Kilátástalan helyzetben rengeteg magyar: nem csak a fizetésemelésről kell sokaknak lemondaniuk idén

Számos tanulmány bizonyítja, hogy a családokban még mindig a nők végzik a legtöbb házimunka, valamint  a gyermekgondozási teendők nagyobbik részét. Ennek ellenére sok pár célja, hogy fele-fele arányban osszák fel egymás között az otthoni feladatokat, ám különböző strukturális, társadalmi, vagy éppen gazdasági okok miatt végül mégis tipikusan nemek szerinti felosztás valósul meg. Sőt, még azokban az esetekben is, melyekben a felek úgy gondolják, sikerült megvalósítaniuk az egyenlő munkamegosztást, a gondozás rejtettebb formái általában mégis a nőkre hárulnak.

Egyre több kutatás jelzi, hogy a háztartási feladatok tekintetében a nők sokkal több kognitív és érzelmi munkát végeznek, mint a férfiak.

De miért van az, hogy a nemek közti egyenlőség nem csak megrekedt, de konkrétan visszafelé halad annak ellenére, hogy minden eddiginél többet beszélünk róla?

Az említett láthatatlan munkának mind szélesebb körű megértése sokat segíthet a pároknak abban, hogy a egyenlőbb arányban osszák fel újra a teendőket - ami, bár kezdetben nehéz lehet, később mégis jelentős szerepet játszhat abban, hogy az anyák tehermentesíteni tudják magukat - számol be a BBC egy friss cikkében

3in1

A szakértők szerint a nők által végzett láthatatlan munka jellemzően három egymást átfedő kategóriába sorolható.

• Van a kognitív munka - ami a háztartási feladatok minden gyakorlati elemén való gondolkodást jelenti, beleértve a játszóterezések időpontjának megszervezését, a bevásárlást és általánosságban az összes tervezést.
• Aztán ott van az érzelmi munka, amely a család érzelmeinek kezelését jelenti, a konfliktusok elsimítását, és természetesen a folyamatos aggódást. 
• Harmadik helyen pedig a mentális terhelést is meg kell említeni, ami tulajdonképpen a kettő metszéspontja: felkészülést, a szervezést és előre látást takarja mindarra, amit el kell végezni annak érdekében, hogy az élet zökkenőmentes folyjon.

Adat van bőven, de nincs mérőszám

A rejtett munkát nehéz mérni, nagyrészt nem látványosan, hanem „belül végzik”, így nehéz megállapítani, hol kezdődik és hol ér véget. 2019-ben Allison Daminger, a Harvard Egyetem szociológia és szociálpolitika doktora 35 házaspár bevonásával végzett vizsgálat során azt találta, hogy a férfiak olyan kifejezésekkel utaltak a feleségükre, mint "projektmenedzser", gyakran azt mondták, hogy "több mindent számon tart". És bár a kognitív háztartási munkáról szóló tanulmánynak legtöbb résztvevője felismerte, hogy a nők végzik az otthoni munka oroszlánrészét,

ettől még a helyzet nem változott meg.

Daminger a háztartási feladatokkal kapcsolatos mentális munka négy egyértelmű szakaszát azonosította:

• a szükségletek előrejelzése,
• a lehetőségek azonosítása,
• a lehetőségek közötti döntés majd
• az eredmények nyomon követése.

Kutatásai szerint az anyák mind a négy szakaszban többet tettek. Míg a szülők gyakran közösen hoztak döntéseket, az anyák lényegesen több munkát fektettek a másik három fázisba. Más szóval, az apák tájékozottak, amikor a döntésekről volt szó, de az anyák végezik el a tényleges munkát.

Ennek a rejtett munkának különböző hatásai vannak: tudjuk például, hogy a nők gyakrabban aggódnak a gyermekgondozás körüli dolgok miatt, mint a férfiak, még akkor is, amikor nincsenek a gyermekeikkel.

Ez olyan stresszforrás, ami lényegében mindig jelen van, állandó, még akkor is, amikor másra kellene koncentrálniuk.

A megdöbbent kutatók

Van itt még egy dolog, ami zavarba ejtette még a kutatókat is: méghozzá, hogy a mentális munka ilyen egyenlőtlen elosztása nem okozott túl sok konfliktust a családokban. Követéses vizsgálatok kimutatták, hogy a párok megmagyarázták e nemek szerinti viselkedésmódok egy részét: mind a férfiak, mind a nők azt állították, hogy a szellemi munka egyenlőtlen elosztása azért van, mert az egyik partner hosszabb ideig dolgozik, vagy azt, hogy a nők "temperamentumuknál fogva érdekeltek a szervezettségben", vagy egyszerűen csak jobbak a tervezésben.

Ezeket azonban a tudomány már több esetben is megcáfolta, valójában a nők nem természetüknél fogva jobbak a tervezésben, szervezésben vagy multitaskingban, csak mivel elvárják tőlük mindezeket, így végül jobbá válnak bennük.

Ugyanakkor más strukturális okai is vannak annak, hogy a nők továbbra is nagyobb szellemi terhet vállalnak magukra: ők gyakran találnak módot a rugalmas munkavégzésre, míg a férfiak munkája merevebbnek, karrierjük hagyományosan lineárisabbnak tekinthető. Például az otthont gyakran a nők birodalmának tekintik. Tudjuk, hogy a nőket szigorúbban ítélik meg a tisztaság alapján, mint a férfiakat. Egy nő otthonának állapota szó szerint összefüggött az értékével.

Mivel a nőket inkább a háztartás vezetése alapján ítélik meg, elengedhetetlen, hogy maximálisan teljesítsenek. Ez azt jelenti, hogy olyan gyermekgondozási feladatokat vesznek magukra, amelyeket akár meg is oszthatnának, mint például kitalálni, mit egyen a család egész héten, vagy például a kinőtt ruhák helyett újakat beszerezni.

Az mai napig vicces, ha az apák rosszul csinálnak valamit, például ferde lesz a kislányuk copfja, vagy össze nem illő ruhában viszik óvodában, de ha ugyanezt egy nő követi el, az rossz anyaságra utal. Annak ellenére, hogy előrelépést értünk el a gyermekgondozást végző férfiak normalizálásában, még mindig "érvényben van az a közhiedelem, hogy végső soron a nők felelősek a család eredményeiért" - jegyzi meg Daminger.

Az anyák stresszesebbek, fáradtabbak és kevésbé boldogok, mint az apák, akik a kutatások szerint boldogabbak a gyermekgondozásban, részben azért, mert gyakrabban vesznek részt a szórakoztató, rekreációs tevékenységekben.

Ráadásul ha a nők túlterheltek otthon fizikailag vagy szellemileg, és ezért nem tudják vállalni a munkahelyük által elvárt túlórákat, akkor a nemek közti bérszakadék tovább nő. Nem véletlen, hogy  nők alkotják például a részmunkaidőben dolgozók többségét, ahogy az sem, hogy a gyermekvállalás után kisebb eséllyel kapnak fizetésemelést vagy előléptetést.

A pandémia sem segített a nők helyzetén

A világjárvány kitörése óta a nemek közötti otthoni egyenlőség és a nők munkaerő-piaci részvétele közötti kapcsolat minden eddiginél jobban reflektorfénybe került. Bár sok rendszerszintű probléma van a háttérben, a láthatatlan háztartási munka egyenlőbb felosztása segíthet enyhíteni a nőkre nehezedő terheket, amelyek visszatartják őket más tevékenységektől

Ám a tehermegosztást segítő új szokások kialakításához láthatóbbá kell tennünk a láthatatlant.

Ennek tudatosítása jó első lépés - jegyzi meg Daminger -, és hogy folyamatosan tisztában legyünk azzal, ki milyen feladatot irányít, beleértve a tervezést is!

Ha kimondjuk, hogy a gyermekgondozás és a házimunka minden egyes mozzanata tengernyi tervezéssel jár együtt, világosabbá válik, hogy mennyi rejtett munkát végznek a nők. Szerencsére nem minden párnál egyenlőtlen a gondozás felosztása: az azonos nemű pároknál például sokkal egyenlőbb a felosztás, mint a heteroszexuális pároknál, mivel nem kötődnek az elvárt nemi szerepekhez. Ez azt mutatja, hogy a teher egyértelműen megosztható, ha erről nyíltabban beszélünk.

A nők számára talán az a legjobb módja a mentális teher csökkentésének, ha egyszerűen kevesebbet vállalnak, ami kezdetben nyilván fájdalommal járhat és kezdetben komoly stresszforrás lehet. Ám Idővel, ha kevesebbet dolgot tesznek meg, növelhetik a partnerük bevonását, és ezáltal sokkal több mentális energiánkat szabadíthatnak fel arra, hogy önmagunkra koncentráljunk.