A pozitív adóslista megszüntetné a fűnyíró-elvet a hitelek átárazásában

Az Európai Unióban működő hitelinformációs rendszerek sokszínűsége alátámasztja azt, hogy az adatvédelmi előírások - megfelelő garanciák és célhoz kötöttség mellett - nem lehetnek akadályai a pozitív listás hitelinformációs rendszer működésének.

A válság előtti időszak hiteldömpingjében bankoknak, ügyfeleknek egyaránt jól jött volna a hitelfelevő magánszemélyek fizetőképességét jelző, pozitív adóslista. A fizetni képes adósok jobb feltételekkel juthattak volna hitelhez, míg a kockázatosnak ítélt ügyfeleknek ajánlott drágább hitelkonstrukciók vélhetően elriasztották volna a magukat túlvállaló ügyfeleket, így nekik most nem kellene szembesülniük a fizetőképességüket meghaladó törlesztési kényszerrel. Akkor talán most nem arról szólnának a hírek, hogy mennyivel nőtt a rossz adósok, azaz a KHR listások (korábbi nevén: BAR-listások) száma. Az elérhető számok jelzik a problémás hitelek és adósok számának jelentős növekedését, s ma még nem megítélhető hol lesz a mélypont. Erősen valószínű, hogy idén szeptembertől a számok még tovább romlanak.

Most, amikor a bankok a nyomásnak engedve, de jól felfogott üzleti érdeküktől is hajtva kénytelenek engedményeket tenni az egyoldalú piaci feltételek diktálása terén, érdemes ismét végiggondolni a pozitív adóslista bevezethetőségét Magyarországon. "Ennek lényege, hogy a pénzintézet valódi kockázatközösséget vállaljon a hitel kihelyezéskor az ügyfeleivel, és tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a bizonyíthatóan jó adósoknak ne kelljen viselniük a rossz adósok kockázatát"- hangsúlyozza Vadas László, a CEMI (Central European Management Intelligence) igazgatója.

Az Európai Unió országaiban működő hitelnyilvántartó rendszerek - melyek vagy központi hátterű, kötelező hitelnyilvántartó rendszerek, vagy piaci alapon szerveződő, ún. credit bürók- között találunk példát a negatív és pozitív, vagy mindkét információt tartalmazó rendszerekre is. Pozitív listás hitelinformációs rendszer létezik pl. az Egyesült Királyságban, Írországban, Németországban, Ausztriában, Hollandiában, Svédországban, Norvégiában, Belgiumban és Olaszországban.

A pozitív listák alkalmazásával egyidőben megnövelték a fogyasztóknak nyújtott adatvédelmi garanciákat, megtiltották vagy korlátozták a listák marketing célú felhasználását és szigorították a személyes adatok kezelését. Összességében az Európai Unióban működő hitelinformációs rendszerek sokszínűsége azt támasztja alá, hogy az adatvédelmi előírások - megfelelő garanciák és célhoz kötöttség mellett - nem lehetnek akadályai a pozitív listás hitelinformációs rendszer működésének. A tengerentúlra kitekintve az Egyesült Államokban is a teljes, azaz a pozitív és a negatív információkat is tartalmazó listát alkalmazzák.

Hét bő esztendő

A konjunkturális hatások miatt kialakult hazai banki hitelezési verseny élesedésével az elmúlt években egyre több "akciót" ígértek a pénzintézetek: volt, hogy már az ingatlan vételárának 90-95 százalékát is megfinanszírozták. Ezt követték az akciós kamatok, melyek az első (vagy első néhány) kamatperiódust követően piaci kamattal futottak tovább. Ezzel együtt pedig az ügyfelek törlesztőrészlete is jelentősen megemelkedett.

"Az 'akciós' kamatok lejártával megemelkedő terheket tovább növelte az árfolyamváltozásból eredő plusz kiadás, valamint az egyre több nem fizető adós költsége, amit a válság mélyülésével a bankok sok esetben tovább hárítottak, terítettek a jó ügyfelekre is. A bankok gyakorlatilag egyoldalúan átárazták teljes hitelportfóliójukat, megemelve a kamatokat és/vagy a kezelési költségeket." - mondta Vadas László.

Itt jelent előrelépést a pozitív adóslista: hiszen miért is kellene a "jó" adósoknak is indokolatlanul többletterhet vállalniuk? Bármilyen piacról is legyen szó, minél kockázatosabb egy befektetés, annál magasabb annak ára. Ha az ügyfeleket képes megfelelően szegmentálni a hitelt adó bank, úgy az adott ügyfél kockázati szintjéhez képest megfelelő árazást tud alkalmazni. Amennyiben a rendszer megfelelően működik, akkor a pénzintézet kockázattal súlyozott jövedelmezősége nem változik,a transzparens lépésekhez pedig érdemes a legjobb nemzetközi gyakorlatot átvenni.

Kinek éri meg a pozitív adóslista, és miért?

A válság most lehetőséget adhat, hogy a bankok a vállalatokhoz hasonlóan a lakossági ügyfeleket is felmérjék, erre lenne alkalmas a pozitív adóslista - vélik a CEMI szakértői. Ezt követően a bankok transzparensebbé tehetik a rendszert, amelynek eredményeként a lakossági ügyfelek egyszerűebben igazodhatnának ki a hitelek között. A vállalati ügyfelek esetében általában egyszeri díj, és kamat van (utóbbi referenciakamat plusz X százalék).

A lakosság esetében a kondíciók jóval összetettebbek: akciós vagy nem akciós kamat, szerződéskötési díj, hitelbírálati díj, folyósítási jutalék, éves kezelési költség, stb. elemekkel kalkulálnak. E helyett lehetne egyszeri jutalék, valamint éves kamat (ez utóbbi referenciakamatból és az ügyfélre szabott kamatfelárból állna). Így sokkal átláthatóbb és összehasonlíthatóbb lehetne az egyes bankok hitelkínálata, valamint fogyasztóvédelmi szempontból is biztonságosabb lehet az ügyfelek számára.

"A fentiekből is kiderül, hogy a pozitív adóslista, csupán egyetlen - igaz nem elhanyagolható - tényezője a hitelfelvétel átláthatóvá tételének. A lista meglétével elérhető, hogy a bankok ne fűnyíróelv szerűen árazzák át a hiteleket, azt az ügyfelek korábbi fizetési moráljához, képességéhez igazítsák már a szerződéskötéskor. Emellett szabályozási oldalon is sok a tennivaló: a magatartási kódex pozitív kezdeményezés, azonban kérdés, hogy valóban ebben a formában kell-e létrejönnie. Állhatna ez is szigorúan regulatív alapokon." - vélekedett Vadas László és hozzátette: "Az is kérdés, hogy kinek az érdeke a pozitív adóslista. A nagy ügyfélállománnyal, és jó kockázatkezeléssel rendelkező pénzintézeteknek kevésbé, a bankrendszer egészének és az ügyfeleknek viszont annál inkább."