A Földön több mint egy milliárd ember beszéli az angolt első vagy második nyelvként, és még több százmillión vannak azok, akik harmadik vagy negyedik nyelvként teszik ugyanezt. Nem meglepő, hogy néhány ország, ahol egyébként nem anyanyelv az angol, hírnévre tett szert azt illetően, hogy lakosaik mennyire erősek az angol nyelv használatában.

A legkiemelkedőbb ezek közül Hollandia, ahol az utca embere nagy eséllyel egyértelműen és hibátlan angollal válaszolna bármilyen útbaigazítás-kérésre. De ugyancsak hasonlóan kiváló angoltudásuk van a dánoknak, finneknek is. Mindezt az EF EPI legfrissebb, 2020-as angol nyelvtudás-indexéből tudjuk. Ez egy olyan mutató, amelynek elkészítése során 80 ország, több százezer felnőtt vizsgaeredményei alapján rangsorolnak országokat.

A világranglista legjobb tíz nemzete között egyébként egyetlen nem európai ország szerepel, ez pedig Szingapúr a 10. helyen, 611 ponttal. Az éllovas hollandok egyébként 652 pontot értek el az EF EPI indexében, míg a másik két dobogós 632, 631-et. De a legjobbak közé felfért még Svédország (625), Norvégia (624), Ausztria (623), Portugália (618), Németország (616), Belgium (612), Szingapúr (611).

Ahogy az a grafikonon is látszik Magyarország a világranglista 15. helyén helyezkedik el a maga 598 pontjával. Ami azt jelenti, hogy hazánk a magas jártasságú angol nyelvet beszélő országok közé tartozik. A tesztek szerint Horvátországgal és Szerbiával vagyunk nagyjából egy szinten, előzve például Svájcot, Csehországot, Szlovákiát is.

A nagyvárosokat nézve még jobb a helyet, Budapest az összesített listán a 10. legjobb helyen végzett. Amivel a nagy magas jártasságú városok közé került. Előzve többek között Brüsszelt, Varsót, Bukarestet vagy például Liszabont a legjobbak között.

Kik töltötték ki?

A tesztet világszerte 2,2 millión töltötték ki, a kitöltők átlagéletkora 26 év, az összes kitöltő 94 százaléka 60 év alatti volt.

Miért fontos ez?

Az EF EPI angol nyelvtudás-index kiadványa az élet rengeteg területén megmutatja, mennyire fontos az angol nyelv ismerete, használata. Többek között párhuzam vonható a jó nyelvismeret és az innováció, a keresetek, a társadalmi elfogadás, de a gazdasági működésének egésze között is.

Gondoljunk csak bele, hogy a digitális világ nyelve egyértelműen az angol, éppen ezért az ma már egyetlen nemzet sem engedheti meg például magának, hogy a tudósai, mérnökei ne ismerjék a nyelvet. Ahogy az sem elképzelhető, hogy a világ legnagyobb kutatásaiban a nemzetek ne kooperatívan, egy közös nyelvet beszélve vegyenek részt.

Ez persze csak a jéghegy csúcsa, az angol nyelv ismeretének szükségessé gyakorlatilag már a mindennapok részét képzi. A modern munkahelyek szinte kivétel nélkül igényelnek egy bizonyos mennyiségű digitális tudás-arzenált, aminek az alapja szintén az angol nyelv. A kooperációról, más nemzetek állampolgárairól való együttdolgozásról nem is beszélve.

Gondoljunk csak például a Budapesten gombamód szaporodó SSC-kre, IT vagy egyéb nagyvállalatokra. Aki ilyen helyeken akar elhelyezkedni, annak mindenképpen erős angol nyelvtudásra van szüksége. Ez pedig már egyáltalán nem az a szint, hogy egy külföldit útba tudunk-e igazítani a lakóhelyünkön vagy sem.

Méghozzá olyannyira nem, hogy az EF EPI angol nyelvtudás-indexe következetesen pozitív korrelációt talált a nyelvben való jártasság mértéke és különböző gazdasági előnyök között. Igen, ide értve például az egy főre eső nettó jövedelmet is. Az index azt találta, hogy a nagyon magas angol nyelvtudással rendelkezők csoportja átlagosan 2,8-szor többet visz haza hó végén, mint a "csak" magas nyelvtudással rendelkezők.

De még a magas angol nyelvtudással rendelkezők is 1,5-szer annyit keresnek átlagosan, mint a csak átlagosan tudók. Miközben a nagyon alacsony szinteken lévőktől ők is majd háromszor annyit zsebelhetnek be. Ez természetesen nem véletlen. Az ugyanis az előbbiekből kiderült, hogy mind a modern munkák, mind pedig a pozíciók magassága magával vonja azt, hogy az adott terület képviselőjének szinte biztosan tudnia kell angolul. Ezeken a szinteken pedig nem aprópénzért dolgoznak az emberek.

A globális index tehát rávilágít arra, hogy a modern életben mekkora szükség van az angol nyelv ismeretére. Mind a munka, mind a globális gazdaság, mind pedig a társadalmi egyenlőségek tekintetében fontos szerepe van a nyelvnek. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne bárki például úgy jó a szakmájában, hogy egyetlen idegennyelv sem tartozik az erősségei közé. Az azonban a statisztikákból kiderül, hogy mindenképpen előny az bármilyen szakmáról is legyen szó (!), ha a képviselője emellé minél magasabb szinten beszél például angolul (vagy természetesen bármilyen más, releváns idegen nyelven).

Amiről viszont nem szól a fáma, hogy az adott országban összesen mennyien beszélnek idegen nyelveket. Ahogy azt a bevezetőben is írtuk, az index kitöltött tesztek alapján rangsorolja az országokat. Amiből az derül ki, hogy a Magyarországon tesztet kitöltők az átlagnál jobbak a nyelvet illetően, magabiztosan használják azt, magas a jártásságuk. A Budapesten tesztet írók pedig a világ bármely nagyvárosával összevetésben ott vannak az élen.

Azt viszont az index nem tudja, nem is méri, hogy mi van azokkal a tömegekkel, akik egyáltalán nem beszélnek idegen nyelveket, így például angolt sem. Márpedig ebben a tekintetben Magyarország nagyon siralmasan szerepel. Az Eurostat idevágó, korábbi statisztikája szerint 58 százaléknyi azoknak a munkaképes korú (25-64) aránya, akik az anyanyelvükön kívül semmilyen idegen nyelvet nem beszélnek.

Ehhez képest például Svédországban, Lettországban, Dániában, Litvániában, Luxembourgban, Finnországban, Máltán és Észtországban a statisztika szerint 10-ből kevesebb mint 1 olyan ember van, aki nem ismer egyetlen idegen nyelvet sem. A magyar adat 2. legrosszabb az EU-ban. Jól látszik tehát, hogy országos szinten bőven lenne még hová fejlődni, már csak azért is, mert az EF EPI indexe jól láthatóan megmutatja, mennyi és mekkora mértékű előnye származhat bárkinek abból, ha minél erősebben beszéli az angolt.