Aggasztó, ami a magyar munkahelyeken történik: így szipolyozzák ki a dolgozókat észrevétlenül

Mindenki ismeri az érzést, amikor egy amúgy is nehézkes hétfő reggelen megérkezik a munkahelyére, leül és próbálja elkezdeni a napot. Amikor is megjelenik az egyik kolléga, akivel egy 20 perces beszélgetés valamiért kimerítőbb, mint lefutni egy maratont.

Ők ugyanis az energiavámpírok, azaz azok a toxikus emberek, akik elszívják minden életerőnket és érzelmileg teljesen kimerítenek minket. Ez nagyon sokszor abban testesül meg, hogy önzőek, csak magukról beszélnek. Ez pedig sokszor társul manipulációval is. Az iroda pedig az egyik kedvenc vadászterületük a New York Egyetem pszichológia professzora, Tessa West szerint.

De felmerül a kérdés, hogy mégis hogyan is lehet kiszúrni és védekezni az ilyen emberek ellen, főleg a munkahelyünkön, hiszen ott nehezebb valakit elkerülni, mint a magánéletünkben.

Kik is azok az energiavámpírok?

Ezeket a „ragadozókat” van, amikor könnyedén észre lehet venni, ámde – és sajnos ez a gyakoribb forgatókönyv – egyszerűen nem realizáljuk, hogy mivel is van dolgunk, csak azt érezzük, hogy valami nem stimmel, de nem tudjuk igazából megfogni a kérdést. Félelmet, bizonytalanságot érzünk az illető mellett, már akkor, amikor látjuk, hogy közelít felénk. Érdemes megfigyelnünk a testünk stresszre adott reakcióját: nézzük meg, hogy a szívverésünk szaporább lett-e, izzad-e a tenyerünk, tapasztalunk-e gyomorideget, ajánlja a pszichológus a CNN cikkében.

Az is egy intő jel lehet, hogy olyan emberrel beszélgetünk, aki nem, hogy nem segít a munkánkban, de még hátráltat is minket. Ha úgy érezzük, hogy annak ellenére is, hogy egész nap megállás nélkül dolgozunk, de a nap végén csak azt látjuk, hogy semmit se haladtunk a feladatokkal. Hiszen az energiavámpírok úgy el tudják terelni a figyelmünket, hogy észre se vesszük.

Sokszor a leglelkesebb munkatársaknak, extrovertáltnak, közvetlennek tűnnek: mindig ők azok, akik először jelentkeznek munkára, elsőként kezdenek el barátkozni az új emberekkel. De ha közelebbről megvizsgáljuk őket, akkor rájövünk, hogy valójában az egész munkaidejük csak kávézással jár és előszeretett hobbijuk észrevétlenül másra hárítani a munkát.

Az energiavámpírok következő fajtája pedig az örök pesszimisták, akiknek valamiért mindig egy sötét felhő lebeg a fejük felett, és minden, amit mondanak annak van egy negatív felhangja. Amitől mi is percről percre borúsabban látjuk a világot.

A vámpírok kedvenc áldozatai

Az energiavámpírok két féle emberre szeretnek a leginkább ráakaszkodni: az introvertáltakra és azokra, akik mindig meglátják a jót másokban.„Ezek az emberek feltételezik, hogy a legtöbben alapvetően jók, így nem feltételezik, hogy ártani akarnának nekik – mondta Peter Economy, akinek több könyve megjelent a témában.

Az energiavámpírok megérzik az emberek gyengepontjait, így előszeretettel környékeznek meg olyanokat, akik konfliktuskerülők, vagy megpróbálják becserkészni azokat, akik pillanatnyilag nem érzik jól magukat

– egészítette ki Tessa West, aki azt is hozzátette, hogy az energiavámpírok ezzel szemben kerülik azokat, akik nagy baráti körrel rendelkeznek, hiszen a társaság egyfajta védőhálóként működik.

Meg kell tanulnunk visszavágni

Az első, és legfontosabb lépés abban, hogy megakadályozzuk, hogy egy vérszívó áldozatává váljunk az, hogy felismerjük, ha könnyedén célponttá válhatunk. Ha észrevesszük magunkon, vagy a másikon az intő jeleket nem szabad belemenni az energiavámpír játékába: célszerűbb, ha nemes egyszerűséggel elkerüljük őket.

Ha ezt nem tudjuk megtenni, mert például a főnökünk az, aki ilyen érzéseket kelt bennünk célszerű a lehető legjobban lerövidíteni az interakciót.

Válaszoljunk szűkszavúan, jelezzük nyugodtan, hogy ha nem kívánunk vele tovább beszélgetni, de különféle apró jelekkel is mutathatjuk neki, hogy ne helyezze magát kényelembe.

Például, ha az asztalunknál vár minket ne üljünk le, mert akkor könnyedén ottmarad, ráadásul azzal, hogy állva beszélgetünk vele azt mutatjuk, hogy rövid lesz a beszélgetés. A legjobb fegyver ellenük viszont a pozitív gondolkodás, hiszen az energiavámpírok, ahogyan a rendes vámpírok nem bírják a napfényt. Éppen ezért el fogják kerülni azokat a kollégákat, akiknek pozitív kisugárzásuk van és mindig mosolygósok.

Ha hozzátartozik az alaptermészetedhez az optimizmus, azzal eltéríted őket, így keresnek valakit, aki gyengébb és nem rendelkezik ezekkel az ösztönös védekező mechanizmussal – mondta Peter Economy.

De mi van, ha mi magunk is vámpírrá váltunk?

Jogosan merül fel az emberben ezek kapcsán a kétely, hogy lehet-e, hogy mi magunk is egy energiagyilkos démonná változtunk-e az évek során. Ennek a szakértők szerint az egyik jele lehet az, ha úgy érezzük magunkat a munkahelyünkön, mintha az üzeneteinket, kezdeményezéseinket elnyelné egy feketelyuk.

Előfordulhat például, hogy állandóan megbeszéléseket, találkozókat próbál szervezni, mire viszont feltűnő módon nem érkezik válasz senkitől, vagy ha érkezik is, a hosszú üzenetre a válasz rövid, tömör. Ez egy intő jel lehet és érdemes átgondolnunk a viselkedéseket. Ugyanis a legtöbb ember nem szeret negatív dolgokat közölni másokkal, így, ha nem tud pozitívan válaszolni az üzeneteinkre inkább nem is mondd semmit.

Azért, hogy ezt orvosoljuk érdemes átgondolnunk a kommunikációs stílusunkat.

Állítsunk fel szigorú szabályokat önmagunk számára és mindenekelőtt tartsuk tiszteletben a saját és mások határait. Például nem kell naponta több száz emailt küldeni egy meetinggel kapcsolatban, tökéletesen elég egyet írni, esetleg közvetlenül a kezdési időpont előtt emlékeztetni rá a kollegákat. Emellett pedig állítsunk fel szabályokat, például ne menjünk be minden aprósággal a felettesünk irodájába, próbáljuk meg a dolgokat egyedül megoldani, és ha nem megy csak akkor kérjünk segítséget. És persze ne a másikkal végeztessük el a munkánkat.

A legtöbben hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy mindent jól csinálunk, így könnyedén előfordulhat, hogy nem is ismerjük fel, hogy energiavámpírok vagyunk, egészen addig, amíg valaki rá nem mutat. Azonban erre a legtöbb embernek magától kell rájönnie. A dolog kulcsa pedig a pszichológusok szerint az, hogy éreznünk kell azt, hogy milyen hatást váltunk ki másokból.

Figyeljük meg, hogy a munkatársaink hogyan reagálnak a közeledésünkre. Ha például meglátnak minket, akkor elindulnak-e inkább az ellenkező irányba, vagy amikor belépünk az ajtón, akkor kellemetlen légkör alakul-e ki. Ha igen, akkor van rá esély, hogy energiavámpírok vagyunk. Persze nem szabad ítéletet mondanunk önmagunk fölött, hiszen a legtöbben nem veszik észre magukon ezeket a jeleket és figyelmen kívül hagyják mások visszajelzéseit. Bárki beleeshet ezekbe a hibákba, a lényeg az, hogy utána tudjuk orvosolni őket.