Veszélyes növények szedik áldozataikat: inváziós fajok terjednek megállíthatatlanul az országban

A kaktuszok szinte mindig emberi beavatkozás révén kerülnek ki a természetbe, a veszély pedig, amit ezzel hordoznak, nem elhanyagolandó. Ha nagyon elszaporodnak, kiszoríthatnak más, őshonos növényeket, megnehezíthetik a területkezelést, ami a legelők és a mezőgazdasági területek elhagyására kényszerítheti a gazdákat. Védekezni sem könnyű ellenük, természetes ellenségük idehaza nem nagyon akad, de a kutatók már több módszerrel is kísérleteznek.

Birkagyapjúval is terjedhet

Leggyakrabban zöldhulladékként dobják ki a kaktuszokat, amik legyökerezhetnek a kidobás helyén, és hosszabb távon ott is maradhatnak. Olyan is van, hogy a kaktuszgyűjtők direkt ültetik ki őket, erre jó példa az a Pilisben talált, tizenhárom fajból álló telep, amit valaki azért hozott létre, hogy kísérletezzen, melyik kaktuszai bírják ki az ottani klímát, de a Szegedtől nagyjából tizenhárom kilométerre lévő Sándorfalva melletti erdőben is található ilyen ültetett, aztán elszaporodott állomány.

Az is megfigyelhető, hogy a kaktuszok maguktól szöknek ki a tanyakerítések mellett, ha bármilyen külső behatás letöri a szártagjaikat, és az kicsit arrébb gyökeret tud ereszteni. Ilyet mi is láttunk a Csongrád-Csanád vármegye nyugati határán fekvő Öttömösnél, ahol egy romos tanya mellett, egy kiültetésből indultak útnak a kaktuszok.

Terjedésük általában ivartalanul történik, mert moduláris felépítésük révén a letört szártagok simán legyökerezhetnek és egy teljesen új egyeddé válhatnak. Sokszor láthatóak utak mentén, gyakran járművek viszik őket tovább, és ami elsőre különösen hangzik, hogy például a birkák gyapjába kapaszkodva is több száz métert vagy akár kilométereket is megtehetnek. Hogy a természetben maggal is történhet a szaporodásuk, azt csak tavaly bizonyították magyar tudósok.

Klímaváltozás: velünk marad az aszály és a hőség

Az előrejelzések alapján a Kárpát-medence lehet az egyik legnagyobb vesztese a klímaváltozásnak Európában – jelentette ki Ürge-Vorsatz Diána a Magyar Kurírnak adott interjújában. A fizikus-klímakutató arra is felhívta a figyelmet, hogy Magyarországon ugyan nem változott jelentősen a csapadék mennyisége összességében, a szezonális eloszlás viszont igen, és ez problémákhoz vezethet. Bár a globális átlaghőmérséklet még csak egy fokkal emelkedett, ez jelentős növekedést okozott a hőségnapok számában, amikor a napi középhőmérséklet 27 fok felett van.

Hazánk éghajlata változik, egyre inkább a mediterráneumra jellemző forró nyár irányába tolódik, ugyanakkor az ott jellemző párás légkör nálunk hiányzik, különösen az elsivatagosodással küzdő Alföldön. Az éghajlati zónák elhúzódnak keletre, északra, a növényzet összetétele is változóban, úgy 50-60 év, és jelentősen át fog alakulni a most jellemző növényzetünk. Lesznek fajok, amelyek kipusztulnak, újak pedig megjelennek. Jó példa erre most az Alföldön terjeszkedő kaktuszfélék.

- mondta el korábban a HelloVidéknek Kasza Zsuzsa kertészmérnök, amikor is részletesen körüljártuk a témát.

A kaktuszfélék (Cactaceae) családja mintegy 2000 fajt foglal magába. Fajai Amerika trópusi, szubtrópusi sivatagos vagy száraz hegyvidéki területről származnak. Pozsgás (törzsszukkulens) növények. A magkezdemény és a mag szerveződése, valamint a betalain vegyületek előfordulása alapján a Phytolaccaceae családdal állnak közelebbi rokonságban.

A bőrnemű, pikkelylevelű, tüskés, módosult levelű kaktuszféléknek igencsak kedvez az Alföld, a Homokhátság mostani klímája. A szárazságot, az aszályt kiválóan viselik ezek a növények, mivel a módosult szárukkal, amit mi levélnek nézünk, de az a növény szára, a valójábani, módosult levele a tüske, kiválóan tudja szabályozni a párologtatását, saját maga párologtat, vagyis szabályozza a vízháztartását. Az éghajlat melegedésével már nálunk is képesek a teleket átvészelni egyes fajaik, sőt, egyes hidegtűrő kaktuszfajok eddig is jól viselték a hazai klímát, hiszen akár -20 fokig is fagytűrőek, mint a fügekaktusz vagy a medvetalpkaktusz

- emelte ki a HelloVidéknek a szakértő.

A bambuszerdő mindent kiszorít

Nagyon sok idegenhonos inváziós növény van, amely veszélyt jelent a természetre. Ezek közül a természetvédelem látókörébe már nagyjából mindegyik bekerült, de vannak olyan fajok, amikkel még nem nagyon volt érkezésük a szakembereknek foglalkozni, vagy azért, mert kevés helyen, vagy azért, mert kis számban jelentek meg. Kelemen András pár éve

egy olyan trópusi-szubtrópusi fűfajt is talált, aminek még magyar neve sincs.

Ez szeptember végén kezd virágozni, és novemberben hoz termést, a fagytűrő képessége pedig nagyon rossz. Régebben, mikor még hidegebb őszök és komoly novemberi fagyok voltak, sokkal kisebb lett volna a valószínűsége, hogy sikeresen termést érlel, de ezek a nagyon enyhe őszök és telek lehetővé tették, hogy túléljen és szaporodjon.

A HelloVidek utánajárt, és írt ITT a témáról részletesen, ez a rendkívül veszélyes invazív faj a japánkeserűfű.

A bambuszok is veszélyesen terjednek, minden mást kiszorítva. A Somogy és Baranya megye határán lévő Zselici-dombság egyik patakvölgyében egy egészen nagy bambuszerdőt figyelt meg a kutató, de a Dunántúl több részén, Tolnában egyes domboldalakon is előfordulnak.

Ezek inkább a kicsit csapadékosabb erdőklímán élnek meg

- mesélte Kelemen, aki felhívta a figyelmet arra is, hogy a kaktuszok mellett a Kiskunság területén a pálmaliliom inváziója is fokozottan zajlik.