"Fidel wants you!"

Pénzcentrum
2004. február 3. 11:07

Kubában a feje tetejére állt a munkaerőpiac szerkezete. Míg az Egyesült Államokban a fiatalok azért törik magukat, hogy orvosok, jogászok vagy esetleg építészek legyenek, Kubában épp ellentétes a helyzet. A szigetországban ugyanis az említett hivatás képviselői a gazdasági hierarchia alján helyezkednek el, maximum napi 1$-os keresettel! Kubában a cselédmunka viszi a prímet, az ezt végzők a "nemzet vállalkozói", akik nem ritkán havi száz, esetenként ezer dollárokat keresnek - derül ki a Business Week összeállításából.


A legtöbben Kubát a kommunizmus egyik utolsó fellegváraként tartják számon, ám a jelenkor tapasztalatai azt mutatják, hogy a domináns ideológiával járó kötöttségek számottevően lazultak az utóbbi időben, hozzájárulva ezzel a vállalkozókedv újraéledéséhez.

Kuba, már a '90-es évek elején igyekezett átalakítani gazdaságát, tanulva a "szovjet leckéből" és egyértelműen az idegenforgalmat helyezték a középpontba. Mindennek eredményeképp számos düledező havannai házat alakítottak luxus hotellé, illetve étteremmé. Országukat az Egyesült Államokon kívül gyakorlatilag minden régió turistáinak figyelmébe ajánlották, nem kevés pénzt költve népszerűsítő kampányokra. További "csalogató" lépésként törvényes fizetőeszközzé tették dollárt, az esküdt ellenség pénznemét, hogy ezáltal is nyitottabbnak, attraktívabbnak tűnjenek, ezúttal már szomszédaik körében is.

Manapság a kubai "export" kb. 60%-át adja a turizmus. A hatalmas átalakulás következtében az ország osztály-társadalma is átrendeződött. Alapvetően két osztályról beszélhetünk: szűkölködőkről, számos máshol felkapott hivatást űző dolgozóval a soraikban, akik a szinte értéktelen kubai peso-ból élnek, illetve a vállalkozókról, akik az idegenforgalmi szektorban munkálkodva dolláralapú keresetből élnek.

Példaként említendő, hogy egy olyan országban, ahol az átlagkereset havi 20$ körüli, a pincérek és utcai zenészek 150 és 1500$ közötti összegeket vihetnek haza havonta a turistáktól kapott borravalókból. Ennek ellenére nem állítható, hogy csupán a pénzt szüretelik, borravalót adni ugyanis nem lenne kötelező, főleg nem elképesztő méretekben. Az esetek többségében azonban az ide látogatók olyannyira elégedettek a kapott szolgáltatással és a vendégszeretettel, hogy egyáltalán nem érzik tehernek a kifizetett néhány dollárt. A kubaiak idővel nagyszerűen beletanultak a vendéglátás művészetébe, apró dolgokkal, például "Have a nice day!" kártyákkal, szív alakban kiterített törölközőkkel, tangó táncosokkal és más egyebekkel igyekeznek a látogatók honvágyát feledtetni - és természetesen megkeresni "napi betevőjüket".

A turizmus-vezérelt gazdaság nyomására ma már az is megengedett, hogy a kubai lakosok saját lakásaikban éttermet nyissanak, ezekkel "paladares" néven találkozhatunk. Egy négyfogásos vacsora ára egy személyre 20 és 30 dollár között változik általában, egy ilyen háztartás 30-nál is több vendéget szolgálhat ki a hét hat napján, ami ugyebár havi 16,000 dolláros plusz összeget jelent - borravaló előtt. Persze ezen bevételből lejönnek az adók, az alapanyagköltségek és az "éttermet ajánló" idegenvezetők juttatásai, de még így is tetemes jövedelem kiegészítést jelent egy hasonló másodállás.

De vajon mi motiválja egy olyan ország lakóit a pénzfelhalmozásra, ahol az oktatás és egészségügy is tökéletesen ingyenes, jóval kevesebből is bőségesen meg lehetne élni? Európai szemmel igen furcsának tűnő "tényező": a hazaszeretet. A legtöbben országukat szeretnék gazdaggá tenni, ugyanis tudják, hogy a megkeresett pénzt szociális célokra fordítja majd az állam.

A vállalkozó szektor szabályozásával ennek ellenére problémák vannak. A megmaradó pénzzel ez a réteg nem igen tud mit kezdeni, jobb híján készpénzben tartják, senki nem tudja mit is várnak tőlük a jogalkotók, nem biztosak abban mennyire legális a tevékenységük. A kommunista kormányzat paternalista jellege nyugtalanítja a vállalkozókat, akik nem akarják dollárjövedelmüket peso-ra váltani és helyi bankokban elhelyezni, ezáltal ugyanis kitennék magukat a központi hatalom szeszélyének, felfednék tartalékaikat. Erős félelmek élnek a hirtelen leértékeléssel szemben is. Mindezek hatására a legtöbben "ládafiában" tartják pénzüket, illetve aranyba fektetik.

Hosszabb távon a szédítően gyors átalakulással lépést kell tartania a szabályozásnak is, transzparens helyzetet kellene teremteni, kiszámítható gazdaságpolitikával. Ez azonban nem kizárólag Kubára jellemző probléma manapság...Mindenesetre az eddigi eredmények figyelemre méltóak.
HR BLOGGER
hrdoktor  |  2025.04.30 12:04
Kétségtelen tény, hogy az elektronikus eszközök rengeteget könnyítenek életünkön, és legtöbbünk szám...
vezetoi-coaching  |  2025.04.29 09:14
Királyházi Henriett mai postja: “Naponta nyomjuk a showműsort a Lomkedinen. Madách Falansztere már...
kovacstunde  |  2025.04.27 09:00
Sokhelyen, sokféle iskolákban tanítják a raport létrehozásának lehetőségét, amely a két fél egymásra...
laskainelli  |  2025.04.19 15:46
Ismerős lehet neked is az az összezavaró érzés, amikor egy döntés előtt állsz, de bárhogy is próbálo...
perfekt  |  2025.04.07 09:47
Bemutatkozik Kovács Zsuzsanna, a Perfekt egyik meghatározó képzési referense, aki nap mint nap segít...
Temérdek magyar él óriási tévhitben: azt hiszik, olcsón vásárolnak, pedig így sokkal jobban megérné

"Gyakori tévhit, hogy fenntarthatóan élni drága. (...) Pedig a fenntarthatóság sokkal gazdaságosabb" - Hegedűs Kristóf.

Megelégelték a fővárost, a Mátrába költöztek: lesajnált csodakertet próbál megmenteni a fiatal pár

Egy fiatal közgazdász házaspár miért dönt úgy, hogy a budapesti életet hátrahagyva a Mátrába költözik, és megment egy 3,2 hektáros, kivágásra ítélt gyümölcsöskertet?

Három kiló ruháért másik három kilót kapsz - így forgasd fel a ruhatáradat! (x)

Anita a kislányának keresett használt télikabátot az online piacon, de a hatalmas kínálat ellenére sem találta meg, amit keresett. Így született meg a Ruhacsúszda ötlete.

NAPTÁR
Tovább
2025. május 2. péntek
Zsigmond
18. hét
Ajánlatunk
EZT OLVASTAD MÁR?
Agrárszektor  |  2024. december 9. 10:33