Történelmi csúcson a magyarok adóssága: mégis az egyik legkedvezőbb helyzetben vagyunk Európában

A 13 497 milliárd forintos teljes tartozás elméletben azt jelenti, hogy ha a kötelezettséget egyenlően osztanánk el az ország lakossága között, minden lakosra nagyjából 1,4 millió forint banki adósság jutna. A dinamikus növekedés hátterében azonban nem a felelőtlen lakossági költekezés áll, hanem a lakásvásárlás egyre súlyosabb pénzügyi terhei. Az ingatlanárak emelkedése miatt ma már sokan csak több tízmillió forintos lakáshitel segítségével tudják kifizetni a vételárat, miközben a hitelfelvételi kedvet a növekvő reálbérek és a különböző állami támogatások is ösztönzik.

A statisztikai adatok mögött ugyanakkor hatalmas egyéni különbségek húzódnak meg. Miközben sok család teljesen hitelmentes, mások akár negyedszázados futamidejű törlesztést is kénytelenek vállalni a saját otthon megszerzéséért. Különösen nehéz helyzetben vannak azok a háztartások, amelyek kiszorulnak az állami támogatásokból, hiszen számukra – főleg a nagyobb városokban – egyre elérhetetlenebbé válik a saját ingatlan vásárlása.

Bár a teljes hitelállomány mérete elsőre ijesztőnek tűnhet, a fizetőképesség szempontjából nem önmagában ezt az abszolút számot, hanem a jövedelmekhez és a gazdasági teljesítményhez viszonyított arányát érdemes vizsgálni. Az Eurostat adatai szerint Magyarországon a lakosság bruttó hazai termékhez (GDP) viszonyított eladósodottsága mindössze 18,3 százalék.

Ezzel hazánk az Európai Unió második legkevésbé eladósodott tagállama, és csupán Romániában alacsonyabb ez a mutató. Eközben több nyugat-európai országban teljesen más a helyzet, hiszen Németországban a háztartások adóssága a GDP nagyjából felét, míg Hollandiában már majdnem a teljes éves gazdasági teljesítményt eléri.

Makrogazdasági szempontból tehát Magyarország nem számít túladósodottnak. A nowstani rekordösszeg inkább a lakossági hitelezési piac fellendülését jelzi, semmint egy közelgő adósságválság előszelét. A kedvező országos átlagmutatók azonban senkit sem védenek meg az egyéni kockázatoktól. Rendszerszintű problémáktól ugyan nem kell tartani, de egy rosszul megválasztott hitelkonstrukció vagy a megfelelő pénzügyi tartalékok hiánya továbbra is súlyos nehézségeket okozhat a családi költségvetésekben.