Népnyavalya keseríti az életet a magyar munkahelyeken: ha a te kollégád is ilyen, ideje lépni

„Minden szorongás gyökere a félelem” – állítja Tanisha Ranger klinikai pszichológus, hozzátéve, hogy ez az érzés a jövőre fókuszál, egészen pontosan valamilyen elkerülhetetlen katasztrófára. Nem tudjuk megmondani, mi, de azt biztosan tudjuk, hogy óriási baj lesz. A következőkben a Huffpost cikke alapján 5 olyan munkahelyi személyiségtípusról lesz szó, melyek a szorongás valamilyen fajtáját képviselik, hogyan ismerhetjük fel ezeket, illetve milyen aggodalmak állnak a félelmek mögött.

1. A tökéletességre törekvő

A perfekcionizmus mindig népszerű válasz az állásinterjúkon, ha arról kérdezik a jelentkezőt, mi a legnagyobb gyengesége, ugyanis a magunkkal szemben támasztott magas elvárásokat sokan elfogadható tulajdonságnak tekintik. Ez azonban a szorongás talán legismertebb munkahelyi formája Nikki Lacherza-Drew pszichológus szerint. „A tökéletesség iránti vágy a kontrollról szól, hogy képesek legyünk az adott dolgot irányítani, vagy hogy kihez kerül a feladat” – magyarázza. „Egy nagy közös projekt sok kollégával könnyendén egyemberes feladattá válhat, ha valakinek hajlamos rá, hogy azt gondolja, mindennek úgy kell lennie, ahogy ő kitalálta, mert máshogy nem jó.”

A valóságban csak szenvedést okozunk magunknak és másoknak, ha az elérhetetlenül magas igényeinket megpróbáljuk rájuk kényszeríteni.

Lacherza-Drew szerint a perfekcionisták rendkívül szigorúak, ráadásul sokszor rosszul viselik a kritikát. Sőt akár támadásnak is vehetik, ha a főnökük építő jellegű javaslatot próbál tenni a munkájukkal kapcsolatban. „Az ilyen problémával küzdők közül sokan szenvednek önbizalomhiányban, vagy rettegnek a kudarctól” – tette hozzá a szakértő. „Kétségbeesetten igyekeznek sikeresek lenni, ezt pedig szerintük csak úgy lehet elérni, ha a minden tökéletes. Ez azért is ironikus, mert a tökéletesség elérhetetlen, így kezdettől fogva kurdarcra vannak ítélve.” Ha úgy érezzük, hasonló problémával küzdünk, akkor próbáljunk meg együttérzőek lenni magunkkal, illetve átértékelni a saját fogalmunkat arról, hogy mit jelent az ’elég jó’.

2. A mindenki a kedvére tevő

Könnyen a kollégáink szívébe lophatjuk magunkat, ha midig igyekszünk segíteni nekik, azonban van egy holtpont, amin túl a csapatjátékos többet árt annál, mint amennyi jót tesz. „Az álombeosztott. Mindig mindenre igent mond, ott van minden eseményen, bármilyen projektben részt vesz. Bármilyen feladatot elvégez másnapra” – írja le a személyiségtípust Shannon Garcia pszichoterapeuta. Ha azt vesszük észre magunkon, hogy kérdés nélkül igent mondunk mindenre, még akkor is, ha nincs rá se időnk, se energiánk, akkor könnyen lehet, hogy megpróbálunk mindenkinek a kedvére tenni a saját jólétünk árán is.

Ez a szorongás abból félelemből fakad, hogy mások mit gondolnak rólunk. Ha nemet mondunk egy kollégánk kérésére, dühös lesz ránk? Esetleg utál? Azt gondolja, hogy nem segítünk?”

– magyarázta Garcia. „Az ilyen embereket arra ösztönzi a szorongásuk, hogy mindenkinek megpróbáljanak megfelelni, még a saját határaik és egészségük kárán is.” Ha szeretnénk megpróbálni kevésbé mások kedvére tenni, akkor igyekezzünk határokat szabni, és csak akkor mondjunk igent, ha tudjuk, hogy valóban ez a saját döntésünk, és nem más véleménye miatt tesszük azt. Érdemes gyakorolni olyan válaszokat, mint a „meg kell néznem a naptáram” vagy a „még visszajelzek ezzel kapcsolatban” ahelyett, hogy reflexből igent mondanánk mások kéréseire.

3. A halogató

Ha szorongunk egy feladat miatt, akkor hajlamosak vagyunk halogatni, de segíthet, ah felismerjük, honnan jön ez a félelem.

Ha azt vesszük észre, hogy elkerülünk bizonyos embereket, helyeket vagy munkafeladatokat, akkor könnyen lehet, hogy a szorongásunk irányít minket”

– írja le a problémát Garcia. „Lehet, ne ebédelünk a kollégáinkkal, mert az ilyen társasági helyzetektől szorongunk. Esetleg direkt elkerüljük azt a kollégánkat, aki mindig beszélgetni szeretne, mert attól tartunk, kínos lesz. Még rosszabb: nem próbálunk magasabb pozíciót pályázni, mert az álllásinterjúkat kellemetlennek tartjuk.” A valóság viszont az, hogy a nehéz beszélgetések és a határidők elkerülése csak még több szorongáshoz vezet.

„A pácienseimnek mindig elmondom, hogy a halogatás csak erősíti a szorongást, mert az csak időleges megoldás, miközben hosszú távon minél tovább próbálunk elkerülni valamit, annál rosszabbul érezzük magunkat” – tette hozzá Garcia.

Ha túlságosan nehéznek tűnik egy projekt, próbáljuk meg kisebb feladatokra osztani. Így könnyebb átlátni, és azt érezhetjük, hogy ezeket a részfeladatokat szép sorban könnyen el tudjuk végezni.

4. A mikromenedzselő

Ha valakinek szorongásos problémái vannak, akkor az könnyen jelentkezhet mikromenedzselő magatartásként a munkahelyén. A tökéletességre törekvő típushoz hasonlóan ezek az emberek is erős késztetést éreznek arra, hogy minden munka minden egyes részlete az irányításuk alatt legyen, és mindenbe beleszólhassanak. Ranger szerint ezek a félelmek általában a gyermekkorig vezethetőek vissza, az okuk pedig, hogy valakire fiatalon túl sok felelősség hárult otthon döntési jog nélkül. „Ha valami félresikerült, akkor sokszor érezhette úgy az illető, hogy ez miatta történt. Aki így nő fel, az minden kicsit is aggodalomkeltő helyzetben szorongani kezd, és azért igyekszik a környezetét irányítani, mert belül a legrosszabbtól tart. Lehet, ezt felnőttként nem vesszük észre, pedig valójában ez történik.”

Ha úgy érezzük, ez történik, és hirtelen megpróbálunk mindenkit ellenőrizni magunk körül, akkor előtte érdemes feltennünk magunkat pár kérdést ezzel kapcsolatban. Sikeresen el szokta végezni a feladatait az a kolléga, akit ellenőrizni akarunk? Általában tudja tartani a határidőket? A viselkedése alapján tisztában van a saját feladataival? Érdemes csak ezután megkérdezni az illetőt, éppen hogy halad a munkájával.

5. A mindig elfoglalt

Ha azt érezzük, hogy folyamatosan programokat szervezünk a munkatársainknak, és igyekszünk mindenkinek a társasági életével képben lenni, akkor bizony érdemes átgondolni, miért érzünk késztetést erre. Ranger szerint ennek könnyen az lehet az oka, hogy attól fékünk, nem kedvelnek minket, és nem leszünk a közösség része, ha nem veszünk részt ezeken az eseményeken. A szakértő szerint könnyen lehet, hogy az ilyen emberek olyan családban nőttek fel, ahol azt érezték, ki kell érdemelniük a szeretetet, és mások csak addig tartanak igényt a társaságukra, amíg az hasznos nekik.

„Az ilyen embereknek be kell látniuk, hogy az emberek akkor is kedvelik és tisztelik őket, ha nem tesznek meg mindent” – magyarázza Ranger. „Attól, hogy nem tudunk mindenkinek születésnapi bulit szervezni, nem fognak mások kevésbé kedvelni minket.”

Ne essünk pánikba, ha bármelyik személyiségtípusban magunkra ismerünk. „Fontos hangsúlyozni, hogy ezek a tulajdonságok egy spektrumon helyezkednek el” – mondta el Lacherza-Drew.

Csak azért, mert bizonyos személyiségjegyek jellemzőek ránk, attól még nem biztos, hogy így fogunk viselkedni a hétköznapokban”