Nagyboltos lista: ezekben az üzletekben keresheted a legtöbbet

A boltos piaci versenyben a piaci szereplők sorának a végén a vásárló dönt, hiszen szabadon választhat boltot, vásárolni valót. Így mindenki a vásárló kegyeit keresi, ezért sem mindegy, melyik bolt mit, hogyan és mennyiért kínál. A vasárnapi boltzárnál sem volt ez másként, azzal, hogy a vasárnapi forgalom áttolódott hétköznapra, de a kormány is észlelte, hogy a vásárlók többsége nyitvatartás párti. És a vásárlók kegyeit kereste ő is, ezért eltörölték a boltzárat. A munkaerőhiányra nem a boltzár a megoldás, az persze más kérdés, hogy a szakszervezetnek is van igazsága némely felvetésekben.

Az elmúlt három esztendőben a hat legnagyobb boltos lánc (bevételük sorrendjében: Tesco, Spar, Lidl, Auchan, Penny, Aldi) 14 százalékkal növelte együttes forgalmát (a bruttó árbevétel alapján számolva), miközben a teljes élelmiszerboltos piac 2015-2017 között 10 százalékkal nőtt. Ez azzal is járt, a nagyboltok súlya 51 százalékról 53 százalékra emelkedett, a statisztika alapján.

Hozzátartozik a képhez, hogy összességében 300 milliárd forinttal nőtt ez a nagyboltos piac (a legnagyobb hatos forgalma, még mindig a bruttó árbevétellel számolva), de közben bővült a magyar boltosok piacrészének nagysága is, igaz, kisebb ütemben.

És akkor a mérleg

A legnagyobb növekedési szeletet a Spar hasította ki magának három esztendő alatt, 64 milliárd forinttal, de az Aldi is 61 milliárd többletet hozott (most már a rideg mérlegadatokkal számolunk, így ezek nettó árbevétel adatok). A növekedés ütemét nézve viszont az Aldi húz a legfürgébben, bő másfélszeres léptékkel. (A Spar esetében a franchise tagok bevétele nincs a mérlegben, hiszen azok önálló vállalkozások).

A növekedési térkép a korábbi adatokból már ismerős, hiszen a diszkontok és a szupermarketes Spar jobban tudtak nőni a két hipermarket láncnál. A hipermarketek viszont beindították a webáruházaikat, ami a kereskedelem leggyorsabban növekvő csatornája és eladótereikben sokat diszkontosodtak, például már régebben leszedték a felső polcokat (így kisebb a készlet), a Tesco pedig bérbe ad áruházi területeket.

Volt mindenkinek adózott eredménye is. Azért odafigyeltek a veszteségtilalomra, amit a brüsszeli bürokraták ki akarnak lőni, de nem feledni, hogy erős volt a piacbővülés, így volt mire építve eredményt javítani.

Létszámügyek: foglalkoztatottak száma

A létszámhiány a nagyboltokat is kínozza, honlapjaik tanúsága szerint ezer fölött mozog a meghirdetett álláslehetőségek száma (a tényleges állásigény ennél több valamivel, hiszen van, ahol a meghirdetett pozícióra több embert keresnek). De ez azért nem tízezer, ahogyan a szakszervezet céloz a nagyságrendre. A vasárnapi boltzár idején viszont - volt akkor is munkaerőhiány - csökkent a létszám, olyannyira, hogy ennek hatása kiolvasható a mérlegadatokból is.

2016-ban (2016 áprilisában szűnt meg a boltzár) más okokkal együtt (tehát nem csak a boltzár miatt, azért ez így igazságos) csökkent a nagyboltok közül a hipermarketeknél és az egy szem szupermarketnél a foglalkoztatottak száma. És akkor is volt munkaerőhiány. De a foglalkoztatottak számát nézve a vasárnapi boltzár időszakában, bizony, jelentős volt a létszámcsökkenés az ágazat egészében (2015 első negyedévében, a boltzár előtt 374 ezer fő, 2016 első negyedévében, a boltzár utolsó pillanatában 359 ezer fő volt a foglalkoztatottak száma a boltos kiskereskedelemben).

A Tesco egyébként a karcsúsítás nyomán csökkentett létszámot 2017-ben is, előtte pedig volt boltbezárás is egy kevés (veszteséges boltot más szakmákban és máshol is bezárnak, de a Tescóra visszatérve például Lengyelországban is ezt tette).

Kitűnik az értékesítési technológiák nagyon is eltérő emberigénye is. 2015-ben például az Auchan és a Lidl forgalma azonos volt, a létszámban viszont tetemes volt az eltérés. Végül is az kerekedik ki létszámügyben, hogy az a hálózatot új boltokkal építő diszkontoknál nő, a többiek viszont itt is keresik a legjobban kifizetődő munkaszervezési megoldásokat.

És akkor egy kis hatékonyság

A körtét az almával nem lehet csak úgy összehasonlítani, hiszen sokban különböznek, de abban nem, hogy mindkettő gyümölcs. A különböző boltos értékesítési technikák munkaerőigénye is eltérő, például nem mindegy, van-e csemegepult a boltban, ahol lehet kérni tíz deka párizsit, persze egy eladótól. De az értékesítési technikák is hullámoznak, például a diszkontok bevezették a helyben sütött pékáruk árusítását, amihez már szakember is kell (valamilyen). Itt is számít a részmunkaidős foglalkoztatás és több már említett foglalkoztatási tényező.

Például ma már általános, hogy a pénztáros is árut tölt fel, ha éppen nem áll hosszú sor a pénztárnál. De végül sokat elárul az egy főre (foglalkoztatottra) jutó forgalom, ami bizony fontos versenyképességi, termelékenységi mutató. És itt már nagyobb különbözőségek is vannak, ezért célszerű csatornánként mérlegelni: diszkontok, hiperek, szupermarket.

Igaz, így a Spar egyedül marad, mivel a legjobban munkaerőigényes szupermarket ágban tevékenykedik, de akkor hozzátesszük, hogy a magyar láncok közül a legjobb CBA-sok, cooposok és reálosok a 25-30 milliós sávban mozognak, ami a 20-30 milliárdos cégnagyságokat is tekintve jó eredménynek számít.

Bérpumpa: ezt még a szakszervezet is elismeri

A szakszervezet elnöke gálánsnak minősítette a 10 százalék feletti béremeléseket, de ez az ágazati átlagot is jelenti, tehát a magyar boltosok is a zsebükbe nyúltak (más kérdés, hogy nekik ez nagyobb teher volt, a kötelező minimálbér emelés miatt is).

Sok mindentől függ ugyanakkor az alkalmazottak bére, az értékesítés módszerétől, van-e csemegepult, szakképzettek arányától, részmunkaidősöktől, fizikai és szellemi dolgozók megoszlásától arányától, nyitvatartás hosszától, de a vasárnapi nyitvatartástól is (a nagyboltok mindegyike nyitva van persze).

Az átlagos havi bruttó bérekben mindegyik nagybolt az érzékenynek számító 200 ezres határ felett volt 2017-ben, de hát eltérések itt is voltak bőven. És nagyobb magyar boltosok is hoztak jobb átlagot, de azt megint kihagyjuk: