60 ezer magyar lakáshiteles várta a döntést: nincs mese, fizetniük kell

Múlt héten a Magyar Időkben nyiltakozott Schadl György, a Bírósági Végrehajtói Kar elnöke arról, hogy a következő félévben alkalom lenne bevezetni az úgynevezett elsétálási jogot, amely lehetőséget teremtene a hitelüket fizetni képtelen volt devizahiteles adósoknak, hogy ingatlanuk kényszerértékesítésével együtt a teljes hiteltartozásuktól is megszabaduljanak. A lap értesülései szerint az elsétálási jog bevezetése már kormányzati berkekben is felmerült, bár néhány nappal később Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter már úgy nyilatkozott az újságban, hogy a kormány egyelőre nem tervez ilyen típusú jogszabályt, mivel az a miniszter szerint súlyos károkat okozna a bankrendszernek.

Már megint a svájcifrankosok?

A szóban forgó elsétálási jog inkább egy elv, semmint egy konkrét intézkedés, és a részletek tekintetében már megoszlanak az álláspontok az érintettek között. Egyszerűen úgy lehet összefoglalni, hogy egy ingatlanhitel-szerződés (vagy egyébként bármilyen, biztosítékkal rendelkező hitelszerződés) esetén, amennyiben egy problémás hiteltartozás mértéke meghaladja az ingatlanfedezet értékét, akkor az adós úgy szabadulhat meg a hitelétől, hogy kvázi a hitelezőnek adja az ingatlant, tehát elsétál a szerződéstől, és ebben az esetben, 

A volt devizahitelesek esetében azért kulcsfontosságú kérdés ez, mert a kényszerforintosított hiteltartozásuk gyakran magasabb, mint az ingatlanuk piaci értéke. Ennek megfelelően, ha el is árverezik a fejük fölül a lakásukat, még mindig nem tudják a banknak visszafizetni a hitelüket, tehát az ingatlanuk ugrik, a hitelük meg részben megmarad.

Ez a veszély egyébként nagyon sok volt devizaadóst érint, az MNB lapunknak küldött tájékoztatása szerint 45 és 60 ezer közé tehető azoknak a volt devizaadósoknak a száma, akiknek a hátralékokkal együtt számolt hiteltartozása meghaladja a fedezetként bevont ingatlan értékét.

A Pénzcentrum is megkereste Schadl Györgyöt, hogy további kérdéseket tegyünk fel elképzelésével kapcsolatban. A Bírósági Végrahajtói Kar elnöke által elképzelt elsétálási jog az együttműködő adósokat segítené. Ez alatt azokat érti, akik az eredeti hiteltartozásukat már legalább részben visszafizették, és ha van más tartozási ügyük, akkor abban az esetben is rendezett mederben halad az adósokkal való együttműködés. Erre azért van szerinte szükség, mert ezt a jogot kifejezetten csak a volt devizaadósoknak tenné elérhetővé, mivel a devizahitelekkel kapcsolatos problémákat tartja olyan speciális helyzetnek, amely ilyen rendkívüli megoldást igényel. 

Az elsétálási jog bevezetésével együtt Schadl György 100 százalékról visszacsökkentené 70 százalékra azt az értéket, amennyiért az ingatlanokat (a hitelszerződésben meghatározott ingatlnértékhez képest) a bankok értékesíthetnék. Ebből az ügyfeleknek kára nem származna (hisz az ingatlan kényszerértékesítése után már nem tartoznának semmivel), az elárvereztetőknek viszont könnyebb dolguk lenne, hisz azt könnyű belátni, hogy piaci árért a legtöbben inkább vesznek problémamentes ingatlant, mint egy olyat, amelyből még egy volt hiteles családnak ki kell költözködnie.

Jó ötlet, csak nem így

Megkerestünk az ötlettel kapcsolatban egy ingatlanjogban jártas, de a volt devizahiteles ügyfelek érdekvédelmi csoportjaitól független budapesti ügyvédet is, hogy mi a véleménye a kezdeményezésről, azaz az elsétálási jog hazai bevezetéséről.

- mondta el sommásan a véleményét az ügyvéd a Pénzcentrum kérdésére, de elképzelése szerint ezt nem kéne korlátozni a devizahitelesekre, mivel szerinte egy lakáshitel esetén, azt a kockázatot, hogy egy ingatlanfedezet elértéktelenedik, a banknak kéne viselnie, nem az adósnak. 

Ennél egyébként tovább is vinné a lakossági hitelezési rendszer átalakítását, és csak kamatot engedne felszámítani a bankoknak a hitelek után, melyet azzal az elvvel támaszt alá, hogy a hitelező a hitelért cserébe kamatot számíthat fel az adóstól, mást viszont nem.

Mindkét fenti állásponttal kapcsolatban felmerülnek további kérdések, ezért, ha a jövőben be is vezetik az elsétálási jogot, azt érdemes gondosan szabályozni. Abban az esetben például, ha az adósok korlátok nélkül visszaadhatnák az ingatlanukat a banknak, és ezzel megszabadulnának a hitelüktől, akkor egy kisebb ingatlanpiaci visszaesés is komoly piaci katasztrófához vezethetne, mivel az adósok tömegesen szabadulhatnának meg ingatlanjaiktól úgy, hogy azt visszaadnák a hitelintézeteknek (mivel így kapnák érte a legjobb árat), és ha sokkszerűen a piacra kerülne rengeteg ingatlan, az még inkább a mélybe taszítaná a lakásárakat.

Ha pedig csak a volt devizahitelesek számára tennék elérhetővé az elsétálási jogot, akkor egy esetleges jövőbeni kamatemelés hatására bajba jutott jelzáloghiteles joggal kérdezhetnék, hogy neki miért nem adják meg ugyanazokat a lehetőségeket, mint az egykor svájci frankban eladósodottaknak.

Ezt most inkább nem

Lázár János válaszát is érdemes azonban górcső alá venni. Az az indoklása ugyanis, hogy a bankrendszernek kárt okozna egy ilyen intézkedés, csak akkor állja meg a helyét, ha a hiteltartozás és a kényszerértékesítésből befolyt összeg különbségét az állam nem vállalná magára.

Érthető ugyanakkor a miniszter óvatoskodása, mivel az Erste Bankban való állami részesedésszerzés 2015-ös bejelentésekor a kormány ígéretet tett arra az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) szerint, hogy nem fog olyan új törvényeket vagy intézkedéseket hozni, amelyek negatív hatással lennének a bankszektor jövedelemezőségére.

Bár ezt az ígéretet az Erste-csoport vezérigazgatója szerint a kormány már néhány hónappal a megállapodás után, a Quaestor-kötvényesek banki pénzből való kártalanításakor megszegte, érthető, ha a választások közeledtével legalábbis megfontolt álláspontot képvisel a miniszter a kérdésben.

Ha a bankszektorral és a nemzetközi intézmények felé tett kormányzati vállalásokkal együtt vizsgáljuk a kérdést, akkor az sem túl meglepő, hogy az elsétálási joggal kapcsolatban megkerestük a Magyar Bankszövetséget is, ám ők nem kívántak nyilatkozni a témában.