Ezekkel a dolgozókkal brutálisan nagyon húzhatnak a cégek: ezért éri meg nekik

Magyarországon évről évre nő a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási aránya, azonban még így is jóval az európai átlag alatt teljesítünk. Pedig a legtöbb fogyatékossággal vagy baleset következtében megsérült, akadállyal élő személy alkalmas lehet a legkülönfélébb munkakörök elvégzésére. Ráadásul a vállalatba való integrálásuk sokkal több előnnyel jár, mint hátránnyal - írja közleményében a Békaperspektíva projekt.

A számok nem hazudnak

Annak ellenére, hogy egyre több cég nyújt lehetőséget sérült emberek számára, a többség még mindig nem foglalkoztat megváltozott munkaképességűeket. Pedig alkalmazásuknak anyagi és monetárisan nem mérhető, de kifizetődő (pl. márkaérték növekedése, fluktuáció csökkenése) előnyei is vannak.

A rehabilitációs hozzájárulást minden olyan cég köteles befizetni, ahol a munkavállalók száma meghaladja a 25 főt, de a megváltozott munkaképességűek aránya nem éri el a létszám 5%-át. A cég által befizetendő összeg a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló minimálbérének kilencszerese/fő/év. Ez azt jelenti, hogy - ha a 2020-as minimálbérrel számolunk - ez az összeg 1 449 000 Ft/fő/év. A teljes összeget a kötelező foglalkoztatási szintből hiányzó létszám és a rehabilitációs hozzájárulás szorzata adja. A munkaadó maga állapítja meg, vallja és fizeti be az állami adóhatóságnak. Megváltozott munkaképességű emberek alkalmazásával a hozzájárulás mértéke csökkenthető vagy teljes egészében elkerülhető.

Ezen kívül a szociális hozzájárulásból is kedvezményt igényelhetnek a cégek, akik alkalmaznak olyan munkavállalót, akinek maximum 60%-os egészségi állapota van (vagy rokkantsági rehab ellátásban részesül). Valamint, ha a vállalat érvényesíti ezt a 17,5%-os mértékű adókedvezményt, akkor a szakképzési hozzájárulást sem kell megfizetnie.

A hozzáadott érték felbecsülhetetlen

Számszerűsítve egyértelmű, hogy a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása mindkét fél érdekét szolgálja. Azonban a számokkal nem mérhető pozitívumok sem elhanyagolhatók.

A közös érdek megvalósulása a vállalat számára elkötelezett és motivált munkaerőt biztosít. Ezt bizonyítja az is, hogy a megváltozott munkaképességű emberek élenjárnak a ledolgozott napok számát illetően. Alapos felkészítés és betanítás után a termelékenységük ugyanakkora, mint a többi munkatársé. Mivel örömöt és kihívást jelent számukra a munka, sok esetben szívesebben, figyelmesebben, gondosabban végzik azt. Jóval nehezebben találnak munkahelyet, így, ha képességeiknek megfelelő munkát kapnak, erősen elköteleződnek, lojálisak lesznek a céghez, így csökken a fluktuáció. Szigorúan betartják a munkahelyi és védelmi előírásokat, monotóniatűrésük nagyobb, kevesebb munkahelyi balesetet okoznak.

Amiatt, hogy a megváltozott munkaképességű ember felvétele során a szervezetben változások mennek végbe, a cég szervezettsége is nő, valamint új problémamegoldó készségeket honosíthatnak meg vállalaton belül. "A sérült munkavállaló jelenléte növeli a többi dolgozó toleranciáját, befogadása közösségépítő és csapatszellem növelő hatású, növeli a munkatársak cég iránti elköteleződését. Megváltozik a gondolkodásmódjuk, másképp néznek magukra és a munkájukra is, ezt az új szemléletmódot pedig továbbadhatják környezetüknek is." - mondja Feiszt Viktor, a Békaperspektíva projekt egyik alapítótagja. A Békaperspektíva keretein belül vak társával, Sulyok Péterrel tartanak stand-upon alapuló érzékenyítő előadásokat cégeknek. A csapatépítőkön, motivációs előadásokon gyakorlati tanácsokkal is ellátják a megváltozott munkaképességű emberek munkatársait. Céljuk, hogy minél több embernek segítsenek munkába állni, és erősítsék a társadalmi elfogadást. Mindezt pedig a humor és egyéb szemléltető eszközök segítségével teszik.

"Tudatosítani szeretnénk, hogy vaknak vagy sérültnek lenni nem betegség és nem különlegesség. Ugyanolyan állapot, mint férfinak, nőnek, alacsonynak, szőkének vagy érces hangúnak lenni. A problémák attól még azonosak maradnak, csak a megoldás körülményei lesznek mások." - mondja Sulyok Péter, aki annak ellenére, hogy 17 éves korában elvesztette a látását, dolgozott már programozóként, masszőrként és építési vállalkozóként is.

Azzal, hogy foglalkoztatják őket, a megváltozott képességű munkavállalók lehetőséget kapnak arra, hogy fejlődjenek, hasznosnak érezzék magukat, és emberi körülményeket biztosító jövedelemhez jussanak. Helyzetük ellenére szeretnének egyenlő esélyekkel indulni az élet minden területén, ehhez pedig szükség van nyitottságra a vállalatok részéről.