Súlyos népbetegség a magyar munkahelyeken: sokan nagy árat fizetnek a karrierért

A tökéletesség iránti vágy természetesen nem jelent mindig rosszat. Kutatások például arra mutattak rá, hogy akik magas követelményekhez tartják magukat a munkájukban, azok általában alaposan dolgoznak és elkötelezettek a feladataik iránt, ráadásul motiválja őket a siker is. Mégis van egy pont, amin túl a tökéletesség hajszolása ártalamassá válik.

„A perfekcionizmus a szorongás egy formája” – magyarázza Shannon Garcia pszichoterapeuta – „lehet, hogy a tökéletességre való törekvésünk egy idő után visszatartó erővé válik a karrierünkben. Elkezdjük halogatni a feladatokat abban a félelemben, hogy nem tudjuk hibátlanul elvégezni őket. Az is lehet, hogy túl sok időt töltünk azzal, hogy mindent tökéletesre akarunk csinálni”.

Valóban, mikor érdemes engedni a saját elvárásainkból, ha a munkáról van szó? Mikor válik károssá a hibák keresése? A Huffpostmost szakértők segítségével alapján összegyűjtötte, milyen jelekből ismerhetjük fel, ha túl sokat követelünk magunktól. Ha csak egy pontban is magunkra ismerünk ezek közül, akkor érdemes végiggondolni, min változtathatnánk a munkához való hozzáállásunkban, hiszen senki sem akar felesleges stresszben élni amiatt, hogy esetleg valamit nem tökéletesen csinált meg.

1. Csak az jár a fejünkben, mit nem csináltunk meg

Ha nem tudjuk értékelni a már kész munkánkat, akkor sosem leszünk elégedettek. Ha egy ilyen maximalistának osztályozni kell az elvégzett feladatát, akkor 0 és 99 között minden eredmény rossz, csak a 100 pont elfogadható – állítja Perpetua Neo pszichológus és tanácsadó.

A teljesítménykényszerrel küzdők képtelenek elfogadni a dicséretet, és állandóan a lehetségen hibáikon rágják magukat. Ezzel olyan fenntarthatatlan nyomást helyeznek magukra, ami hosszú távon garantáltan kiégéshez vezet. "Ilyen hozzáállással képtelenség megünnepelni, ha elérünk egy célt – csak azon jár az eszünk, mi a következő" – teszi hozzá Angela Clark pszichoterapeuta. „Ők azt nézik, mit csinál jobban a vetélytársuk, ezzel pedig csak egyre távolabbra kerül a céljuk, és nem tudják élvezni a saját sikereiket.”

A krónikus munkahelyi stressz kiégéshez vezet, ami hosszú távon tönkre teheti az egészségünket. Olyan tünetek okozhat, mint az el nem múló fáradtság, folyamatos fejfájás, álmatlanság, depresszió és hasonló rossz egészségi állapotok. Épp ezért fontos lazítani és kicsi jól érezni magunkat, ha sikerült elvégeznünk egy feladatot. Ez a fajta tudatosság nem csak segít a karrierünk megfelelő perspektívába helyezésében, de így elkerülhetjük a túlzott tökéletességre való törekvést is.

2. Túl sokat akarunk megcsinálni

A floridai egyetem kutatói készítettek egy felmérést, melynek alapján két csoportra osztották a teljesítménykényszeres embereket: a kiválóságot hajszolókra, akik túlságosan magas követelményeket támasztottak magukkal és másokkal szemben, valamint a kudarckerülőkre, akikre az aggódás volt jellemző azzal kapcsolatban, hogy nem lesznek képesek magas teljesítményt nyújtani – magyarázza Laurens Steed, a kutatás egyik készítője

Egyszerűbben fogalmazva: ha kikészülünk, mert nem sikerül valamit a saját elvárásainknak megfelelően csinálni, akkor kudarckerülők lehetünk – ez pedig gondot jelenthet. Az előbb említett kutatásból az derült ki, hogy a kiégés, a stressz és a szorongás mind szorosan kapcsolódtak a kudarckerüléshez. A kiválóságot hajszolóknál viszont inkább előnyöket tapasztaltak, mint például a motiváció és az elkötelezettség a munka iránt.

Általánosságban azonban a tökéletességre való törekvés nem javította a munkában nyújtott teljesítményt, függetlenül attól, melyik csoportba tartozott valaki.

„Az eredményeink azt mutatták, hogy a tökéletességre való törekvés nem hasznos a munkahelyeken. Ugyan bizonyos előnyei lehetnek az ilyen hozzáállásnak, de olyan negatív hatást válthatnak ki közben, hogy végül összességében nem változtatnak a teljesítményen.” – mondta Steed.

3. Lecsúszunk a határidőkről

Shannon Garcia pszichoterapeuta szerint a tökéletességkényszer ártalmasságára figyelmeztető jelnek vehetjük, ha nem tudunk semmit befejezni időben. „Egyre csak javítjuk a feladatainkat, a leadásokat kitolódnak, mert nem vagyunk elégedettek a saját munkákkal. Az is előfordulhat, hogy nem merünk új munkába fogni, mert félünk, hogy nem tudjuk tökéletesen elvégezni azt” – magyarázta Garcia.

Ha azzal kezdenek el azonosítani minket a munkahelyen, hogy sosem készülünk el időben, akkor könnyen tarthatnak minket megbízhatatlannak. Ha pedig ez a rossz megítélés ránk ragad, akkor nehéz lesz előrébb jutnunk a karrierünkben. Garcia hozzáteszi, hogy ez nem csak kiégéshez vezethet, de konfliktushoz a főnökünkkel és a kollégáinkkal, a folyamatos stressz ráadásul kihathet a magánéletünkre is – otthon is idegesek és ingerlékenyek lehetünk emiatt.

4. Félünk társaságba menni

Perpetua Neo pszichológus szintén a káros maximalizmus jelének tartja, ha nem tudunk eléggé figyelni a kollégáinkra vagy a szeretteinkre amiatt, hogy a tökéletes imázs fenntartására koncentrálunk. „A tökéletesség kényszere visszatarthat valakit attól, hogy a munkatársaival időt töltsön töltsön, mert úgy érzi, ha megismernék a ’valódi’ énjéz, akkor biztosan nem kedvelnék többé” – magyarázza. Ezek az emberek óriási nyomást helyeznek önmagukra, hogy fenntartsák ezt a társasági látszatot.

Ezeket az embereket a pszichológusok külön csoportba csosrlják: társasági perfekcionistáknak nevezik őket. Rájuk jellemző, hogy úgy érzik, a teljesíthetetlen normákat a társadalom vagy a környezetük kényszeríti rájuk. Ez a fajta tökéletességkényszer könnyen depresszióhoz vagy más mentális betegségekhez vezethet. Gordon Flett pszichológus részletesebben is foglalkozott ezeknek a kapcsolatával, és arra jutott, hogy ennél a fajta tökéletességkényszernél a tehetetlenség érzése és a reménytelenség együttese jellemző. Szerinte a társasági elvárásoknak kényszeresen megfelelni akarók úgy érzik, minél jobban teljesítenek, annál többet kell letenniük az asztalra legközelebb.

Ha felmerül bennünk, hogy a tökéletesség kényszere segíti vagy rontja a karrierlehetőségeinket, akkor Neo azt tanácsolja, tegyük fel magunknak kérdést, hogyan hat ez az életünkre. Beszűkülnek a mindennapjaink a tökéletességre való törekvés miatt? Boldogtalanná, szorongóvá, önmagunk árnyékává tesz ez minket? Úgy látjuk, hogy egyre növekszik a szakadék belső énünk és a kifelé mutatott személyiségünk között, mi pedig úgy érezzük, bármikor összeomolhatunk ennek a terhe alatt?

Ha bármelyik kérdésre igen volt a válaszunk, akkor a tökéletességre törekvés már nincs hasznunkra, és érdemes újraértelmeznünk, mint jelent számunkra az ’elég jó’ fogalma – tanácsolja a szakértő.