Ismét váratlan helyről érkezett kritika: Hernádi Zsolt szerint magunknak generáljuk a problémát

Hernádi Zsolt elnök-vezérigazgató beszédének központi témája az európai versenyképesség volt – a vezető szerint az EU számára egy szorosabb európai gazdasági integráció kialakítása a szükséges, de úgy, hogy eközben a nemzeti szuverenitás is megmarad az országoknál, ez a 21. század “duplex veritas”-a, azaz kettős igazsága.

A nemzeti szuverenitást tehát a politikai kérdésekben meg kell hagyni az országoknak, gazdasági szinten viszont kooperációra van szükség.

Már jó ideje látszik az a tendencia, hogy az üzleti racionalitás visszaszorulása és a rossz gazdaságpolitikai döntések következtében folyamatosan csökken az európai versenyképesség, ennek következtében az európai ipar elhagyja a kontinenst – mutat rá Hernádi Zsolt.

Az iparági szereplők már 2005 óta kongatják a vészharangot azzal kapcsolatan, hogy az EU versenyképessége csökkeni fog, elsősorban Ázsia javára. Nemrég szerencsére a szakpolitikai szinten is egyre hangsúlyosabbá vált ez a kérdéskör, amit jól mutat a kontinens versenyképességét taglaló Draghi-jelentés. A problémát tehát már felismerték, a neheze azonban még csak most jön, hangsúlyozza a vezető:

Ha ismét versenybe szeretnénk szállni, új alapokra kell helyezni az európai gazdaságpolitikát.

Magunknak generáljuk a problémát

Az újragondolást azzal kell kezdeni, hogy “ismét a józan észnek kell diktálnia” szakpolitikai szinten, ez elsősorban a rendkívül ambíciózus dekarbonizációs célokra értendő. Az elnök-vezérigazgató szerint a jelenleg kitűzött átállási célok erőn felüliek, mivel az átállás költsége közel sincs arányban az átállás előnyeivel, ráadásul a technológiai felkészültség sincs meg. A legfrissebb elemzések szerint a nettó nulla kibocsátási célok éves hozadéka jóval alacsonyabb, mint a vonatkozó éves költségek,

A KÖLTSÉGEKET PEDIG VÉGSŐ SORON A TÁRSADALOM FIZETI MEG, A TŰRŐKÉPESSÉG PEDIG ITT VÉGES.

Hernádi Zsolt szerint be kell szüntetni a kampányszerű gondolkodást és észre kell venni, hogy a problémát saját magunknak generáljuk, azáltal, hogy bedőlünk a kampányoknak. Jó példa erre az orosz energiaforrásokról való leválás, ami egyévnyi GDP növekedésbe került Európának, hangsúlyozza a vezető. Jelenleg az történik a kőolajpiacon, hogy India, Törökország és Brazília megveszi az orosz kőolajat, majd a finomított termékeket eladja az európai országoknak, a háború előtt az orosz tengeri kőolajszállítás 2-3%-a ment Indiába, ez az arány most 65-70% körül van. Egyrészt ennek irgalmatlan CO2-lábnyoma van, ezen felül Oroszország bevétele sem csökkent akkora mértékben,

lényegében az történt, hogy a finomításból származó profit nem Európában csapódik le, Ázsia nyert, Európa pedig veszített.

Az elhibázott szakpolitikai lépéseknek is köszönhetően szenved, gyakorlatilag szétesett az európai energiaintenzív ipar, mivel jóval drágább az európai energia, mint máshol: visszaesett az acéltermelés, az EU 2008 óta az elsődleges alumíniumtermelésének 2/3-át elveszítette, az ammóniagyártási kapacitásnak pedig a 70%-át a 2022-es energiaár-csúcs idején leállították, sorolja az elnök-vezérigazgató, eközben az import jelentősen megnőtt. “Mások gazdagodnak, mi fizetünk érte” – fogalmaz Hernádi.

Mindezek tudatában meg kell őrizni, amit még meg lehet:

az energiaipar még talpon van, de veszélyeztetett faj lett,

fogalmaz a vezető. Az európai finomítók sorra csökkentik kapacitásaikat, míg Afrikában és Ázsiában óriási új finomítók épülnek, az európai piacot célozva termékeikkel. Energia viszont minden iparágnak kell, import pedig nem fog jönni, ha a stabilnak hitt ellátási láncok megtörnek, mutat rá Hernádi.

Energia nélkül nincs ipar és nincs a mostani szinten megszokott fogyasztás sem

– hangsúlyozza a vezető.

A dekarbonizáció nem szabad, hogy egyenlő legyen a dezindusztralizációval, meg kell őrizni az ipart és a tradicionális iparágakat is – emeli ki Hernádi Zsolt, hozzátéve, hogy a megnövekedett energiaigény miatt az energiaátmenet során fontos szerepe lesz még a fosszilis energiának, az ellátásbiztonság megteremtése nélkül Európa belebukik a dekarbonizációba. Az újonnan bejövő energiatípusok (nap, szél -és atomenergia) a többletfogyasztást fedezi csak önmagában, teszi hozzá Hernádi.

Jelentősen növelni kell a beruházásokat
Az európai energiaipart nemcsak megmenteni, de fenntarthatóbbá és versenyképessé is kell tenni, folytatja a vezető. Ehhez többek között korszerű villamosenergia-hálózatra, csővezeték infrastruktúrára, erőművekre, finomítókra és  energiatárolási- és töltőinfrastruktúra van szükség, de növelni kell az interkonnektivitást is és lehetővé kell tenni az energia határokon átnyúló áramlását és kereskedelmét, ami pedig talán a legfontosabb: erősíteni kell az egységes piacot.

A privát szektor önmagában nem tudja finanszírozni az átállás teljes költségét, hangsúlyozza Hernádi Zsolt. Az EU ambíciói soha nem látott léptékű beruházás bővülést igényelnek,

az ambíciózus célok megvalósításához és az éves igény kielégítéséhez 5% ponttal kell nőnie a GDP arányos beruházási rátának

- mutat rá a vezető.

A modernizációs és hatékonyságnövelő beruházásokhoz nemzeti és közösségi támogatásra is szükség van, Hernádi megfogalmazása szerint “nem elvenni kell a cégektől, ennek nem politikai kérdésnek kéne lennie.” Eddig nem ez volt a hozzáállás, hiszen a Mol a magyarországi eredményének 113%-át fizette be különféle adótételek formájában a magyar költségvetésbe a tavalyi évben, hangsúlyozza az elnök-vezérigazgató. Az országok költségvetései új bevételi eszközökhöz folyamodnak, az extra adókon felül például a bankok rengeteg állampapírt vásárolnak Magyarországon, jelentősen nő a hitelállomány - az történik, hogy a nagyvállalatok megfinanszírozzák az államot, az állam pedig továbbadja a pénzt a fogyasztóknak. Ez a redisztribúció nem előremutató, ráadásul nem is egy magyar-specifikus probléma, Európa sok országában hasonló lépéseket tettek a politikai vezetők.

Előadása végén a vezető ismét visszatért az EU széttagoltságához, ami jelentős versenyhátrány az USA-val szemben, ez végső soron a kettős igazság koncepciója:

Itt az idő, hogy megtaláljuk a nemzeti szuverenitás és a gazdasági föderalizmus egyensúlyát.

A politikai kérdésekben meg kell hagyni a nemzetállamok autoritását (mivel a politikában egyetértés sohasem lesz), a gazdaság azonban az elmélyített együttműködés színterévé kell, hogy váljon. Mert a gazdaság racionális, 1+1 mindig kettő marad. És az kettő lesz Spanyolországban, Németországban és Magyarországon is. – zárja beszédét a vezető.

Címlapkép: Kovács Tamás, MTI/MTVA