Német befektetők a magyar gazdaságról: távolról sem vagyunk sereghajtók?

A válaszadó vállalatok fele kifejezetten kedvező hatásokat tapasztalt Magyarország uniós tagságának köszönhetően, mindössze 4%-ban panaszkodnak a hátrányos következményekre, miközben 45%-uk nem tapasztalt változást. Ebből kiderül, hogy a német befektetők számára a csatlakozás egyértelműen sikerrel járt. Így szinte természetes, hogy 90%-uk üdvözölné az euró bevezetését, mint az Európába való teljeskörű integráció utolsó lépését. A cégvezetők 62%-a erre már 2010-ben számít.

Minden ötödik vállalkozó tekinti jónak Magyarország gazdasági helyzetét, 64% kielégítőnek és mindössze 15% rossznak véli azt. 2005-re is túlsúlyban vannak az optimisták: 24%-ban azt vélik, hogy a magyar gazdaság 2005-ben jobb helyzetben lesz, mint 2004-ben, csak 19%-ban számítanak nehezebb időkre. Még kedvezőbb a saját helyzetükre adott pillanatkép: a válaszadók 48%-a jónak tekinti sajátvállalata helyzetét, további 45% kielégítőnek. 2005-re 43% ismét további javulásra számít, és 47% változatlan gazdasági eredményekre, mindössze 10% tart kedvezőtlen fejlődéstől. A derülátó hangulat a nyereségre vonatkozó várakozásokban is tükröződik: a cégek 49%-ánál 2004-ben nőtt a nyereség, az idén pedig 50%-uk ismét az eredmény növekedésére számít. 2004-ben átlagban 20%-os növekedésről számoltak be a cégek, 2005-re pedig még mindig 12%-ot várnak.

Lassabban emelkednek a költségek

A felmérésben résztvevő vállalatok költségei 10%-kal emelkedtek, és idén mindössze 8%-ra számítanak. A bérköltség 2005-ben előreláthatólag csak 7%-kal, vagyis az általános költségnövekedéstől elmaradó mértékben emelkedik. A kedvező üzleti kilátások a beruházási hajlandóságot is kedvezően befolyásolják: a 2004-ben mért 36% után idén a válaszadó vállalatok 32%-a kívánja emelni beruházási kiadásait. Csupán minden tizedik vállalat nem tervez beruházásokat.

A 2005-ös felmérés ismét azt mutatja, hogy Magyarországon számos olyan feltétel adott, amely az országot a külföldi befektetők számára továbbra is vonzóvá teszi. Az is kiderült viszont, hogy néhány keretfeltétel még mindig, néha akár nagyobb mértékben is okot ad a vállalatok kritikájára. A korábbi évekkel összehasonlítva olyan eltolódások érzékelhetők, amelyek a gazdaságpolitikával szemben támasztott elvárásokat is körvonalazzák.

A felmérés mindenek előtt azt bizonyítja, hogy a válaszadók 79%-a ismét Magyarországon eszközölné beruházását, csak 21% fontolgatna más országot. Bár az előbbi szám valamivel alacsonyabb, mint az előző évben (akkor még 82% Magyarországon ismételte volna meg beruházását változatlan formában), mégis arról tanúskodik, hogy a vállalatok összességében elégedettek magyarországi gazdasági tevékenységükkel.

A visszatérők aránya szinte megegyezik a csehországi "újraberuházók“ arányával (77%), azonban lényegesen a szlovákiai megelégedettség értéke alatt van: oda a beruházók 92%-a jönne újra.

Az alternatív célországokkal való közvetlen összehasonlítás azt mutatja, hogy a minőségbeli különbségek sokkal kevésbé lényegbevágóak, mint azt rendszerint hiszik. Szlovákia, Kína, Csehország és Lengyelország ugyan a megkérdezettek szerint valamennyire jobb beruházási feltételekkel rendelkezik mint Magyarország, de a különbségek messze nem annyira szembetűnőek, mint ahogyan ezt néha a nyilvános eszmecserék sejtetni engedik. A legjobb eredményt Magyarország a Németországgal vagy Ausztriával való közvetlen összehasonlításokban éri el, míg például a manapság sokszor körülrajongott Ukrajna beruházási helyszínként Magyarországgal szemben árnyalatnyi hátrányokat is felmutat.

A lehetséges célországok minőségbeli értékelésének visszafogottsága főként a beruházási döntések sokszor elhanyagolt összetettségével magyarázható. A munkaerőköltségek a számos döntési tényező közül csak az egyiket jelentik, egy másik tényező, pl. a piaci jelenlét a helyszínen. Éppen ez utóbbi kompenzálhatná az olyan célországok esetében, mint Kína vagy Ukrajna a még meglevő befektetési hiányosságokat és ez magyarázhatná az ezekre a piacokra történő betörést.

Másfelől az eredmények azt is mutatják, hogy a befektetők tömeges mérető elvándorlása a közelben fekvő EU-tagországokba (Szlovákia, Lengyelország, Csehország) inkább a kivételt jelenti, mivel sem a költségek, sem az általános befektetési feltételek tekintetében nem állnak fenn drámai különbségek.

Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy az új tőke számára alternatív befektetési helyszínek is rendelkezésre állnak a régióban. Magyarországnak ezért törekednie kell arra, hogy saját befektetési feltételeinek minőségét folyamatosan próbára tegye.

A válaszokból az is kiderült, hogy olyan területeken, amelyek különösen fontosak a vállalatok számára, ott nagyobb gondossággal figyelnek oda a vállalatvezetők. Ide tartoznak pl. az adórendszer és az adóteher, a közigazgatás minősége, a támogatási forrásokhoz való hozzáférés, a közbeszerzések hiányzó átláthatósága, valamint a bűnözés és korrupció elleni harcot. Ezzel szemben a politikai stabilitás és a jogbiztonság ismét jó minősítést kapott.

A keretfeltételek közül magas prioritást élvez a munkaerőpiac. Jónak ítélték a munkavállalók képzettségét, teljesíteni akarását és termelékenységét. A szakemberek kínálatát viszont változatlanul rossznak tekintik. Csökkentek ugyanakkor a munkaerőköltségek miatti feszültségek.

A felmérés szerint a helyi beszállítók rendelkezésre állása és minőségi színvonala is, amelyre eddig számos panasz élt a közvéleményben, jobb a hírüknél. Csak az üzleti partnerek fizetési morálját találják rossznak a megkérdezett vállalatvezetők.