Dél-Koreában is jól cseng a tokaji brand – Ezekkel a magyar borokkal érdemes külpiacra menni

A magyar borágazat számára kihívásokkal teli év volt 2024, de a nemzeti bormarketingért felelős kormánybiztos szerint sikerült jó eredményeket elérni. „A klímaváltozás miatt az időjárási anomáliák egyre fokozódnak, idén tavasszal jelentős fagykárok nehezítették a gazdák életét, amit csapadékszegény, forró nyár követett és – ennek köszönhetően – egy minden eddiginél korábbi szüret, de mindezek ellenére a 2024-es évjárat az átlagosnál is jobbnak mondható, ami nagy részben annak köszönhető, hogy jól vizsgáztak a rezisztens fajták, amelyek ellenállnak a gombás betegségeknek és ezért a jövőt jelenthetik a borászati ágazat számára” – mondta a Portfolio-nak Rókusfalvy Pál, nemzeti bormarketingért felelős kormánybiztos.

A Bormarketing Ügynökség elsődleges célja, hogy a már piacképes, megfelelő palackszámmal és külföldi piacra lépéshez szükséges infrastruktúrával rendelkező borászokat támogassa, de azt is látni kell, hogy a hazai borászatoknak 83 százaléka 3 hektár alatti. „Ez egy történelmi adottság, de ez nem jelenti, hogy a kisebb borászatoknak nincs lehetősége az exportra, mert össze tudnak állni, 4-5-6 borászat tud egy termelői közösséget alkotni és együtt lépni a piacra.” – tette hozzá a kormánybiztos, aki azt is hozzátette, hogy a legexportképesebb hazai bor, még mindig a Tokaji, amely különleges az édes borok piacán:

ez a borvidék egyedülálló történelmi múlttal rendelkezik, Tokajit gyakorlatilag bárhova el lehet adni.

A vörösborok között a kékfrankos és az egri bikavér kifejezetten közkedvelt fajta, míg a fehérboroknál a furmint vált ki nagyobb érdeklődést, de piaconként eltérnek az igények. Dél-Koreában például a mai napig nő az igény a vörösborok iránt, holott a tradicionális bortermelő országokban jellemzően csökken a vörösborok utáni kereslet.

A célországok tekintetében Rókusfalvy Lengyelországot, Németországot, az Egyesült Királyságot és az USA-t emelte ki, de ázsiai országok is a célkeresztben vannak, az eltérő piacokon, pedig eltérő üzenetekkel kell kommunikálni, a csípős ázsiai ízek mellett például az édes Tokajira van igény. Általánosságban azonban szerinte például a vulkanikus talajt fontos kiemelni:

a világ szőlőterületeinek mindössze egy százaléka található vulkanikus talajon, amíg Magyarországon ez közel 20.

„Olyan kincs van a kezünkben, ami nagyon keveseknek, ezért a több százéves tokaji hagyomány mellett a vulkanikus talaj egy nagyon jó hívószó.”

A hazai piacon is van feladat  

Nagy jelentőségű volt a borok reprezentációs adójának eltörlése is, amely arra ösztönzi a vállalatokat, hogy közvetlenül a termelőtől vásárolt, oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel, vagy oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott borászati termékeket adjanak ajándékba a partnereik és más szereplők számára. A Magyar Bormarketing Ügynökség által lefolytatott nem reprezentatív, kérdőíves vélemény-felmérés alapján,

a borászatok 86%-a értékelte pozitívnak a reprezentációs adómentesség bevezetését, 93%-uk szerint pedig ösztönző hatása volt az ünnepi időszakos kereskedelmükre. Azok közül, akik szerint ösztönző hatása volt, az eladásuk átlagosan 19%-kal nőtt az előző év azonos időszakához képest.

A megkérdezett borászatok többsége kommunikációs kampány indítását tervezi az ünnepi időszakra, hogy felhívják a reprezentációs adómentesség tényére, ezáltal a vásárlásra is a figyelmet.

Mészáros Gabriella borakadémikus, nemzetközi borszakértő szerint az eredmények ellenére a karácsony miatti szezonalitás még mindig inkább a pezsgőnél érzékelhető, mintsem a boroknál, a hazai pezsgőkészleteknek a jelentős része még most is a két ünnep között fogy el, de kétségtelen, hogy a borok értékesítésében is tapasztalható némi növekedés. A szezonalitásnál jelentősebb befolyásoló tényezőnek tartja, hogy a fiatalok egyre kevesebb bort fogyasztanak.

A szakértő szerint az általános piaci trendek kevésbé érintik a kisebb, családi borászatokat, ahol néhány hektáron, tudatosan gazdálkodnak, jó minőségő borokat előállítva, ezek többnyire el is tudják adni azokat. A probléma inkább az alsó kategóriás boroknál kezdődik: „Ha összevetjük ezt a kategóriát más, a mi adottságainkkal nagyjából azonos vagy hasonlóval rendelkező bortermelő országokéval, azt látjuk, hogy Portugáliában például a legalsó polcokon is kimondottan jó minőségű, tiszta ízű, megbízható, jól iható borokat lehet megfizethető áron kapni, addig nálunk ezek minősége mind a mai napig kétséges” – mondta Mészáros. Nagyon sok olyan tétel kerül ma is forgalomba, aminek az eredetével nem feltétlenül vagyunk tisztában. Ezek sokszor érkeznek tartálykocsikban olcsón, és ezek a termékek nagyon megnehezítik az alsó szegmensben versenyző termelők dolgát. 

A nagyon jó áron érkező minőségű import borok sem könnyítik meg a hazai szereplők helyzetét, óriási árral szemben kell a magyar termelőknek úszniuk, és a borszakértő szerint egy kicsit sajnos az utóbbi években visszaesett az a trend, hogy a magyar termelőknek a borait fogyasszuk – akár az ünnepek alatt – helyette népszerűek a nagy bortermelők termékei.

Reneszánszukat élik az újra felfedezett, helyi, őshonos szőlőfajták

Az alapvető exportpiacok nem változtak, a szakértő szerint, ha valaki ránéz a statisztikákra, azt látja, hogy mind a mai napig Csehország, Szlovákia áll az élen a magyar borok felvásárlásában. Ennek oka, hogy ezekbe az országokba nagy mennyiségben érkezik a nem palackozott bor.

A palackozott borok ugyanakkor a nagyon jó éttermekben, tehát a gasztronómia legfelső szintjeire is eljutnak, de ez a legkisebb részét képezi a hazai borkínálatnak. Ettől függetlenül elmondható, hogy az utóbbi években itt észrevehető fejlődés tapasztalható, ami a termelők számára egy jó kapaszkodót jelenthet, és nemcsak a szokásos tokaji borok szintjén, de például az egri vörösborok, nevezetesen a bikavér is egyre nagyobb mennyiségben kerül a látókörbe.

A száraz borok közül a furmint szintén jó piacot tudhat magáénak, és megvan az édes boroknak is egy stabil felvevő piaca, de a teljes tokaji édesbor mennyiséget figyelembe véve még van hova fejlődni.   „Jó lenne, ha tudatosulna a világon, hogy Tokaj adottságai abszolút egyedülállóak, és ezek a borok tényleg olyanok, amit máshol nem lehet elkészíteni” – tette hozzá Mészáros, aki szerint a valódi potenciál az egyedi, lokális szőlőfajtákban van.

A Nyugat-Európában egyre jellemzőbb alkoholmentesített vagy csökkentett alkohol tartalmú borok egyelőre nem annyira jellemzőek a magyar piacra, főleg, ha a termelői oldalt nézzük, mert ezek előállítása csak a nagyon nagy cégek számára lehetőség, hiszen jelentős anyagi ráfordítást igényel az alkoholmentesítés, vagy az alacsony alkoholtartalmú borok előállítása, amit a kis pincék nem engedhetnek meg maguknak. Ennek közönsége a külföldi trendek alapján a fiatalabb korosztály, ugyanakkor Mészáros szerint azt is figyelembe kell venni, hogy:

ha fiatal korban nem tudjuk megtanítani a fiataloknak az igényes, tudatos, tényleg felelősséggel történő borfogyasztást, akkor örökre elveszítjük őket és egy olyan gasztronómiai kultúrának az átörökítését is, amely a Kárpát-medencében több ezer éve elválaszthatatlan az európai embertől.