterheljük magunkat vele. A fény, a zaj és az inger, ami árad a social mediából kontroll nélkül káros. 

Mikor unatkoztál utoljára sorbanállás közben? Ezek a ‘downtime’ idők szükségesek lennének az ingerek között, hogy legyen időnk integrálni és töltődni az életünk eseményei között.

Ha változtatni akarsz ezen a kontroll feladat lesz, a kezdetben biztosan. Kér az akaraterőnkből, ellenállnunk kell az elménk ‘gyenge pontjait’ célzó appoknak. Amit elsősorban tanácsolnék, hogy tedd nehézzé a viselkedéseket, amiket kerülni akarsz. Nem akarsz állandóan közösségi médián lógni? Kapcsold ki az értkesítéseket, ha úgy érzed szükségét töröld le az appot a telefonodról és legyen csak a laptopról elérhető, hagyd lefekvés előtt a szomszéd szobában a telefont, hogy ne legyen kísértés alvás előtt nézegetni és ezzel rontani az esélyed a pihentető éjszakára.

Te magad is tapasztaltad a kiégés előjeleit, mielőtt a jóga és meditáció segített megtalálni az egyensúlyt. Hogyan tudják a Z generáció fiatal munkavállalói (vagy bármelyik munkavállaló) felismerni a kiégés jeleit, mielőtt túl késő lenne?

A hivatalos definíció szerint a kiégés a tartós és rosszul menedzselt munkahelyi stressz nyomán létrejövő állapot, nem betegség, tünetegyüttes. Ez is mint a legtöbb definíció elég suta, de egy dolgot nagyszerűen kiemel: a kiégés okozója egyrészt a stresszes környezet, másrészt a környezetben létező ember eszköztelensége a stresszfaktorokkal szemben. Habár nem ‘betegség’ ettől még elképesztően megterhelő benne lenni gazdasági kárt is hoz magával. Érzékeltlennek tűnik, hogy ezt is mérik? Talán, de sok munkaadót igenis ez is érdekli. Csak az USA-ban 300 milliárd dollárba került 2019-ben, ha a kiégés következményeit is belekalkuláljuk a GDP-jük 12%-ba. A következmények közé tartozik a hatékonyságvesztés, a betegszabadság, a megnövekedett fluktuáció. Óriási hatása van tehát nem csak az egyéni jóllétre, de a kollektív egészre is. Direkt hozok COVID előtti számokat, hogy lássuk ez már azelőtt is porondon volt, nem ott merültek ki hirtelen az emberek az online megbeszélésekben.

A kiégést az Egészségügyi Világszervezet szerint három fontos területen lehet elcsípni. Egyrészt a kimerültség érzete, akkor is, amikor pihentél, másrészt a mentális távolság a munkánktól, megnövekedett cinizmus, negativitás azzal szemben és végül pedig a csökkent hatékonyság. A kiégés tüneteiben elég univerzálisan találkoznak a különböző generációk, az én tapasztalatom szerint inkább a kapcsolódó megéléseikben van különbség.

A Z generáció nem veszi kész ténynek, hogy ‘ez ilyen’, ‘majd belejösz’, ‘csak így lehet megoldani’. Ők megkérdőjelezik a status quot, ha az veszélyezteti a jóllétüket és ez sokszor alapja lesz annak, hogy más generációk is elkezdjék validálni a saját élményeiket.

Nem feltétlenül palotaforradalmakban utazunk, sokkal inkább úgy kell ezt elképzelni, hogy sok év után az X vagy Y generációs vezető szájából is elhangzik a kérdés, hogy ‘Mi van, ha nem vesszük alapnak, hogy minden hó vége őrület?’ vagy ‘Van ötletetek hogyan végezhetnénk el ezt a feladatot úgy, hogy kevésbé legyünk stresszesek?’.

Azaz a rossz, amibe már beletörődtünk megkérdőjeleződik. 

Mik azok a gyakorlatok vagy eszközök a mindfulness és jóga világából, amelyeket a Z generáció fiatal szakemberei könnyen beépíthetnek a mindennapjaikba a kiégés megelőzése érdekében?

Én olyan technikákat kínálok- generációtól függetlenül- amit egyrészt önmaguk is tudnak gyakorolni, hiszen rám nem építhetik a jóllétüket, csak a saját eszközeikre. Másrészt olyan módszereket használunk, amit igazolt a modern tudomány és a lehető legkevesebb eszközzel, akár az irodai nap során is elővehetnek. Ilyenek például a mikromeditációk, légzőtechnikák, szomatikus stresszoldó gyakorlatok vagy mindfulness technikák, amik kirántanak minket a fejünkből a jelenbe.

Mik voltak azok a kulcsfontosságú felismerések vagy tapasztalatok, amelyeket az üzleti világban szereztél, és amelyek végül a stresszkezelés és mindfulness irányába tereltek? Hogyan formálta ez a látásmódodat a modern munkahelyi környezetről?

Ami talán leginkább terelt a vállalkozásom irányába az az volt, amikor felismertem, hogy nem tehetetlenek, hanem eszköztelenek vagyunk. A stressz szükségszerű, de a kiégés elkerülhető, ha vannak eszközeid a stresszmenedzsmenthez.

A világot nem tudod elcsendesíteni, de az elmédet tudod arra fókuszálni a zajban, ami számodra jelentőségteljes, a megfelelő technikákkal.

Nem kell otthagynod az irodai munkádat, de nem kell a derékfájással sem élned, ha tudod mire van szüksége a testednek ebben az életmódban. Én ezeket az eszközöket adom, amik sokszor kimaradtak az oktatásunkból, ismeretlenek voltak a szüleinknek, de a gyakorlásuk által rugalmasabban vesszük az akadályokat, tudatosabban használjuk az erősségeinket és fókuszáltabban teljesítünk.

A mindfulness és jóga technikái mellett milyen egyéb tudományos alapú módszereket használsz a well-being és stressz kezelésére? Hogyan kombinálod a keleti és nyugati megközelítéseket?

A tudomány lassan utoléri a tradíciót, a jóga, meditáció és mindfulness területén rengeteg kutatás zajlott le az elmúlt évtizedekben, amik segítik ezeknek a szakterületeknek a vállalati alkalmazását. Ha úgy tetszik a mezítlábas hippi kép mellé beszöktek az agyról készült felvételek, amik megnövekedett szürkeállományt mutatnak, amikor meditációról beszélünk. Emellett én a viselkedéstudomány és a design thinking eszköztárához nyúlok leggyakrabban, valamint elvégeztem egy amerikai health and wellness coaching képzést is, ami az ottani egészségügyi ellátásba ágyazott módszertan, így gyakran dolgozom együtt longevity és egészséges életmód céllal vezetőkkel és az orvosaikkal.

Hogyan változott a saját stresszhez való hozzáállásod az évek során, és mit tanácsolnál azoknak, akik most kezdik el keresni a belső egyensúlyt?

Kedvesen! Ez a legfontosabb tanácsom. Elképesztő szigorral és elvárással önmaguk felé érkeznek a legtöbben ebbe a folyamatba, ami nem segít. Ha próbálsz valami jó változást meghonosítani, ami önmagában is piszkosul nehéz és közben még istenesen meg is dorgálod magad, amikor nem sikerül az nem recept a sikerhez.

Személy szerint én azt hiszem összeismerkedtem a stresszemmel. Értem a funkcióját, nem akarok megszabadulni tőle, tudom hol lehet a javamra használni (hiszen van ilyen!)

és azt is mivel szabályozhatom a stresszreakcióm és találhatok vissza a nyugalmi állapotomba. Sokat tanulok a stresszemtől arról, aki vagyok mióta nem ellenségként kezelem. Mutatja azt mitől félek, mit tartok fontosnak, mi mozgat.

A Z generáció munkamorálja és életfelfogása egyre inkább a munka és magánélet egyensúlyára fókuszál. Mennyire látod relevánsnak a meditáció és jóga szerepét ebben az egyensúly megtalálásában?

Talán inkább azt mondanám a munka és magánélet integrációjára törekszenek, ami nem is meglepő, hiszen milyen határ van még? Elérlek hétvégén, de néha ügyet intézel munkaidőben, látlak az asztalodnál és instagramon is. A munka és magánélet határa gyakorlatilag teljesen elmosódott, amire ebből a generációból sokan azt mondják, hogy nem baj, ha ez eredményezhet egy olyan karriert, ami önazonos és egy olyan életet, amiben dinamikusan változhat a fókusz és a teljes önmagam bejárhat.

Azzal, hogy bejárást kapok irodaházakba bizonyítjuk, hogy ezek a tudományosan igazolt tradíciók a modern világban is kapaszkodók az egyensúlyozásban. Mindig az ember az aktív összetevő, de vele együtt ezek a tréningek és workshopok alapjaiban építik azt a fenntartható és optimális működést, amit látni akarunk magunktól. 9-5-ig és hétvégén is. Az pedig, hogy a vállalatok sorra felvállalják ezeket a törekvéseket mutatja, hogy egyre inkább teljes emberben gondolkoznak, akinek az irányított fókusza, stresszkezelése, magas önszabályozása és rezilienciája a munkában és életben is működik, így nem csak a meetingen, de a villamoson is jó lesz vele összefutni.