A digitális tanrendről vallottak a tanárok: a pedagógusok 95%-a nincs felkészítve erre

2020. március 13-án este jelentette be Orbán Viktor, hogy 16-a hétfőtől online távoktatás lesz Magyarországon. A hír „berobbanása” után egy hétvége alatt kb. 10 évet fejlődött az oktatási rendszer, ezzel gyors alkalmazkodásra késztetve a pedagógus társadalmat és a családokat is.

A tantermen kívüli, digitális munkaforma óriási mozgást indított el a magyar köznevelési rendszerben

- kezdődik az Oktatási Hivatal válaszlevele, amelyet a HelloVidék megkeresésére írtak. A tanárok visszajelzései alapján teljes sokkhatásként élték meg a helyzetet és kérték az intézmény segítségét, melyet leginkább saját maguk oldottak meg.

Gyorsan alkalmazkodtak

Az első napokban a tájékoztató oldalaink nagyszámú megkeresését tapasztaltuk. Később már a legkülönfélébb informatikai és módszertani megoldásokról kaptunk visszajelzést. Léteznek egyszerű megoldások is. Kistelepüléseken az elhivatott tanító papíralapú feladatkijelölésével és rendszeres írásbeli kommunikációjával segíti a tanulókat, de a távoktatás legkorszerűbb digitális formái is nagy számban működnek. A pedagógusok jellemzően az elektronikus KRÉTA-rendszert, illetve jól ismert közösségi szolgáltatásokat és azok távoktatásra fejlesztett alkalmazásait használják

- folytatódott levele a hivatal munkatársának a HelloVidék számára. Visszatekintve az elmúlt 1 hónap híreire, az elmaradottabb régiókban sokkal nehezebb a digitális oktatás, hiszen sok helyen nemhogy laptop, de még olykor áram sincs.

Hiányzik a közösség

A bejelentést követően a legnehezebb helyzetbe az általános iskolák alsós évfolyamaiban tanuló gyerekek szülei kerültek, mivel a különböző digitális felületek kezelésében és az oktatásban is sok esetben segíteniük kell gyermekeiket. A pedagógusok a kezdeti sokk után igyekeznek a lehetőségeikhez mérten törődni a gyerekek lelki világával is, mégis egyre több visszajelzést kapnak, hogy hiányoznak egymásnak kis pajtásaik. Nincs ez másképp N.Márta általános iskolai tanító osztályában sem:

Először megijedtünk, mert a pedagógusok 95%-a nincs felkészítve erre. Mivel kiöregedő a tanári társadalom az egyetemeken, főiskolákon nem tanultuk a digitális oktatás módszertanát, ezért nekiálltunk a saját tudásunk szerint. Elég jól működik. A gyereknek azért nagyon hiányzik a személyes kontaktus. 4 órát tartunk, 30 és 40 percesek, a tananyagtól függ. A gyerekekkel így tudunk beszélgetni, de nagyon nehéz, mert nem mindig jó a "vétel", akadozik, többször kell megismételniük a mondandójukat. Hiába van kikapcsolás a mikrofonon, néha belebeszélnek. Mivel a szülők ott ülnek a gyerekeik mellett, segítenek ki-be kapcsolgatni a képet, mikrofont. Próbálom érdekessé tenni az órát, de nincs profi kamerám, (csak a laptopon lévő) ezért a bemutató hol látszik, hol nem. Csak feladatmegoldás és beszélgetés. Visszatértünk a frontális és feleltetős korszakra, amit már 15 éve próbálunk kiküszöbölni. Legalább rendszeresebbek a napok, mert 9-12 között oktatás van. Természetesen erre kellene egy hermetizált hely. Nem minden pedagógusnak van saját könyvtárszobája, saját irodája erre. Nekünk 2 és fél szoba adott. 2 nagylánnyal marad a nappali, amiben a többi családtagom néma csendben lopódzik ez idő alatt. Van kolléga, az elején- én is ezt csináltam-, aki szuper feladatlapokat készít és elküldi időkorláttal a gyerekeknek. Ezzel az a baj, hogy sok gyereknél felhalmozódik a munka, vagy beleszakad 1 nap alatt, vagy nem küldi vissza. Volt szülő (nem is 1), aki - programozó lévén- levelet írt minden fórumra, hogy elege volt a különböző programokon való ugrálástól, egységesítsünk, használva a digitalizáció adta lehetőségeket. Most erre mit írjunk? Amit írni akartam, hogy sem a pedagógusok, sem a világ nincs igazán felkészítve a digitális oktatásra. Sem pszichikailag, sem felszerelésben. ”

- számolt be Márta az otthonról való oktatás körülményeiről és a napi gyakorlat során szerzett tapasztalatairól. A kérdésre, hogy ez az átmeneti állapot meddig tartható fenn így, sajnos nem tudta megmondani, de egy dolgot kijelentett: „kitartanak.”

A digitális oktatás vaksága

Az otthoni oktatás egyik nehézsége, hogy a tanárok nem tudják, a gyerekek milyen problémákkal küzdenek a tananyag feldolgozása során és esetenként miért tűnnek el egyszer csak az „éterben”. H. Helga középiskolai osztályfőnökként lelkiismeretesen felvette a kapcsolatot diákjaival, ahol előny, hogy a korosztályba tartozó gyerekek szüleinek nem kell a gép mellett ülni a tanítás ideje alatt. Komoly gondot jelent viszont a kollégákkal való súrlódások.

„Először is azt kell mondanom, hogy gyakorlatilag vakok vagyunk. Sok diák esetében nem tudjuk, nem látjuk - hacsak üzenetben nem közlik a problémát -, hogy egy-egy feladat el nem küldésének mi az oka. Természetesen osztályfőnökként utánajárok, ha egy-egy tanár egy diák “teljes eltűnésére” panaszkodik, és volt olyan szülő, akivel felvettem ezügyben többször is a kapcsolatot. Az első héten mindenki megpróbált először a Krétával dolgozni. A magam részéről a Kréta tesztküldését egy próbateszttel már az első napon, fél nyolckor kipróbáltam. Az biztos, hogy csak a Krétát használni kevés, a tesztet 56 tanítványból mai napig 9 küldte vissza. Ebből is, de a kollégák tapasztalataiból is világossá vált, hogy milyen fontos lépéseket szükséges tenni a távoktatás elindításához:

• "1. minden osztályfőnöknek célszerű még az első napon felvenni a diákokkal a kapcsolatot, és frissíteni az e-mail címeket akkor is, ha ezt rendszeresen megtesszük, és elvben minden diák köteles jelenteni a változásokat."
• "2. A Kréta használata kötelező, de az iskolavezetés is kérte, hogy használjunk még legalább egy fórumot. Az első héten a kollégák leginkább a Facebook-csoportokat, messenger-csoportokat, a Google Classroom-ot, a Zoom-ot, a Redmentát találták meg."

Az első hét végére állt be nagyjából az a rend, hogy minden tanítványomat el tudtam érni, és minden csoporttal/osztállyal meg tudtunk állapodni abban, hogy hogyan tartunk órát és kapcsolatot. Voltak súrlódások kollégákkal. Ne mondjam az osztálynak, hogy csak akkor fogom használni a Classroomot, ha mindenki hozzáféréséről meggyőződtem, mert az osztályfőnök igenis elvárja, aztán nem szeretné megkapni, hogy “bezzeg XY tanárnőnél nem muszáj”. Mással folyamatosak a gondok, amikor az osztályomból valakinek technikai problémája van, és azt a szaktanárnak hiába jelzi, így osztályfőnökként közvetítek. Ne közvetítsek, legyen önállóbb az a gyerek. Voltak a diákok hozzáférésével is gondok, kezdetben két diákomnak be kellett járnia az iskolába, így tudtunk számítógép- és internet hozzáférést biztosítani. Később mindketten kaptak valami segítséget, de azóta is érzékelhető, hogy az csak valamilyen jól körülhatárolt időpontban áll naponta a rendelkezésükre

- mesélte el a HelloVidéknek Helga. Nemcsak a technikai feltételekkel vannak gondok, hanem a kiadott feladatok számon kérhetőségével is. A gyerekek nem is sejtik, hogy 1-1 óra megtartásához mennyi plusz munkát kell befektetnie a szabadidejükből a tanároknak.

Számonkérés és tanulás online

A magam részéről kezdettől nem várom el, hogy valaki konkrét időpontokban kötelezően fent legyen az interneten. Feladatokat és határidőket adok, méghozzá legalább úgy, hogy reggel kiadok egy tesztet, amit 16 óráig kérek kitölteni. Más kollégák a Redmentán 10 perces intervallumban is íratnak dolgozatot. Nem feltétlenül értek egyet, de nem tisztem beleszólni. A magam részéről a tananyaggal és a számonkérésekkel is a szokott ritmusban haladok. A diákjaimnak Google Forms teszteket készítek, órát - nem mindenkinek, nem minden tanítási óra “helyett”, hanem a tananyagtól függően, pl. a novella- vagy verselemzés tanításakor - messengeres online órákat tartok. Sokan vannak, “de nem elegen”, szeretik. Írásban tartom, nem hanggal, képpel, így utólag is minden szó visszakereshető. Szeretik. Jól tudom használni a ZanzaTV, Okosdoboz anyagait is, olykor a szerző engedélyével más tanár által készített anyag hivatkozásait is küldöm. Volt olyan, hogy az onlinemagyartanáron találtam egy jó prezentácit a novellaelemzésről, és bár ismerik a saját összefoglalásomat, volt, akinek ebben a formában jobban segített. Keresgélek a neten, és beforgatom a hasznos gyakorlatokat, ha a szerző nem ellenzi, és éppen témába vág. Házi feladatot egy hét határidővel adok. A digitális oktatás, amennyire össze tudom foglalni a kollégák tapasztalatát is, “jól” működik, bár mi nagyságrendekkel többet dolgozunk, szó szerint reggeltől estig a gép előtt ülve, illetve a beérkezett feladatokat javítva. Sokkal többet magyarázok a gyerekeknek írásban arról, mit rontottak el egy-egy feladatban, véleményem szerint mit nem értettek meg, ez például rengeteg idő, órán sokkal könnyebb. A diákoknak is nehéz lehet, valószínűleg tanáronként más-más felületeket kell használniuk, ha nem is annyit, ahányan vagyunk, de biztos legalább ötöt-hatot. Szerintem sokan csak azt tudják megtenni, hogy naponta egyszer-kétszer kijegyzetelik, összegyűjtik a neten kapott feladatokat, majd feltöltik, amikor elkészülnek. A szülők segítségére szinte egyáltalán nem számítunk, számíthatunk, a legtöbben most is dolgozni járnak. A mi diákjaink elenyésző részének vannak olyan szülei, akik home office-ban dolgozhatnak. Az én tanítványaim nagyrészt 17 év felettiek, talán elvárható is lehet, hogy nagyrészt önállóan dolgozzanak. Még valami a számonkérésről: természetesen azért van gond, például nálunk létezik év végi teljesítménymérés, ez komoly vizsga, ami valószínűleg az idén elmarad majd

- osztotta meg a HelloVidékkel eddigi tapasztalatait Helga. A pedagógusok tapasztalataiból látszik, hogy beállt egyfajta „rendszer” a digitális/táv oktatás vonatkozásában, de egy biztos, hogy a technikai megoldások intézményenként eltérőek lehetnek, viszont egy közös van bennük, a Kréta rendszer.