Családok tízezreire leselkedik a hitelkrach, rezsirémálom: újabb állami mentőcsomag jöhet?

Pénzcentrum: Az elmúlt két évben számos szokatlan élethelyzethez és kormányzati intézkedéshez kellett alkalmazkodnia az embereknek. Követeléskezelői szemmel melyik volt 2020 óta a legpörgősebb időszak? Mikor váltak a legtöbben fizetőképtelenné?

Felfalusi Péter: A Covid-járvány alatt romlott a lakosság hitelképessége, de a hitelmoratórium és a kamatstop miatt ez a nem teljesítő hitelek számán nem hagyott nagyon mély nyomot. Ebből a szempontból tehát a legsúlyosabb időszak még nem jött el, igazán a következő 1-2 év lesz nehéz, amikor a hitelmoratóriumból kihulló adósok nem tudnak tovább törleszteni, illetve az infláció és a rezsiköltségek növekedése tovább csökkenti a háztartások rendelkezésre álló jövedelmét. Az inflációt és az energiaárak hirtelen növekedését ma nem kompenzálja a jövedelmek emelkedése, gyorsan csökken a lakosság fizetőképessége, így a törlesztésre is kevesebb pénzük marad, ha marad egyáltalán. A fix futamidejű hiteleseket a kamatstop ellenére érinti a kamatok emelkedése, mert nem a futamidő végéig van fixálva esetükben a kamat, hanem csak egy bizonyos, jellemzően 5-10 éves periódusra, amikor is átszámolódik a törlesztőjük.

Ezeket az úgynevezett fogyasztóbarát hiteleket 2017 óta értékesítik a bankok, úgyhogy mostanság várható az átárazódásuk, ami akár 30-40 százalékos növekedést jelenthet a törlesztőrészletekben.

A követeléskezelőknél rendszerint a már legalább fél éve lejárt, felmondott követelések vannak, így arról tudunk beszámolni, hogy az eleve fizetési készség/képesség problémákkal küzdő állomány viselkedése hogyan alakult: Egyrészt, sajátos módon az elmúlt 2 évben az esetleges nehézségeket/kockázatokat ellensúlyozta, hogy a foglalkoztatás magas szinten volt ( például a pandémia sújtotta ágazatokból a logisztikába - csomag/ételszállítás, kiskereskedelem átszivárgó munkaerőnek hála), a jövedelmek is jelentősen emelkedtek és számos intézkedés segítette az állampolgárokat (lakásfelújítási támogatás, SZJA visszatérítés gyermekeseknek, nyugdíjprémium). Másrészt az elmúlt időszak újdonsült problémákat is teremtett. Elsősorban a pandémiás időszakban volt tapasztalható, hogy a bezárással, korlátozott nyitvatartással sújtott ágazatban dolgozók számára a részletfizetéseket át kellett ütemezni, különféle méltányossági megoldásokat kidolgozva segíteni kellett őket a kedvezményes teljesítésben.

Milyen területeken nőtt a legjobban a fizetésképtelenné válók száma ezen időszak alatt?

Egyelőre a banki hitelekkel rendelkezők közül a moratórium miatt még nem sokan váltak fizetésképtelenné. Az elmúlt fél-egy évben emiatt jellemzően rezsitartozások, telefondíj-tartozások és hasonlók dőltek be. A jövőben a legrosszabb helyzetben a CSOK- és Babaváró hitelesek lehetnek, akiknél nem született meg a vállalt gyermek, hiszen rájuk egy a piaci kamatoknál is magasabb büntető jellegű kamat vonatkozik. Nem zárható ki persze, hogy a kormány indít valamilyen programot a megmentésükre. (Szerk: az interjú a büntetőkamat múlt heti módosítása előtt készült)

A kulturális ágazat (rendezvényszervezés, idegenforgalom) és a vendéglátás volt a pandémia során a lezárásokkal/korlátozásokkal leginkább érintett szektor, ide a vendégkör is nehezen, lassan, néha nem is teljes mértékben tért vissza, és mindeközben az élelmiszer-alapanyag-, üzemanyag- és energiaárak is nehezítik az ágazat szárnyalását. Sőt, újabb bezárási hullám várható ezeken a területeken. Egyes ágazatokban a különböző logisztikai akadályok, beszállítói problémák (nyersanyag, chiphiány) miatt munkaidő korlátozásokat vezettek be, ami negatívan érintette a munkaerő állományt.

Most ismét számos új kockázati faktorral kell számolni. Az elszálló hitelek mellett a rezsicsökkentés visszanyesése miatt is rengeteg embernek okozhat problémát akár a számláik kifizetése is. Elképzelhető, hogy tömegesen válnak fizetőképtelenné?

Legutóbbi kutatásunkban vizsgáltuk, hogyan érinti az áram- és gázáremelés a családokat. A háztartások 3,9 százaléka tartozik a legveszélyeztetettebb kategóriába: mintegy 38 százalékos kiadásnövekedést érzékelnek majd a jövedelmük arányában, emiatt költségvetésük fenntarthatatlanná válik. A súlyosan veszélyeztetett, de nem bedőlő kategóriába tartozik a háztartások 7,5 százaléka, amelyek 12 százalékos kiadásnövekedést érzékelnek. A harmadik kategória a kis mértékben veszélyeztetett háztartások csoportja, amelyek átlagosan 10 százalékos kiadásnövekedést érzékelnek majd jövedelmük arányában, ide körülbelül a háztartások 10 százaléka tartozik. A helyzet már az energiaár-növelések előtt is veszélyes volt, hiszen az infláció már az év eleje óta növekszik. Saját fizetőképességi jelentésünk szerint a háztartások pénzügyi helyzete már tavasz óta stagnál, miközben az adósságállomány többéves csúcsra emelkedett.

A hitelmoratórium szintén olyan időzített bomba volt, ami rövid távon mentőövet jelentett sok adósnak, hosszú távon azonban minél tovább maradt bent valaki, annál jobban nő a futamidő és annál többet kell visszafizetnie. A törlesztőösszegek nem nőnek, azonban a futamidő igen.

Bízunk abban, hogy ha elkerülni nem is lehet a költségek növekedést – de az egyéni lehetőségekhez képest a hatást tompítani lehet.

Egy nagyon érdekes paradoxon is van a mai gazdaságban: miközben teljes foglalkoztatottságról beszélünk, a megugró energiaárak következtében rengeteg vállalkozás fog nehéz helyzetbe kerülni, vagy akár csődbe menni, ami az alkalmazkodásukon keresztül kihat a munkanélküliség alakulására is.

A hitelpiacon is hasonló kérdéseket vet fel a kamatstop kivezetése, bár utóbbi ugye csak 2023. június 30-tól válik majd aktuálissá. Erre készülnek valamilyen formában, felmérték, milyen mértékű változásokat hozhat a január?

A kamatstop megszüntetését követően fokozatos növekedésre számítok a bankok nem teljesítő hitelállományában, de hogy mikor és hol éri el a csúcsot, az attól is függ, meddig maradnak fenn egyéb kormányzati intézkedések és utána milyen gyorsan tisztítják ki a portfólióikat a bankok.

Fontos kiemelni, hogy a kamatstop és a hitelmoratórium nem vonatkozik a követeléskezelők állományára, továbbá a kamatstop nem érintette a hitelek jelentős részét.

Így nem vonatkozott a jelzálogfedezettel nem rendelkező és a vállalati hitelekre (ilyenek például a személyi kölcsönök, babaváró hitelek, áruhitelek, nagyvállalati vagy kkv-hitelek), valamint a piaci kamatozású (nem kamattámogatott) 3, 5, 10, 15 éves kamatperiódusú vagy mindvégig fix kamatozású jelzáloghitelekre (ez az MNB adatai alapján jó 130.000 darab ügyletet jelent, 525 milliárd forint értékben). És a hatályán kívül estek a kamattámogatott, de végig fix, legfeljebb 3%-os kamatozású CSOK-hitelek, otthonfelújítási hitelek és Zöld Otthon Program-hitelek is.

Önnek egyébként mi a személyes véleménye az ilyen állami árszabályozásokról?

Az állam piaci beavatkozásai ideiglenesen alkalmasak lehetnek a fogyasztók védelmére, de örökké nem tarthatók fenn. Fontos, hogy legyen egy jól belátható időn belül lévő kivezetési pont, mert hosszú távon hiányt okoznak, azt pedig sokan átéltük a ’90-es évek előtt és tudjuk, hogy hova vezet. Emellett törvényszerűen a kereskedők magasabb marzsot tesznek a nem támogatott termékeikre, ezáltal az infláció tekintetében akár kontraproduktív is lehet. A kamatstoppal további probléma, hogy hátrányosan érinti a tudatos fogyasztókat, akik fix kamatozású hitelekre váltottak magasabb törlesztőrészleteket vállalva, hisz mind az MNB, mind a bankok 3 éven keresztül ezt sulykolták nekik. Ez a teljes szektor irányába rombolhatja a bizalmat, és igazságtalan azokkal szemben, akik tudatos pénzügyi döntést hoztak, hallgatva a szakértőkre.

Ennek az intézkedésnek az az üzenete, hogy nem érdemes pénzügyileg tudatosan viselkedni, mert az állam úgyis megment.

Ráadásul, szemben a devizahitelek felfutásával, amiben a bankrendszernek is jelentős felelőssége volt, a bankrendszer, élén a jegybankkal, mindent megtett, hogy az embereket meggyőzze a helyes cselekedet kapcsán. A legjobb megoldás az lenne, hogy a mai piaci kamatszint alatt, de a tavaly októberi szint felett (valahol félúton) az ügyfelek vagy kötelezően fixesítenek, vagy maradnak a változó kamatozás mellett, de megszűnik a kamatsop.

Mely hiteltípus jár ön szerint jelenleg a legnagyobb kockázattal és melyik válhat sérülékennyé a közeljövőben?

Ahogy említettem: a babaváró hiteles és CSOK-os családok hitelei, ha nem teljesítették a feltételeket: a CSOK bevezetésekor azt írták a törvénybe, hogy ha nem született meg a gyermek, akkor a jegybanki alapkamat ötszörösét kell visszafizetni. A bevezetéskor az alapkamat csak 0,6 százalék volt, szóval nem volt nagy a büntetés mértéke, most viszont 13 százalék, ennek ötszöröse pedig 65 százalék (Szerk: Ez az a veszély, amit, ahogy a Pénzcentrum is megírta, azóta állami beavatkozással elhárítottak.). Továbbá minden olyan hitel kockázatos, amely moratóriumban volt. Júniusi lejárta előtt még az összes hiteles ügyfél 5 százaléka benne volt a moratóriumban. Feltételezzük, hogy a moratóriumban eddig is főként olyan háztartások maradtak, amelyeknek a megnövekedett teher fenntarthatatlan változásokat okozna a családi költségvetésben.

A kamatstop által nem érintett jelzálog és fedezetlen ügyleteket emelném ki, ahol a fix kamatperiódus biztonságot jelentett 5 évig, de az átárazódás fájdalmas lesz.

Végül fontos figyelmet fordítani a vállalati hitelekre is. A kormány gazdaságpolitikáját most a kiadáscsökkentés határozza meg, számos beruházást lefújnak, ezzel magánvállalatok is bevételektől esnek el. A rezsiemelés már eleve kettős nyomás alatt tartja a vállalatokat (csökken a lakossági fogyasztás, miközben nőnek a saját rezsikiadásaik, valamint egyre elviselhetetlenebb számukra az elszabaduló bérinfláció), és ez a hiteltörlesztési képességeiket is veszélyezteti. A vállalati hitelezés helyzete az egész gazdaságra kihatással van, a visszaeső hitelezés GDP-stagnálást, vagy recessziót hozhat, ami hamarosan a lakossági jövedelmek csökkenéséhez, a munkanélküliség megugrásához vezethet.

Már említettünk néhány kockázati faktort és talán nem túlzás azt a kijelentést sem megtenni a gazdaság bizonyos szegmenseire nézve, hogy egy nagyobb válság küszöbén állhatunk. Mekkora bedőlési hullámot hozhat ez? Különösen a legutóbbi, 2008-as világválsághoz mérve?

Napjainkban egy összetett válság van kialakulóban, amelyben egyrészről a cégeknek korlátozottan áll rendelkezésükre nyersanyag, hogy szolgáltatást vagy terméket állítsanak elő. Volt egy világjárvány, amely szétzilálta az ellátási láncokat és rámutatott, milyen sérülékeny a globális gazdaság. Másrészt februárban 24-én Oroszország lerohanta Ukrajnát. Ennek hatására kínálati és erőforrás hiány, energiaválság jött létre. Ezek együtt akár még recesszióba is taszíthatják az európai gazdaságokat.

Abban biztosak vagyunk, hogy jelentősen nő majd a nem teljesítő hitelek száma, hogy mennyivel, az nagyrészt a kormányzati intézkedésektől és a nemzetközi fejleményektől – energiaárak, a háború esetleges vége – függ.

Ami jó hír, hogy a CSOK-on és Babavárón túl az igazán kockázatos hiteleket kivezették a magyar piacról a szigorúbb jegybanki szabályozások miatt, emellett a lakosság is jóval óvatosabb a hitelfelvétellel, és egyre inkább a fogyasztóbarát banki hiteleket választották. Emellett most a lakosság megtakarításai is jóval nagyobbak, mint 2008-ban, és ha sokaknak hozzá is kell nyúlni a félretett vagyonhoz, át tudják vészelni a válságos időszakot. Fontos azonban, hogy az emberek közel fele még most sem rendelkezik megtakarítással. A mostani válság elemei, mint az infláció, a rezsiemelés a legkisebb jövedelmű családokat érintik leginkább. Tehát most nem elsősorban konkrét hiteltípusok jelentik a kockázatot, hanem az anyagi szempontból eleve kiszolgáltatott emberek vannak leginkább veszélyben.

Ön szerint összességében mennyire van felkészülve egy ilyen válsághelyzetre a bankszektor, illetve a követeléskezelők?

A cég és cég közötti (B2B) szektorban összességében még viszonylag kevéssé ismerik a követeléskezelés módjait. Egy nemrég végzett felmérésünk szerint a legtöbben még mindig jogi eljárással szereznék vissza jogos követeléseiket, ami azonban egy bizonytalan, elhúzódó folyamat, ráadásul igen magas kiadásokkal is jár. A követeléskezelő szolgáltatásoknak éppen az a lényege, hogy ne kelljen fizetési meghagyást, felszámolási eljárást indítani, és a hitelezők gyorsan megkapják a pénzüket.

A lakossági banki, telekommunikációs, közüzemi piacok szereplőitől a nem fizető hitelek nagyobb része már rövidebb távon a követeléskezelőkhöz kerül, mivel ezeknek a cégeknek csekély a saját behajtási képessége.

Az Intrum és általánosságban a követeléskezelői szektor, minden korábbinál jobban felkészült arra, hogy a nem teljesítő állományt átvegye. Igaz ez a fogyasztóvédelem, az adatvédelem, a compliance és technológiai érettség szempontjából egyaránt. A piac szereplői az elmúlt évtizedben nagyon jelentős fejlődésen mentek át, amihez az is hozzájárult, hogy a megbízásos követeléskezelés felől a követelésvásárlás felé mozdult el a piac.

A követeléskezelési szektorra mekkora terhet ró az állam által kivetett különadó? Milyen változásokat hozhat ez a szektorban?

A meglévő, az esetünkben amúgy is magas bankadóra rárakodó extra-profit adó számottevő konszolidációt indíthat el. Rendkívül magas az új adóteher, és jelentős likviditást fog elvonni a szektor szereplőitől, így sokaknak, különösen a kisebb szereplőknek nem fogja megérni, hogy továbbra is ezen a piacon tevékenykedjenek.  

A banki különadót a követeléskezelőkre is kivetették, és a bankokkal ellentétben ezt nem lehet áthárítani a fogyasztókra, így egyértelműen bevételkieséssel számolunk.

Ha egy dekonjunktúra alakul ki, akkor fel kell készülni arra is, hogy csökkenni fog a térülésünk a már meglévő portfoliókon. Az Intrumnál a finanszírozási költségek növekedése még nem fog nagy szerepet játszani, ami egyébként szintén negatívan érinti a szektor jövedelemtermelő képességét, mert az Intrum csoport hosszú lejáratú kötvények kibocsátásával védte be magát, az első komolyabb lejárataink majd valamikor 2025-ben lesznek.

(Képek: Mónus Márton, Portfolio)