Nem esélytelen Nyugat-Európa - K+F központtá válik Magyarország

A válaszadók mindössze 26 százaléka várja a nyereségesség javulását az innovációtól az elkövetkező három évben. Jóval nagyobb esélyt kínál erre szerintük például a nagyobb kereslet>, a jobb eszközkihasználás és az alacsony költségű beszállítók jobb elérhetősége is. Különösen jellemző mindez Olaszországra és Spanyolországra, amelyek GDP-jük alig több mint egy százalékát költik k+f-re, még inkább sebezhetővé téve saját iparukat az alacsony költségű telephelyek versenyével szemben.

A jelentés szerint 1995 és 2003 között az EU-tizenötök k+f -kiadásainak GDP százalékában mért aránya 1.72 százalékról folyamatosan 1.9 százalékra nőtt, ami jelentősen elmarad az USA-ban regisztrált 2.6, a Japánban mért 3.2 és az OECD-országokban átlagosan kimutatott 2.3 százalékos növekedéstől. (OECD-adatok, 2005)

Magyarország, csakúgy mint Csehország, Lengyelország és Szlovákia, egyre gyorsabban zárkózik fel európai uniós társaihoz, míg a térség többi országának többsége még távol áll ettől, különösen a kutatás-fejlesztési kiadásokat tekintve.

Másfelől, míg aregionális cégek értékláncuk minden elemét, benne a termékfejlesztést is, a térségben szervezik, a multinacionális társaságok a régiót, az olcsóbb munkaerőt kihasználva, inkább a termelő alaptevékenységre használják, és a termékfejlesztést, disztribúciót - a globális ellátási lánc elemeiként -gyakran a térségen kívülre telepítik.

Magyarország mindazonáltal egyre inkább a régió egyik népszerű kutatás-fejlesztési központjává fejlődik.
"A viszonylag olcsóbb, jól képzett munkaerőnek köszönhetően számos multinacionális cég helyezte Magyarországra kutatási központját, főként az autógyártás, a gyógyszeripar, az elektronikai és az informatikai szektorokban" - mondta Mark Walton.

A kutatás-fejlesztésre fordított kiadások GDP-arányos összege azonban így is csak mintegy fele az uniós átlagnak, miközben ebből a közkiadások aránya meghaladja az Európai Unió 25 tagállamának átlagát, és a kormány ösztönzi a kutatás-fejlesztési beruházásokat.

Az EIU tanulmányából kiderül az is, hogy bár a globalizációval az üzletek mindinkább átnyúlnak az új, fejlődő piacokra, növelve a kockázatokat, a kockázatkezelési folyamatok még nem ágyazódtak be az üzleti modellekbe. Sok gyártó a kockázatkezelés ösztönös megközelítése felé hajlik, gyakran a legfelső vezető vagy a gazdasági vezető tapasztalatára hagyatkozva. Kevés gyártónak van igazgatósági szinten kockázatkezelési felelőse - a válaszadók kevesebb mint három százaléka nyilatkozott úgy, hogy van kockázatkezelési vezetője. A jelentés azt jósolja, hogy a kockázatkezelés a jövőben előtérbe kerül, hiszen a társaságok olyan új piacok felé mozdulnak el, amelyeken korlátozott tapasztalattal rendelkeznek.

A társaságok előtt álló kihívásokat rangsorolva a válaszadók a költségek controllingját (48%) jelölték meg elsőként, ezt a megfelelő készségekkel rendelkező munkavállalók toborzása követi (45 %).

Von Heynitz szerint, ha a társaságok javulást kívánnak elérni a k+f területén, meghatározó tényező lesz számukra a kiváló munkatársak toborzása és megtartása. "Ez az a terület, amelyen Japánnak, Észak-Amerikának és a nyugat-európai országoknak egyaránt keményen kell munkálkodniuk, ha meg kívánják tartani vonzerejüket, mint gépipari és elektrotechnikai telephely. Indiában és Kínában nagyszámú pályakezdő mérnök áll rendelkezésre, akiknek alkalmazási költsége töredékét teszi ki a fejlett gazdaságokban élő társaik alkalmazási költségének. E kihívás kezelésének elmulasztása felgyorsíthatja a nagy értéket képviselő gyártási folyamatok áttelepítését a fejlődő gazdaságokba".