Pénzcentrum • 2009. január 28. 12:30
Ha valamely szervezet-, állam-, vagy kormány feje manapság a válságból való kilábalás legfőbb céljairól értekezik, kötelező jelleggel említi meg, hogy ha a banki hitelezés fellendülne, hamarabb kint lennénk a válságból. De mintha a bankok a hitelezési praktikáikba buktak volna bele, nem?
A hitelpiaci válság az amerikai ingatlanpiacról szökkent szárba, ahol a bankok készségesen adtak kölcsönt bárkinek, aki házat szeretett volna venni és nem volt hozzá elég vagyona, sőt adtak mellé készpénzt is, hosszú lejáratú visszafizetéssel. (Sőt, több hitelintézet is nyugodtan adott pénzt ugyanarra az ingatlanra.) A baj csak az volt, hogy a cégek a többi bankkal folytatott hitelkihelyezési versenyben elfeledkeztek annak modellezéséről, mi van, ha az ügyfelek tömegével nem fizetnek. Nos, látjuk, mi lett belőle.
De akármelyik bank, amelyik túléli a válságot - állami, nemzetközi segítséggel vagy anélkül - biztosan nem rohan bele még egyszer ugyanabba a szakadékba, amelybe másfél évvel ezelőtt csúnyán beleesett. A Federal Reserve minden negyedévben felmérést készít a bankok hitelkihelyezési gyakorlatáról. A legutóbbi ilyen jelentés szerint az amerikai bankok 85 százaléka szigorított a kis- és középvállalatoknak nyújtott hitelelbírálások szempontjain, ami jóval magasabb arány, mint a legutóbbi, 2000-2001-es recesszió idején volt.
Hiába öntik tehát a kormányzatok számolatlanul a milliárdokat a bankrendszerbe, ha egyelőre egyikőjük sem mer hitelt adni sem magánszemélynek, sem vállalatnak, nehogy újfent veszteségeket kényszerüljön leírni. A legtöbb bank egyébként is olyan csúnyán megégette magát a hitelválságban, hogy kormányzatok által mentőövként dobott milliárdok még a tőkeveszteségeiket sem fedezték, nemhogy új hitelek kihelyezéséhez szükséges állományt tudtak volna gyűjteni. A képlet tehát egyszerű: ha a bankok túlvállalják magukat hitellel, belebuknak - ha meg nem adnak hitelt, a teljes gazdaság bukik és egy idő után nem is lesz kinek hitelt adni. Ördögi egy csapda ez.