Csábító Diákhitel-trükk: így keresheted magad rommá az állam pénzén

A felsőoktatásban eltöltött évek a magyar családok többségének jelentős anyagi megterhelést jelent, még akkor is, ha a diák egyébként bejutott egy államilag támogatott képzésre. Még ha magát a képzést nem is kell kifizetniük, tetemes egyéb költségei lehetnek a tanulónak: az egyik leggyakoribb kérdés, hogy hol és miből fog lakni tanulmányi évei alatt.

Természetesen vannak olyan szerencsés helyzetű diákok, akiknek nem kell aggódniuk ilyesmi miatt. Ettől függetlenül még jogosultak lehetnek a diákhitelre, és elgondolkodhatnak azon, hogy anyagilag megéri-e felvenni, és a könnyen jött pénzt befektetni. Most, hogy a Diákhitel1 kamata minden korábbinál alacsonyabb szintre süllyedt - 2017 nyarától mindössze 2,30 százalék -, a Diákhitel2 adós által fizetett kamatát pedig eltörölték, a kérdés talán még időszerűbb.

Diákhitel1

Természetesen a Diákhitel1 alternatív felhasználása sokkal életszerűbb, elvégre a Diákhitel2-vel szemben ez egy szabadon felhasználható hitel. A kölcsönt a diák közvetlenül megkapja a számlájára, és a Diákhitel Központ nem foglalkozik vele, hogy mire használja fel. Jelenleg maximum félmillió forintot vehetünk fel évente, ez jövő februártól évi hétszázezer forintra fog emelkedni.

A 2,30 százalékos, szabad felhasználásra adott hitel mindenképpen jobban hangzik, mint a piac egyéb hiteltermékei, ám ahhoz még mindig túl magas, hogy biztonságos módon tudjunk keresni rajta annyit, hogy megérje a vesződést. Nyilván azt sem tudjuk, hogy mennyi ideig lesz ilyen alacsony a kamat, pedig egy hosszabb távú befektetés esetén ez egyáltalán nem mindegy. Fontos kiemelni, hogy a diákhitel 2001-es bevezetése óta először ilyen alacsony a kamata, létezése első évtizedében a kamat 11,95 és 8 százalék között mozgott. Még az utolsó öt év átlagos kamata is 5,62 százalék, de ha a teljes időszakot nézzük, akkor 7,73 százalékra jön ki az átlag.

Az egyszerűség kedvéért csak az utóbbi öt évvel számoltunk. Az időintervallum meghatározása persze önkényes, viszont ezen időszak alatt csökkent a kezdeti magas (8 százalékos) kamat a mostani, alacsony szintre. Tehát feltételezzük, hogy öt évvel ezelőtt felvettük a Diákhitel1-et befektetési céllal. A fentiekből következik, hogy csak akkor tudtunk keresni a felvett hitelen, ha sikerült olyan befektetési-megtakarítási formát találtunk, amely az utóbbi öt évben átlagosan legalább évi 5,62 százalék hozamot hozott.

Az utóbbi évek meredek kamatcsökkenései után biztosak lehetünk benne, hogy ilyen magasságú hozamot csak valamilyen kockázatosabb befektetéssel tudunk elérni. Ebben egyébként sincsen semmi meglepő, hiszen a Diákhitel Központ finanszírozása a pénz- és tőkepiacról történik, tehát az általa nyújtott hitel kamata biztosan magasabb lesz, mint a megtakarítási-befektetési formák nagy részétől elvárható hozam.

Néhány bank befektetési ajánlatait végignézve rögtön kiderül, hogy nem lehetetlen ilyen lehetőségeket találni. A talált befektetési alapok többnyire részvénytúlsúlyosak, esetleg csak részvényeket tartalmaznak, de kötvénytúlsúlyos alapból is lehet olyat találni, amely túlszárnyalta - akár jelentősen is - a fentebb megjelölt 5,62 százalékos éves hozamot az utóbbi fél évtizedben. Ugyanakkor azt figyelembe kell venni, hogy még egy 10 százalékos hozam esetén is 4,5 százalék alatt marad a tényleges nyereségünk, hiszen a többit elviszi a hitel kamata. Ez a hozam pedig már nem biztos, hogy összhangban van az általunk vállalt kockázattal, hiszen nem elég, hogy hitelből fektettünk be, de ezek az alapok rövid távon jelentős veszteségeket is produkálhatnak.

Megnéztük néhány hazai cég (OTP, Mol, Richter, Magyar Telekom) részvényeit is, azok hogyan teljesítettek az elmúlt években. A négy cég közül egyedül az OTP és a Richter erősödött olyan mértékben, hogy anyagilag jól jártunk volna, ha öt éve bevásároltunk volna a részvényeikből. Az OTP esetében az akkor befektetett félmillió forint mára 1,1 - 1,2 millió forint között lenne. Az utóbbi öt évben tehát szerencsénk lett volna a bank részvényeivel, de érdemes figyelembe venni, hogy a részvények 2013-2014 még veszítettek is értékükből, és csak 2015 után kezdődött meg a jelentős erősödés.

Ami még ennél is fontosabb, hogy az OTP részvényei utoljára 2007 nyarán jártak ilyen magasságokban. Az utána következő bő egy évben bőven 7 000 forint alá gyengültek, a 2008-as válságot követően pedig volt, amikor 1600 forintot sem adtak egy részvényért. Ez azt jelenti, hogyha 2007 nyarán tettük volna be a félmillió forintunkat a bank részvényeibe, akkor másfél évvel később az már csak 80 ezer forintot ért volna, és nagyjából most, tíz évvel később lennénk a pénzünknél, nem számolva a kamatokat, amit közben a Diákhitel Központnak fizettünk volna.

Elképzelhető tehát, hogy jól járunk, kedvező pillanatban szállunk be egy befektetésbe, és az alternatív célra felvett hitelből pénzt csinálunk. Viszont összességében elmondható, hogy aránytalanul nagy kockázatot kell vállalnunk, miközben az átlagosan várható hozam nem annyira jelentős, főleg egy ekkora összeg esetében. (Természetesen a további tanulmányi években is felvehetjük a fél-félmillió forintokat, ha még nagyobb összeg befektetésével szeretnénk próbálkozni.)

Diákhitel2

A diákhitel újabb verziójának eddig is jóval barátibb volt a kamatozása (évi fix 2%), ám október elsejével ezt egyenesen nullára csökkentették. Itt nem kell sokat számolgatni ahhoz, hogy rájöjjünk, megéri befektetni a pénzt. Itt már csak azt kell eldöntenünk, hogy mekkora hozamot szeretnénk, illetve mekkora kockázatot szeretnénk vállalni.

A bökkenő csak az, hogy a Diákhitel2 - ellentétben a Diákhitel1-el - nem szabadon felhasználható, még csak nem is igényelheti bárki. Társával ellentétben ezt csak önköltséges hallgató veheti igénybe, kizárólag a tandíj kifizetésére. Magát a pénzt nem is látja a diák, azt a Diákhitel Központ közvetlenül az oktatási intézménynek utalja át.

Tehát a 0 százalékos kamat előnyeit csak akkor tudjuk kihasználni, ha egyébként megtehetnénk, hogy önerőből is kifizessük a tandíjat. Ehelyett dönthet úgy a hallgató, hogy a saját pénzét befekteti, a tandíjat pedig az ingyenes hitelből egyenlíti ki. Sokkal jobb üzletnek tűnik az előzőnél, ráadásul nagyobb összeggel is megcsinálhatjuk, mivel a Diákhitel2-nél nincs felső korlát a hitelösszegre: annyit kapunk félévente, amennyibe az adott képzés tandíja kerül. Nyilván egy frissen érettségizett diák nem feltétlen tud élni ezzel a lehetőséggel, viszont ha például a szüleinek van pénzük, vagy egy idősebb, már megtakarításokkal rendelkező hallgatóról van szó, akkor érdemes lehet elgondolkodni ezen a lehetőségen.