Itt a javaslat az új lakásfelújítási támogatásokra: máshogy sosem szabadulunk a rezsicsapdából?

Pénzcentrum: 2015-ben írta alá 194 ország a párizsi klímaegyezményt, melynek legfontosabb kikötése, hogy ideális esetben az iparosodás előtti mértékhez képest 1,5, de maximum 2 Celsius-fokban határozza meg a globális átlaghőmérséklet-emelkedést. Ez az érték azóta egy szimbólummá vált. Miért számít olyan fontos határértéknek a párizsi egyezményben meghatározott 1,5 Celsius-fok, és mi történik, ha csak efölött tudunk teljesíteni?

Ürge-Vorsatz Diána: Ez az érték tudományos alapon lett meghatározva és efölött már nagy a kockázata annak, hogy ún. billenőpontok következzenek be. Ezek olyan olyan kritikus küszöbértékek, amelyek átlépése az éghajlati rendszerben nagymértékű és gyakran visszafordíthatatlan változásokhoz vezetnek, végeredményben pedig súlyos hatással lesznek az emberi társadalomra. A legjobban talán a grönlandi jéggel tudom ezt a folyamatot illusztrálni. Ez olyan mennyiség, hogy ha elolvad, az 7 méteres tengerszint-emelkedést okoz. Még ha többé egyetlen molekulányi CO2-t sem bocsátanánk ki, még akkor is évszázadokig olvadna. Ez csak egyetlen billenőpont, de nagyon sok ilyen van még.

A Golf-áramlat leállása például ide sorolható, és éppen most jött ki egy fontos cikk, ami szerint már jóval közelebb járunk ehhez, mint korábban gondoltuk. Ha az összeomlik, akkor egészen más áramlási rendszerek fognak kialakulni, amik teljesen meg fogják változtatni Európa éghajlatát. Nagyon nehéz, illetve lehetetlen előre megjósolni, hogy konkrétan mi fog történni, annyi biztos, hogy a mostanihoz képest teljesen más lesz az éghajlat, valószínűleg helyenként jóval hidegebb, helyenként jóval szárazabb lesz. Ha a Golf-áramlat megszűnik, az katasztrófa lesz Európának, de az egész világnak is, mert a monszunrendszereket is befolyásolja. Az ilyen billenőpontokat kéne tehát elkerülni. Valószínű, hogy picit meghaladjuk ezt az értéket, de talán még vissza tudjuk vinni erre a 1,5 fokra.

Nyolc évvel a klímaegyezményt követően, hogy látja, mennyire sikerül tartani magunkat a célértékhez? Egyes kutatók szerint 66 százalék az esélye annak, hogy 2027-ig átlépjük az 1,5 Celsius-fokos globális felmelegedési küszöböt.

Ezt ahhoz hasonlítanám, mint amikor az ember gyerekét diagnosztizálják rákkal, de van rá terápia – nem az a kérdés, mekkora az esélye, hogy életben tartsuk, hanem egyszerűen meg kell csinálni, kerül, amibe kerül. Onnantól kezdve nagyon sok mindent másképp kell csinálnia a családnak. Akkor az ember mindent megpróbál. Itt most ez a helyzet. A civilizáció végleges egzisztenciális veszélyben van. Lehet itt lamentálni, hogy jaj, meg tudjuk-e csinálni. Meg kell csinálni, nincs mese. Tavaly nyáron és idén talán végre elkezdtük megérteni, hogy magunk alatt vágjuk a fát, mert nagyon hamar sokkal rosszabbra fordulhat minden. Gondoljunk bele, csak az El Niño, ami egy természetes jelenség és nincs is jelentős közvetlen kapcsolatban az éghajlatváltozással, az USA GDP-jéből legalább 3 százalékot le tud faragni. Vannak olyan országok, ahol a 10 százalékot is eléri.

Nem tudom, nálunk mennyit szedett le a tavalyi aszály, de vessünk egy pillantást az élelmiszer-inflációt. Abban nagyon benne van a lába az éghajlatváltozásnak, hiszen a kukoricatermésünk háromnegyede ment tönkre, a búzatermésünk negyede, és a háború miatt nem tudtunk importálni.

Emellett az afrikai és indiai gabonaexportokat is leállították tavaly, szintén az aszályok miatt. Persze egy csomó más tényező is közrejátszik az élelmiszer-inflációban, de azt kell látni, hogy az éghajlatváltozás soha nem egyedül fog hatni, hanem az egyéb problémákat, így pl. az inflációt, az energiaválságot, a háború hatásait fogja jelentősen felnagyítani.

2022-ben a Föld népessége átlépte a nyolcmilliárd főt, a következő évtizedekben pedig még 2 milliárdos növekedés várható. A bolygó lakosságának ilyen mértékű gyarapodása hogyan befolyásolja ezt a folyamatot?

Nagyjából sehogy. Az a várható kétmilliárd fő szegény országokba születik, azaz nulla a kibocsátása. A gazdag országokban pedig csökken a népesség. Japánnak a legnagyobb problémája épp az, hogy nemsokára lefeleződik a lakossága. Kínában sem születik elég gyerek. Nincs elég munkaerő, nincs, aki a nyugdíjpénztárakat fizesse. Sokkal nagyobb problémát jelentenek az elöregedő, fejlett társadalmak, mint a túlnépesedés.

Ahol nagy a növekedés, az főleg amiatt van, mert ezeken a szegényebb helyeken a gyerek a munkaerő, a vízhozó, a tűzifa-összegyűjtő, a nyugdíjbiztosítás. Az egyik gyerek fél napot gyalogol a vízért, a másik a tűzifáért, amíg édesanya megfőzi a kis rizst. Ahogy ezek az emberek felemelkednek, már nem lesz hat gyerek a családban, mert a városban élnek, és tudják, hogy a gyerek nagy költség és nem erőforrás.

EZ IS ÉRDEKELHET

Brutálisan csökkent a termékenységi ráta: Magyarország sem kivétel

Magyarországon ráadásul nem csak a termékenységi arány, de más demográfiai adatok is kedvezőtlenül alakulnak.

De már most látjuk, hogy mekkora a népességvándorlás. Emberek milliói döntenek úgy, hogy inkább fejlett országokba telepednek le. Az ő fogyasztásuk ezáltal nem válik többé?

Európa jelen pillanatban hatalmas munkaerőhiánnyal küzd, Amerika szintén. Mindenképpen fogjuk hagyni, hogy valamennyi munkaerő bejöjjön. Az, hogy mennyit szennyeznek, azon múlik, hogy mennyit fogyasztanak, az pedig az össz-GDP-n múlik. Ameddig tudunk embereknek munkát adni, annyival nőni fog a GDP. Ha valakik csak bejönnek, de nincs több munka, attól nem fog nőni a GDP, tehát a fogyasztás és a szennyezés sem. De azt is sokszor kiszámoltuk, hogy azokkal az emberekkel együtt, akik nyomornegyedből rendes lakásba tudnak költözni, és végre el tudják látni az alapvető szükségleteiket, sem nő annyival a szennyezés, hogy azt észrevegyük.

Mindeközben érdemes megnézni, hogy mekkora gazdasági növekedés várható a gazdagabb rétegek körében a következő a 20-30 évben? Legalább 100 százalék. Tehát kinek a fogyasztásáról beszélünk? Jelen pillanatban a társadalom 10 százaléka nagyjából annyit bocsát ki, mint a világ teljes szegényebb fele. Évente sok százalékkal nő a repülések száma, amihez csak a népesség pár százaléka fér hozzá. Beindult az űrturizmus. Valójában a luxusfogyasztások növekedése hajtja a kibocsátásnövekedést, nem a szegények népességnövekedése.

EZ IS ÉRDEKELHET

400 ezer magyar tűnhet el néhány éven belül: nincs mit tenni, ezt már nem lehet visszafordítani

A lélekszám csökkenés eltérő mértékben lesz tapasztalható. A skandináv és nyugat-európai országok egy jelentős részében pedig tovább növekedhet a populáció.

Ha a gazdagok fogyasztása ennyire számottevő hatást gyakorol a klímaváltozásra, akkor meglehetősen borús a jövőkép. A covid után például sok 100 millióan estek a szegénységi küszöb alá, miközben a világ tíz leggazdagabb emberének a kétszeresére nőtt a vagyona. A másfél fokos cél elérésének érdekében, hogyan lehet ezt a folyamatot kontrollálni?

Az Economist magazinnak nemrég volt egy ezzel foglalkozó száma. Ebben összefoglalták azokat a tudományos tényeket, melyek szerint az igazi gazdasági fejlődés eddig akkor jött, amikor nem volt ilyen egyenlőtlen a javak elosztása. Nagyon fontos lenne, hogy fellépjünk az aránytalan és egyre növekvő vagyonkoncentrálódás ellen és tegyünk érte, hogy sokkal egyenlőbben legyenek elosztva a lehetőségek és a javak. De nekem az éghajlatváltozásra kell fókuszálnom. Két megoldási javaslatot olvastam ezzel kapcsolatban: az egyik a progresszív adózás minél jobb visszavezetése mindenhol, a másik a vagyonadó bizonyos magas értékű vagyon felett, de ahogy említettem, ez nem az én szakterületem.

2021 augusztusában az IPCC egy új összefoglaló jelentésben alapvetően négy régióra bontotta Európát. A Magyarországot is magába foglaló Nyugat- és Közép-Európai régió milyen módon érintett a klímaváltozásban?

A legfőbb kihívást ritkán említjük: ezek a hőhullámok. Az aszály is baj, de a hőség még nagyobb. Ez már most is jelentős egészségügyi károkat okoz. Tavaly Európában több mint 60 ezren haltak meg a hőség következtében. Ráadásul a gazdasági életünk is szenved, hiszen egy bizonyos hőfok felett nem lehet rendesen dolgozni. Sem szellemileg, sem fizikailag. Mezőgazdasági munkák nagy részét nem lehet légkondicionált térben végezni. Egy ideig lehet éjszaka csinálni ezeket a feladatokat, de akkor nem olyan termelékeny az ember. Arról nem is beszélve, hogy nagyon megdrágítaná a termelést is.

Magyarország két régió határán van: a Nyugat- és Közép-Európai, illetve a Dél-Európai között. Ez utóbbit egyre súlyosabb hőhullámok jellemzik. A 2000-es évek második felében a nyár háromnegyedében nem lehet kint tartózkodni. Ez nemsokára eléri hazánkat is. A vízhiány a második nagy kockázat, mely főként Dél-, de Kelet-Európát érinti. Ha elfogy a víz, akkor pedig nincs mit tenni. Így jutunk el a harmadik problémához: a vízhiány miatt a mezőgazdaság nagy része is felborul. Ezenkívül pedig érdemes számolni árvizekkel, aszállyal, plusz járványokkal, akár a malária vagy dengi láz visszatérésére, akár új pandémiákkal - és akkor a kártevő-inváziókról még nem is beszéltünk.

EZ IS ÉRDEKELHET

Brutális hőhullám tarolja le Magyarországot: ez már az egészségre is veszélyes, sokan fognak szenvedni

Idén nyáron is várhatók hőhullámok, viszont még ez is semmi lesz ahhoz képest, ami a jövő évtől várhat ránk.

Két évvel ezelőtt minden EU-s tagállam vállalta, hogy 2050-ig eléri a klímasemlegességet, ehhez pedig egy klímastratégiát is megfogalmaztak a magyar döntéshozók még 2021-ben. Mennyire tűnik megvalósíthatónak ez a vállalás Magyarországon? És hogyan teljesítünk a többi tagországhoz képest?

Olyan szempontból jól állunk, hogy nálunk egyelőre alacsonyabbak az egy főre eső kibocsátások, és még mindig nagyobb a potenciálunk. Az EU-ban nálunk a legmagasabb arányú az energiafelhasználásban a fűtésre szánt energiafogyasztás, ezt pedig szinte tökéletesen le tudnánk nullázni. Nem könnyű, mert az egész épületállományt fel kell ehhez újítani, de az amúgy is nagyon jót fog tenni a lakosságnak, mert függetlenek leszünk az energiaválságoktól, nem lesz energiaszegénység, és jöhet akármilyen háború vagy gázvezetékelzárás, a lakosság független lesz tőle. Ami még nehéz lesz, az a közlekedés. Ebben is nagyjából jól állunk, mert Magyarországon viszonylag sokan használják a tömegközlekedést. Remélem, hogy az országbérlet még jobban visszatereli az embereket a kötöttpályás közlekedés felé.

Ezenkívül a városokban kéne okosabbnak lenni. Van több olyan adózás, amit sürgősen meg kéne változtatni ahhoz, hogy tényleges csökkenést tudjunk elérni. Be kellene vezetni építési stopot is, annak érdekében, hogy csak nagyon kivételes esetben lehessen újat építeni, mert az építkezés is rettenetesen nagy kibocsátással jár. Ehelyett mindenütt a felújítást kellene ösztönözni, a meglévő épületállományt rendbe hozni, és ez a gazdaságnak is nagyon jót tenne, mert a leszlömösödött belvárosi részek újra kivirágoznának.

Városközpontoktól távoli, zöldmezős lakóparkokra már biztosan nem adnék engedélyt, csak bent a városokban, hogy 15 perces városokat tudjunk kialakítani. A napenergia-potenciálunk is nagyon jó: nettó exportőrök tudnánk lenni elektromos áramból Paks nélkül is, ha az energiafelhasználásra is odafigyelünk és okos rendszereket alakítunk ki. Azt gondolom, hogy jól állunk, meg lehet csinálni, de a szakpolitikák szintjén még sok további tennivalónk van.

Becslések szerint mintegy 20 ezer milliárd forintba kerülne a hazai elöregedett lakásállomány felújítása. A magyar lakosság nagy része viszont egy teljes szigetelést sem képes megengedni magának, nemhogy egy teljeskörű energetikai korszerűsítést. Vannak olyan külföldi példák, hogy hogyan lehet segíteni a lakosságot ebben?

Az embereknek soha nem lesz annyi tőkéjük, hogy az összes Kádár-kockát felújítsák. Vagy még ha lenne is, ezeknek a megtérülése 20-30 év, nincs ilyen hosszú befektetési horizontja sem az egyéneknek, sem a befektetőknek. Nem; ezt bizony közpénzből kell nagyrészt megoldani. Forrást erre főleg a klímacélok elérésére, energiarendszer bővítésére allokált összegek ide fókuszálásával lehetne megoldani.

De el lehetne gondolkodni azon is, hogy Paks 2 beruházási költségét nem lenne-e célszerűbb energetikai korszerűsítésre fordítani? Lehetséges, hogy képesek lennénk hasonló nagyságrendű energiát megtakarítani.

Világszerte olyan mértékű szubvenciók vannak az energiaszektorban, hogy ha ennek csak egy töredékét átirányítjuk épületfelújításra, már megoldottuk a problémát. Varró László évekkel ezelőtt kimutatta, hogy milyen hatalmas szubvenciók mennek az energiaszektorban.

Nem mindig új erőművekbe kellene beruházni, hanem egy olyan konstrukcióba, ahol az egész épületszektor válik kvázi egy erőművé. Nincs külföldi példa, mert akárhol, ahol ebbe belevágtak volna, a mindenhol erős energiatermelő szektor megállította ezeket a terveket, hiszen nem érdeke, hogy ez a folyamat kibontakozzon. Sajnos sokszor az államnak sem érdeke, hiszen hatalmas áfabevételeik vannak az energetikából. Ha leszigetelik az összes épületet, nem tudnak annyi energiát eladni, abból pedig nagy bevételkiesésük származik. Ezek nagyon nehéz politikai, gazdasági dilemmák, pedig minden országnak jobb lenne az energiatakarékos út, talán majd egyszer ki tudnak dolgozni olyan megoldást, ami politikailag is elfogadható lesz.

EZ IS ÉRDEKELHET

Ürge-Vorsatz Diána: hatalmas hiba volt lélegeztetőgépre kapcsolni az ipart!

A pandémia háttérbe szorította bolygónk legégetőbb kérdését, az éghajlatváltozást. Hogy állunk e téren, melyek a tennivalók - erről beszélgettünk a világhírű fizikussal, klímakutatóval.

Tehát pusztán állami szinten ezeket a döntéseket nem feltétlenül lehet átvinni. Szupranacionális szinten milyen kilátásaink vannak? Az EU-nak például mekkora mozgástere van, hogy a kormányokat ösztönözze ilyen irányba?

Az EU nagyon ügyesen tud olyan országokat irányítani, akik részesednek jelentősebb EUs forrásokból. Ezen kívül vannak fontos jogszabályok – pl létezik direktíva az épületenergetikai hatékonysággal kapcsolatosan. Csak Magyarország sokszor tologatta ezek érvénybe lépését. De még az sem oldotta volna meg, hiszen szabályozni csak új építkezést tudunk. Törvényileg nem lehet rákényszeríteni senkire egy felújítást, hiszen hatalmas költségről beszélünk. Csak pénzügyi támogatás, valamint adminisztratív segítség jöhet szóba, és ilyen mértékű támogatások ritkán állnak közszervezetek rendelkezésére. Az EU egyébként szerette volna, ha a forrásokat jobban fordítjuk épületfelújításokra, de sajnos nem ezt priorizáltuk. Szerintem nem autópályát kellene építeni, hanem épületeket felújítani. Ha az emberek ezzel tisztában lennének, előbb-utóbb annyira a közbeszéd részévé válna a téma, hogy elindulhatna valami. Gondoljunk csak bele, mindenkinek az érdeke, hogy az embereknek ne legyen rezsije.

Gondolja, hogy a Paks 2 beruházással járó kapacitásnövekedéshez hasonlót el tudnánk érni más megújuló energiaforrással?

Nagyon valószínű. Nemrég jött ki egy tanulmány, mely szerint, ha Budapest háztetőit „benapelemeznénk”, az Pakssal összemérhető mennyiségű energiát termelne. Az igaz, hogy a nap csak nappal süt, ezért ezt ki kell egészíteni vagy szélenergiával, vagy máshogy. Most már nagyon okosan lehet kezelni az energiaszektort, hogy időjárásfüggő megújulókból is el tudjuk látni a teljes energiaigényt. Amikor lehet, máshogy kell időzíteni, hogy bizonyos háztartási eszközöket, például mosogatógépet mikor futtassuk le, de az is egyre fontosabb lesz, hogy mikor töltjük azokat az eszközöket, amiket akkumulátorként is lehet üzemeltetni: nappal feltölteni, este meg valamennyit kinyerni a világításra.

Ugyan még nem végeztem el ezt a modellezést és nem láttam erre robosztus tanulmányt, de a szakmai ismereteim alapján úgy becsülöm, hogy nem lenne szükség egy Paks 2-nyi új erőműre. Nagyon sok másféle megoldás is létezik, ezeket alaposabban meg kellene vizsgálni.

Ha az energiaigényekre is figyelünk, bőven meg tudunk termelni csak napenergiából annyit, szélenergiával kiegészítve, amennyire szükségünk lesz. Most már télen is folyamatosan napenergiacsúcsokat döntünk. Az a baj, hogy még mindig csak XX. századi módon gondolkodunk. Csak azt kérdezzük meg, hogy jó, de honnan lesz energiaforrás. A XXI. századi energiarendszerben nem arról kéne, hogy szóljon a dolog, hogy lerakunk egy csomó központi energiát, és azt huzalokkal szétosztjuk. Az mesterséges intelligencia korában már egy sokkal komplexebb energiaelosztó rendszerről beszélünk: nagyon sok kis termelőről és felhasználóról, energiaközösségekről, és okos rendszeren keresztüli kiegyenlítésről van szó. Egy ilyenbe már sokkal kevésbé kell hatalmas alaperőművet telepíteni.

Az IPCC is azt dokumentálja, hogy a világon már sok olyan hely van, ahol az energiaellátás legalább 75 százaléka időjárásfüggő megújulókkal van ellátva. Nálunk nincs vízenergia, de a többi országban van, azzal is nagyon jól ki lehet egyenlíteni. Lehet, hogy időnként importtal kell kompenzálni, de amikor meg máshol nincs, akkor a mi napenergiánkat exportáljuk.

Többször említette az energiafüggetlenség fontosságát, aminek egy jelentős fordulata, hogy Európa nagy része évtizedek után most vált le az orosz gázról, viszont az elektromos autókra való átállás és általánosságban az elektromos energia iránti igény miatt mintha újfajta problémába szaladnánk bele. Magyarország például akkumulátor nagyhatalommá akar válni, emiatt most rengeteg kelet-ázsiai nagy beruházás jön ide. Ezzel a lépéssel nem egy másfajta függőséget alakítunk ki?

De, abszolút probléma például, hogy a világ a fosszilis hatalmaktól való függőséget lecseréli fémkészletekben gazdag országoktól való függésekre. Itt két nagy hatás lesz, az egyik, hogy az egész geopolitikát át fogja írni, mert lehet, hogy megszűnik az olajországoktól való függés, viszont iszonyú függők leszünk a ritka földfémek, a lítium-, kobalt-, rézkészletekkel rendelkező országoktól. Tulajdonképpen az egyik környezeti problémát konvertáljuk a másikba. Azt gondolom, hogy hosszú távon nem az a megoldás, hogy egyszerűen lecseréljük a járművek meghajtását elektromosra. Nem azt mondom, hogy nincs rá szükség, hiszen nagyon fontos, hogy az olaj alapú közlekedést minél hamarabb kivezessük, de hosszú távon okosabbnak kell lennünk.

Nagyon fontos lenne az igények csökkentése, és nem az aszkézisről beszélek, hanem hatékony energiafelhasználású épületekről, okosabb városokról. Illetve el kéne kerülni azt, hogy mesterségesen növeljük az igényeket. Például a repülési igényeket biztos, hogy nem szabad tovább növelni addig, amíg nincs elterjedve nulla kibocsájtású alternatíva. Nagyon fontos lenne erre a szegmensre egy sapkát rakni, mert egyszerűen nem tudjuk ilyen gyorsan, ilyen mértékben növelni a kibocsájtásmentes áramtermelést, amire egyébként szükség van más területeken, így a közlekedésben, a nehéziparban, az épületek üzemetetésében, az építőiparban. Fontos lenne egy sokkal okosabb energiarendszer, ahol ügyesebben hozzáillesztjük a keresletet a kínálathoz. Ha ezeket mind megcsináljuk, akkor hosszútávon nem lesz szükség annyi akkumulátorra.

Fotó: Stiller Ákos