Van segítség! Nem döntenek nyomorba a bankok!

A Máltai Szeretetszolgálat sok mindennel foglalkozott már a története során, a banki hitelek miatt bajba jutott családok segítése azonban meglehetősen távolinak tűnik egy non-profit szervezet tevékenységétől. Hogyan jön össze mégis ez a két látszólag össze nem illő terület?

Magyarországon 1989 óta létezik a Máltai Szeretetszolgálat, amely az elmúlt 20 évben a legnagyobb karitatív szervezetté nőtte ki magát. A Szeretetszolgálat rengeteg különféle tevékenységet folytat(ott): idősek otthonától az árvízkárosultak megsegítésén keresztül a kárpátaljai magyarok támogatásáig. A Szeretetszolgálat egyesületként működik így egyrészt a tagjai által végez önkéntes karitatív tevékenységet, másrészt számos szociális intézményt tart fenn - mint amilyen a pl. a hajléktalan-ellátás vagy a mentőszolgálat és még hosszan sorolhatnánk-, ahol professzionális dolgozók látják el a feladatokat.

A tavaly októberben kirobbant válság újfajta problémákat vetett felszínre, és ezeket a problémákat nem tudják a jelenlegi szabályozói, szociális és piaci megoldások, szolgáltatók teljeskörűen kezelni. Az mostanra tisztán látszik, hogy hiányzik egy olyan támogató-segítő partner a lakosság számára, aki nem egy-egy ügyletet néz és igyekszik megoldani, hanem a család általános helyzetét tekinti át és ennek alapján próbál meg, egyrészt egy azonnali megoldást javasolni az akut problémára, másrészt visszasegíteni a családot egy kiegyensúlyozott gazdálkodáshoz. Ebből a megfontolásból indította el a Máltai Szeretetszolgálat a Hitel-S Programot. Ez egy komplex program, melyben nemcsak pénzügyi tanácsot adunk, de gazdasági-szociális tanácsadást is folytatunk: hova forduljon a család, milyen támogatásokat vehetnek igénybe, hogyan keressen munkát a családfő. Sok lejárt tartozással küzdő családban van rendszeres bevétel, ennek ellenére elcsúsznak a fizetésekkel és nem tudják, hogy hogyan célszerű rendezni az összegyűlt hitel és/vagy közüzemi elmaradást. Nekik is igyekszünk pénzügyi, életviteli tanácsokat adni.

A hitelei miatt bajba jutott lakosság problémáira eddig alapvetően kétféle reakció volt az utca embere részéről. Az egyik szerint az a hibás, aki hitelt vett fel anélkül, hogy meglett volna a pénzügyi háttere: úgy kell neki, bukjon el. A másik szerint a hitelintézetek a hibásak, a nem megfelelő tájékoztatás, a felelőtlen hitelkihelyezési gyakorlat és a túlzott nyereséghajhászás miatt, így a válság veszteségeit is nekik kellene megfizetni. Ön szerint ki tehető felelőssé a most kialakult helyzetért?

Azt hiszem, mindkét fél, sőt valamilyen szinten az állam is. A magyar lakosság pénzügyi kultúrájának fejletlensége a szocialista rendszer miatt nem meglepő, azóta pedig nem nőtt még fel még egy pénzügyileg tudatos generáció. Ehhez járult hozza az elmúlt évtizedek nagyon fogyasztásorientált, rövid távú szemlélete, amely éppúgy igaz a bankpiacra, mint az egyéb piacokra. A pénzintézetek számára eddig a piacszerzés, a bővülés volt a fontos, míg a hosszú távú ügyfélgondozás, a problémák kezelés háttérbe szorult.

De nincsenek olyan törvényi keretek sem, melyek ezt a helyzetet elég körültekintően kezelnék, kezelték volna. Szinte naponta hallani új javaslatokat, ötleteket szakmai és politikai fórumokon, melyek jellemzően egy-egy fontos probléma megoldását célozzák. Példának idézhetném azt a javaslatot, amellyel a bajba jutott devizahiteleseken kívánnak segíteni. Remélem, hogy ez tényleg sokakat segít majd. Ám minden ilyen kérdés mögött ott van egy "de". De mi lesz azokkal, akiknek államilag támogatott forint lakáshitele van és azt sem tudják fizetni? Akinek túl magas a jövedelme ahhoz, hogy igénybe vegyen egy adott a támogatási formát, de most nem tudja fizetni a felhalmozódott adósságait? A segítő szándék tehát láthatóan megvan, ugyanakkor a családok egy jelentős része nem lesz jogosult sok mindenre, illetve nem lesz képes arra, hogy eligazodjon a lehetőségek között.

Azt gondolom, hogy egy ilyen modellnek, mint amilyet mi igyekszünk kialakítani, nem csak a válságban lesz szerepe. Egyrészt már beszéltünk arról, hogy a lakosság pénzügyi tudatossága még nem erős, másrészt bármikor előfordulhat olyan helyzet, amikor a meglévő szabályrendszer nem alkalmas adott család, vagy adott csoportok problémáinak kezelésére. Éppen ezért kell folyamatosan feltennünk a kérdést: hogyan lehet rehabilitálni egy ügyfelet, a meglévő eszközök alkalmasak-e rá és milyen új megoldásokra lenne szükség? És azzal, hogy a családot tekintjük egységnek és nem egy adott problématípust, jó esélyünk van arra, hogy a kérdésekre válaszokat is találunk.

Erősíteni kell a preventív megoldások kidolgozását. Ne csak azokat támogassuk, akik már fél éve nem tudják fizetni a számláikat, mert ennek költségei már eleve igen magasak a pótdíjak, késedelmi kamatok miatt. Próbáljunk azokon is segíteni, akik előre tudják, hogy elmaradásaik lesznek, de igyekeznek ezt megoldani. Egy legjellemzőbb példa: van egy pénzintézet, akinek van tartozásrendező hitele, de az ügyfelünknek ezt most nem tudja igénybe venni, mert épp nincs elmaradása. Ugyanakkor személyi kölcsönt sem tud felvenni, mivel átütemezte a lakáshitelét, emiatt a rendszer automatikusan blokkolja - ez ugyanis tartozásként jelenik meg a rendszerben. Tetten érhető már egy új gondolkodás a bankrendszerben és a szociális kormányzat köreiben is, de ezek néha kicsit "íróasztalszagúak" és nem minden esetre szolgálnak megoldásként. Ezen a ponton tudunk mi belépni segítségként.

Önkéntesség, titoktartás

Hogyan működik a gyakorlatban a segítségnyújtás?

A kísérleti program részeként egyelőre a Takarékbankkal, illetve konkrétan egyes, a TakarékPont hálózathoz tartozó hitelintézettel működünk együtt. Partnereink a hátralékos ügyfeleknek szóló figyelmeztető levél mellé a Hitel-S program tájékoztatóját is elhelyezik. Amelyik ügyfél érdeklődik a program iránt, telefonon jelentkezik a Program központi számán. Ezt követően egy előreegyeztetett időpontban elmegyünk, és személyesen beszélgetünk el a család tagjaival. Felmérjük a család helyzetét, nem csak a tartozások szempontjából, de minden olyan szempontból, amely szükséges lehet ahhoz, hogy hosszú távú cselekvési programot dolgozhassunk ki: milyen családi körülmények, esetleges traumák okozták a helyzet kialakulását, van-e másik hitel, milyen kiadások és bevételek várhatóak a jövőben, kikre számíthat a rokonságból, satöbbi. Ennek fényében - megfelelő felhatalmazással, vagy az adósokkal együtt - visszamegyünk a pénzintézethez és megbeszéljük, hogy milyen teljesítésre, mikor számíthatnak az ügyfél részéről, illetve milyen módon lehetne elkerülni a szankcionálást. Ugyanakkor ez a fajta bizalmi együttműködés nem áll meg ennél a pontnál, igyekszünk fenntartani a kapcsolatot az ügyféllel, hogy a vállalt programot teljesíteni tudják. Ehhez fontos hozzáadott értéket jelent az is, hogy a pénzügyi rendezés mellett tájékoztatjuk a családokat arról, hogy milyen szociális ellátásokra jogosultak, hogyan tudják azokat igénybe venni, kikre, milyen segítő szervezetekre számíthatnak, vagy milyen feléleszthető természetes támaszok lehetnek (pl. testvérek, nagycsalád). Eddig azt tapasztaltuk, hogy a tanácsainkat komolyan veszik és nekünk tett ígéreteket igyekeznek pontosan betartani.

Az elképzelés alapvető feltételezése, hogy az együttműködéssel mindenki jól jár. A bankoknak alapvetően nem érdeke, hogy lakásokat és autókat gyűjtsön, hiszen a jelen gazdasági helyzetben szinte lehetetlen ezeket eladni. illetve a követelések értékesíthetősége is jelentősen romlott a tavalyi évhez képest, így a tartozás átütemezésével a hitelező mindenféleképpen jobban jár. A családok pedig nyilvánvalóan nem szeretnének utcára kerülni. És jól jár az egész ország, hisz a családok működőképesek maradnak, amelynek messzegyűrűző jótékony hatását nem kell nagyon bizonyítani.

Alapelveink közé tartozik az önkéntesség. Mi csak felhívjuk a figyelmet a lehetőségre, az ügyfél pedig maga jelentkezik, ha szüksége van ránk. A másik alapelvünk a titoktartás: mi csak azt mondjuk el a hitelezőnek, amire az ügyfél felhatalmaz. Alapesetben a banknak semmi köze ahhoz, ha beteg a gyerek, vagy haláleset történt a családban, ugyanakkor például, ha felhívjuk rá a bank figyelmét, hogy a következő hónapokban a hagyatéki tárgyalás után tud törleszteni az adós, megértőbbek lesznek.

Mióta megy a kísérleti program és milyenek az első tapasztalatok?

Februárban indult a program, de egyelőre nagyon visszafogottan. Egyrészt, mivel a Máltai Szeretetszolgálat egy non-profit szervezet, számtalan programmal és mindegyiknek elég szorosra van szabva a költségvetése. Másrészt a Hitel-S egyelőre egy kísérleti program, tehát mi is próbálgatjuk a lehetőségeit és korlátait, így nem is tudunk minden érdeklődőt felvállalni - sajnos. Eddig 15 esettel foglalkozunk, ám ez a 15 eset is több mint százmillió forintnyi összkötelezettséget mozgat meg, ami, azt hiszem, nem kevés pénz egyik fél szempontjából sem. A programban most 10-12 ember dolgozik a programban, de ez édeskevés ahhoz, hogy az ország egészét lefedjük. Az már most látszik, hogy ez rendkívül munkaigényes tevékenység, nem csodálom, hogy a bankok eddig nem vállalták fel ezt a szolgáltatást.

Pénzt nem adunk!

Elég nagy fába vágták a fejszéjüket. Hogyan tovább?

Ahhoz persze, hogy egy ilyen program megvalósulhasson, nyilván pénz kell. Az állam részéről egyrészt pályázati pénzre számítunk, másrészt el tudok képzelni például valamiféle kötelező hitelvédelmi - de akár önszabályozással kialakuló - alapot, melyből ügyfélvédelmi, -oktatási, mentori tevékenységeket lehetne finanszírozni. Ha ebbe csak a jelzáloghitelek egy ezreléke folyna be, az is hatalmas pénz a különféle non-profit szervezeteknek.

A másik oldalról kellenek szervezetek, amelyek meg is valósítják ezeket a programokat. A Máltai Szeretetszolgálatnak van egy hatalmas, országos önkéntes és intézményi, szakmai szociális hálózata. Egy ekkora a hálózatnak sincsenek ugyanakkor végtelen erőforrásai. Szövetségekben gondolkodunk, akár pénzügyi szolgáltatókkal, szociális szolgáltatókkal, családsegítőkkel. A kísérleti program után, egy országos kiterjesztésnél keresni fogjuk a helyi partnereket, valamint szívesen közreműködünk majd a modell elterjesztésében. Nem célunk, hogy a Máltai Szeretetszolgálat több száz embert foglalkoztasson kizárólagosan e céllal országos szinten.

Fontos pillére még a terveinknek, hogy a közösség problémamegoldó képességét is megmozdítsuk. Ahogy mi sem egy ügyletre, hanem az egész családra fókuszálunk, úgy a közösségnek sem egy-egy családra, hanem a teljes rendszer működőképességére kellene koncentrálnia, bérlakás-programokkal, munkahely teremtéssel, saját adósságrendező megoldásokkal.

Nyújtanak-e anyagi segítséget a megszorult családoknak, vagy tervbe van-e véve hasonló megoldás?

Ez a Program valóban új a Szeretetszolgálat életében és így új a kialakult gyakorlathoz képest is. Mi eddig is mindig azt hangoztattuk minden fórumon, hogy a Hitel-S programban "pénzt nem adunk". A Máltai Szeretetszolgálatnak nincs akkora pénzügyi bázisa, hogy akárcsak ezres nagyságrendben mikrohiteleket adjon. Ugyanakkor véleményem szerint lehet, hogy szükség van Magyarországon egy ilyen pénzügyi szolgáltatóra, vagy pénztárra, aki kisebb jövedelmi elvárással rendelkezik, mint a nagy hitelintézetek és kihasználva a - épp a Hitel-S Program, vagy egyéb segítőszolgálatok által - létrejövő bizalmi kapcsolatot az ügyfelekkel, alacsony kamat mellett áthidaló kölcsönöket tud nyújtani. Úgy érzem, hogy a jelenlegi válság rámutatott a magyar pénzügyi szféra hiányosságaira, így most meg kell keresnünk azokat a kirakós-darabokat, amelyekkel kiegészül a puzzle.