Felejtsd el a multis mézeket: nemcsak finomabb, már olcsóbb is a termelői méz

A Bács-Kiskun megyei megyeszékhelytől alig 12 kilométerre lévő Helvécián tette le közel 30 évvel ezelőtt az Abonyi Manufaktúra alapjait Abonyi Jakab. A mérésügyi hivatalnok, mint a legtöbb méhész, hobbiból kóstolt bele a szakmába, majd önerőből, fokozatosan építette fel vándorméhészetét, amibe már egészen fiatalon két fia is becsatlakozott. Édesapjuk példáját követve mindketten főállás mellett foglalkoznak a méhekkel, egyikük például egy sörgyár területi képviselője, így egyszerre több fronton is helytállnak.

Mindketten szeretjük, amit csinálunk, de még nem érkezett el az idő, hogy feladjuk a munkánkat. Sok méhész kezdi így a szakmát, ha önerőből valósítja meg a méhészetét, hogy nem ez a főállása. Az az igazság, hogyha nincs mellette egy gazdaság, amitől jobban fenntartható a méhészet, muszáj mellette máshol is dolgozni. A mi méhészetünkben édesapánk az igazi szakember, mi inkább csak besegítők vagyunk. Ő foglalkozik a legtöbbet a méhekkel, és ha nekünk nincs elég időnk, besegít a feladatokba. Régen is így volt, amikor megkaptuk az első saját méhcsaládunkat, ami elvárt egyfajta gondoskodást és felelősséget, de édesapánk mindig mellettünk állt és segített a szakmai kérdésekben

– beszélt saját méhészetükről a manufaktúra alapítójának egyik fia, Abonyi Attila.

Vándorméhészetként mondhatni házhoz, ebben az esetben táblákhoz és erdőkbe mennek az egyes nektárokért, így kezdik a repcetáblákon, onnan mennek az északi, nógrádi akácerdőkbe, majd a selyemfűvel, hárssal és napraforgómezővel zárják a palettát. A mézet fajtánkként pörgetik ki a táblákból, ha egy-egy növény szezonja lecsengett, így lesz fajtatiszta termésük, míg a kevert típusú mézhez saját maguk adagolják az egyes fajtákat. Az idei év azonban nem volt szerencsés a virágzás szempontjából, ezért a média a méhészeteket sújtó sanyarú körülményektől volt hangos. Március végén és április elején a hidegbetörés tizedelte meg az egyes fajokat, valamint az aszály is visszavetette egyes szántói növények fejlődését, ami közvetlenül az idei méztermésre is hatással volt.

Apukám sok külföldön élő méhésszel tartja a kapcsolatot, ezért tudjuk, hogy mindenhol rossz lett az idei akáctermés. Éppen ezért az árak ennél a fajtánál 3 ezer környékén vannak, ami a mennyiség miatt kúszott fel ilyen szintre, hogy ez valamennyire fedezze a költségeket. A napraforgó a szokásos évi mennyiség 50%-a, és a repcénk sem lett erős, mert nem jól viselték a telet a méheink, nem lettek erősek a családok. A selyemfű, más néven vaddohány, ami itthon hungarikumnak számít, szintén abba a csapdába esett, mint az akác, ezért ki sem pörgettük, hogy legyen mit ennie a méheknek

– igazolta az idei lesújtó híreket saját példájukon keresztül az Abonyi Manufaktúra egyik méhésze.

Abonyi Attila szerint éppen ezért nem túlzó az a kifejezés, hogy 2020 a méhészet egyik legsötétebb éve. A növényvédő szerek még mindig veszélyt jelentenek a szorgos kis rovarokra, azok közül is az előszeretettel alkalmazott csávázószer halálos méreg a számukra. Hogy mindezek mekkora pusztítást okoznak, arra viszont csak a tavaszi időszakban látnak rá a méhészek. Nem ritka, hogy a kaptárt kinyitva kongó üresség vagy elpusztult méhek látványa fogadja őket, ezért szakmai kifejezéssel élve becsukják a családokat.

Az időjárás annyira nem kedvezett idén a méhészkedésnek, a becsukott méhcsaládok miatt pedig nagyon azok se tudtak termelni, akiknek maradt valamekkora állománya. Akik pedig az idei évben nem az atka kezelésével keltek és feküdtek, azoknak lehet, hogy 2021-ben méhészkedniük sem kell. Ilyenkor probléma, ha a méhészetet nem valamivel párban csinálom, mert kiürül a családi kassza. Ezek után kétszer is meggondolja az ember, hogy főállásban legyen méhész

– indokolta meg Abonyi Attila, miért kezelik sokan szerelemprojektként és nem munkaként a méhészkedést.

A méhészet tipikusan egy olyan szakma, amit nem lehet 100%-osan elsajátítani az iskolapadban és a szakkönyvekből, hanem folyamatos továbbképzést, tájékozódást igényel, és természetesen sokszor meg kell fizetni a magunk tanulópénzét, hogy a jövőben még eredményesebbek lehessünk benne. Ráadásul a gyümölcstermesztőkhöz hasonlóan a méhészeknek is éveket kell várniuk, hogy a befektetett munkájuk megtérüljön, mert a méhcsaládok megvásárlását követően nem indul be rögtön a „nagyüzemi” méztermelés, hacsak valakinek nem áll akkora tőke a birtokában, hogy százas nagyságrendben vásároljon.

A méhcsaládokat nevelni kell, és ez egy nagyon hosszú folyamat, amíg az ember fölépít egy 100-120 családból álló méhállományt. Ha nem vásároljuk, hanem önerőből neveljük őket, akkor az első évben az is siker, ha egy méhcsaládot ketté tudunk szedni. Ez viszont csak a nagyon erős családok esetében lehetséges, ami az egész állomány körülbelül 30%-át teszi ki, így ennyivel tudjuk növelni éves szinten a méhcsaládok számát. Ezzel viszont mindig legyengítjük őket, amikor ők a fennmaradásukért küzdenek és szaporodnak, így effektív méztermelésről nem lehet beszélni

– avatott be a méhészek sokéves kemény munkájába az Abonyi Manufaktúra képviselője.

A kedvezőtlen időjárás és az egyes esetekben jelentős számú bezárt méhcsaládok hazánk mellett a környező országokat ugyanúgy megviselték, így a 2020-as méztermés másutt is kedvezőtlenül alakult. Pótolandó a hiányzó készleteket, sokan vásárolják a jó minőségű magyar termést, ezért az OMME elnöke, Bross Péter szerint január-február környékére az sem zárható ki, hogy kifogynak a hazai készletek. Abonyi Attila szerint viszont ez a veszély a kistermelőket nem fenyegeti:

Nem érezzük azt, hogy sokkal többen vásárolnának nálunk. A vírus miatt idén nem olyan jó a gazdasági környezet, ezért kétszer is meggondolják az emberek, hogy mit vesznek, mert kevesebb jövedelemmel rendelkeznek, mint a tavalyi évben. Van, aki megengedheti magának magasabb áron is, de vannak, akik éppen ezért lemondanak róla. A bevásárlóközpontokban viszont, ahol többségében elfogadják a Szép-kártyát, lehet, hogy hamarabb bekerül a kosárba.

Megkönnyítendő, hogy a jó élettani hatásokkal rendelkező méz minél több fogyasztóhoz eljusson, az Abonyi Manufaktúra a térségben egyedüliként készít kis, 20 grammos kiszerelésű virágmézet, amely az éttermek és egyéb vendéglátóegységek mellett a közétkeztetés révén az idősotthonokba és a gyerekekhez is eljut. „Azok a gyerekek nagyon kevés mézet esznek, ahol ez otthon nem általános. Amikor egy óvodában voltam kóstoltatni, az egyik szülő azt mondta, hogy a gyermeke nem szereti a mézet, majd mikor az édesanya elment, a gyerek rögtön beállt a sorba. Tehát az elsődleges ok, hogy nem is ismerik. A vegyes virágmézünk kis kiszerelése azért jó, mert oda tudják adni az uzsonnai kenyér vagy a reggeli tea mellé, amit mind a gyerekek, mind az idősek, mind a sérült embertársaink egy mozdulattal fel tudnak nyitni, és közben nem pancsolják össze maguk körül az asztalt” – ezt már Abonyiné Varga Szilvia nyilatkozta, akivel a kecskeméti városháza előtti placcon rendszeresen találkozhatnak a méhészet vásárlói.

Elsősorban a cukrot próbáljuk meg kiváltani vele, de most már kifejezetten immunerősítőnek is viszik, mert tudják, hogy a méz egyenlő antibiotikum, amire most mindenkinek nagy szüksége van. Amikor fajtánkként beszélünk a mézről, el tudom mondani, melyiknek mi az előnye, ezért sokkal könnyebb lesz a választás. Nagyon kevesen ismerik például a repcemézet, ami az egyedüli lúgos hatású, ezért kiváló a refluxbetegségben szenvedőknek. Emellett kevesen tudják, hogy ez az egyetlen olyan mézfajta, amit a cukorbetegek is fogyaszthatnak, természetesen mértékkel

– árulta el Abonyiné Varga Szilvia a rendszeres mézfogyasztás mögött húzódó okokat.

Visszatérve a hazai és a nemzetközi piac viszonyára, ha a havi exportszámokat (1,5-2 ezer tonna) látva adja magát a kérdés: mi tehette a magyar mézet világhírűvé? Abonyi Attila szerint a titok abban rejlik, hogy nincs semmilyen extra hozzávaló, titkos receptúra, hanem csak a szívvel-lélekkel folytatott kemény munka, mint őseink idejében. A méhész szerint ezért éri meg kistermelőknél vagy őstermelőknél vásárolni, mert a bizonyosság is jár az üveg mellé, hogy garantáltan azt kapjuk, ami rá van írva a csomagolásra, nem mellesleg pedig a választék is sokkal nagyobb.

A helyi piacon olyan különlegesség is beszerezhető, mint a kis tételben kapható galagonya-, vagy a legnagyobb hazai mennyiséget adó, de tisztán keveset látott napraforgóméz. „Mind a hárs, az akác, a repce és a többi közt rengeteg különbség van, de mi mindegyik esetében évek óta ugyanarra a legelőre járunk, ezért az ízek nem változnak. Ha pedig ez valakinek bevált, akkor vissza fog jönni, mert a kistermelőnél a biztosat vásárolja meg” – zárta gondolatait Abonyi Attila.