Pénzcentrum • 2009. január 27. 05:40
Miközben minden lehetséges fórumon minden szakember a bankkártyás fizetés kényelmi és biztonsági előnyeit ecseteli a készpénzes fizetéssel szemben, addig számos bolt nem engedheti meg magának, hogy a bankkártya-leolvasót telepítsen, a költségek fedezetét ugyanis nem tudná kitermelni.
A bankkártyás fizetés biztonságos - egy jó hálózat mellett gyors is - miért nem terjed tehát sokkal gyorsabban világszerte? Nos, bár a bankkártyás fizetés az ügyfél számára az esetek túlnyomó többségében ingyenes, az ügyfél és a kereskedő számlái közti elszámolás banki költségeit valakinek meg kell fizetnie. Ez pedig általában maga a kereskedő.
A kereskedő tehát fizet a POS-terminált telepítő banknak a használatért. Ezek a költségek sokfélék lehetnek (egyszeri telepítési díj, havi készülék-bérleti díj, tranzakciós jutalék), amelyek összességében a felmérések szerint a teljes tranzakció 1,8-3,0 százalékára rúgnak. De ez sem marad a terminált szolgáltató banknál, hiszen a nemzetközi felmérések szerint az összeg átlagosan 80 százalékát a kártyát elfogadó bank átutalja a kártyát kibocsátó bank részére; ez utóbbi kártyaművelettel kapcsolatos költségei fedezésére.
Egy tavalyi felmérés szerint a POS-díjakból származó bevételek 2000 és 2006 között 140 százalékkal 64 milliárd dollárra nőttek. A növekedést nagyrészt az utóbbi években lendületesen bővülő bankkártyás fizetések száma adta, de a bankok közti elszámolási költségek is emelkedtek ez időszak alatt az Egyesült Államokban, még akkor is, ha többfelé a világban így Ausztráliában és az Európai Unióban is egységes szabályozás kialakításával igyekeznek visszaszorítani ezt a költségelemet.
A kártyás fizetés tranzakciós költségeit tehát végső soron a kereskedő fizeti meg - ha tudja. Amennyiben ugyanis a kártyás forgalom minimális a boltban, a költséghányad túl magasra rúg - egyszerűen a haszonkulcsba nem fér bele a POS-terminállal kapcsolatos költségek fedezése is. A kis, háztartási elektronikai termékeket árusító cégek, webáruházak például hosszú éveken keresztül szenvedtek azzal, hogy a vagy biztosítják a kártyás fizetés lehetőségét és lemaradnak a rendkívül szoros versenyben, vagy kénytelen csak a készpénzes fizetést elfogadni. Néhány éve még az egyik legnagyobb számítógépeket árusító üzletlánc még büszkélkedett is azzal, hogy náluk nem lehet kártyával fizetni: vagyis hogy az árak olyan alacsonyak, hogy a terminál költségeit abból már nem lehet finanszírozni.
Bárkinek járhat ingyen 8-11 millió forint, ha nyugdíjba megy: egyszerű igényelni!
A magyarok körében évről-évre nagyobb népszerűségnek örvendenek a nyugdíjmegtakarítási lehetőségek, ezen belül is különösen a nyugdíjbiztosítás. Mivel évtizedekre előre tekintve az állami nyugdíj értékére, de még biztosítottságra sincsen garancia, úgy tűnik ez időskori megélhetésük biztosításának egy tudatos módja. De mennyi pénzhez is juthatunk egy nyugdíjbiztosítással 65 éves korunkban és hogyan védhetjük ki egy ilyen megtakarítással pénzünk elértéktelenedését? Minderre választ kaphatsz ebben a cikkben, illetve a Pénzcentrum nyugdíj megtakarítás kalkulátorában is. (x)
Van persze egy másik módszer is, mely egyrészt költséghatékony is, másrészt szembesíti a vásárlót a banki tranzakciós díjak mértékével. Az Egyesült Államokban - ahol a tranzakciós díjakat csak a piac határozza meg - többfelé lehet olyan boltokkal találkozni, ahol a vevőket szembesítik a költségekkel. "Hogy árainkat alacsonyan tudjuk tartani, kérjük - amennyiben lehetséges - fizessenek készpénzzel!" - szól az átlagos ismertető és a tapasztalatok szerint a vásárolók valóban megérzik: végső soron az ő zsebükre megy a játék. Vannak azonban cégek, akik közvetlenül a fogyasztóra terhelik a tranzakciós költségeket. A fapados repülőgépjáratairól ismert easyJet például kártyatípustól függően von le összegeket a vásárlások után: ezek összege 1,95 fonttól kezdődik, de van olyan kártyatípus, melynél a minimális levont összeg 3,50 angol font lehet tranzakciónként.