Nagyon durván elszállt a magyar gazdaság: ez már a vég kezdete?

Makrogazdasági kerekasztal-beszélgetéssel zárult a Portfolio Hitelezés 2023 konferenciája. Utóbbit Madár István, a Portfolio vezető elemzője moderálta, és a magyar gazdaság helyzetének értékelésről szólt. A Portfolio tudósításából most kiderül, mit mondtak a beszélgetés résztvevői a régiós pozíciónkról, inflációról, növekedésről és a hitelezésről.

Mi lesz az inflációval?

Surányi György, az MNB volt elnöke, egyetemi magántanár arra hívta fel a figyelmet, hogy az infláció nem tegnap kezdődött, hanem 2017 eleje óta folyamatosan emelkedik. 2022 februárjában már 8,4% volt, az inflációt hajtó belső motorok évek óta velünk vannak, természetesen a háborús és az energiaválság megdobta. A 25-26% nagyjából a fele származik külső, exogén sokkból, másik fele hazai eredetű. Az előbbi szempontból már kedvező változások látszódnak a világban, az utóbbit viszont évekig fűtötte a fiskális és a monetáris politika, a kétszámjegyű nominális béremeléstől például nem fognak lemondani egykönnyen az érdekegyeztetésben részt vevő felek, ezért pesszimista vele kapcsolatban.

Tardos Gergely, az OTP Bank Elemzési Központjának igazgatója úgy vélte, hogy az egyszámjegyű tartomány valószínűleg sikerül elérnie az inflációnak, a további csökkenése viszont már jóval nehezebb lesz. Gyorsuló nominális bérpályát lát, a magánszektor folyamatai közel 20%-os dinamikát vetítenek előre, vagyis kompenzálják a munkavállalókat a munkáltatók a magas inflációért. A modellek alapján gyors dezinfláció is jöhetne, de ezek a modellek nem működtek túl jól az elmúlt években, egyszerűen átléptünk egy másik rezsimbe, ahol nem nagyon van árverseny és rendszerszintű vállalati költségcsökkentés, amely segítene az infláció hűtésében.

Mi lesz a hitelezéssel magas infláció mellett?

Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője szerint ha beragad egy 16%-os nominális béremelés, akkor reálbérnövekedés jöhet Magyarországon. Kérdés, hogyan reagálnak erre a munkavállalók: megvan rá az esély, hogy megtakarítási irányultságú lesz inkább a reakció, ha így lesz, akkor sikerülhet megúszni az infláció magas szintű beragadását, de ehhez szükség van a jegybanki szigor fennmaradására is. Nem teheti meg a jegybank, hogy támogató monetáris politikát folytasson, kénytelen lehet fenntartani az MNB a pozitív reálkamatokat. Nagy kérdés, ilyenkor mi történik a hitelpiaccal, mindenesetre nem kell, hogy megfojtsa a gazdaságot a pozitív reálkamatkörnyezet. A támogatott hitelprogramok torzítják a hitelpiacot, hosszú távon nem biztos, hogy van haszna a piaci kamatoktól elszakadó alacsony hitelkamatoknak.

Tardos Gergely a hazai hiteldinamikáról azt mondta: nehéz látni, mikor jönne a lakossági hiteldinamikában fordulat - ha szerencsénk van, akkor 2025 környékén. A vállalatoknál egyelőre nem látszódik a „nagy halál”, a vállalati hiteldinamika még mindig magas, és arra számítanak az OTP-nél, hogy nem is fog sokkal lejjebb menni 10%-nál.

Surányi György alapvetően egyetértett az elhangzottakkal, a lakossági hitelezésben ő sem vár nagy fordulatot. A vállalatokkal kapcsolatban rámutatott arra, hogy úsznak a likviditásban, összességében nincs ok arra, hogy sorban álljanak hitelért.  Az NHP-n és az NKP-n keresztül szerinte teljesen fölöslegesen nagy likviditást nyomott a rendszerbe az MNB, amit most ki kellene szívnia. Orbitális vesztesége van a jegybanknak, ami a költségvetésben adóemeléseket és kiadáscsökkentéseket kényszerít ki.  Tavaly nyár óta súlyos kiigazítást hajt végre a kormány mintegy 3000 milliárd forint értékben, többek között 800 milliárd forint feletti adóemelés és 2000 milliárd forintnyi beruházás-elhalasztás formájában. A mostani kamatszint nominálisan magas, de súlyosan negatív reálkamat mellett működik a magyar gazdaság. Óvatos megközelítést igényel tehát az az állítás, hogy a kamatok okozzák a gazdaság növekedését.

Milyen kamat- és árfolyampolitikát kellene folytatni?

Nem azt mondom, hogy most rohannék jelentkezni a jegybankelnöki pozícióért, noha utóbbi jegybankelnökségem elején magasabb volt az infláció a mostaninál, és lassabban csökkent, mint amit most előre látunk

– mondta Surányi György. Az MNB csak akkor tudja érdemben levinni a kamatokat, ha a gazdasági szereplők inflációs várakozása megfelel a jegybank és a kormány által mondottnak. Szükség van ehhez a forintárfolyam stabilizálódására is, amit egyelőre az eurókamatokhoz képest magas, 18%-os hazai irányadó kamat támogat. Ha nem sikerül megváltoztatni a külső percepciót Magyarország országkockázatairól, akkor nincs nagy lehetőség a kamatcsökkentésre. Surányi szerint nincs sikeres felzárkózás a devizánk reálfelértékelődése nélkül.

A forró pénzek mellett sok más mozgatta az utóbbi időben a forintot: egyrészt az energiaimportszámlánk (meg kellett venni havi 1,5 milliárd eurót, a korábbi összeg 3-4-szeresét), másrészt az, hogy a háztartások 4 milliárd euróért vásároltak tavaly forintból eurót – mondta Tardos Gergely. 18% mellett nem nagyon vannak olyan befektetők, akik elkezdik shortolni a forintot. A jó árfolyampolitika a jelenlegi helyzetben nem engedi gyengülni a forintot – tette hozzá, megemlítve: egyáltalán nem példátlan a régiós országokban a reálfelértékelődés mellett a nominális felértékelődés sem.

Virovácz Péter felhívta a figyelmet, hogy nemcsak az MNB pumpált óriási likviditást a rendszerbe, hanem a jegybankok szerte a világon, a „fülünkön folyik ki a pénz még mindig”. A befektetők azt díjazzák, hogy nem olyan rossz az egyensúlyi helyzet, mint Argentínában, viszont a 18% kellően magas számukra. Szerinte új időszak kezdődött: egy tartós inflációs környezetben fogunk élni, a dekarbonizáció, a deglobalizáció és a demográfia „3D-s inflációt” fog okozni. Reálértelemben erősíteni kell a forintot ebben a környezetben, tartós felértékelődési trendre kell állni, más megoldás nincs – húzta alá. Szerinte a jegybanknak azt kell csinálnia, amit a piac megenged neki. Ha megint meglepetést okoz az MNB mondjuk egy gyors lazítással, akkor a piac be fogja ezt árazni. A jegybank helyesen felismerte, hogy kommunikáció nélkül nem fog menni a kamatcsökkentés: „aki egyszer megégette a nyelvét, a tejfölt is megfújja”.

És mi lesz az EU-pénzekkel?

Ha nem kapunk friss pénzt, az előző ciklusból és az agrártámogatásokból akkor is bejön mintegy 4 milliárd euró körüli összeg az országba – hívta fel a figyelmet Surányi György, aki most kevésbé optimista a tekintetben, hogy idén érkeznek friss EU-pénzek. 2009-2010-hez képest a nettó külföldi devizaadósságunk szempontjából sokkal jobb a helyzetünk, ilyen országot boldogan finanszíroz a nemzetközi piac, különösen, ha egy junk besorolású országra jellemző kamatprémiumot fizetünk. Ennek az ára roppant magas: a magyar költségvetés kamatkiadásai megháromszorozódtak, és ebből a szempontból a jövő év is kritikus lesz, hiszen 1 százalékpontos hiánycsökkentést tervez a kormány.

Tardos Gergely szerint az év második felétől indulhat el a gazdaság felfelé, hasonlóan az európai gazdasághoz. Van esély arra, hogy a helyreállítási alaphoz tartozó hitelből egy előleg megérkezik Magyarországra, a többi forrás szempontjából jórészt a kormány oldalán pattog a labda, ami nagyrészt politikai kérdés. A középtávú növekedési kilátások szempontjából nem mindegy, mi történik e téren.

Hozzá hasonlóan Virovácz Péter is úgy vélte, az év második felében megindulhatnak az EU-források, részben az igazságügyi reform négy pontjának köszönhetően. Ez az, ami politikailag kulcsfontosságú, leegyszerűsítve akár az is mondható, hogy „ezzel már meg is vagyunk” – fogalmazott. Jelentős politikai áldozat mellett a kormány nem biztos, hogy a maradék 2 milliárd euróért lehajol. Az EU-források érkezése azonban az idei évet növekedési szempontból nem, már csak finanszírozási szempontból befolyásolja.

Surányi György felhívta a figyelmet, hogy EU-pénzként a külföldiek megtakarítását kapja meg az ország, ez keresletnövelő és inflációgerjesztő tényező, vagyis egyszerre nem lehet örülni annak, hogy gyorsul a növekedés és csökken az infláció, ha azt nem belső megtakarítások táplálják. Ez nem magyarspecifikus probléma. Az uniós pénzek legjobb felhasználási módja az lenne, ha kötelezően államadósságot csökkentenének belőle, és a megtakarított kamatkiadásokat költenénk csak el – vélte Surányi.

Milyen lesz 10 év múlva Magyarország pozíciója a régióban?

Tardos Gergely szerint az idei növekedés még nagyon alacsony lesz, utána felgyorsulhatunk, majd egy alacsonyabb szintre állhat be a GDP-növekedés. Sokat profitáltunk az alacsony energiaárakból, ez megszűnt, és a költségvetésnek és a monetáris politikának is szigorúnak kell lennie a következő években. Több ország is, például Románia trendszerűen gyorsabb növekedik Magyarországnál, így inkább lassú felzárkózásra van lehetőségünk.

Virovácz Péter szerint minden azon múlik, mennyire sikerül növelni a hatékonyságot a magyar gazdaságban. Ha ez nem sikerül, akkor le fogunk maradni. Surányi György szerint pedig az elmúlt 13 év növekedési teljesítménye minden ellenkező hírrel szemben gyenge közepes volt, egyedül 2018-2019-ben volt jelentősebb a növekedés. A belföldi rendelkezésre álló jövedelem még csökkent is tavaly, a GDP-növekedés nyers száma sok szempontból félrevezető.

A legnagyobb problémának azt tartja, hogy 2001-től Magyarország elszalasztotta a lehetőségét annak, hogy az oktatásban, az egészségben, a szociálpolitikában és a kutatásban Magyarország tartós befektetéseket tegyen, ehelyett a „high pressure economy” őrülete és a munkaalapú gazdaság elképzelése dominált.