Ennyibe kerül az országnak egy közmunkás - kinek éri ez meg?

A mostani szabályozás szerint három csoport számára biztosítható a közfoglalkoztatás: a foglalkoztatási helyettesítő támogatásra jogosultak, a rehabilitációs ellátásban részesülő megváltozott munkaképességűek és az álláskeresők számára. Az ellátásban részesülők létszáma azonban nehezen becsülhető, mivel egyrészt folyamatosan zajlanak a felülvizsgálatok, másrészt a foglalkoztatást helyettesítő támogatásban részesíthetőket nem választják külön a többi segélyezettől. Becsléseink szerint jelenleg akár 600-700 ezer fő is érintettje lehetne a közfoglalkoztatási programnak.

A foglalkoztatotti létszám statisztika adataiból az látszik, hogy a vizsgált körből 2011-ben havi átlagban 60 900 főnek tudtak munkát adni. Ez pedig körülbelül 60 milliárd forintjába került a költségvetésnek. Az idei év első hét hónap adatai szerint a közfoglalkoztatásban átlagosan 82.400 főt alkalmaztak, a rendelkezésre álló keretösszeget pedig jelentősen, 132 milliárd forintra emelték.

Az elmúlt hónapokban nőtt a közfoglalkoztatottak száma, ennek ellenére azonban nem várjuk, hogy ebben az évben az átlagos 100 ezer fős létszámot elérné. Ez jelentősen alatta van a 200 ezer fős kormányzati tervnek. Természetesen a kormány úgy is értelmezheti a tervében rögzített létszámhatárt, hogy az év során hosszabb-rövidebb időtartamra biztosítottak munkát 200 ezer embernek. Azonban ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy többen közülük csak pár hónapra kaptak esélyt arra, hogy a segélynél valamivel több pénzért dolgozhassanak. Azaz az egész évet tekintve 28-32 ezer forint körüli átlaggal tudnak számolni, és még a "hírhedt" 47 ezer forintos határtól is távol vannak.

Drágább a közfoglalkoztatás, mint egy éve

Az adatok alapján a Policy Agenda kiszámolta, hogy mennyibe kerül egy főre vetítve a közfoglalkoztatás költsége. Ez ugyanis nem csupán a közfoglalkoztatottak bérét, annak járulékait foglalja magában, hanem magának a közszolgáltatás megszervezésének költségeit, sőt nyilvánvalóan minimális mértékben a foglalkoztatáshoz szükséges eszközöket is. Az adatok meglepőek. 2011-ben átlagosan havonta 60.900 fő dolgozott közmunkában, erre a költségvetés közel 60 milliárd forintot használt fel és ez így egy fő havi foglalkoztatására vetítve 82 ezer forint kiadást jelentett. Ebben az évben az év első hét hónapjában 70,4 milliárd forintot költött el a költségvetés, amelyből áltagosan havonta 82 400 fő foglalkoztatása valósult meg. Ez az jelenti, hogy egy közfoglalkoztatottra havonta 122 000 forintot költöttek.

Amennyiben azt feltételezzük, hogy napi nyolc órában történik a foglalkoztatás (ez persze abszolút nem általános helyzet), akkor a közfoglalkoztatásban dolgozóknak - akik nem tudnak gyermekek után járó adókedvezményt igénybe venni - nettó 47 ezer forintot adnak oda. Ez a bér az államnak 92 263 forintjába kerül, azaz a korábban említett 122 ezer forintból 30 ezer forintot nem közvetlenül a munkások bérére használnak fel.

A támogatási rendszer lehetővé teszi, hogy a közfoglalkoztatás céljából előleget kapjanak az önkormányzatok a költségvetéstől, hogy ne kelljen előfinanszírozniuk a közfoglalkoztatottak bérét. Ugyanakkor arra vonatkozóan nem tett közzé az állam adatokat, hogy valójában mekkora mértékben éltek ezzel a lehetőséggel, és mennyi pénzt "parkoltatnak" ilyen módon a települési önkormányzatoknál, vagy egyéb foglalkoztatóknál. Ugyancsak nem ismert, hogy mennyi pénzt használnak el ténylegesen bérre, a rendszer működtetésére, eszközök beszerzésére, dologi kiadásokra. Azaz a mostani számok szerint 2012-ben drágább az állam számára a közmunkások foglalkoztatása, mint 2011-ben, és ennek oka a hivatalos statisztikák szerint nem átlátható.

A kudarc továbbra is kódolva van

A Policy Agenda szerint a közmunkarendszerben kódolva van az egyéni és társadalmi kudarc. A rendszer az e módon foglalkoztatottak számára rövid ideig biztosít a segélynél valamivel magasabb pénzt, és nem ad érdemi esélyt a nyílt munkaerőpiacon való megkapaszkodásra sem, vagyis sok pénzt költenek el a közmunkások foglalkoztatására, miközben ennek megnyugtató eredménye nincs.
A Policy Agenda modellszámítása szerint, a mostani trendek alapján ez évben 93 ezer főt sem éri el a közfoglalkoztatottak átlagos létszáma.

Ennek költsége pedig körülbelül 120-123 milliárd forint lesz. Azaz a költségvetés ugyan némi megtakarítást ér el, de egyúttal az is bizonyossá válik, hogy bár lenne jelentős tömeg, akinek megélhetési kérdés a közmunka, mégsem kapja meg, mert az állami rendszer nem képes ekkora mértékben munkát adni, vagy a rendszert menedzselni. 2013-ban jelentősen, majd 16 százalékkal növelik a közfoglalkoztatás keretösszegét, ezért fontos lenne alaposan átgondolni, hogy akár a dolgozók bérének növelésével, akár hatékonyabb szervezéssel, mi módon lehet minél racionálisabban elkölteni ezt a pénzt. A Policy Agenda véleménye, hogy a közfoglalkoztatottak nettó bérének emelése még a belső fogyasztás szempontjából is megtérülne, hiszen e rétegek jövedelmének minden egyes forintja a hazai gazdaságba kerül vissza.