Ők a munkaerőpiac nagy vesztesei: esélyük sincs elhelyezkedni

Általában a hátrányos megkülönböztetés témája kapcsán az ember arra asszociál, hogy valakit etnikai hovatartozása miatt nem vesznek fel egy munkahelyen, vagy arra, hogy a kolléganők kevesebbet keresnek, mint a kollégák, esetleg hogy a létszámleépítés esetén elküldik az idős munkavállalókat, mert nekik úgyis már csak kis idő van a nyugdíjig. Sokféle különböző élethelyzet és ok létezhet viszont a diszkriminációra, amely bárkit érinthet hátrányosan: érdemes tehát nagyobb távlatokból is megnézni, hogy a magyar lakosság mennyire kitett a diszkriminációnak és milyen helyzetekben fordul ez elő.

EZ IS ÉRDEKELHET

Van, amihez egyetlen főnöknek sincs joga: erről mindenképpen tudnod kell

Nem ritkán törvénytelen hirdetésekben keresik a munkavállalókat a magyar cégek. Jól nézd meg, mire jelentkezel! Nem árt tisztában lenni azzal, hogy mit engedhet meg magának egy munkaadó, és mit nem.

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2010 óta csökkent azoknak az aránya, akik hátrányos megkülönböztetést tapasztaltak. Tíz éve még a lakosság 14,5 százaléka élt meg diszkriminációt, 2012-ben még rosszabb volt a helyzet: minden 7. magyar elszenvedett valamilyen megkülönböztetést. Az utolsó adatfelvétel 2019. IV. negyedévében volt, és úgy fest, 10,7 százalékra csökkent a megkülönböztetettek aránya. Ez azonban még mindig a lakosság jelentős hányada.

A megkülönböztetésnek sokféle oka lehet, és sokféle élethelyzetben előfordulhat. Az adatokat elemezve látható, hogy a diszkriminációnak leginkább a 30-34 éves, a 60-64 éves és az 55-59 éves korosztály van kitéve. Valószínűleg a 30-34 éves korosztály kiugró eredményének hátterében az állhat, hogy ebben a korban nevel a leggyakrabban kisgyermeket az ember, amely megnehezíti a munkavállalását. Bár az is előfordulhat, hogy a napi munkavégzésben kell többet teljesítenie családos kollégáinál (ez a szinglizmus jelensége).

EZ IS ÉRDEKELHET

Pofátlanság: így nyerészkednek a szingliken a magyar munkahelyek

Bár azt hihetnénk, az iskolakezdés csak a gyermekes családokra ró plusz terheket abban, hogy megteremtsék a munka és a magánélet egyensúlyát, ez koránt sincs így. Azoknak, akiknek nincsen gyermekük is ugyanúgy meg fogják érezni az iskolakezdést, mégpedig kollégáikon keresztül.

Az idősebb korosztály valószínűleg hátrányosan ériti a koruk a munkakeresésnél ("minek alkalmazni, ha csak pár éve van a nyugdíjig"), a létszámleépítéseknél, de beleszólhat már a számok alakulásába az is, hogy jellemzően a kor előrehaladtával az egészségi állapot is romlik. Ezért is érheti őket megkülönböztetés.

Ha pedig megnézzük a legmagasabb iskolai végzettség szerint, mely csoportok tapasztalják leginkább a diszkriminációt, látható, hogy minél alacsonyabb fokú végzettséget szerzett meg valaki, annál kitettebb a hátrányos megkülönböztetésnek. Míg a felsőfokú végzettséggel rendelkező magyar lakosok "csak" 7,1 százaléka tapasztalt diszkriminációt, azok, akik csak 8 általánost végeztek, 3-szor gyakrabban vannak kitéve ilyesminek. A még alacsonyabb végzetségüek pedig még többen, többször.

Kiket és miért ér a leginkább megkülönböztetés?

Összesítve a statisztikákat, az látható, hogy a megkülönböztetés leggyakrabban álláskereséskor éri a magyarokat, ezt a napi munkavégzés során elszenvedett hátrány követi, majd a létszámleépítések esete. Minden egyéb, mint a hivatalos ügyintézés, csak ezek után következik.

Az adatfelvételkor a megkülönböztetés okaként meg lehetett jelölni származást, végzettséget, egészségi állapotot, nemet, életkort, családi körülményt és egyéb okot. Érdekesség, hogy az álláskereséskor történt megkülönböztetések esetén az "egyéb ok" vezet. Mi lehet ez az egyéb ok, ami nem életkor, végzettség, nem, etnikai hovatartozás, családi ok? Talán a külső? Vagy valamilyen személyes ellentét? Vallási vagy politikai nézetek? Anyagi helyzet, lakóhely távolsága? Ez nem derült ki adatfelvételkor.

EZ IS ÉRDEKELHET

Így bánnak az anyákkal a vidéki munkahelyeken: mikor lesz már változás?

Mi igaz a rémhírekből?

A munkahelyen, napi munkavégzés során leginkább az iskolai végzettség, a származás és a családi körülmények állnak a diszkrimináció hátterében. Gyakran előfordul, hogy bár a dolgozók ugyanugyan szerződéssel, ugyanolyan munkakörbe vannak felvéve, egyesek irányába kisebb az elvárás, vagy a munka kevésbé kellemes részét olyan kolléga végzi, akit megkülönböztetnek valamilyen okból. Ez a diszkrimináció történhet a vezetőség jóváhagyásával, de a tudta nélkül is.

Elbocsátás esetén szintén az iskolai végzettség a legfontosabb tényező, ha hátrányos megkülönböztetésről van szó, amelyet a származás és az egészségi állapot követ. Ezek szerint ha létszámleépítésre kerül a sor, előbb küldik el azt, akinek az egészsége - feltételezhetően - rosszabb. Ez összefügghet a magasabb életkorral is, és pont a pandémia mutatott rá, hogy ha létszámleépítésre kerül a sor, milyen könnyen válnak meg a cégek az idősebb, már nyugdíjas munkavállalóktól.

Más élethelyzetekben (pl. hivatalos ügyek intézése) szintén a származás mutatja a legmagasabb értéket - ezért éri a legtöbb magyar lakost megkülönböztetés. Viszont ismételten magas az egyéb kategória aránya, és a családi körülmény is jelentős hátránynak számít.

Pedig a munkaerőhiány nyertesei is lehetnének

Amíg a járvány nem rendezte át a munkaerőpiaci viszonyokat, 2019 második felében felerősödtek azok a hangok, hogy a munkaerőhiányt eddig kiaknázatlan csoportokkal lehetne megoldani: ilyenek a megváltozott munkaképességűek, a kismamák, vagy kisgyermekes anyák, a nyudíjasok, vagy a diákok.

EZ IS ÉRDEKELHET

Ők lehetnek a munkaerőhiány nagy nyertesei: nem is sejtik, hogy nyeregben vannak

Magyarországnak jelentős munkaerő-tartalékai vannak, akár 200-700 ezer fővel magasabb foglalkoztatási szint is megvalósítható lenne, azonban vannak olyan körülmények, amelyek miatt kihasználatlanok ezek a tartalékok. Interjú.

Nemzetközi viszonylatban Magyarországon kiugróan alacsony pédául a kisgyermekes anyák munkavállalása, nemcsak az OECD-átlaghoz, hanem a szomszédos országok átlagához képest is. Dániában a legmagasabb ez az arány, meghaladja a 80 százalékot, de Svédország, Szlovénia, Hollandia és Ausztria is szorosan követi a dánokat. A lista legalján Görögország és Magyarország szerepel, 50 százalék körüli aránnyal. 

A kisgyermeket nevelőket sok tényező akadályozza abban, hogy visszatérjenek a munka világába: a telített bölcsődei férőhelyektől kezdve, a munkabeosztás rugalmatlanságán át, egészen a reintegráció nehézségeiig. Nem is beszélve a lelki tényezőkről, hiszen például gyakori elvárás az anya környezetétől, hogy amíg lehetősége van rá, addig főállású anyaként gondoskodjon a gyermekről.

A megváltozott munkaképességű magyarok helyzete hasonló, sok köztük a kiaknázatlan munkaerő, viszont őket más tényezők akadályozzák az elhelyezkedésben: annak ellenére, hogy egyre több cég nyújt lehetőséget sérült emberek számára, a többség még mindig nem foglalkoztat megváltozott munkaképességűeket. Pedig alkalmazásuknak anyagi és monetárisan nem mérhető, de kifizetődő (pl. márkaérték növekedése, fluktuáció csökkenése) előnyei is vannak. A nyugdíjasok, diákok szintén olyan erőforrásai a munkaerőpiacnak, amelyek egyelőre kiaknázásra várnak.

Egyenlő bánásmódot érdemelnének

A munkahelyi diszkrimináció nagyon röviden azt jelenti, hogy a munkáltató a munkavállalónak valamilyen, úgynevezett védett tulajdonsága (pl. neme, fogyatékossága, etnikai hovatartozása, vallása stb.) alapján hátrányt okoz. A munkahelyi diszkrimináció felismerését nagyban megnehezíti, hogy legtöbbször olyan munkáltatói intézkedések során valósul meg, amelyeknél a munkáltatónak széleskörű mérlegelési joga, döntési szabadsága van - írja az Adó.hu.

A szakértők arra hívják fel a figyelmet, hogy a munkaszerződés megkötését megelőzően ugyan még nem is beszélhetünk munkáltatóról és munkavállalóról, azonban már az ezt megelőző eljárás során is elkövethető foglalkoztatási diszkrimináció: az állásinterjú, a kiválasztási folyamat, vagy már az állás meghirdetése során is. A jogsértés megvalósulásához elegendő egy, a munkakör jellegéből nem fakadó, de védett tulajdonsághoz kapcsolódó pályázási feltétel megjelenítése (pl. "Papírboltunkba eladónőt keresünk.").

A munkahelyi, vagy más élethelyzetben történt hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos jogorvoslás kérésére bárkinek van lehetősége. Érdemes független szervezeteket megkeresni a konkrét üggyel, amelyben az egyént sérelem érte. Ilyen az Egyenlő Bánásmód Hatóság, az egyenlő bánásmód követelményének megvalósulását ellenőrző autonóm állami szerv, az emberi méltóság garanciális intézménye. Olyan panaszosok számára nyújt jogorvoslati lehetőséget, akiket diszkrimináció, azaz hátrányos megkülönböztetés ér. A hatóság a diszkriminációs folyamatok felismerését és megelőzését a jogalkalmazás mellett szakmai információkkal és kiadványokkal támogatja.