Mindegy, roma vagy nem roma: temérdek magyar szegényedik el, őket sújtja leginkább a pénztelenség

Magyarországon 2021-2022 között emelkedett azoknak az embereknek az aránya, akiket érint a relatív jövedelmi szegénység. Összességében a magyar férfiak és nők 13 százaléka volt kitéve relatív jövedelmi szegénységnek 2022-ben, ami 0,9 százalékponttal magasabb, mint a 2021-es adat. Ez azt jelenti, hogy 100 emberből 13-nak hiába van keresőképes munkája, egyszerűen nem keres annyi pénzt, hogy abból tisztességesen meg tudjon élni - derült ki a KSH friss adataiból. Fontos tudni, hogy statisztikailag az az ember számít relatív jövedelmi szegénynek, akinek a jövedelme nem éri el az úgynevezett medián ekvivalens jövedelem 60 százalékát, azaz a szegénységi küszöböt.

A medián ekvivalens jövedelmet úgy számolják ki, hogy a teljes népességet (OECD 2) fogyasztási egységre jutó jövedelem alapján sorba rendezik, és a sor közepén lévő jövedelem jelenti a mediánt, vagyis hozzá képest pontosan ugyanannyi embernek van kevesebb, illetve több jövedelme. Ahhoz tehát, hogy valaki ne legyen relatív jövedelmi szegény, annak többet kellene keresnie, mint a medián ekvivalens jövedelem 60 százaléka, ami 2022-ben 145 185 forint volt. Ez nem sikerült átlagosan 100-ból 13 magyarnak 2022-ben.

Az adatokból jól látszik, hogy a 2020-as év kivételével egy majd 10 éve tartó csökkenő tendencia változott növekvőé. Aminek következtében kijelenthetjük, 2014 óta nem voltak olyan sokan kitéve a relatív jövedelmi szegénységnek Magyarországon, mint amennyien 2022-ben. Érdemes megemlíteni azt is, hogy életkor alapján a 0-17 évesek között 17,2 százalékra emelkedett a relatív szegénység mértéke, miközben a 65 évesnél idősebbek esetében 13,4 százalékról 14,5 százalékra. Ezzel szemben a 18-64 éves korosztályban 12,3 százalékról 11,3 százalékra csökkent a kitettség.

Mi lett a magyar nyugdíjasokkal?

A nyugdíjasok helyzetét külön érdemes kiemelni, ugyanis míg 2004-ben mindössze a 65 évesnél idősebbek magyarok 6,5 százalékát érintette a relatív jövedelmi szegénység, sőt az elmúlt 20 év mélypontjain volt ez a szám 4,3, 4,5 százalék is, addig 2022-ben már 14,5 százalékukat. Ami bár kevesebb, mint a 2020-as csúcs, amikor is az arány 14,5 százalék volt, de jóval magasabb, mint amit 20 éve tapasztalhattak a szépkorú magyarok.

A nyugdíjasokon kívül érdemes megemlíteni, hogy a legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkező magyarok esetében is az elmúlt 18 év (!) második legrosszabb adatát produkálta a 2022-es referencia év. Itt ugyanis a relatív jövedelmi szegénységben szenvedők aránya 30,1 százalék volt, szemben például a 2004-es 17,1 százalékkal. De a tavalyi 30 százalékos arányszám még a 2008-as gazdasági világválságot követő legrosszabb, 2012-es, 27,8 százalékos adatnál is rosszabb.

Ehhez képest pozitív, hogy a középfokú végzettségűek esetében 10,1 százalékra, míg a felsőfokú végzettségűek esetében 3,4 százalékra csökkent a relatív jövedelmi szegények aránya. Ez azt jelenti, hogy míg 100 legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkező magyar közül 30-at érint a szegénység, addig a 100 felsőfokú végzettséggel rendelkező közül mindössze 3-at. A különbség 10-szeres.

Gyermekes családok és szegénység

A legfrissebb adatok a gyermekes családokra nézve is lesújtó képet mutatnak. Miközben az egyszülős, gyermekes és a 2 felnőtt egy gyermekkel rendelkező háztartások esetében is csökkent a relatív jövedelmi szegények aránya (az egyszülősök esetében azért az arányszám rendkívül magas), aközben a 2 felnőtt 3 vagy több gyermekes családok esetében valósággal kilőtte ez a szám. Nevezetesen 2021-ben csupán az ilyen háztartások 12,1 százalékát érintette a relatív jövedelmi szegénység, miközben 2022-ben már a háztartások 25 százalékát (!), tehát minden negyedik ilyen családot.

Olyan egyébként, hogy a 2 felnőttes, 3 vagy több gyermekkel rendelkezők közül többeket érintsen a relatív jövedelmi szegénység, mint az egyszülős háztartásokat, utoljára 2013-ban fordult elő utoljára. Ehhez képest az egy gyermekes, de két szülős háztartások most már második év vannak 10 százalékos arányszám alatt a szegénységi kitettség mutatóját illetően, ráadásul a csökkenés 2017 óta újra folyamatos. Érdekes ezt az adatot abból az aspektusból szemlélni, hogy akik vállalnak, miért nem akarnak több gyereket vállalni? A statisztika erre azt a választ adja, hogy minél kevesebb egy háztartásban a gyerek, annál kisebb az esélye az elszegényedésnek.

A relatív jövedelmi szegénységi statisztika vizsgálja a romák és nem romák helyzetét is. Előbbiek esetében újból drasztikusan megnőtt azok aránya, akik elszegényedtek. A 2021-es 33,2 százalékpontról, 42,2 százalékpontra nőtt az arányuk. Ezzel párhuzamosan azonban a nem roma lakosság esetében is nőtt a szegények aránya, egy év alatt 11,4 százalékról 12,3 százalékra. Arányait tekintve azonban mégis 3,5-szer több szegény roma van, mint nem roma Magyarországon.

Akiket megfosztottak a jóléttől

A KSH friss statisztikái arról is szolgálnak adatokkal, hogy a magyar háztartások, illetve személyek milyen téren szenvednek különböző anyagi és szociális deprivációtól. A depriváció nem mást mint valamilyen anyagi vagy szociális „jó” dologtól való megfosztottságot jelent. Ha megnézzük az adatokat, emelkedett azoknak a hazai háztartásoknak az aránya, akik

• nem engedhetnek meg évente egy egyhetes nyaralást,
• kétnaponta nem tudnak húst fogyasztani,
• nem tudják megfelelő hőmérsékletűre felfűteni a lakásukat,
• illetve nem tudják elhasználódott bútoraikat lecserélni.

Ehhez képest valamelyet kevesebb magyar háztartást érint a váratlan kiadások fedezetének hiánya, a hiteltörlesztéssel vagy lakással kapcsolatos hátralékok befizetése. Illetve kevesebben vannak arányaiban azok is, akiknek anyagi okból nincs személygépkocsijuk.

Egyéni szinten ehhez képest arányaiban többen vannak azok (2021-2022), akik nem tudják lecserélni elhasználódott ruháikat, nem tudnak rendszeresen részt venni fizetős szabadidős programokon, és nem tudnak hetente egy kisebb összeget magukra költeni. Ezzel szemben kevesebben lettek azok, akik nincs otthon internetjük, illetve minimálisan csökkent azok aránya, akik ne rendelkeznének 2 olyan pár cipővel, amiből az egyik minden évszakban használható.