Súlyos háborút robbanthat Donald Trump az EU-val: ezt Magyarország is csúnyán megérzi

Már második éve, hogy a globális gazdaság megcáfolta a növekedés lassulásával kapcsolatos várakozásokat. A valós GDP-növekedés 3,2%-ot tett ki, nagyjából ugyanannyit, mint 2023-ban. Az inflációs nyomás mérséklésére irányuló, 2022-ben megkezdett monetáris szigorítás korlátozó hatásait a stabil munkahelyteremtés, a reáljövedelmek helyreállása és különféle fiskális támogatások ellensúlyozták - derül ki Bruno Calavier, a párizsi ODDO BHF intézet gazdasági szakértőjének elemzéséből.

Ha közelebbről megvizsgáljuk, ez a pozitív meglepetés kizárólag az Egyesült Államoknak köszönhető, amit a részvénypiac teljesítménye és a dollár erősödése is tükröz. Az amerikai fogyasztók továbbra is a globális kereslet fő motorjai.

Ezzel szemben Európában és Kínában a háztartások az óvatosság és küszködés között ingadoznak. Megnövelték már eleve magas megtakarítási rátájukat, miközben ezek a régiók mélyen gyökerező strukturális kihívásokkal szembesülnek, legyen szó ipari hanyatlásról Németországban, költségvetési felelőtlenségről Franciaországban, vagy a kínai ingatlanlufi leeresztéséről.

Eltérő gazdasági modellek 2025-re

Összességében a három fő régió teljesen eltérő ciklikus pályán lép be 2025-be. Az Egyesült Államokban a gazdasági növekedés közel 3%-os, ami meghaladja a középtávú trendet, így az infláció csökkenése hónapok óta megállt.

Európában az üzleti tevékenység a normálisnál jóval lassabb ütemben növekszik, alig haladja meg az 1%-ot. Ennek oka elsősorban az, hogy a német gazdaság már két éve stagnál. Az infláció számos euróövezeti országban már a jegybanki cél alatt van. Európa egy óvatos, exportvezérelt fellendülést indított el, de a fogyasztás és a beruházások továbbra is gyengék.

Kína helyzete paradox. A makrogazdasági teljesítmény gyenge, az alacsony belső kereslet deflációs nyomást eredményez. Ugyanakkor Kína számos élvonalbeli szektorban (elektromos járművek, zöld energia) dominál. A kínai hatóságok eddig keveset tettek a fogyasztás ösztönzése érdekében, inkább a stratégiai jelentőségű szektorok kínálatának támogatását részesítették előnyben. Ez a stratégia csak akkor fenntartható, ha Kína növeli az exportpiaci részesedését, ami elkerülhetetlenül kereskedelmi súrlódásokhoz vezet az Egyesült Államokkal és Európával.

A kiszámíthatatlan Trump

Minden gazdasági előrejelzés számos véletlenszerű tényezőtől – politikai helyzet, monetáris és fiskális döntések, kereskedelmi feszültségek, diplomáciai kapcsolatok – függ. 2025-ben ezek a kérdések Donald Trump személye köré összpontosulnak. Szándékait már ismerjük. 2016 óta kitartóan ugyanazokat az elveket hangoztatja: harc az illegális bevándorlás ellen, adócsökkentés és vámtarifák bevezetése.

A „Make America Great Again” szlogen által összefoglalt program egy olyan csúcsragadozóé, aki a tápláléklánc tetején helyezkedik el. A túléléshez ravasznak kell lenni vagy erőt kell mutatni. Első hivatali ciklusához képest Trump most jobban felkészült, hűségesebb csapatot állított össze (bár bizonyos pontokon megosztott), és ambiciózusabb célokat tűzött ki.

A program végrehajtása azonban számos bizonytalansággal jár, legyen szó az intézkedések mértékéről vagy sorrendjéről. Kétségtelen, hogy a vámokat emelni fogják, de az, hogy mikor, milyen szinten, mely országokra és termékekre vonatkozóan, nyitott kérdések. A vámokkal kapcsolatos bizonytalanság károsabb lehet, mint maguk a vámok.

A Peterson Intézet szerint (amerikai nemzetközi gazdasági kutatóintézet) a legnagyobb zavar a Fed függetlenségének megkérdőjelezéséből fakadhat. Az illegális munkavállalók tömeges kiutasítása munkaerőhiányt idézhet elő. A vámtarifa-háború pedig a világgazdaságot sújtja majd, különösen, ha számos országot érint, és megtorló intézkedések követik. Az amerikai gazdaság sem lesz védett. A vámokból származó többletbevétel sosem fedezi majd az ígért adócsökkentéseket. A költségvetési hiány növekedni fog, a kötvénypiacok pedig újrakalibrálják a kockázati prémiumot, míg a Fed jegybanki "szünet" üzemmódba kapcsol.

EZ IS ÉRDEKELHET

Indulhat a Grönland-projekt az elnökváltással? Sok dolog borulhat, ha ezt tényleg meglépi Trump

Donald Trump elnöksége több viharos kijelentéssel is járt, a legjelentősebbnek talán Kanada, Grönland és a Panama-csatorna USA általi "bekebelezése" tekinthető.

Christine Lagarde az EU és az USA közötti kereskedelmi konfliktus elkerülését sürgeti

Az Európai Központi Bank (EKB) elnöke, Christine Lagarde arra kérte az EU politikai vezetőit, hogy működjenek együtt Donald Trump megválasztott amerikai elnökkel a kereskedelmi vámok kérdésében, és vásároljanak több amerikai árut. Erről a Financial Timesnak adott interjúban beszélt. Lagarde figyelmeztetett, hogy a kereskedelmi háború általánosságban senkinek sem érdeke, és a globális GDP csökkenéséhez vezetne. Az EU vezetőit arra ösztönözte, hogy ne megtorlással reagáljanak, hanem tárgyaljanak.

Trump azt ígérte, hogy 10-20%-os vámot vet ki az összes országból érkező árukra, valamint 60%-os vámot minden Kínából importált termékre. Ez aggodalmat keltett amiatt, hogy az EU USA-val szembeni kereskedelmi többlete megszűnhet, és a vámok arra kényszeríthetik az európai gyártókat, hogy termelésüket az Egyesült Államokba helyezzék át.

Christine Lagarde szerint az EU-nak a "csekkfüzet-stratégiát" kellene követnie a Trump-adminisztrációval való kapcsolataiban, és felajánlani, hogy több árut vásárol, beleértve az amerikai cseppfolyósított földgázt (LNG) és védelmi termékeket.

Ez jobb forgatókönyv, mint a megtorlási stratégia, amely egy ‘szemet szemért’ típusú konfliktushoz vezethet, amelynek nincsenek győztesei.

Az EU tisztviselői jelenleg olyan terveket tanulmányoznak, amelyek növelnék az amerikai áruk, például LNG, védelmi berendezések és mezőgazdasági termékek európai vásárlását.

Az EKB vezetője arra is figyelmeztetett, hogy az EU politikai döntéshozóinak figyelniük kell egy lehetséges „eltérítési forgatókönyvre”, amelyben az amerikai vámok a kínai exporttal szemben ahhoz vezethetnek, hogy kínai áruk áramlanak át Európába.

Lagarde elmondta, hogy az európai gazdaság jelenlegi válsága egyben „nagy ébredésként” is értékelhető. Egyetértett elődje, Mario Draghi azon ajánlásaival, hogy a blokknak határozott lépéseket kell tennie gazdasági versenyképessége helyreállítása érdekében.

„Európa lemaradt. De nem mondanám, hogy Európa ne tudna felzárkózni” – mondta az EKB elnöke.

2024 októberében az EKB harmadszor is csökkentette az alapkamatot egy éven belül. Korábban, júniusban, az EKB megemelte a 2024-es euróövezeti GDP-növekedési előrejelzését 0,6%-ról 0,9%-ra, ugyanakkor csökkentette a 2025-ös előrejelzést 1,5%-ról 1,4%-ra.

Európa reményei

2024-ben jó okok voltak az európai gazdasági fellendülés várakozására: az infláció csökkenése, a banki hitelezés kezdeti élénkülése és az EKB monetáris politikájának fordulata. Azonban a politikai bizonytalanság Franciaországban és Németországban számos kiadási döntés elhalasztásához vezetett. Az üzleti klíma borongós.

Európa azonban gyakran éppen a nehézségek közepette mutatja meg, hogy képes összeszedni magát. Trump nyomására Európának komolyan át kell gondolnia gazdasági modelljét és biztonsági kérdéseit. A védelmi kérdések beruházást követelnek, és a politikai stabilitás visszaszerzése is elengedhetetlen.

Franciaországban az új kormány kevésbé sebezhető egy bizalmatlansági szavazással szemben, mint az előző. Németországban a korai választások reményt adnak arra, hogy a következő koalíció sikeresen enyhítse az ipari tevékenység korlátait. Az energia költségeinek csökkentése és az adósságfék lazítása előfeltétele annak, hogy Németország újraéledjen, és visszanyerje gazdasági motor szerepét.

Az EKB-nak is szerepet kell vállalnia a finanszírozási feltételek enyhítésében. Rövid távon az inflációs kockázat csökken. Az EKB célja nem csupán a „semleges” monetáris politika (2–2,5%-os alapkamat), hanem egy valóban támogató politikának kell lennie.

Az Egyesült Államok és Európa ciklikus különbségei miatt az EKB-nak minden oka megvan arra, hogy lépéseit leválassza a Fed döntéseiről. A következő hónapok az EKB kamatcsökkentéseinek sorozatát ígérik.