Erről kevesen mernek beszélni: ezért boldogtalanok a magyar melósok

Arról viszonylag kevés statisztika áll rendelkezésre, hogy miért utálhatja valaki a munkáját, vagy miért boldogtalan a pozíciójában, a munkahelyváltás okairól viszont már több felmérés született. Persze ez nem tükrözi teljesen a vizsgált kérdést, mert attól, hogy valaki boldogtalan még nem feltétlenül vált, vagy attól hogy vált valaki, még nem feltétlenül utálta korábbi munkahelyét. Azonban az adatokból így is kitűnik, mik azok a faktorok, amik miatt igenis elhagyják, vagy elhagynák legszívesebben a magyarok a munkahelyüket.

Az Eurostat kutatása (2017-es adatokkal dolgozva) felmérte a munkahelyváltás okait, és azt állapította meg, hogy a fizikai mindkét nem esetében a leggyakrabban szerepet játszó tényező (férfiak 35% vs. nők 37%) a magasabb jövedelem. Ezt követi a rugalmasabb munkaidő, a munkahely biztonsága és kiszámíthatósága, a munkakörnyezet minősége, valamint a leggyakoribb 5 tényező közé férfiak esetén a kihívás és fejlődési lehetőség, míg a nők esetén a jobb beosztás került be.

Irodai dolgozóknál már más a helyzet: váltáskor a szakmailag vonzóbb lehetőség szerepel első helyen férfiak esetén, a nőknél maradt első helyen a magasabb jövedelem. Ezeket a rugalmasabb munkaidő, a munkahely biztonsága/kiszámíthatósága és a kevesebb munkahelyi stressz. A jobb elhelyezkedést, a bejutás kényelmét inkább a férfiak helyezték előtérbe a munkahelyváltás során.

Egy még frissebb felméréséből viszont az derült ki, hogy a magasabb jövedelem sem döntő minden korosztály számára: a 35 alatti korosztály munkahelyváltással kapcsolatos indokai között a magasabb jövedelem mellett az idősebbek véleményéhez képest nagyobb arányban szerepeltek a vezető személyét érintő vagy a munkakörnyezettel és munkahelyi szolgáltatásokkal kapcsolatos megfontolások is. Az idősebb korosztályokhoz képest viszont kevésbé érdekli ezt a csoportot a munkaszervezés, a pihenőidő mértéke és a munkahelyi stressz. Mint ahogy az is, hogy mennyire stabil vállalatnál dolgoznak. Annál fontosabb a 35 év alattiak számára viszont, hogy figyelembe vegyék a véleményüket, hogy szakmailag fejlődhessenek a munkahelyükön, valamint főleg a nem irodai munkát végzők esetében a munkaidejük rugalmassága.

Azok körében, akik viszont nem tudnak munkahelyet váltani valamilyen okból, a fenti okok mellett még bejön az is, hogy csapdába ejtve érzik magukat a munkahelyükön, elérték a szamárlétra tetejét az adott helyen, vagy úgy érzik, rossz irányt vett a karrierjük az adott helyen. Valamint az is lehet, hogy egyszerűen csak utálják a főnöküket, vagy a munkatársakkal nem jönnek ki, ami megkeseríti a mindennapjaikat. Mutatjuk, mi a megoldás ezekre a helyzetekre és jónéhány további problémára, ha valaki nem tud, vagy nem akar váltani a hermoney.com szerint.

Segítség: dögunalom a munkám!

• Tünetek: Motiválatlannak érzed magad, és minden eltereli a munkáról a figyelmed: közösségi média, webshopok, stb.
• Valódi ok: Nem ismerik el az erőfeszítéseidet, képességeidet.
• Megoldás: Kérj visszajelzést.

Gyakran, ha valaki unalmasnak érzi a napi teendőit, az azt jelenti, hogy már semmilyen kihívást nem jelent az adott munkakör, és a munkavállaló kész a változásra. Az is állhat a háttérben, hogy a dolgozó nem kapja meg a munkájáért az elismerést, így az elvégzett feladatokat nem sikerként könyveli el, csak kötelezettségként. Így azt érezheti, hogy csak hajtja a mókuskereket. Ebben az esetben érdemes visszajelzést kérni a felettestől, főnöktől. 

Már csak azért is érdemes kérni egy meetinget négyszemközt, mert akkor lehetősége van a munkavállalónak elmondani, hogy nem jelentenek kihívást már számára a teendői, és szívesen csinálna mást. Sok cégnél lehetőség van már osztályra, más pozícióba átkerülni, de ehhez jelezni kell az igényt. 

Amikor pedig legközelebb rengeteg energiád emészti fel egy projekt, vagy úgy érzed dicséretet érdemelnél, de mindenki természetesnek veszi az erőfeszítéseidet, nyugodtan kérdezz rá a főnöködnél, hogy mennyire elégedett veled, az elvégzett feladatokkal, stb. Nem egy cégnél osztják szűk marokkal a dicséreteket, de a változás nem csak felülről jöhet, a megerősítést a dolgozó ugyanúgy kérheti.

Segítség: ki sem látszom a túlórákból!

• Tünetek: Úgy érzed mindig te vagy, aki először érkezik vagy utoljára megy haza, te vagy, aki plusz műszakot vállal, mert Marikánál már megint beteg a gyerek, te vagy, aki hétvégén hazaviszi a munkát, hogy hétfőn már előrébb járjon a csapat. Túl vagy terhelve, agyon vagy hajszolva, ha pihensz sem pihensz, ki vagy facsarva.
• Valódi ok: Túl nagy felelősség nehezedik rád - vagy legalábbis úgy érzed - és amiatt nem tudod eltolni magadtól a feladatokat. Nemet mondani, vagy jelezni, hogy több terhelést nem bírsz el.
• Megoldás: Beszélj a főnökkel és tanulj meg nemet mondani.

Természetesen van az a szituáció, amikor egyszerűen sok a túlóra - váratlanul felmondott kollégák, befutott feladatok miatt - viszont ezt könnyebben viseli az ember, mert záros határidőn belül megoldódik - felvesznek valakit, vagy túllesz a túlterhelt időszakon. Viszont ha valaki hosszú időn keresztül érzi azt, hogy folyamatosan agyonnyomják a feladatok, akkor az azért is van, mert nem tud nemet mondani az újabb és újabb terhelésre.

Ismételten azt tudjuk javasolni, hogy érdemes felvázolni a főnöknek a helyzetet, pontosan mennyit is dolgozunk a héten, mennyi óránk megy el a munkára és mennyi jut emellett pihenésre és magánéletre. Lehetséges, hogy ő nincs is tisztában vele, hogy pontosan mennyi plusz órát is jelent neked a plusz munka.

Ezen túlmenően érdemes elkezdeni kommunikálni, hogy mennyire vagyunk túlterhelve munkával, és amikor újabb feladatokat varrnának a nyakunkba, gyakorolni a nemet mondást. Vezetőként pedig azt, hogy hogyan delegáljuk a feladatainkat - mert ezt is tanulni kell. Sokszor érzi az ember, hogy "én ezt hamarabb, jobban, precízebben, szebben" meg tudom csinálni, mint egy kolléga, így inkább megcsinálja ő, ahelyett, hogy másokra bízná, miközben neki van ezer más dolga. Nem szabad ezt a káros reflexet addig gyakorolni, amíg tényleg belefulladunk a munkába. Hárítani, másokra kiosztani talán rossz érzéseket kelt az elején, de ha sikerül meglépni, utólag megveregetheti a dolgozó majd a saját vállát, hogy kimentette magát a túlóraspirálból.

Segítség: elviselhetetlen a munkatársam!

• Tünetek: Úgy érzed, folyamatosak a súrlódások, vagy a lappangó feszültség, kimaradsz dolgokból, esetleg kibeszélnek a hátad mögött. Nem segítitek egymást a munkatársaiddal, inkább gátoljátok a közös munkát.
• Valódi ok: Nem az ott dolgozókkal van a baj, hanem a vállalati kultúrával.
• Megoldás: Ha úgy érzed, elviselhetetlen a munkahelyi légkör számodra, meg kell fontolni a továbblépést.

Amikor valaki úgy érzi egy munkahelyen, hogy kilóg a sorból, egy-két munkatárssal jóban van, de a többiekkel nem találja a közös hangot, akkor valószínűleg a vállalati kultúra nem passzol a személyiségéhez. Az is lehet, hogy egyenesen úgy érzi, hogy a munkatársak rosszindulatúak, direkt keresztbe tesznek, hátba támadják egymást, vagy folyamatosan tojáshéjon kell járnia, mert a lappangó feszültség bármikor kirobbanhat valakiből.

Sajnos, ha valakinek a személyisége nem illeszkedik a vállalati kultúrához, azt nem nagyon lehet alulról megváltoztatni, el kell gondolkodni a munkahelyváltáson. Ha ez nem járható út, akkor azt kell kitalálni, hogyan tehetné a dolgozó kellemesebbé a légkört saját maga számára. Például, ha vannak munkatársak, akikkel szeretné kerülni a konfliktust, akkor minimalizálja a velük eltöltött időt, vegye ki máskor az ebédszünetet, kérjen íróasztal cserét. 

A legjobb ha ilyen helyen az ember a céljaira, elvégzendő feladataira koncentrál és megpróbálja kizárni a negatív légkört, embereket. Keress feltöltődést a munkán kívül, erősítsd meg más emberi kapcsolataidat, és ne pazarolj felesleges energiát azokra a munkatársakra, akik ebben nem partnerek.

Segítség: túl keveset keresek!

• Tünetek: amikor a fizetésed megjelenik a számládon, csikorgatod a fogad, morogsz, panaszkodsz, milyen kevés a kereseted. Úgy érzed, hogy több kompenzációt érdemelnél az elvégzett munkádért.
• Valódi ok: Elnyomva érzed magad, elégedetlen vagy.
• Megoldás: Találd meg a lehetőségeket, nem csak arra, hogy egy jobb fizetéssel járó magasabb pozícióba kerülj, hanem arra is, hogyan végezhetnél olyan munkát, amitől értékesebbnek érzed magad.

Egy magasabb kereset biztosan egyszerűbbé teszi az életet, könnyebb szívvel fizeti be az ember a számlákat, több marad szórakozásra, kikapcsolódásra, feltöltődésre is. Megnyugtató, ha nem kell megnézni egyes termékek árát a szupermarketben és fejben matekozni, megengedheti-e ez ember magának a drágábbat.

Viszont, ha amögé nézünk, mit is jelent a hó végén megjelenő összeg a számlán, rá kell jönnünk, hogy többről van szó, minthogy mennyit költhetünk, milyen életszínvonalon élünk. Mégpedig arról, hogy a cég, ahol dolgozunk, vagy szabadúszóként az ügyfeleink, mennyire becsülik meg a munkánkat. Önmagában elismerés nélkül a fizetésemelés csak tüneti kezelés: hogyha nem érzi a dolgozó, hogy értéket teremt, és ezt tudja a vezetőség, kollégái, akkor az elégedetlensége nem fog megszűnni, ugyanúgy boldogtalan lesz a munkakörében.

A munkavállaló úgy menekülhet ebből e helyzetből, ha megtalálja azt, amiben megerősítést nyer, hogy értékes a munkája. Akár úgy, hogy jelzi a főnökének a problémáját, akár más kreatív utakon talál egy olyan másodállást, hobbit, amit kielégítőnek talál. Találj egy olyan forrást, ahonnan a kellő visszajelzést kapod, és emellett próbáld meg kijárni, hogy a havi bevételeid is nőjenek.

Segítség: Ez csapda!

• Tünetek: Már előre utálod a hétfőket, a napjaid iszonyat lassan telnek. Nincs motivációd, nem csak a munkához, semmihez. 
• Valódi ok: Már nem jelent kihívást a munkád, de a váltás nem opció.
• Megoldás: Találd meg a munkán kívül azt, ami inspirálóan hat rád.

Sok dolgozónak egyáltalán nem jelent kihívást a munkája, egyenesen unalmasan telnek a napjai, és a monotonitástól lassan, de biztosan kiég. Rengeteg munkavállaló boldogtalanságának áll a hátterében, hogy nem tud felmondani egy olyan munkahelyen, ahol minden perc egy nehéz nap, Minden nap egy hosszú év... és nem látja a fényt az alagút végén sem, ami erőt adhatna számára. Emiatt fokozatosan jönnek elő a kiégés tünetei: motiválatlanság, enerváltság, állandó fáradtság, stb.

Ahhoz, hogy újra motivációt találj, keresgélj a munkán kívül olyan tevékenységet, ami feltölt, ahol használhatod a tehetséged, képességeid, amiben sikerélményed lehet. A munkán túli tevékenységek erőt adhatnak, hogy ne csak végigszenvedd a hetet a hétvégéig, hanem legyen mit várni. Ezen túl célokat is nyújthatnak, ami segíthet hosszú távon, hogy visszaszerezd a lendületed.

Segítség: utálom a főnököm!

• Tünetek: ha meglátod a nevét egy e-mail feladójaként, vagy felvillan a belső chatben már kiráz a hideg. 
• Valódi ok: A főnököd nem ismeri el az érdemeidet és erőfeszítéseidet ezért úgy érzed, nem becsül meg, nem a megfelelő helyi értéken kezel. 
• Megoldás: Kérj visszajelzést a felettesedtől, és adj neki te is visszajelzést arról, Ha valaki folyamatosan megmondja neked, mit mikorra teljesíts, természetesnek veszi, hogy a munka mindig rendben kész van, és nem ad pozitív megerősítés, hogy elégedett a teljesítményeddel, könnyen vetítheted ki arra a személyre a negatív érzéseidet. Ezzel az a baj, hogy valójában azt hiányolod, hogy értékeljenek, és a gyűlölet önmagában csak kínt és szenvedést szül, de nem segít a helyzeteden. 

Kérj megerősítést, hogy jól végzed a munkád. Sokan ezt a lépést azért nem teszik meg, mert azt gondolják, ha a dicséret nem jön magától, akkor nem is ér semmit. Pedig a főnök, ha belátja, hogy ezzel jobban motiválhatja az alkalmazottakat, akkor élni fog a módszerrel - lehetséges hogy a saját maximalizmusa gátolja, hogy osztogassa a dicséreteket, mert magától is a legtöbbet várja el. Egy négyszemközti meeting már segíthet, de legalábbis enyhíthet a helyzeten.

Segítség: elértem a karrierem szélét!

• Tünetek: tehetetlennek érzi magát, mert elveszítette a kontrolt a szakmai fejlődése felett, nem látod a lehetőséget a továbblépésre.
• Valódi ok: Feláldoztad az irányítást a karriered felett valami másnak az oltárán.
• Megoldás: Találd ki, és kommunikáld, hol szeretnél tartani, és kérj segítséget abban, hogy eljuss oda.

Lehetséges, hogy kis cégnél dolgozol, és már nem tudsz feljebblépni a munkakörödben, vagy eleve olyan pozícióban kezdtél, ahonnan nincs felfelé, csak oldalra. Hiába keresed, nem találod a lehetőséget, hogyan jutnál előrébb. Valójában az történik, hogy elkezdtél nem tervezni a jövővel. Tedd fel magadnak komolyan a kérdést: hol szeretnék tartani öt év múlva? Ideális esetben, hol kéne most tartanom? 

Ne érezd úgy, hogy egyedül vagy ezzel, és hogy körülötted mindenki fejlődik, szakmailag előre lép, a te vonatod viszont régóta vesztegel. Ne hasonlítgasd magad másokhoz, mert az csak visszahúz, demotivál. Arra keress választ, te mire vágysz, hol akarsz tartani, és ezt hogyan érheted el. Ha pedig nem érheted el egyedül, vagy nem tudod, mi lenne ennek az útja, kérj segítséget. Kérhetsz tanácsot a főnöködtől, kollégáidtól, de akár családtól, barátoktól. Olyan ismerőseidtől, akik hasonló pályán vannak. Kis lépés, viszont megadhatja a lökést, hogy újra beinduljon a karriered.