Hihetetlen! Egyre több élelmiszerben van lisztkukac: az EU-ban már legális

A forráskúti telephelyű üzem, mint sok más magyar startup cég, garázsvállalkozásból nőtte ki magát egy mára napi 200 kilós lárvamennyiséget termelő gyárrá, holott kezdetekben az ő kezük ügyébe is csak barkácseszközök akadtak. Az igazi áttörést a 2019-es NAK és Design Terminál közös szervezésében megrendezett agrárinnovációs versenyen elért 2. helyezés és az ott szerzett szakmai visszajelzések, tapasztalatok jelentették.

Ezt követően először egy pilot programban tesztelték a terméküket, majd 2020-ban megnyitották a jelenlegi kapacitással működő üzemüket egy Csongrád-Csanád megyei községben. És bár lehet, hogy a hazai közönség számára újdonságszámba mehet egy katonalegyeket tenyésztő vállalkozás, nemzetközi viszonylatban már jóval hamarabb felfigyeltek a rovarfehérjében rejlő lehetőségekre.

2018-19-ben ez már nem volt akkora újdonság, csak keveset lehetett róla hallani, ezért nem volt benne mélyen a köztudatban. Nyugat-Európában a 2010-es évek elején kezdtek el vele foglalkozni, leginkább Németországban, Hollandiában, Spanyolországban és a zászlóshajó Franciaországban. Amiről mi most beszélünk, az a szabályozott körülmények között végzett intenzív rovartenyésztés, merthogy rovartartás már ezt megelőzően is létezett. Nemcsak gazdasági és pénzügyi oldalról van komoly potenciál ebben az üzletben, hanem a hazai és a külföldi piacon is valós igény mutatkozik rá

– részletezte a Grinsect ügyvezetője, Aszalai Sándor.

A forráskúti üzemben fekete katonalegyek tenyésztésével foglalkoznak, ami a közismertebb lisztkukachoz képest takarmányozási szempontból jelenleg ugyanazon a szinten áll, mint a másik öt (házilégy, közönséges lisztbogár, alombogár, házitücsök, csíkos tücsök, földitücsök) a hetes listán. Az EU még 2017-ben engedélyezte ezen fajok takarmányként történő felhasználását a vízi állatok és a házikedvencek vonatkozásában.

Januárban ezek közül lépett egy szinttel fentebb a lisztkukac, melynek engedélyezték az élelmiszerként történő forgalomba hozatalát.

Ezzel kapcsolatban Nagy István agrárminiszter a Blikk érdeklődésére elárulta, Magyarország ellenezte az Európai Unió ez ügyben hozott döntését, és amíg nem kapnak minden szempontból megnyugtató válaszokat a rovarfehérje emberi fogyasztásra való alkalmasságával kapcsolatban, addig nem támogatják a hazai rovarfogyasztást. Ettől eltekintve a Grinsect ügyvezetője bizakodó abban, hogy néhány év múlva a katonaléggyel együtt a többi rovarfaj is bekerülhet az emberi fogyasztásra alkalmasnak minősített élelmiszerek körébe.

Jó hír és hatalmas mérföldkő, hogy április elején az EU megszavazta a katonalégyből származó fehérje, vagyis a rovarliszt takarmányozási célú felhasználását a sertés és baromfiágazatban is. Ez minden európai takarmányosnak az érdeke, főleg akkor, amikor a szója ára ilyen csillagászati magasságokban van. Fontos, hogy legyen egy olyan alapanyag, amit nem kell importálni, mert országon belül is elő lehet állítani. Az egyik ilyen lehet a rovarfehérje. Ezzel nemcsak Magyarország, de más európai országok is csökkenthetik a fehérje-behozatalt és a más országoktól való fehérjefüggőségüket

– hívta fel a figyelmet Aszalai Sándor a katonalégy-tenyésztésben rejlő közös érdekünkre.

Az egekbe szökő takarmányárak mellett azonban bőven akad más szempont, amiért érdemes valakinek belevágnia a rovarbizniszbe. A katonalegyek tenyésztése, de legyen szó bármely más rovarfajról, sokkal kisebb ökológiai lábnyommal rendelkezik, emellett sokkal nagyobb a fajlagos fehérjetartalmuk is, mint sok más közkedvelt fehérjeforrásunknak, mint például a csirkemellnek.

A háziléggyel ellentétben a katonalégy nem invazív faj, nem terjeszt betegségeket, könnyebb a szaporítása, amihez így sokkal kevesebb erőforrást kell felhasználni.

Az igazi jolly joker ütőkártyája a fajnak egyértelműen utóbbiból adódik, lévén a katonalégy lárváját olyan élelmiszer- és takarmányipari szerves melléktermékkel táplálják, ami sokak szemében kvázi egyenlő a hulladékkal. Így pedig kvázi az „újrahasznosításból” is kiveszik a részüket.

Hogy felmérjék a rovarfehérje hazai fogadtatását, a Grinsect 2019-ben elindította a fentebb már említett pilot programját, amely konkrét eredményekkel támasztotta alá a rovarfehérje állatokra gyakorolt pozitív hatását és a magyar gazdák rovarok iránti nyitottságát. A katonalegyeknél azonban nem állt meg a cég, piacra dobta saját fejlesztésű kis és közepes termelési volumenű házi tenyésztőcsomagját is, mellyel remélik, nemcsak az érdeklődők, de a hazai tenyésztők számának növekedését is élénkíteni tudják.

Túlzás nélkül állíthatom, hogy napi szinten átlagosan egy érdeklődő befut hozzánk, aki valamilyen piaci pozíciót szeretne szerezni a rovartenyésztésben

– tette hozzá Aszalai Sándor ügyvezető igazgató.

Mivel a hazai lehetőségek egyelőre még szűkre szabottak, a Grinsect értelemszerűen a nemzetközi piacon is igyekszik megvetni a lábát. A hivatalos engedély megszerzése óta eltelt fél év tapasztalatai szerint pedig nemcsak idehaza, határon túl is van igény a magyar tartástechnológiai eszközökre.

A nyugat-európai országokban hamarabb indultak a rovaripari vállalkozások, ezért ott már elfogadottabb, ismertebb fázisában tart a rovartenyésztés. Emiatt ők már tudatosabban keresnek meg minket és használják a termékeinket. Nemzetközi vizeken nagyon sok komoly versenytársunk akad, viszont mivel sokan még mindig alacsony volumenben termelnek, ezért mi is képesek vagyunk labdába rúgni mellettük, hiába termelünk csak napi 200 kilogramm rovarlárvát

– beszélt a nemzetközi piaci helyzetről Aszalai Sándor.

Éppen ez utóbbi terén fognak hatalmasat előrelépni 2022-ra egy több mint 500 millió forintos kockázati tőkebefektetésnek köszönhetően, mellyel 200 kilóról 6 tonnára, azaz 30x-osára tudják növelni üzemük kapacitását. A Grinsect ügyvezetője szerint a jelenlegi volumen takarmányipari szempontból értelmezhetetlenül kevésnek számít, míg a napi több tonnás mennyiséggel már ki tudják majd elégíteni a vásárlói igényeket.

Előbb-utóbb majd ezt a termelést is meg kell sokszorozniuk ahhoz, hogy igazán érvényesülni tudjanak a nagy európai vállalatok mellett, viszont már ezzel a mennyiséggel is felkerülhetnek a rovarpiaci szereplők világpiaci térképére. Amíg ez meg nem történik, addig a cél, hogy minél több piaci szereplő jelenjen meg Magyarországon, amivel növelni tudják az iparág elfogadottságát.

Még egyelőre kérdéses, hogy egy centralizált üzem vagy a decentralizált működés vezet-e majd ahhoz, hogy még jobb pozíciót vívhassunk ki a piacon. Mindez a rovarfehérje-előállítás rendkívül pozitív hozadékán alapul, hogy olyan szerves mellékterméket dolgozunk fel, amit sokszor hulladékként kezelnek. Ehhez ajánlunk mi egy alternatívát. A kérdés az, hogy ezt a szerves mellékterméket érdemes-e nagyobb távolságokra szállítani, vagy inkább megéri a feldolgozóipari létesítmény mellé telepíteni egy rovarfeldolgozót. Utóbbi esetében a lárvák helyben elfogyasztják a maradékot, azokat pedig már jóval költséghatékonyabb szállítani, mert lényegesen kisebb a súlyuk, mint a keletkező melléktermék tömege

– emelt ki egy még megválaszolásra váró jövőbeli kérdést a Grinsect ügyvezető igazgatója.

Egy viszont biztos: amennyiben az Európai Unió engedélyezi a fekete katonalegyek élelmiszerként való forgalomba hozatalát, az üzem gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra megkezdheti a gyártást. Aszalai Sándor elmondása szerint ugyanis a fehérjetakarmány előállítására vonatkozó, érvényben lévő szabályok közel olyan szigorúak, mint egy élelmiszer-előállító üzem higiéniai előírásai, így várakozásaik szerint hamar át tudnak majd állni. Azt követően pedig már nemcsak kedvtelésből tartott házi kedvencünk ropogtathatja a fehérjedús rovarfalatokat, hanem a változatos táplálkozás jegyében a mi tányérunkra is szép lassan felkúszhatnak