Sztárszakmát dobnának be a magyar felnőttképzésbe: nem álom az 1 milliós fizetés

Pénzcentrum: Az elmúlt években gombamód szaporodtak el a kódolóiskolák Magyarországon. Mi a helyzet manapság?

Filep Szabolcs: 4-5 évvel ezelőtt beindult egy olyan folyamat, hogy egyre többen kezdtek el foglalkozni programozás-, informatikaoktatással. Ez két évvel ezelőtt elkezdett konszolidálódni, több, nagy lendülettel indult iskola megszűnt, befejezte a tevékenységét. Tavaly kezdeményeztünk egy önszabályozó folyamatot is, hogy a jelenleg is működő iskoláknak legyen egyfajta minőségbiztosítása. Felkértük az Informatikai Vállalkozások Szövetségét, hogy auditálja ezeket az iskolákat. Ezzel párhuzamosan felkértük az összes piaci szereplőt, hogy aki szeretne csatlakozni ehhez a programhoz, tegye meg. Ez azzal jár, hogy az IVSZ egy audit formájában ellenőrzi azokat a tevékenységeket, számokat, amiket az intézmények kommunikálnak magukról, és ad egy hiteles pecsétet, hogy ezt ellenőrizte. A jövőben az IVSZ hitelesíti például a felvett és a képzést elvégző diákok létszámára, az iskola által vállalt állásgarancia teljesítésére, vagy a végzett diákok fizetésére vonatkozó adatokat is. Eddig a PROGmasters kezdeményezéséhez két iskola csatlakozott.

A munkáltatók részéről milyen elvárások vannak egy junior munkavállalóval szemben ma Magyarországon?

A cégeknek akkor éri meg felvenni akár frissdiplomásokat, akár tőlünk kikerült embereket, ha egyből munkába tudják őket állítani, és hasznos értéket tudnak teremteni. Az a tapasztalatunk, hogy a tőlünk kikerült jelöltek erre maximálisan alkalmasak, mert nálunk pontosan azt gyakorolják, amit egy adott cégnél is csinálni fognak. Rögtön be tudnak kapcsolódni egy gyakorlati projektbe, mert a szoftver felépítése ugyanolyan, mint amit itt gyakoroltak, megszoktak. Mi a modern technológiai standardokat tanítjuk, amit ma a cégek túlnyomó többsége használ. Mindig ez alapján frissítjük a tematikánkat.

Milyen különbség van az egyetemi és a kódolóiskolai tudás között?

Mi nagy hangsúlyt fektetünk a gyakorlati oktatás mellett a soft skillek képzésére is. A diákjainknak végig csapatban kell dolgozniuk, prezentálniuk kell a munkájukat, ez mindenképpen nagy előny ahhoz, hogy a munkában megállják majd a helyüket.

De ez később visszaüthet?     

A komplex matematika, algoritmizálás vagy fizika ismerete csak az informatika egy szűk területén nélkülözhetetlen, a bootcampek azonban nem ezekre a pozíciókra képeznek, hanem a nagyobb számban igényelt fejlesztői állásokra. Ettől még egy bootcampet végzett jelölt is képes lehet később egy komplett architektúrát megtervezni, mert ehhez inkább tapasztalatra és önképzésre van szükség.

Tehát az itteni 5 hónapos képzés alatt elsajátított tudásra hosszú távon is lehet építeni?

Hogyan néz ki ma Magyarországon az IT-szektor munkaerőpiaca?

Óriási a munkaerőhiány, ennek ellenére a cégek alaposan megválogatják, hogy kiket vesznek fel. Egyelőre úgy tűnik, hogy sem az állami, sem a piaci képzések nem képesek önállóan tartani a lépést a növekvő munkaerőigénnyel. Az egyetemek és a bootcampek így együtt teszik hozzá a maguk részét a nagy egészhez. Az egyetemeknek biztosítani kell nagyobb tömegek számára egy szakmaszerzési lehetőséget, ezért ott más a belépés elvárási szintje is.

Miért, a PROGmastersnél az milyen?

Aki elég motivált ahhoz, hogy eljusson egy alap Java programozási szintre az ingyenesen elérhető online felkészítő anyagunkkal, annak helyet biztosíthatunk, utólagos részletfizetéssel és állásgaranciával segítjük. Viszont      nemcsak a Java programozási felvételit kell teljesítenie az ide jelentkezőknek, hanem figyeljük a soft skilleket, a csapatba való beilleszkedést is. Gyakorlatilag egy mini állásinterjún kell részt venniük a jelentkezőknek. Ennek megfelelően mi jóval kisebb létszámot képezünk, mint például egy egyetem. A másik pedig a korosztály. Érettségivel kikerült embereknek, akik még keresik az útjukat a világban, szeretnének megismerkedni szélesebb körű ismeretekkel, hogy el tudják dönteni, később mire specializálódjanak, természetesen az egyetem egy kiváló választás. Aki azonban - akár kényszerből - azonnal el akar kezdeni dolgozni vagy pályát szeretne váltani, annak    egy rövidebb, intenzívebb képzésre van szüksége, hogy utána rögtön munkába állhasson. 

Hányan tanulnak itt, és mennyi az átlagéletkoruk?

Az átlagéletkor 28 év, és számunkra nagy büszkeség, hogy a képzéseinken 20-25 százalékban nők vesznek részt. Egy évben 75-80 ember tanul nálunk, ezt szeretnénk felvinni 100-120 főre már idén. Ez mind szoftverfejlesztő, illetve most már tesztelőképzésünk is van.                       

Ez a 70-80 ember diplomás?

Érdekes, hogy 70 százalékban diplomások, de nem feltétlenül természettudományos diplomával rendelkeznek. Egyébként a diplomát mi nem várjuk el, nem belépési követelmény. 

Mennyivel másabb a képzésetek, mint az egyetemen?

Nem összehasonlítható a kettő, nincs is nagyon átfedés. Teljesen más módszertan szerint zajlik az oktatás. Nálunk egy munkahelyszerű környezetben, intenzív formában, 9-től 17 óráig egy vezetett program szerint halad a dolog. Nincsenek tantárgyak, nincs órarend, nem szabadon választható, hogy ki mit hallgat, hanem be kell jönni, van feladat, egy projektmunka, ezt meg kell csinálni csapatban, és ehhez adjuk azt az elméleti hátteret, ami a megértéséhez és az elkészítéséhez szükséges. Ezt kell gyakorolniuk. Ehhez az egyetemen az önálló laboratóriumnak nevezett gyakorlati munka hasonlítható, azzal a különbséggel, hogy ott van egy konzulens, akivel egy félévben pár órát lehet konzultálni, de alapvetően egy otthoni munka. Nálunk ezt csapatban, három fő együttműködve csinálja, a szakmai mentor segítségével. 

A diákokkal mindig van egy mentor, hogy ha elakadás van, akkor ne egyedül töltsenek el vele felesleges órákat, napokat. Így a motivációt is fenntartjuk, mert sok elakadás el tudja például venni az ember kedvét az egésztől. A programozást szeretni kell, csillognia kell a szemnek, ha sikerül megoldani egy problémát. Nagyon figyelünk arra, hogy ezt megragadják az itt tanulók. Ha azt látjuk, hogy valaki kezd elveszni, akkor adunk neki egy kis iránymutatást, továbblendítjük ezen a dolgon.

Ti csak a Java programnyelvet oktatjátok?

Nem, mi azt mondjuk magunkról, hogy Java full stack képzést csinálunk, és ez utóbbin van a hangsúly. Teljes technológiai palettát oktatunk, ami a mai modern szoftverfejlesztéshez szükséges, amivel egy mai modern szoftver elkészíthető. Ennek a Java egy kis része, vannak Javára épülő vállalati technológiák, amiket meg kell tanulni, egy magasabb absztrakciós szinten meg kell érteni, hogyan működnek. Szükséges adatbázist kezelni, adatokat konzisztensen értelmezni, tranzakciókat használni. Nálunk a képzésen a full stackben benne van az is, hogy komplexebb weboldalt is kell tudni készíteni, ami dinamikusabb tartalommal működik, mint a Facebook. Ez egy másik programnyelven zajlik, a Javascripten. Az erre épülő keretrendszerrel kell ezt megvalósítaniuk úgy, hogy ez jól is nézzen ki, működjön is, és tudjon kommunikálni a háttér Java rendszerrel. A 20 hetes képzésből csupán 4 hét maga a Java. Az összes többi a front end és a magasabb szintű keretrendszerek. Aminek a segítségével ma hatékonyan lehet szoftvert fejleszteni. Önmagában egy programozási nyelv ugyanis nem elég ahhoz, hogy valaki szoftvert készítsen.

Milyen más alapvető programnyelveket sajátítanak el akkor a jelentkezők?

Nem egy nyelvet tanulnak, van nálunk Java, HTML, CSS, Javascript és SQL gyakorlat is. A mai piacon nagyon egységes elv mentén készülnek ezek a szoftverek, gyakorlatilag mindenki ezt az elvet használja, így építi fel a szoftvereket. Ha valaki ezt megtanulja, akkor nagyon könnyen át tud állni egy másik, hasonló elv mentén felépített technológiai környezetre. Ma körülbelül0 három hasonló platform van, és az a tapasztalatunk, hogy akik nálunk végeztek, könnyen át tudnak állni bármelyik másikra. Ott is ugyanúgy működnek ugyanis a dolgok, csak kicsit más a szintaxis.

Programozóktól hallani, hogy csak annak éri meg egyetemre menni, aki mesterre, doktorira akar menni. Neked erről mi a véleményed?

Azt tapasztaljuk, hogy a munkáltatók egyáltalán nem tesznek különbséget a felvételi eljárás során. Ugyanazt az interjúfolyamatot kell, hogy végigcsinálja egy PROGmastersnél végzett diák, mint egy frissdiplomás. Egyáltalán nem papírorientált a felvételi. Azt nézik, hogy az interjú vagy a próbanapok során hogyan teljesít a jelölt, hogyan tud együtt dolgozni a kollégákkal, mennyire tud önállóan felelősséget vállalni, és ha elakad a feladatában, mennyire mer támogatást kérni. Egy helyet tudok említeni, ahol kell a papír, a németországi piac, ott még inkább tartja magát az a nézet, hogy igazi “software-engineer" csak egy természettudományi diplomával rendelkező ember lehet. De végül német anyavállalattal rendelkező partnerhez is mentek tőlünk olyanok, akik nem rendelkeznek diplomával. A hazai nagy cégek pedig már mind kivették ezt a kötelező elvárásokból. Vannak cégek, amelyek betették a pozícióleírásukba, hogy “felsőfokú vagy bootcamp" végzettséggel rendelkező embereket várnak.

Charaf Hassan, a BME Villamosmérnöki és Informatikai Karának dékánja azt mondta a Pénzcentrumnak adott interjújában, hogy a diákjaiknak főleg soft skill tekintetében van hová fejlődniük. Nálatok ez hogyan alakul?

Nálunk a gyakorlati tudás átadása mellett a soft skillből táplálkozik, a képzési modellünk ugyanis improvizációs képzést is tartalmaz, ez adott többek között lendületet az oktatási módszertanunk kidolgozásához is. Hogy itt merjenek hibázni az emberek, úgy fejlődjenek, hogy a hibáikból is tanulnak, ennek érdekében a képzésnek szerves része az is, hogy együtt játszik 18 ember improvizációs játékokat. Ez nagyon gyorsan kialakítja a bizalmat egymás iránt, illetve hogy merjenek megnyílni és kérdezni.

Nagyon sok olyan gátlást sikerül ezáltal lebontanunk, amit az iskolarendszer belenevel a gyerekekbe, és innentől kezdve tudunk építkezni egészen odáig, hogy öt hónappal később azok az emberek, akik alig mertek megszólalni nagyobb társaság előtt, ki mernek állni 40 ember elé, hogy akár angolul szabadon válaszoljanak szakmai kérdésekre cégek szakmai képviselői előtt. Napi célzott tréningeink vannak tehát beszédtechnikából, kommunikációs technikából, légzéstechnikából, improvizációs technikákból és prezentációs technikákból is.

Nyelvet oktattok vagy ez belépési feltétel?

Belépési feltétel az angol írott szakmai szöveg megértése, ezt teszteljük. Adunk erre felkészülő anyagot. Amikor az emberek idejönnek, kapnak egy angol nyelvű programozói feladatleírást. Adunk laptopot, amin nincs internet, hogy kizárjuk a külső segítség lehetőségét, és meg kell érteniük a feladatot, ami angolul le van írva. Ezt kell leprogramozniuk. Viszont a felvételin bent lévő mentortól kérhetnek a jelentkezők támogatást. Ha ezt nem értik meg, az már ott kibukik. Ha bizonytalanok vagyunk, akkor ezt kiegészítjük nyelvi tesztekkel.

A felvételitek akkor gyakorlatilag már egy mini programozás?

Konkrétan igen. Hogy ez mennyire szigorú, azt mutatja, hogy kb. 70-szeres a túljelentkezés. Tavaly például 4000 érdeklődő volt, akik regisztráltak hozzánk. Aki eltökélt, az az ingyenes felkészítő anyag segítségével és 1,5-2 hónap kemény tanulás árán akár a nulláról is megtanulhatja a felvételhez elvárt Java programozás alapjait. A lemorzsolódás elkerülése érdekében tehát szigorúan szűrünk a felvételin, hogy nagyjából azonos programozói alaptudással rendelkező hallgatókkal vághassunk neki a képzésnek.

Hogy néz ki gyakorlatban az 5 hónapos képzésetek?

Úgy épül fel a képzés, hogy el kell jutni egy programozási alaptudásig a felvételire, ez 1,5-2 hónappal a tényleges képzés elindulása előtt van. Van, aki egy hónap alatt eljut erre a szintre, és van, akinek egy év szükséges ehhez. A képzés kezdetéig van még 1-1,5 hónap, amikor egy elméleti csomagot kapnak, amit meg kell tanulniuk, ebben benne vannak a programozáselméleti témák, és gyakorolniuk is kell. Majd jön egy öthónapos intenzív tantermi képzés, ez a kvázi munkahelyi szimuláció, ezt követően pedig egy partnercégnél folytatják a munkát. Ez mostantól úgy néz ki, hogy még öt hónapot eltöltenek szakmai gyakorlatként a cégeknél, utána kerülnek tényleges állományba. 

Itt már kapnak fizetést?

Igen. Az 5 hónapos szakmai gyakorlat alatt ez minimum bruttó 240 ezer forint, utána pedig jellemzően 400-450 ezer forint a kezdő bérük.     

Mennyire valós az a veszély, hogy a jövőben a programozók egy része is csak szalagmunkaszerűen végzi majd a munkáját?

Ez tovább fejlődik azáltal, hogy jön a mesterséges intelligencia. Mondok egy példát: arcfelismerés, szükség van egy arcfelismerő algoritmusra, hogy egy képen vagy videón észrevegyük, hogy hol vannak emberek. Azt a mai programozók többségének nem kell megértenie, hogy hogyan működik ez az algoritmus, amit 30 éve egyébként már kidolgoztak matematikusok, hanem azt mondja, hogy ide nekem most kell egy arcfelismerő komponens, ezt behúzom, és használom. Az eszközkészlet változik, de egy programozónak mindig ott kell lenni, aki ezeket összerakja. Ezek az építőkockák fejlődnek, egyre könnyebben használhatók lesznek, egyre okosabbak, de maguktól nem fognak összeállni, és nem fogják érteni egymást.

Akkor lehet azt mondani, hogy a programozók vagy a kódolók lesznek az utolsók, akiket elér az, hogy a mesterséges intelligencia elveszi a munkáját?

Így van, ez egy újabb eszköz. Ahol most tart a mesterséges intelligencia, az egy újabb eszköz a szoftverfejlesztők kezében, hogy automatizáljanak valamilyen folyamatot, és egy komplexebb rendszert rakjanak össze. A másik terület, a “futószalag" mellett dolgozó programozók, akik monotonabb munkát csinálnak, ilyen ma is van. Ez egyébként jó, mert aki nem vágyik ennél többre, az itt megtalálja a biztos megélhetését. Ezt nem úgy kell elképzelni, mint egy gyári futószalagot, hanem úgy, mint például egy pénzügyi rendszert, amit 20-30 éve használ egy bank, és nem éri meg neki frissíteni a technológiát és újraírni az egészet elölről. Túl nagy kockázat, és az marad a következő 20-30 évben is. Nekik az a fontos, hogy stabilan működjön, és a törvényi változásoknak megfelelően egy-egy kis módosítás legyen benne, valamint az ahhoz kapcsolódó hibák ki legyenek javítva. Igen, ez egy kicsit favágómunka, de szükség van rá, és lesz is. 

Ezeket milyen programozók csinálják?

Milyen fizetés vár ma egy junior fejlesztőre?

Akik nálunk végeznek, az öthónapos képzést követő, szintén 5 hónapos fizetett gyakorlat után átlag bruttó 400-450 ezer forint között kapnak. Ez az a reális szint, amit elvárhatnak. Utána pedig, ha fejlődnek és odateszik magukat, és egyre értékesebb tagjai lesznek a csapatnak, akkor ez meredeken, akár duplájára, esetenként triplájára tud emelkedni 2-3 év elteltével.      

Ez mitől függ elsősorban?

Leginkább attól, hogy mennyire tudják az adott cégnek az elvárásait jól teljesíteni, mennyire sajátítják el az ott használt technológiákat önállóan akár, és ha hajlandók egy csapatban dolgozni, vagy akár vezetni azt, akkor ezt nagyon tudják értékelni a cégek, bérben is. 

Azt el tudod képzelni, hogy valaki algoritmuselmélet nélkül vezető fejlesztő legyen?

Nemcsak el tudom képzelni, hanem erre vannak konkrét példáink, hogy tőlünk kikerülve néhány év után csapatvezetőként dolgozik nem is egy ember. Mert ott a vezetői kvalitások fontosak: a people menedzsment, a soft skillek, hogy megérezze azt, hogyan lehet csapattal jól dolgozni, plusz energiát tesz bele, hogy utánanéz, mit hogyan kell csinálni. Ebbe beleértem azt is, hogy megkérdez hozzáértőbb embereket, hogy mi a véleményük.      

De ahhoz, hogy valamit a nulláról elkészítsen valaki, kell egy nagyobb rálátás.

Mi a képzés alatt pont ezt adjuk meg. Megmutatjuk, hogy ha kapsz egy feladatot, hogy pl. készíts egy webshopot, vagy egy szállásfoglaló rendszert, akkor annak hogyan állj neki. Milyen eszközöket válassz, hogyan rakd össze, hogyan bővítsd. Ha nem lenne meg ez az iránymutatásunk, akkor a diákok el lennének veszve. Elkezdenék túrni az internetet, találnának 50 féle megoldási lehetőséget az adott problémára, de nem tudnák megfelelően integrálni őket. Mi abban tudunk nagyon sokat adni a hallgatóinknak, hogy megmondjuk, hogy ha bármilyen feladatot kapsz, azt így rakd össze, ez így meg fog állni, jó lesz, szerezz él benne tapasztalatot, eltöltesz benne egy-két évet, és látni fogod az alternatív lehetőségeket is. Fogsz tudni olyan döntést is hozni, hogy érdemes-e esetleg másképp elkészíteni.

Ebben mennyire van benne a biztonság?

Nagyon, erre van külön rész a képzésünkben. Itt tényleg arról van szó, hogy olyan technológiákat kell használni, amik már magukban hordozzák, hogy ez egy biztonságos rendszer lesz. Meglegyenek a megfelelő verziófrissítések, a technológia, ez már önmagában biztosít egy elég komoly szoftverbiztonságot. Míg ha elkezdenek összevadászni az internetről dolgokat és összepakolni, akkor lehet, hogy ott lesznek lyukak, biztonsági rések is.

Mekkora része ennek a legózás, és mennyi, amit a nulláról csinál meg ma egy szoftverfejlesztő?

Szerintem ma már csak legózás van, kivéve a nagyon beágyazott rendszereket. Például ha egy autónak a fékrendszerét kell úgy megcsinálni, hogy nagyon alacsony szinten kell odafigyelni minden kis bitre, mozgásra és rögtön reagálni. Erre teljes cégek épülnek, akik ezzel foglalkoznak. Ott már megvan a cégen belül az a know-how, hogy hogyan kell azt a nulláról felépíteni.

Az első diákjaitok alig 4 éve végeztek. Milyen pályát futottak be?

3,5 éve végzett az első csoport, közülük mindenki senior fejlesztőként dolgozik, ez kb. bruttó nyolcszázezer-egymillió forintos fizetést jelent. Akik meg azóta végeztek, bruttó 400 ezer és egymillió között keresnek jelenleg. 

Ez hol záródik felül?

Más bootcampben, ahol egyéves a képzés körülbelül ugyanekkora a tandíj, mint nálatok. Ezt mivel lehet magyarázni?

Pontosabb, ha azt mondjuk, hogy a mi tandíjunk nagyjából 2/3-a a máshol elérhető 1 éves képzés díjának. Ráadásul, mivel mi heti 40 órában oktatunk, a tantermi óraszám körülbelül egyforma.

Elképzelhetőnek tartod, hogy létrejön valamilyen ösztöndíjrendszer a cégek részéről a bootcampek felé? 

A cégek így is elég nagy szerepet vállalnak ebben a dologban, hiszen amikor közvetítünk egy embert, akkor közvetítői díj formájában támogatják ezt a tevékenységet. A résztvevők pedig végeredményben az általuk adott fizetésből törlesztik a tandíjat. Sőt olyan is van, hogy egy cég átvállalja valakinek a tandíját. Hiteles szoftverfejlesztő mentorok oktatnak aktuális piaci technológiákat. Az ő bérüket is ki kell termelni.      

A vállalatok körülbelül annyit hozzádobnak, mint a tandíj?

Körülbelül igen. 

A hazai bootcampek gyakorlatilag akár a magyar felnőttképzés részévé is válhatnának? Van szerinted erre igény a magánszektor oldaláról?

Nagyon bízom benne, hogy a szakképzés átalakításával, ami már idén érvénybe lép, megnyílnak a kapuk afelé, hogy legalább az áfamentes körbe beléphessünk, mint felnőttképzés. A nyelviskolák nevesítve vannak a törvényben, ők áfamentesen nyújthatnak szolgáltatást annak ellenére, hogy piaci nyelviskoláról van szó. A diákhitelnél meg csak egy döntésen múlik a dolog. Megfelelő garanciákat tudunk mi is adni erre, tudunk jogviszonyról igazolást kiállítani. Ötletek vannak, 15 éve például bevezettek oktatási azonosítót minden diáknak, aki bekerül a közoktatási rendszerbe. Ha ezt elkérjük a hozzánk beiratkozottaktól, akkor követhetővé válnak az állam számára.  

Reális esélyt látsz arra, hogy ez öt éven belül megtörténhet?

Ez nem jelentene túl nagy agyelszívást az egyetemekről?

Abszolút nem vagyunk versenytársai az egyetemeknek. A frissen érettségizetteknek ott van az egyetem. Akinek van már egy páréves munkatapasztalata vagy diplomája, és szeretné magát átképeztetni, és erre nincs sok ideje, de ezt akarja nagyon hatékony, intenzív módon egy válogatott társaságban elérni, annak ott vagyunk mi. Létszámban sem összehasonlítható a kettő, igazából ez a mi oldalunkról annyit jelentene a jelentkezőknek, hogy olcsóbb lenne a tandíj magánszemélyeknek is. Ez jelentős, több 100 ezer forintos tételt jelentene egyébként. Ezáltal több ember be tudna csatlakozni ebbe a programba.

Mekkora potenciált látnál egy ilyen nyitásban?

Mi 120, maximum 150 főt szeretnénk képezni évente . Lehetne ezt bővíteni akár tízszer ekkorára is, de akkor fel kellene hígítani a diákok válogatását, márpedig mi az alapításkor eldöntöttük, hogy nem megyünk el a tömegképzés felé, hiszen akkor nem tudnánk tartani a 98 százalékos elhelyezési arányt, és a lemorzsolódás is nagy lenne. Nekünk az a célkitűzésünk, hogy akit felveszünk, és aki erre áldozza az idejét, pénzét, azt el is helyezzük. Mi teljesen magántulajdonban lévő iskola vagyunk, nincs mögöttünk nagybefektető, aki kényszerítene arra, hogy márpedig ennyi embert kell felvenni. Nem vagyunk olyan kényszerben, hogy mindenáron profitot termeljünk, sokkal fontosabb az emberi tényező, hiszen emberek adják ide az energiájukat, pénzüket, emberek mondanak véleményt rólunk, és végül nekünk azok az emberek lesznek az ügyfeleink, akik kikerülnek tőlünk, mert szeretnénk, ha magasabb pozíciókban ők majd hozzánk fordulnának juniorokért. 

Jelenleg hány partneretek van?

55 szerződött partnerünk van Budapesten, akiknél már dolgoznak végzettjeink. Körülbelül 130 céggel tartjuk folyamatosan a kapcsolatot, ezek között vannak nagyok, szinte az összes nagyobb, szoftverfejlesztéssel foglalkozó cég, az GE Healthcare, a Nokia, az Accenture, a bankszektorban a UniCredit, és most szerződünk a K&H-val, de ott van a Black Rock is. Szerződésben vagyunk a Tatával is. Ugyanakkor bár multinacionális cégekről beszélünk, ezeknél a nagy cégeknél nem jellemző a tömeges felvétel, nagyon szigorúan megnézik, hogy kit vesznek fel, kit integrálnak a csapatba. A hazai kkv szektor tehát ugyanolyan fontos partnerünk, sőt, van olyan kis cég, amely tőlünk veszi fel az összes új juniorját.

A magyar kkv-k is tudják biztosítani a megfelelő bérszintet?

Abszolút. Sőt van olyan 20 fős partnercégünk, ahol belépésnél a legújabb Macbook, valamint minden juttatás és komoly piaci bér várja a jelöltjeinket. A minőségi oktatásra pedig nem csak a pénzügyi állásgaranciánk a biztosíték - amely szerint, ha a képzés után maximum 3 hónapon belül nem helyezzük el a diákunkat, visszafizetjük a tandíjat -, hanem az is, hogy az itt végzettek közül 10 fő nálunk helyezkedett el szoftverfejlesztőként vagy mentorként. Olyan fejlesztőket képzünk tehát, akiket mi magunk is felvennénk, felveszünk.

10 éves távlatban mit vársz Magyarországon az IT szakmában?

10 év hosszú idő. Azt látom, hogy egyre több olyan cég fut fel itthon, amelyik egy-egy új szektort képvisel, legyen ez agrár, fintech vagy éppen ingatlan. Ahol felismerik azt, hogy automatizálással hatékonyabban és piacképesebben tudnak működni, vagy csak így tudják megőrizni a piacképességüket. Ezekre a területekre jönnek létre új szoftverfejlesztő cégek szinte a semmiből. Ez a tendencia egyértelműen látszik. Hogy 10 év múlva ez hol fog tartani, valószínűleg már nem lesz olyan ipari szektor, ahol ne lenne bent az informatika, de nemcsak az ipari területen, hanem együtt dolgozunk több alapítvánnyal is, ahol akkor tud jó lenni a működés, ha használják az informatika lehetőségét arra, hogy összekössenek hátrányos helyzetű családokat, megváltozott munkaképességű embereket. Ott is egyre nagyobb az igény arra, hogy a szoftverek segítségével jobban tudjanak működni. Jobban el tudják látni a feladatukat.

(Címlapkép és cikkben megjelenő képek: Szekeres Máté)