Rejtélyes lény járja a mátrai erdők környékét: aggódnunk kellene miatta?

A Mátranováki fanyűnek nevezik azt a lényt, amely állítólagosan a Mátra főként nyugati területein észlelt, emberszerű, fehér szőrzetű teremtmény. A neve a magyar néphitben egy igencsak elterjedt karakter. Neve a Fehérlófia című történet után kapta, és állítólag már a nyolcvanas években megtalálható volt a mátrai bányászok történeteiben, mint az erdőségekben észlelt rejtélyes majomszerű alak, de aztán a kétezer után lett újra népszerű. A magyar jetinek vagy nagylábnak is emlegetett mátranováki fanyűvő elméletileg két ember magasságának felel meg, azaz 180-230 centiméter körül lehet a magassága a beszámolók szerint.

Honnan lehet felismerni?

Megjelenését tekintve ez a szerzet felegyenesedve, két lábon jár, ám egyes szemtanúk szerint négy lábra ereszkedve sokkal gyorsabb. Meglehetősen vékony testalkatú, karjai pedig szinte térdig érnek, mindezt piszkos fehér szőrzet borítja. Hangját úgy írják le, mint egy vékony sikoly, amely átmegy hörgésbe vagy mintha egy farkasfalka üvöltene. Ami az arcát illeti egyes észlelők szerint emberhez hasonló az arcszerkezete, némi majmokhoz hasonló vonás látható rajta. Sokan fákon látták, így valószínűsíthető, hogy fára is képes mászni. Feltehetően mindenevő, ám a beszámolók nagy része inkább húsevőnek titulálja. Állítások szerint a fanyűvő fényre érzékeny, ebből kifolyólag éjszaka aktív, napközben feltehetően barlangokban vagy elhagyatott bányák mélyén húzza meg magát. Akik látni vélték, mind úgy emlékeztek vissza, mintha a lény halálra rémülne a zseblámpa erős fényétől. Szemei valószínűleg nincsenek hozzászokva a nappali, intenzív fényhatásokhoz.

Észlelések

A nyolcvanas években terjedt el a mátrai bányászok körében a mátranováki fanyűvő legendája, eszerint a történet szerint, a bányák körüli erdőben lakozik egy fehér szőrű, majomszerű lény, amivel az egyik bányász - elmondása szerint – farkasszemet is nézett faháza mellett. 1998-ban is észlelték a mitikus teremtényt, ekkor is éjszaka látták Bátonyterenyén, egy kisebb iskolai csoport vélte látni a fanyűvőt. 2001-ben Mártonovákon egy pár az erdőben táborozott és sétálni indultak az éjszaka folyamán. Útjuk során egy fehér, majomszerű lényt pillantottak meg az egyik fán. Elmondásuk szerint miután az állat észrevette a zseblámpa erős fényét, leugrott a fáról és rémülten elszaladt. Aztán legközelebb 2007-ben észlelték újra a lényt. Ekkor egy Heréd közelében tálalható kukoricás mellett sétálva látták. Sőt ugyanezen a területen, egy évvel később, azaz 2008-ban is látni vélték a fanyűvőt. Nos pontosabban csak hallották. Ugyanakkor abból gondolták a fültanúk, hogy a fanyűfő arra járhatott, mert egy fán megtalálták félig elfogyasztott táplálékát, egy emlős tetemét. Szintén 2008-ban Pécel közelében, egy réten vették észre, azonban ez alkalommal is kereket oldott a lény.

Pécelen azonban nem teltek unalmasan az ezt követő évek sem. Két észlelés is megesett 2011-ben, a település közelében. Az egyik alkalommal egy sátrazó csoport látta egy fasor szélén sétálva, és itt is a lámpa fényére menekült el. A második eset során két fiatal egy kis, kitaposott ösvény végén vették észre a fehér színű majmot. Félénk módon itt is elfutott a helyszínről. Mégis a leghajmeresztőbb eset egy mátranováki férfival történt. Állítólag négyszer is találkozott a lénnyel, és egyszer testközelből is láthatta, amikor hatalmas kutyája rátámadott a majomszerű állatra, és leteperte a földre. Csomós, s néhány helyen hiányos, szürkésfehér szőrzete volt, illetve nagyon hosszú végtagjai. Arca sötét színű volt, nem borította szőr.

Lehetséges magyarázatok

Több magyarázata is létezik a fanyűvő-sztori eredetének:

• Sokan úgy gondolják, hogy egy reptéri szállítás során, vagy egy állatkertből megszökött egzotikus majomfajról lehet szó, mint például egy csimpánz, ami viszont nehezen elképzelhető, mert erről a lényről immár évtizedek óta vannak észlelések, viszont a lehetséges fajok nem bírnák hazánk hűvös éghajlatát.
• Másik lehetséges feltevés lehet, hogy egy máig fennmaradt emberelődről beszélünk, amely a környező területeken volt honos.
• Egy összetettebb elmélet szerint, ez egy a jégkorszakhoz alkalmazkodott majomfaj volt. Hosszú fehér szőre nőtt, ami elrejti a hóban, s meg is védi a hidegtől, valamint hosszú végtagjai segítették a közlekedést a hóban és a sziklák közt. A hótakaró olvadásával a faj a magasabb, s még mindig hideg klímájú hegyekbe szorult, mint a Kárpátok, vagy a Tátra. A 20. századi, Tátrában végbemenő erdőirtásoknak köszönhetően a lény elvesztette fő élőhelyeit, s délebbre szorul, hozzánk a Mátrába. Ez az elmélet megmagyarázná, hogy miért csak a század végéről vannak beszámolók az állatról.
• Hazugság. Egyszerű kitaláció. Talán ez a legvalószínűbb.
• Egy vándorló, eddig ismeretlen emberszerű főemlős faj, mely Ázsiából halad Európa felé. Ennek az elméletnek az egyetlen bizonyítéka, hogy Ázsiában is észleltek hasonló lényeket.

Ezek a beszámolók természetesen nincsenek megkérdőjelezhetetlen alapokra állítva. Pár rossz minőségű kép a mai világban már nem nevezhető bizonyítéknak arra, hogy a fanyűvő tényleg létezik. Ezek a képek könnyen lehet, hogy megszerkesztett, manipulált képek, illetve a szóbeszédet nehéz biztos alapokra helyezni.